A kórház bejáratánál éppen gyorstalpaló betegszállító-képzés folyik. "Állj meg! Látod, milyen kemény?" - kopogtatja az üvegajtó keretét a tapasztaltabb. A növendék bólogat, ha nincs ott a társa, aki figyelmezteti, úgy tolta volna neki a kerekes kocsin - lábbal előre - fekvő beteget az ajtónak, mint a huzat, vihették volna vissza a gipszelőbe. Tol még néhány métert, aztán beemelik a kezelésre várót egy lepattant Barkasba. Mögöttük a felirat: Markhot Ferenc Kórház.
Kórház a patak szélén
A rákos megbetegedések szokottnál nagyobb arányára a kilencvenes évek elején figyeltek fel az egri kórház koraszülöttosztályán. 1993-ban az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet vizsgálatot kezdett, ennek eredményéről később essék szó. A megbetegedéseket halálesetek követték, és ami egy ilyen szituációban elképzelhető, azt ott elképzelték: az okok között szerepel a kórház helye (egykor mocsár, aztán szemétégető volt itt), az épület fala (salakbeton, ki tudja, milyen salakból), geológiai törésvonalak, negatív energiamezők, rosszul működtetett sterilizáló. Ez utóbbiról derült ki a legtöbb dolog, nem ok nélkül.
A magyar egészségügyet a hetvenes évek elején szerelték fel etilén-oxidos sterilizálókkal. A szerkezet nem nagyobb egy mikrohullámú sütőnél; ebbe rakták bele az egész-ségügy akkori dolgozói azokat az orvosi eszközöket, amelyeket mára felváltottak az egyszer használatosak: fecskendőket, tűket, olyasmiket, amikről Semmelweis Ignác óta tudjuk: jó, ha sterilek. A szerkezet ott volt az ország minden sebészetén, szülészetén, új- és koraszülöttosztályán. Ott volt az egri kórház mocsárra és - csakúgy, mint Velencében - facölöpökre épített koraszülöttosztályán is. Ott állt, de nem az erre kijelölt szobában, hanem a vércsereműtőben, illetve annak előterében; csöveken vezették bele az etilén-oxidot, ápolónők, orvosok, nővérek forogtak körülötte, tettek bele és vettek ki belőle ezt-azt, majd mentek a dolgukra. Aztán az ott dolgozó nők közül egyre többen lettek daganatos betegek, és meghaltak.
Légtérsértés
"Lerágott csont ez" - fogad, szabadságát megszakítva, Petheő István osztályvezető főorvos. Harminc éve dolgozik a kórházban, ott volt már akkor, amikor a régi épületben működött az újszülöttosztály, és itt van, amióta a hetvenes években beköltöztek a négyemeletes új részlegbe. A főorvos szerint akkoriban - nagyberuházás ide, új épület oda - olyan (kicsi) volt az eszközállománya az osztálynak, hogy nem tudták kivárni azt az időt, amit egyébként ki kellett volna várni a sterilizálást követően. "Ez a gép, ez a sterilizáló abszolúte up-to-date volt, amikor idekerült. Aztán, amikor elkezdtek szaporodni az emlőkarciomás (mellrákos) megbetegedések, és emiatt vizsgálat indult, a próbaüzem során vették észre az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet szakemberei, hogy az etilén-oxid ugyanabba a légtérbe kerül vissza, ahol a gép áll": a műtő előterébe.
A rossz helyre került gáz - az etilén-oxid - az, ami a sejtmagban a kromoszómaelváltozást okozta. Így tudja a főorvos, így tudják az osztályon dolgozók, ezt állapította meg a vizsgálat is. Ám ez nem lehet oka a karcinómás megbetegedésnek, véli dr. Petheő, kellett lennie valami másnak is a háttérben. "Erre a feltevésre szállt rá az Országos Radiológiai és Sugárbiológiai Intézet (ORSI), és azt állapította meg, hogy ebben az épületben nincs az átlagos háttérsugárzásnál nagyobb radioaktív sugárzás" - mondja a főorvos, aki egyébként ez utóbbi vizsgálatnak nem látta a hivatalos adatait. "Tény az - számol az ujján Petheő doktor-, hogy meghalt egy orvosnő, még egy doktornő, egynek agydaganata lett, őt megoperálták, és hál´ istennek jól van, és meghalt hat vagy hét ápolónő." Mindegyiküket megműtötték, az áttétek évekkel a beavatkozás után jelentkeztek. A főápolónő egy héttel ezelőtti halála furcsa a főorvos számára, "Anita (Kriván Istvánné) tíz-tizenkét évig nem is volt az osztályon, mert az állatkórházban dolgozott. Valami nőiendokrin-háttér szükséges ehhez a megbetegedéshez, mert nekem nincs semmi bajom, meg a fiú orvosoknak sincs." A főorvos időnként, gondolkozás közben, behunyja a szemét, ilyenkor nincs más választásunk, a foteljének a karfáján fekvő koponyát nézzük.
És ha már az egészségeseknél tartunk, a főorvos szerint "bármilyen meglepő", az osztályon kezelt csecsemőknél nem jelentkeztek kromoszómaelváltozások, pedig volt olyan újszülött, "c etnikumú" (dr. Petheő szép szava), akit otthagyott az anyja, és amíg a gyámság, állami gondozásba vétel le nem zajlott, "olykor egy-két hónapig itt maradt a gyerek". Ha nem az etilén-oxid a hibás - jut végső következtetésre a doktor -, akkor is kell lenniük valami "longitudinális-multifaktoriális okoknak az események hátterében". Bár nem is sejtjük, mi lehet az a longitudinális izé, elhisszük Petheő doktornak, hogy jó ok lehet ez a valami arra, hogy "ebben az épületben ne lehessen élő munkaerőt alkalmazni, új szárny kellene az újszülöttosztálynak, ez a mostani meg legyen, mittudomén, raktár". Elengedhetetlen az osztályvezető-főorvos portréját azzal kiegészíteni: Petheő doktor híve annak, hogy a károsultak, a betegek vagy özvegyeik pert indítsanak a kórház ellen, aminek "nagyon komoly biztosítási rendszere van, nyilván állni tudná a kártérítések összegét". A múlt héten elhunyt főnővér - aki amíg tudott, dolgozott - egy ilyen perre készült. Az osztályon egyébként a paraszolvencia kérdése - a szülők egyéb gondjai miatt - háttérbe szorul; olyan részleg az övé, ahol a fizetéséből "egy kezdő orvosnak soha nem lesz lakása".
Női bajok
Ha már a pernél tartunk. A kórház igazgatója éppen közbeszerzést tenderez, titkárságáról a sajtóreferenshez kapcsolnak bennünket. Dr. Lajos Zoltán - a sajtó koordinálása mellett pszichiáter - szerint, ha polgári per indul, akkor állnak elébe. "De amíg nincs olyan vizsgálati eredmény a megbetegedésekkel kapcsolatban, ami az újszülöttosztály felelősségét bizonyítaná, addig nincs miről beszélni."
Talán van, gondoljuk telefonnal a kezünkben.
"Úgyse tudnak meg semmit. Senki se tud semmit. Az orgánumok csak találgatnak" - olvas a gondolatainkban a segítőkész portás.
A Markhot Ferenc Kórház, úgy látszik, belefásult ebbe az egész etilén-oxidos cirkuszba. Az udvaron fej vagy írást játszó férfi áll meg mellettünk. "Pontot kéne már erre tenni", mondja, miközben a tízest a mutatóujjára fekteti, "egyszer már pontot tettek", hüvelykjével pöccint egyet, a pénz pörög a levegőben. Mondjuk neki, hogy meghalt a főápolónő. "Más is meghal", kapja el a tízest, majd kezdi elölről, szöveg nélkül.
"Az, hogy kizárólag nők betegedtek meg, azért is lehet, mert az ápolónők és a takarítónők között nincs egy férfi se", próbál egyszerű magyarázatot adni a speciálisan női megbetegedések okára dr. Vargyai Éva. 1976 óta dolgozik az osztályon, kollégája volt a negyvenöt évesen elhunyt, egy tizenhat és egy tizennyolc éves gyereket árván hagyó főnővér. Munkatársnői közül ketten súlyos betegek, és rajtuk kívül is többen állnak kezelés alatt. A ´93-as vizsgálatban - ami huszonkilenc dolgozót érintett, "azokat, akiknek akkor valamilyen panaszuk volt" - Vargyai doktornő nem vett részt. "Sem a friss dolgozókra, sem a panaszmentesekre nem terjedt ki a vizsgálat, a következő évben ugyanazokból állt a kontrollcsoport. Nem erőszakoskodtam a vizsgálatért, mert az úgyis csak azt állapíthatta volna meg, hogy az ember hajlamos lehet a kromoszómaeltérésre, de ez nem jelenti azt, hogy meg is gyógyítják a beteget." A doktornő szerint sokan elmentek az osztályról azóta, hogy kiderült a megbetegedések ténye, őt viszont ideköti a munkája, a szakterületén speciális képzése - gyermekgyógyászati és neurológiai szakvizsgája - neki van egyedül a megyében, több száz betegét lenne kénytelen "szélnek ereszteni". A doktornő úgy véli, a kórház vezetésének az az érdeke, hogy bebizonyosodjék: "konstitucionális adottság a daganatos megbetegedés, ehhez a munkahelynek semmi köze". Ennek ellenkezőjének bizonyításához kellenének még vizsgálatok, de mivel ezek "nagyon drágák, a kórház vezetése nem vállalja ezek térítését".
Eger és az országos átlag
Van egy kórházi osztály, ahol ugyanolyan műszerrel sterilizáltak, mint bárhol máshol az országban. Voltak ennek az osztálynak dolgozói, akik rákos megbetegedésben meghaltak. Vannak túlélők, akik szerint valamilyen megoldást kellene találni. És ott van az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet, amelyik kivizsgálta az ügyet, és arra a megállapításra jutott, hogy a megbetegedések oka nem az etilén-oxid.
Az akkor huszonkilenc nővéren elvégzett ellenőrzés egyik alanyának sincs daganatos elváltozása, közülük senki sem lett rákos. Tompa Anna beszélgetésünk elején leszögezi: máig nincs pontos magyarázat a megbetegedésekre, amit ők gondolnak, az is csak egy hipotézis.
"A vizsgálat alapja egy kromoszómaellenőrzés volt. Arra irányult, hogy megállapítsuk, minek hatására történt kromoszómaelváltozás a genetikai állományban, és hogy van-e a kórházban a szokottnál nagyobb rákrizikó." Volt. Ennek oka pedig, állapították meg a szakemberek, az etilén-oxid, ami önmagában is rákkeltő, és kromoszóma-rendellenességeket okoz. Ezután "az egészségügy megtette, amit keretein belül megtehetett", leszerelték a szabálytalanul működtetett etilén-oxidos sterilizálókat. A következő évben elvégzett vizsgálat nemcsak azt állapította meg, hogy az osztály dolgozóinál a kromoszómaelváltozás mértéke visszatért a más osztályokon dolgozóknál megszokotthoz, hanem azt is, hogy a megvizsgált egri nők kromoszómaaberrációja az országos átlaghoz képest magasabb arányú.
Mi állhat az Egert sújtó megbetegedések hátterében? Tompa Anna szerint akár az is, hogy a hetvenes évek elején, amikor nyáron vízhiány volt a városban, Eger radontartalmú gyógyvizét keverték az ivóvízbe. Elképzelhető, hogy az ötvenéves generációnál ez okozhatta a szokottnál nagyobb arányú kromoszómaaberrációt. De "ez is csak egy feltevés, senki sem tudja, hogy mi lehet az a 20-25 tényező, ami a megbetegedésekért felelős".
A doktornő szerint - bármilyen kétségbeejtő is - nincs sok esélyük a rákos megbetegedések miatt indított kártérítési eljárásoknak. "A daganatok tekintetében nem látok esélyt a kártérítésre, de a megengedett mérték feletti krónikus etilén-oxid-mérgezés okozta egészségkárosodás miatti pereknek van létjogosultságuk. De ide nem csupán daganatos, hanem egyéb betegségek is tartozhatnak, például immunológiai kórképek, jóindulatú daganatok, degeneratív betegségek."
Az eset tanulsága a doktornő szerint az, hogy nem lehet felelőtlenül avatatlan kezekbe adni orvosi műszereket. Valamint az, hogy az egészségügynek sokkal jobban kellene figyelnie munkatársaira. "Ez veszélyes üzem."
Az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet nem tervez újabb vizsgálatot. Költségei magasak, a vizsgálat személyenként 45 000 forintba kerülne, az egészségbiztosítás erre nem ad pénzt. "Indokolt lenne a vizsgálat - állítja Tompa Anna -, ugyanakkor továbbra is az az érzésem, tragikus véletlenek egybeeséséből adódott, hogy Egerben ennyi megbetegedés történt. És ebben az etilén-oxidnak nincs kizárólagos szerepe."
*
Tehát: egy vizsgálat megállapította, hogy az etilén-oxid önmagában is veszélyes, rákkeltő anyag. Ugyanez a vizsgálat azt is megállapította, hogy a megbetegedéseket nem az etilén-oxid okozta. A vizsgálatot nem ismétlik meg, mert drága. Az etilén-oxidos sterilizálókat lecserélték. A kilencvenes években Magyarország számos kórházában - az egri vizsgálat óta - formaldehiddel fertőtlenítenek. Azt legalább érezni lehet, ha kikerül a rendszerből. Mert, majd elfelejtettük mondani, az etilén-oxidot nem.
Pálinkás Szüts Róbert
