Hármas metró: a néhány éve lerakott síneket is cserélni kell

  • Szalai Anna
  • 2018. június 25.

Belpol

Újabb probléma a hármas metrófelújításával. Hiába cserélték le a síneket néhány éve, most kezdhetik előről.

55 évbe telne, ha a BKV az egyetlen meglévő gépével próbálná felcsiszolni a hármas metró néhány éve vett és lerakott, ám azóta újfent deformálódott sínszálait. A síneket ugyanis a régi vágányalapra rakták le, amiről most kiderült, hogy mégis megérett volna a cserére, mivel mégsem támasztotta alá a vágányokat eléggé, így azok defromálódtak. Így most ismét cserélni kell a síneket. Ez újabb, sokmilliós nem kalkulált kiadás az egyébként is egyre drágább metrófelújítás költségvetésében. A határidő csúszásáról nem is beszélve. De van itt még egy bökkenő.

A BKV 2013-ban az éjszakai üzemszünetekben cserélte le a leginkább elhasználódott sínszálakat a 3-as metró kritikus szakaszain. A főváros közlekedési cége először a  MÁV Zrt.-től vásárolt 15 600 méternyi használt sínszálat, majd 13 608 métert vásárolt a TATA konszerntől. Utóbbiakat az Árpád híd és Újpest-központ között több hosszabb, egybefüggő szakaszán építették be, éppen ott, ahol jelenleg a komplex alagútfelújítás zajlik.

Az üzemben tartás érdekében a BKV 2013-ban a leginkább elhasználódott sínszálak cseréjét végezte el, amelyek pontos helyszíneit szakértői vizsgálat határozta meg. Tizenötezer métert a BKV maga cserélt le. Majd külső vállalkozó bevonásával folytatták a munkát, hogy 2015 végére befejezhessék a teljes – 42 ezer sínfolyóméter – cseréjét, holott akkor már javában zajlott a vonal felújításának előkészítése.

Ám kevesebb, mint egy év alatt lapulni kezdett az M3-as metróvonalon addig kicserélt sínszálak fele, pedig legalább tizenöt évet ki kellett volna bírniuk. A síneket az az indiai­ cég szállította, amely az azóta bezárt Népszabadság információi szerint indult a BKV Metrófelújítási Programigazgatóság a 2015 végén kiírt két sínszállítói tenderén is. A pályázaton az indiai cégnek egyetlen vetélytársa akadt, egy német konszern. Mivel a pályázati kiírás szerint egyetlen szempont, az ár alapján bírálták el az ajánlatokat, nem volt kétséges a TATA cégcsoport győzelme. A cégtől 2016 júniusában további 34 ezer folyóméter sínt rendelt a BKV 467 millió forintért. A szállítási szerződést egyébként azóta már kétszer módosították, legutóbb idén júniusban, különös tekintettel a jótállásra.

Az alagúti, vágányépítési munkákat, valamint a biztosítóberendezés felújítását, illetve a távközlési, diszpécserrendszerek korszerűsítését a Swietelsky Vasúttechnika Kft. kivitelezi nettó 47,8 milliárd forintért.

A Magyar Narancs információi szerint a metrófelújítással megbízott projekigazgatóság kedélyét az is borzolja, hogy Brüsszelben még mindig nem született meg a felújítás támogatásáról szóló bizottsági döntés. A fővárosi önkormányzat 137,5 milliárd forint uniós támogatásban bízik.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.