Hátrányos helyzetűek életkilátásai - A rövid élet titka

  • Becker András
  • 2010.09.30 00:00

Belpol

Alig 45 százalék az esélye annak, hogy egy most 30 éves férfi megérje a nyugdíjkorhatárt, ha legfeljebb nyolc általánosa vagy szakmunkás-bizonyítványa van. További kockázat, ha hátrányos helyzetű kistérségben él, és nincs munkája. Ezeken már csak az ronthat, ha telepen élő roma az illető.
Alig 45 százalék az esélye annak, hogy egy most 30 éves férfi megérje a nyugdíjkorhatárt, ha legfeljebb nyolc általánosa vagy szakmunkás-bizonyítványa van. További kockázat, ha hátrányos helyzetű kistérségben él, és nincs munkája. Ezeken már csak az ronthat, ha telepen élő roma az illető.

A kővágószőlősi iskola udvarán felállított színpadról túlvezérelt mulatós zene szól, a kondérban kétszáz adag halászlevet főznek, és a kisebb gyerekek elégedetten rohangálnak a rózsaszín lufikkal - a rózsaszín lufi önmagában is szép, de itt az emlőrák elleni küzdelmet szimbolizálja -, pláne, hogy ma, lévén reggeltől estig egészségnap, nincs tanítás. Jönnek a szomszédos községekből is, süteménnyel kínálgatják egymást az ismerősök, sportversenyek vannak és tombola, a konferanszié sztárvendégeket ígér délutánra - és mintegy mellékesen, a programok között emlőrák- és melanómaszűrés, szív- és érrendszeri vizsgálat, mellkasröntgen, vércukorszintmérés folyik. A lokális haláloki struktúra vezető betegségeinek szűrésére a Pécsi Orvostudományi Egyetem kamionja szolgál: a legmodernebb diagnosztikai műszerekkel dolgozó tízfős egészségügyi stáb reggel óta fogadja a vizsgálatra jelentkezőket. A sok színes program a csomagolás, amivel a szervezők eladják a lényeget: ez pedig a szűrés, a betegségmegelőzés és az egészségtudatos életvitel támogatása. (Lásd Házhoz megy című keretes anyagunkat.)

A bányásztelepülésen otthagyta látható és láthatatlan jeleit a rendszerváltást követő foglalkoztatási krízis - éppen ezért, a rossz anyagi körülmények nyomában előbb-utóbb megjelenő rossz egészségi mutatók miatt választották a szervezők a falut az egészségnap színhelyéül.

Szegények közt a legszegényebb

A szegénység ugyan nem olyan látványos, mint az Észak-Alföld szegregálódó falvaiban, de sokat elárul, hogy a programban hangsúlyosan szerepel az ingyenebéd, és a szűrésen részt vevőket az egyik plakát azzal kecsegteti, hogy elsőként választhatnak az adományként hozott ruhákból. Mindenesetre Keletiné Várnai Anna, a helyi roma egyesület elnöke nem mulasztja el az érkezőket emlékeztetni, hogy miért is vannak itt: "Voltál már szűrésen? Vért adtál-e? Anyádnak szóltál?" Ancsa nem átallja eldobatni a cigarettát az iskola udvarán, az egészségnap fő helyszínén rágyújtókkal.

Sajátos civil konzorcium szervezi a leghátrányosabb helyzetben lévőknek az egészségnapokat. Az amerikai zsidó segélyszervezet, a JOINT (JDC) az Egyenlő eséllyel a rák ellen program vezetője. A projektet finanszírozó amerikai zsidók a "Tikkun Olamot", a "világ helyreállítását", a világ megjavítására való törekvést gyakorolva adományoznak jelentős összeget a hátrányos helyzetben élő magyar nők egészségére, elsősorban is a vezető halálokként számon tartott emlőrák megelőzésére. Az amerikai mellrák-ellenes szervezet, a Komen Alapítvány a másik, az Open Society Institute (OSI) pedig a "Roma Kezdeményezések" programja révén a harmadik pénzügyi támogatója a hátrányos helyzetűek - az OSI részéről kifejezetten a romák - egészségmegőrző programjainak. A Színes Gyöngyök Egyesület, a baranyai roma nők civil önsegítő szervezete a helyi közvetítő, rajta keresztül éri el a program azokat is, akik - noha az egészségügyi statisztikák alapján leginkább rá lennének szorulva a különböző szűrővizsgálatokra - általában már csak az utolsó vagy az utáni pillanatban fordulnak orvoshoz. (Az egészségtudatosságot vizsgáló felmérések azt mutatják, hogy a rossz szocioökonómiai státusú romák általában csak a magas lázat és az erős testi fájdalmat tekintik betegségtünetnek, ennél enyhébb panaszokkal jobbára nem fordulnak orvoshoz.) Ez a kissé vásári hangulatú egészségnap tudatos civil esélykiegyenlítés: az a felismerés hozta létre, hogy az állam jogilag, formálisan egyenlő hozzáférést biztosít ugyan mindenkinek az egészségügyi szolgáltatásokhoz - az egészségnapokon a társadalombiztosítás általában kifizeti bizonyos vizsgálatok díját (a többit a civilek állják) -, de ez még távolról sem jelent méltányos ellátást. Kutatások sora bizonyította, hogy az alacsony társadalmi-gazdasági státusz számtalan ponton jelent akadályt a "betegúton". A gyengébb minőségű vagy éppen semmilyen egészségügyi ellátás főleg a hátrányos helyzet, vagyis a szegénység, az alacsony szocioökonómiai státusz következménye, de - ahogy az például Babusik Ferenc tanulmányából tudható (Az esélyegyenlőség korlátai Magyarországon, L'Harmattan, é. n.) - néhány mozzanatban, mint az ügyeleti kivonulás megtagadásában kimutathatóan szerepet játszik az etnikai alapú diszkrimináció is.

Hogy ma Magyarországon a statisztikai valószínűség alapján hány évvel rövidebb életre számíthat egy cigánynak született állampolgár, arra csak becslések vannak: a demográfusok, szociológusok és más kutatók számításai hét és tizenöt év között szórnak. A hozzávetőleges középérték és a legelfogadottabbnak tűnő számítások alapján azt mondhatjuk, hogy ma egy roma állampolgár átlagosan úgy tíz évvel rövidebb ideig él, mint az "átlagmagyar". A neves demográfus, Hablicsek László tíz évvel ezelőtti tanulmánya (Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig, Bp., 1999) szerint például a roma férfiak várható élettartama 2010-re nem éri el a hatvan (!), a nőké a hetven évet (a teljes népességben ez most nagyjából 69, illetve 77 év). Egy ugyanekkor készült másik tanulmány (Puporka Lajos-Zádori Zsolt: A magyarországi romák egészségi állapota, Bp., 1998) tizenöt évre teszi a romák várható élettartamában mutatkozó "deficitet". Pontosabb adatokat vélhetőleg a következő népszámlálás után sem kapunk, hiszen a 2001-es összeírás mindössze 190 ezer romát talált az országban - az azóta látványosan megerősödött cigányellenes előítéletek és hangulat nyomán nyilván még kevesebben fogják magukat romának vallani. Ha a roma lakosság számáról és korösszetételéről "objektív" adatok nincsenek is - a mértékadó számítások nagyjából 650 ezer főre teszik ma a lélekszámukat -, sokat elárul az a tény, hogy egy közelmúltban folytatott romakutatásból, ahol a megkérdezettek úgy kerültek a mintába, hogy a környezetük azonosította őket cigányként, ki kellett venni a 65 pluszos korosztályt, mivel nem találtak elegendő számú alanyt ahhoz, hogy a minta reprezentatív lehessen. Egy 2003-as reprezentatív felmérés egyik adatsora más szempontból mutat rá a romák drámaian rossz életkilátásaira: eszerint az ötven év feletti roma nők közel fele özvegy, és ez az arány a hatvannyolc pluszos korosztályban már majdnem 80 százalék.

Növekvő különbségek

Magyarországnak közismerten rosszak a halandósági mutatói - abszolút értékben és a GDP-hez viszonyított várható élettartam tekintetében is az OECD utolsói közt vagyunk, és ebben döntő szerepe van annak, hogy a romaként meghatározott népcsoport életkilátásai még ennél a rossz átlagnál is tíz évvel rövidebbek. Egészségszociológiai közhely, hogy a fejlettségnek ezen a szintjén már nem a GDP abszolút értéke határozza meg elsősorban az ország lakosságának egészségi állapotát (aminek egyik indikátora épp a halandósági mutató), hanem sokkal inkább az egészség megőrzésének társadalmi szintű esélyegyenlősége. Egyszerűbben: az, hogy mekkora a távolság a társadalom alsó és felső ötödében vagy tizedében élők között. A kutatások pontosan azt mutatják, hogy nincs "magyar átok". Nem sorsszerű a magyar népesség kiugróan rossz egészségi állapota és várható rövid élettartama, hanem egyenes következménye annak az egyre mélyülő szakadéknak, ami a társadalom alján, a mélyszegénységben élőket választja el a többség társadalmától. Például ma egy felsőfokú végzettségű férfi átlagosan 16 évvel hosszabb életre számíthat, mint nyolc általánossal sem rendelkező honfitársa, és ez a különbség még a szakmunkás végzettségűekkel összevetve is 11 év. A romló tendenciát világosan mutatja, hogy húsz évvel ezelőtt a legalacsonyabb és legmagasabb végzettségűek várható élettartama közötti különbség még csak 9 év volt. Sokat elárul az elmúlt húsz év társadalmi folyamatairól, hogy míg a felsőfokú végzettségűek életkilátásai a 90-es évek közepétől lendületesen javulni kezdtek, addig a legalacsonyabb végzettségű férfiak várható élettartama lényegében stagnál - a nyolc általánost sem végzett nőké pedig, mintha csak valami társadalmi kataklizma következett volna be, egyenesen csökkent.

"Az utóbbi években egyértelműen romlott a helyi romák egészségi állapota" - állítja Szirtesi Zoltán, aki közel negyven éve dolgozik háziorvosként a kiskundorozsmai cigánytelepen; az ő nevéhez fűződik az egyik első, a cigányok egészségi állapotával foglalkozó tanulmány is. A morbiditási struktúra nem nagyon változott, ma is ugyanazok a meghatározó betegségek, de többen és fiatalabban betegszenek meg, mint néhány évvel ezelőtt. A telepen a lakhatási körülmények nem romlottak lényegesen, viszont nőtt a jövedelmi szegénység. Az embereknek egyre kevesebb a pénzük, sokszor nem tudják kiváltani a gyógyszereiket, és a táplálkozásuk is sokkal egészségtelenebbé vált. "Az én tapasztalatom szerint alapvetően ez utóbbi a gyengébb fizikai állapot és a nyomában járó korai egészségromlás legfőbb oka" - mondja az orvos.

"Öt éven keresztül vizsgáltuk a telepen élő romák lakhatási és egészségi körülményeit; egyértelmű, hogy nincsenek antropológiai különbségekkel magyarázható eltérések a cigány és nem cigány lakosság morbiditási struktúrája között - magyarázza Kósa Karolina, a debreceni egyetem docense. - Azt találtuk, hogy a hasonló szocioökonómiai státusú telepen és nem telepen élők egészségi állapota között mérhető különbség van - természetesen a telepen élők paraméterei a rosszabbak. A különbségeket teljes körűen magyarázzák a rossz fizikai körülmények, a társadalmi-gazdasági depriváció, a jövedelmi szegénység. Egyetlen lényegesnek tűnő életmódbeli tényező a kivétel: a telepen élők közül az azonos korú, iskolázottságú és jövedelmű nem telepen élőkhöz képest sokkal többen dohányoznak. Ennek a pontos okai még felderítetlenek."

A roma nők körében kiugróan magas koraszülések száma - az alultápláltság mellett - szintén a dohányzó kismamák magas arányára vezethető vissza. Ráadásul tíz éve egyre korábbra tolódik az első terhesség is; részben ennek köszönhető, hogy a roma lánygyerekek jelentős része a tanköteles kor betöltése előtt eltűnik a közoktatásból. A kör ezzel bezárul, hiszen szoros az összefüggés a szülők iskolai végzettsége és a dohányzás között: az alapfokú végzettségű szülők gyermekeinek többsége már a pubertás előtt dohányzik.

Házhoz megy

"Hosszú és bonyolult szervezés előz meg egy ilyen kitelepülést - mondja Szalai Gábor, a pécsi klinika radiológus főorvosa, a mobil szűrés megszervezője és irányítója. - Az egészségügyi rendszerből kinyerhető adatok alapján választjuk ki azokat a hátrányos helyzetű kistérségbeli településeket a megyében, ahová a mutatók alapján indokolt és érdemes is kitelepülni." A szűrővizsgálatokat a morbiditási mutatókhoz igazították, vagyis azokat a betegségeket szűrik, amelyek a lista élén állnak: a nőknél ez jellemzően az emlő- és a méhnyakrák, a férfiaknál a légzőszervi, valamint a szív- és érrendszeri betegségek. Az egészségbiztosítási pénztár (OEP) csak bizonyos vizsgálatok költségét téríti a teljesítményvolumen-korlát erejéig, de az uniós forrásból vásárolt kamiont így is fenn tudják tartani. Igaz, ennek feltétele a civilek támogatása meg a közel százszázalékos kihasználtság: a mobil szűrőállomás minden funkciója általában reggeltől estig, megállás nélkül üzemel. A páciensek toborzása, a szervezés már hetekkel korábban megkezdődik, a háziorvos, a védőnő és gyakran, mint Kővágószőlősön is, a civilek részvételével - így mire elkezdődik a szűrés, a kapacitás nagy része már "le van kötve". A vizsgálatok eredményeit interneten továbbítják a klinikára, és ha valamelyik vizsgálati eredmény pozitív, a pácienst nem bocsátják el a leleteivel, hanem a teljes betegúton, egészen az utógondozásig elkísérik. "Ez a fajta komplex szűrés tudtommal Európában is egyedülálló - mondja Szalai doktor -, igaz, ezt elmondhatjuk a betegségi mutatóinkról is. Meg azt is, hogy az OEP velünk mindenképp jól jár: ha minden ezer vizsgálaton megjelent nőből csak hetet idejében ki tudunk szűrni, a dolog már rentábilis."

Szempontok

Valószínűleg módszertani különbségekkel magyarázható, hogy a roma népesség egészségi állapotát vizsgáló kutatások egymástól jelentősen eltérő morbiditási struktúrát mutatnak. E különbségek egyik alapja vélhetően az az elvi/elméleti bizonytalanság, hogy ki tekinthető egy reprezentatívnak szánt kutatás során cigánynak: "...arról, hogy egy etnikai csoport 'objektíven' milyen létszámú, az empirikus társadalomkutatás módszereivel lényegileg semmit nem lehet mondani" - írta a Ladányi-Szelényi szerzőpáros a Ki a cigány? disputa egy pontján. A velük vitázó szociológusok szerint viszont releváns adatok gyűjthetők, ha azt vesszük cigánynak, akit a környezete akként tart számon.

Egy ponton viszont teljes az összhang a különböző módszertannal és elméleti kerettel készült kutatások eredményei között: a legerősebb összefüggés az életkilátások és az iskolai végzettség között mutatkozik. Jelentősen növeli a korai halál esélyét még a jövedelmi szegénység és a hátrányos helyzetű kistérségi lakhely (Dél-Dunántúl, illetve Észak- és Kelet-Magyarország), a bizonytalan vagy rossz munkapiaci helyzet, a rossznak tartott egészségi állapot, az anómia érzése és a depresszió, illetve a cigány lakosság relatíve magas aránya az adott településen. A rossz életkilátások elé néző eme virtuális állampolgár egzisztenciája szinte minden vonásában a szegregált körülmények közé került roma képét idézi elénk. Kérdés, hogy valóban cigányként kell-e őt meghatározni. A Szelényi-Ladányi szerzőpáros egyik legsúlyosabb érve a romák környezet által történő besorolása ellen az, hogy minden ilyen csoportképzés - túl azon, hogy bizonytalan alapokról és bizonytalan jegyek alapján konstruál identitást - alapvetően dichotómiaként működik, hiszen a nagyobb csoportot (magyar állampolgárok) két kisebbre osztja (a cigányok és mi). Ez az oppozíció a mai magyar közhangulatban, amikor a lakosság közel nyolcvan százaléka egyetért azzal az állítással, hogy a cigányok maguk felelősek a rossz körülményeikért, eleve kétségessé teszi minden, a célcsoportot cigányként meghatározó felzárkóztató politika sikerét. Azok a jegyek viszont, amelyek alapján meghatározható az a körülbelül egymillió magyar állampolgár, aki egy társadalom alatti életformában létezik, nem etnikai-antropológiai, hanem sokkal inkább szocioökonómiai jellegzetességek. A romák egészségi állapotát vizsgáló kutatások is azt mutatják, hogy az etnikai alapú diszkrimináció nem elsődleges oka a méltánytalan egyenlőtlenségek kialakulásának. Ahol pedig mégis, mint például a közoktatásban, ott egyértelmű az állam feladata is: a jogi eszközök alkalmazásán túl pozitív diszkriminációval kell megállítania a kirekesztésből következő gettólét bővített újratermelését.

"Rendszerszerű hátrányok"

Solymosy József Bonifácz egészségfejlesztési szakértő, a Roma Diplomások Országos Szervezetének szakreferense

Magyar Narancs: Érvényes állítás-e, hogy ha ma valaki romának születik, 7-10 évvel rövidebb életre számíthat?

Solymosy József Bonifácz: Igen is, meg nem is. Egyfelől a statisztikai valószínűség nyilván nem fordítható le közvetlenül biztosan bekövetkező egyéni életeseményekre. Másfelől a "romák" halandóságára vonatkoztatott állításnak körülbelül annyi értelme van, mintha azt mondanám, hogy a szlávok szívesen házasodnak. Az egyes roma közösségek kulturálisan és sok egyéb vonatkozásban gyakran olyan távol esnek egymástól, mint például a szlovákok a bolgároktól. Mondjuk azt, hogy a Magyarországon élő roma közösségek várható élettartamára igaz lehet ez az állítás.

MN: Ez inkább fedi a valóságot, vagy politikailag korrektebb?

SJB: Alapvetően az a kérdés, hogy minek alapján és milyen céllal képezünk társadalmi részcsoportokat. Nálunk most a legjelentősebb csoportképző alap a többség intoleranciája: így válnak mássá, a többséghez képest meghatározott kisebbséggé az idősek, a hajléktalanok vagy a fogyatékkel élők éppúgy, mint a romák vagy a nem is létező pirézek. Ha etnikai kisebbségként definiálunk egy egyébként nem homogén csoportot, akkor ezzel könnyen megerősíthetjük azt a sztereotip gondolkodást, amely jobb esetben is alapjogi, gazdasági és egyéb hátrányok alapján akarja meghatározni azt. De ha ez a kiindulópontunk, akkor ott, ahol ezek a deficitek vannak, többletjogokat és szolgáltatásokat, az etnikai csoportok esetében például garantált parlamenti képviseletet és az anyanyelv használatának jogát kellene biztosítani. Ez meg, ugye, akárcsak a pozitív diszkrimináció eszközrendszere, nálunk nincsen. Ezért nekünk is célszerűbb volna vulnerable groupsról, sérülékeny csoportokról beszélnünk: az ebbe való bekerülés egyik rizikófaktora - a mi térségünkben különösen - éppen a kisebbségi származás. Vagyis annak, aki valamelyik kisebbségi csoportba születik, nagyobb az esélye, hogy egy valamiféle hátrányt elszenvedő társadalmi csoport tagja legyen.

MN: Lényegében azt mondja, hogy a romák társadalmi helyzete nem írható le roma problémaként.

SJB: Feltehetőleg rossz következtetésekre jutunk, ha a kevés számú és reprezentatívnak semmiképp nem nevezhető empirikus romakutatás eredményeiből indulunk ki. Módszertanilag is problematikus egy kalap alá venni egy nyugat-dunántúli diplomás beás cigányt egy telepen élő nyírségi oláh cigánnyal. De ugyanígy csak rossz következtetéseket vonhatunk le az adatokból, ha például a teljes populáció életkilátásait vesszük alapul, hiszen az ország keleti és nyugati felén vagy a Budapest különböző kerületeiben élők életkilátásai közt is van akkora különbség, mint a "becsült romák" és a teljes populáció várható élettartama között. Talán hasznosabb, ha a máshol elfogadott "méltánytalan egyenlőtlenségről" beszélünk: ez olyan rendszerszerű hátrányokat jelöl, amik nem szükségszerűek, és társadalmi, politikai eszközökkel megszüntethetők lennének. A drámaian rossz életkilátások nálunk nem elsősorban az etnikai besorolás, a "romaság" következtében alakultak így: a társadalmi különbségek növekedése, az alul lévők leszakadása egyaránt sújt romát és nem romát.

MN: A nagyjából a lakosság tíz százalékát kitevő "mélyszegények" többsége roma származású, akik nemcsak az oktatásban, de az egészségügyi ellátórendszerben is naponta megélik a diszkrimináció esélycsökkentő következményeit. Mégsem beszélhetünk roma problémáról?

SJB: Ez a felülreprezentáltság éppen a többségi társadalom intoleranciájának bizonyítéka. Nem csak a romák problémája az, hogy a társadalom intézményei - noha elvileg az általuk nyújtott szolgáltatásoknak a "felhasználói" igényekhez kellene igazodniuk - működésükben alapvetően inkább a társadalomban aktuálisan uralkodó beállítottságot tükrözik: ez jelenik meg például az egészségügyi ellátórendszerben, amely nem képes érdemben hozzájárulni a legrászorultabbak egészségmegtartásához, vagy a közoktatásban, amely inkább diszkriminál, mintsem felzárkóztatná a hátrányos helyzetből érkezőket. Mindezen túl azt kell látni, hogy a lakhatás, munkanélküliség, oktatás, szegénység, egészség mint egy kerék küllői, nem priorizálható problémacsoportok, nem lehet őket külön kezelni. Hiába csinálunk például nagyszerű felzárkóztató iskolákat a cigány gyermekeknek, ha nincs egy normális cipőjük, amiben el tudnának menni az iskolába, vagy ha nem teremtünk nekik a tanuláshoz minimálisan szükséges lakáskörülményeket, ahol van rendes fűtés és világítás. Ugyanez áll az életkilátásokra: ha csak az egészségügyi ellátást fejlesztjük, szemernyit sem fognak csökkenni az egyes társadalmi csoportok halandósági mutatói közti eltérések.

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.

Angyalbőrben

A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együtt­érzés odalent a nézőtéren.

Megnyíló életek

  • Rádai Andrea

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.