 Fotó: B. Molnár Béla | |
Tükröt állított a Krétakör július 20-án éjszaka a Szabadság téri megszállási emlékmű elé, amely akció, akárhogy is nézzük, beteljesítette célját: híre kelt, jöttek, látták, s megnézhették magukat benne az emberek. Az önismereti célokból odaállított objektum mint performansz egészen eddig senkit sem zavart; a hatalmas tükörfólia ugyanúgy állt a téren, mint Budapest legújabb köztéri szobra Gábriel arkangyallal meg a sassal. S mivel nem volt ünnepélyes emlékműátadás, még csak odébb sem kellett tenni. Rendőrök, fiatalok és öregek vagy a szökőkútnál játszó gyerekek éppúgy nézegették magukat a spéci fólián, mint a megszállási emlékmű alkotója, Párkányi Raab Péter, aki ezen kicsinyt vásári gesztusával épp a konceptuális művészetről a Heti Válasznak alkotott tézisét adta át a múltnak. Hiszen azzal, hogy az MTI épp ilyen környezetben készített fotósorozatot róla, öntestével teljesítette be a konceptet.
Párkányi Raab még csak páváskodott a Krétakör egykori díszlettárgya előtt, de hétfő este, nem sokkal nyolc óra előtt valakinél annyira kiverte a biztosítékot azzal a puszta ténnyel, hogy ott volt – feltehetően zavarta a nézést, a szobor felé áradó áhítat szabad áramlását –, hogy felhasította és letépte a fóliát. Mire a jelenlévők észbe kaptak, már késő volt. Bár az átlagos kinézetű, középkorú férfit feltartóztatták s a rendőrök igazoltatták, majd el is vezették, a gyalázat már megesett.
 Fotó: B. Molnár Béla | |
Volt a Szabadság téren egy hatalmas tükör, amit nem védett senki, nem álltak körülötte felfegyverzett vörös sapkás rendőrök, nem közvetített semmi durvaságot, még csak nem is sugallt semmi konkrétumot, csupán a szabad értelmezés vagy asszociáció lehetőségét adta meg, teremtett némi esélyt az önvizsgálatra, a gondolkodásra. Na, pont ezt nem kellett volna, egyfelől nem olyan időket élünk, amikor az ilyesmi támogatott lenne, másfelől az önvizsgálat és a gondolkodás fájhat is olykor.
