Heller Ágnes: Ezt a szobrot bizony le fogjuk bontani!

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2014. május 7.

Belpol

Az Eleven emlékmű ellenállóinak legújabb, permanensnek szánt akciója mától az élőlánc, melyet a rendőrök sorfala köré kanyarítunk saját magunkból. Bárdos Deák Ágnes élménybeszámolójában Morvai Krisztina és Schiffer András is feltűnik.

„Utálok szobrot bontani, és nem fogok utcákat keresztelni se, de ezt a szobrot bizony le fogjuk bontani!” – mondja Heller, aki szerint Orbán Viktor saját teljhatalmának, azaz saját magának állít szobrot a Szabadság téren. A filozófus szerint azzal is szembe kell néznünk, hogyan jutottunk 2014 -re az ország megosztottságáig, a nacionalista, rasszista, antiszemita „eszmék” parlamenti szintű rehabilitálásáig, a nácizmus hatalmi érdekekből történő újrahasznosításáig. Heller az orbáni hazugsággyárral ellentétben nem a balsorsot és nem is a komcsikat hibáztatta, hanem az 1945-ben, majd 1989-ben elnyert szabadságunkkal való élni nem tudásunkra, a történelmi lehetőség elszalasztására fókuszált. A szabadság intézményei, mint mondta, létrejöttek, ám mi nem telítettük meg őket a szabadság szellemével a rendszerváltás óta eltelt majd negyedszázad óta.

false

 

Fotó: Zelki János

Nyitva maradtak  kérdések, volt, amelyik csak motoszkált, volt, amelyik égetett. Például: hol vannak a fiatalok a demonstrálók sorából?! Miért Bródy János zenéjére élőláncolunk? Megy az sms a szervezők egyikének, és arra a válasz egy szmájli kíséretében: hozzatok cd-t! Amit akartok. Tényleg, akarunk egyáltalán – és mit, fiatalok?!

false

 

Fotó: Németh Dániel

A Kossuth térre is kinézek, a szónok felől érdeklődöm a mellettem álló napszemüveges nőtől, aki kicsit tanárnénisen válaszol: Gaudi-Nagy Tamás parlamenti képviselő. Pedig az illető már nem az, mondhattam volna, ha nem hökkenek meg. Aki válaszolt: Morvai Krisztina. Nekem hazudik vagy magának? Odébb megy, megfáradt tagjait pihentetni egy kempingszékre ereszkedik le, tapsikol, mosolyog, a körme vörös, amúgy sminktelen. Telefonál és örül. Talán annak, hogy Gaudi-Nagy Orbánt hazaárulózza épp. Alig ötvenen lehetnek. Magyarország nem eladó, hirdeti a molinójuk egyike – csak a magyar oligarcháknak, gondolom, és mondom is Schiffer Andrásnak, aki épp akkor jön ki a Parlamentből. Gaudi-Nagy megtapsoltatja, megéljenezteti: ő nem hazaáruló, a földtörvény kapcsán kedvükre szavazott. Kérdezi Schiffer, kinek filmezek, mondom: magamnak, és hogy megyek is. Hová? Hát az emlékműhöz. A fejét csóválja lemondó mosollyal.

A Szabadság térre érve egy rég nem látott ismerősbe futok, beszélgetéssel vezetjük le a feszkót. Háromgyerekes anyuka, többszörös nagymama lévén lazán körbekérdezi az akár az unokáim is lehetnének korú rendőrfiúkat és -lányokat, hogy kire szavaztak. Fura fejek, válaszolnak is. Aki válaszol, az mind a Jobbikra.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.