„Utálok szobrot bontani, és nem fogok utcákat keresztelni se, de ezt a szobrot bizony le fogjuk bontani!” – mondja Heller, aki szerint Orbán Viktor saját teljhatalmának, azaz saját magának állít szobrot a Szabadság téren. A filozófus szerint azzal is szembe kell néznünk, hogyan jutottunk 2014 -re az ország megosztottságáig, a nacionalista, rasszista, antiszemita „eszmék” parlamenti szintű rehabilitálásáig, a nácizmus hatalmi érdekekből történő újrahasznosításáig. Heller az orbáni hazugsággyárral ellentétben nem a balsorsot és nem is a komcsikat hibáztatta, hanem az 1945-ben, majd 1989-ben elnyert szabadságunkkal való élni nem tudásunkra, a történelmi lehetőség elszalasztására fókuszált. A szabadság intézményei, mint mondta, létrejöttek, ám mi nem telítettük meg őket a szabadság szellemével a rendszerváltás óta eltelt majd negyedszázad óta.
| ||
Nyitva maradtak kérdések, volt, amelyik csak motoszkált, volt, amelyik égetett. Például: hol vannak a fiatalok a demonstrálók sorából?! Miért Bródy János zenéjére élőláncolunk? Megy az sms a szervezők egyikének, és arra a válasz egy szmájli kíséretében: hozzatok cd-t! Amit akartok. Tényleg, akarunk egyáltalán – és mit, fiatalok?!
| ||
A Kossuth térre is kinézek, a szónok felől érdeklődöm a mellettem álló napszemüveges nőtől, aki kicsit tanárnénisen válaszol: Gaudi-Nagy Tamás parlamenti képviselő. Pedig az illető már nem az, mondhattam volna, ha nem hökkenek meg. Aki válaszolt: Morvai Krisztina. Nekem hazudik vagy magának? Odébb megy, megfáradt tagjait pihentetni egy kempingszékre ereszkedik le, tapsikol, mosolyog, a körme vörös, amúgy sminktelen. Telefonál és örül. Talán annak, hogy Gaudi-Nagy Orbánt hazaárulózza épp. Alig ötvenen lehetnek. Magyarország nem eladó, hirdeti a molinójuk egyike – csak a magyar oligarcháknak, gondolom, és mondom is Schiffer Andrásnak, aki épp akkor jön ki a Parlamentből. Gaudi-Nagy megtapsoltatja, megéljenezteti: ő nem hazaáruló, a földtörvény kapcsán kedvükre szavazott. Kérdezi Schiffer, kinek filmezek, mondom: magamnak, és hogy megyek is. Hová? Hát az emlékműhöz. A fejét csóválja lemondó mosollyal.
A Szabadság térre érve egy rég nem látott ismerősbe futok, beszélgetéssel vezetjük le a feszkót. Háromgyerekes anyuka, többszörös nagymama lévén lazán körbekérdezi az akár az unokáim is lehetnének korú rendőrfiúkat és -lányokat, hogy kire szavaztak. Fura fejek, válaszolnak is. Aki válaszol, az mind a Jobbikra.
