Heller Ágnes: Ezt a szobrot bizony le fogjuk bontani!

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2014. május 7.

Belpol

Az Eleven emlékmű ellenállóinak legújabb, permanensnek szánt akciója mától az élőlánc, melyet a rendőrök sorfala köré kanyarítunk saját magunkból. Bárdos Deák Ágnes élménybeszámolójában Morvai Krisztina és Schiffer András is feltűnik.

„Utálok szobrot bontani, és nem fogok utcákat keresztelni se, de ezt a szobrot bizony le fogjuk bontani!” – mondja Heller, aki szerint Orbán Viktor saját teljhatalmának, azaz saját magának állít szobrot a Szabadság téren. A filozófus szerint azzal is szembe kell néznünk, hogyan jutottunk 2014 -re az ország megosztottságáig, a nacionalista, rasszista, antiszemita „eszmék” parlamenti szintű rehabilitálásáig, a nácizmus hatalmi érdekekből történő újrahasznosításáig. Heller az orbáni hazugsággyárral ellentétben nem a balsorsot és nem is a komcsikat hibáztatta, hanem az 1945-ben, majd 1989-ben elnyert szabadságunkkal való élni nem tudásunkra, a történelmi lehetőség elszalasztására fókuszált. A szabadság intézményei, mint mondta, létrejöttek, ám mi nem telítettük meg őket a szabadság szellemével a rendszerváltás óta eltelt majd negyedszázad óta.

false

 

Fotó: Zelki János

Nyitva maradtak  kérdések, volt, amelyik csak motoszkált, volt, amelyik égetett. Például: hol vannak a fiatalok a demonstrálók sorából?! Miért Bródy János zenéjére élőláncolunk? Megy az sms a szervezők egyikének, és arra a válasz egy szmájli kíséretében: hozzatok cd-t! Amit akartok. Tényleg, akarunk egyáltalán – és mit, fiatalok?!

false

 

Fotó: Németh Dániel

A Kossuth térre is kinézek, a szónok felől érdeklődöm a mellettem álló napszemüveges nőtől, aki kicsit tanárnénisen válaszol: Gaudi-Nagy Tamás parlamenti képviselő. Pedig az illető már nem az, mondhattam volna, ha nem hökkenek meg. Aki válaszolt: Morvai Krisztina. Nekem hazudik vagy magának? Odébb megy, megfáradt tagjait pihentetni egy kempingszékre ereszkedik le, tapsikol, mosolyog, a körme vörös, amúgy sminktelen. Telefonál és örül. Talán annak, hogy Gaudi-Nagy Orbánt hazaárulózza épp. Alig ötvenen lehetnek. Magyarország nem eladó, hirdeti a molinójuk egyike – csak a magyar oligarcháknak, gondolom, és mondom is Schiffer Andrásnak, aki épp akkor jön ki a Parlamentből. Gaudi-Nagy megtapsoltatja, megéljenezteti: ő nem hazaáruló, a földtörvény kapcsán kedvükre szavazott. Kérdezi Schiffer, kinek filmezek, mondom: magamnak, és hogy megyek is. Hová? Hát az emlékműhöz. A fejét csóválja lemondó mosollyal.

A Szabadság térre érve egy rég nem látott ismerősbe futok, beszélgetéssel vezetjük le a feszkót. Háromgyerekes anyuka, többszörös nagymama lévén lazán körbekérdezi az akár az unokáim is lehetnének korú rendőrfiúkat és -lányokat, hogy kire szavaztak. Fura fejek, válaszolnak is. Aki válaszol, az mind a Jobbikra.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.