Nem érzi magát bűnösnek a mórahalmi Mini Hungary park megépítése ügyében indult büntetőügy elsőrendű vádlottja, B. S. A szegedi építőmérnök, közgazdász – aki a Szeviép Zrt. egykori vezetői ellen csődbűntett vádjával indított eljárásban is érintett – azt vallotta csütörtökön a Szegedi Törvényszék előtt, jórészt az ő ötlete alapján épült meg a mórahalmi Mini Hungary, amely most az Ezer Év Parkja nevet viseli.
A park létrehozói pályázaton félmilliárd forint uniós támogatást kértek arra, hogy a történelmi Magyarország 1910-es állapotát, hegy- és vízrajzát, ötven fontos épületét méretarányosan megjelenítsék. A működtetésre a Bornemzet Kft. vállalkozott, a projektmenedzser a MITT Zrt., a kivitelező pedig a Háromhalom Kft. volt. A Csongrád-Csanád Megyei Főügyészség szerint a 2010-ben indult, összesen 648 milliós projekt végig finanszírozási gondokkal küzdött.
A vádirat arról szól, hogy a 2010-ben indult 648 milliós projekt szabálytalanul készült. Az építők valótlan tartalmú dokumentumokat nyújtottak be a hatósághoz, készre jelentették azt, ami még nem volt készen, ez pedig költségvetési csalás kísérlete. A szabálytalanság miatt az uniós támogatás visszajár, az államot emiatt 436 millió forint kár éri, ebből 50 millió térült meg.
B. S. a tárgyaláson elmondta: szereti a makettparkokat, a brüsszeli Mini Európa is tetszik neki. Régi ismerősével, D. I.-vel – az ügy másodrendű vádlottjával –, akinek bízik a tehetségében, munkabírásában, elhatározták, hogy ilyet építenek, csak a történelmi Magyarország bemutatására. A későbbi projekt menedzserét, K. B.-t, az uniós pályázatokkal foglalkozó regionális fejlesztési ügynökség korábbi vezető munkatársát is ismerte, mert az ő közvetítésével lett tulajdonos K. B. a MITT Zrt.-ben, amelybe utóbb ő is beszállt 50 százalék erejéig. Ez a zrt. aztán kétharmad részben tulajdonos lett a Bornemzet Nonprofit Kft.-ben, amely D. I. vezetésével működött, és a park későbbi üzemeltetésére készült. Működtette is 2015-től 2017-ig. B. S. elmondta, a kivitelező Háromhalom Kft.-vel és a műszaki ellenőrrel is K. B. állt kapcsolatban. Ha szükség lett volna rá, ő, B. S. leteszi az önerőt. Ám akkor – emlékezett – volt olyan szabály, hogy a projekt önerejét elég egy napra bemutatni egy számlán, ezt így is oldották meg. Szerzett biztosítékot is a beruházáshoz. Szerinte a projekt rendben ment volna, ha a hatóságok késlekedése nem akadályozza a munkát. Az első részletet 12, a másodikat 6 hónap késéssel kapta meg a beruházás. A büntetést – amely a támogatás 25 százalékának, 114 millió forintnak az elvonásával járt – adminisztratív hiányosságért rótták ki: ha követik az utasítást, a projekt 70 százalékos készültségénél új közbeszerzést kellett volna kiírni, amire ő még nem látott példát. Szerinte nem áraztak túl semmit. Tény, hogy egy idő után ő ritkábban követte a projektet, de azért, mert meggyőződött arról, jó kezekben van, és neki ott nem volt munkája, nem kapott fizetést. Pénzt nem is látott belőle, inkább befizetett: kölcsönt adott, amikor erre volt szükség. Egy idő után a kivitelezővel meg is romlott a kapcsolata. Az építésben nem akart részt venni: a Szeviép-ügy óta meggondolja, hogyan dolgozzon megint az építőiparban. Most projektek összeállításával, tanácsadással foglalkozik, ebből és homokbányáinak működéséből él, ez havi fél-egymillió forintos jövedelmet jelent.
A másodrendű vádlott D. I. magyar-történelem szakos középiskolai tanár és újságíró, könyvkiadói főszerkesztő, több rendezvény ötletgazdája, a Bozsik-program írója. 12 éves autója és svájcifrank-alapú hitele van, aminek a moratórium után havi százezer forint lesz a törlesztőrészlete. Beszámolt arról, hogy amikor eldöntötték B. S.-sel, milyen parkot készítenek, makettépítéssel foglalkozó cég nem létezett Magyarországon. Ismerősökön keresztül jutottak el a későbbi készítőkig. D. I. is azt vallotta, hogy a kivitelezés ügyeit a projektmenedzser intézte. Valóban ő is aláírta a beruházással kapcsolatos dokumentumokat, mert a projektvezető, a kivitelező és a műszaki ellenőr aláírása számára garancia volt. Ő bölcsészként nem tudott beleszólni a részletekbe, de amiben tudott, segített. A román rendőrök elzavarták, amikor mérőszalaggal tevékenykedett az aradi városháza körül, mert a makett készítéséhez szükség volt az épület méreteire. Állítja, a makettek megfelelő minőségűek voltak. Ameddig ők üzemeltették a parkot, télire több réteg fóliába csavarták az épületeket, hogy a fagy ne tegye őket tönkre. Miután a parkot átvették a kft.-jétől, erre nem fordítottak gondot, ezért repedtek meg az építmények. Elérzékenyülten mondta, hogy édesapja és édesanyja is Mórahalmon tanított, nagyon szereti a települést, és a parkot is ezért valósította meg ott. Amikor az utolsó makettek még úton voltak, és a beruházást készre jelentették, a projektmenedzser szavai meggyőzték arról, hogy ez így jó lesz, mert mire az ellenőrök oda jutnak, hogy megnéznék a parkot, az utolsó makettek is megérkeznek. Végül ez nem így lett.
Az esztergomi bazilika és a hollókői utcácska ma is félkész állapotban porosodhat egy raktárban.
D. I. szóvá tette, hogy amikor őrizetbe vették, a börtönben kórusban kiabálták a keresztnevét a fogva tartottak, alpári megjegyzésekkel illették. Szerinte ez előkészített fogadtatás volt. Meggyőződése, hogy politikai nyomásgyakorlás állt a hatóságok hozzáállása mögött, a park megtetszett valakiknek, és meg is szerezték. Jellemző – mondta –, hogy az 52 hónap alatt, amíg a kiállítóhely készült, 27 hónapon át a hatóságok miatt állt az építkezés. Hiába lobbizott a projekt sima útjáért a miniszterelnöki hivatalban, hiába hívta meg a szalag átvágására a miniszterelnököt, mások befolyása erősebb volt. Állítja, hogy amikor télen megrepedt a Mini Hungary telkén is áthaladó termálvízvezeték, az azért történt, mert direkt nagyobb nyomást engedtek rá arra a csőszakaszra. A víz befolyt a pincébe, megrongálta a még ott tárolt maketteket.
Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere a Narancs.hu kérdésére azt mondta, most nem reagál D. I. állításaira. A mórahalmi önkormányzatnak – miután tanúként megidézték – lesz alkalma a bíróságon eskü alatt, nyilvánosan előadni, mi hogyan történt.
Gaudi Tibor bíró hét tárgyalási napot tűzött ki. Csütörtökön Sz. K. negyedrendű vádlottat, a kivitelező cég vezetőjét is meghallgatta a törvényszék. Mivel a harmad- és ötödrendű vádlott – K. B. projektmenedzser és K. S. R. műszaki ellenőr – beismerte bűnösségét, az ő szerepüket nem vizsgálja tovább bizonyítási eljárásban a bíróság.
