Hibázott-e a rendőrség a móri bankrablás után?: Sokk és vakrepülés

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2002/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A május 9-i móri bankrablás kétszeresen is megrázta az országot. A nyolc ember életét kioltó, idehaza minden idők legkegyetlenebb gyilkosságának számító bűncselekmény általános megdöbbenést keltett, miközben a rendőrség ellentmondásos intézkedései, valamint a nyomozásról napvilágot látó információk alapjaiban rendítették meg a bűnüldözők munkájába vetett, már korábban is megcsappant közbizalmat. E pillanatban Magyarországon senki nem tudhatja biztosan, hogy a rendőrség képes-e arra, amit a társadalom ilyenkor elvár tőle: hatékony, gyors és szakszerű munkára, amivel azonosíthatók és elfoghatók lennének a tettesek.

A május 9-i móri bankrablás kétszeresen is megrázta az országot. A nyolc ember életét kioltó, idehaza minden idők legkegyetlenebb gyilkosságának számító bűncselekmény általános megdöbbenést keltett, miközben a rendőrség ellentmondásos intézkedései, valamint a nyomozásról napvilágot látó információk alapjaiban rendítették meg a bűnüldözők munkájába vetett, már korábban is megcsappant közbizalmat. E pillanatban Magyarországon senki nem tudhatja biztosan, hogy a rendőrség képes-e arra, amit a társadalom ilyenkor elvár tőle: hatékony, gyors és szakszerű munkára, amivel azonosíthatók és elfoghatók lennének a tettesek.Arendelkezésre álló információk alapján egyelőre csak annyi tűnik biztosnak, hogy 2002. május 9-én, nem sokkal dél után két férfi lépett be az Erste Bank móri fiókjába. Gépfegyverből tüzet nyitottak a bent tartózkodó nyolc emberre, majd az ajtót bezárva, körülbelül 7,3 millió forintot zsákmányolva távoztak. Minden más részletet sűrű homály fed. A hatóságoknak a jelek szerint egyelőre fogalmuk sincs, hogy kik az elkövetők, hogyan menekültek el, hol tartózkodnak, és hogy mi indokolhatta a felfoghatatlan mészárlást.

Az első órák

A bűncselekmény után néhány órával a helyszínre érkező Orbán Péter országos rendőrfőkapitány "hírzárlatot rendelt el", mégpedig "a tettesek kézre kerítéséig". A "hírzárlat" dacára hamarosan dőlni kezdtek a hírek, amelyek fő forrása Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) kommunikációs igazgatója volt. Ami a kívülállónak már a kezdet kezdetén kommunikációs zavarnak tűnt, az Finszter Géza kriminológus szerint önmagában nem feltétlenül a káosz jele. Az Országos Kriminológiai Intézet kutatója a Narancsnak elmondta: a rendőröknek figyelembe kell venniük a társadalom hírigényét, és ezért hírzárlat mellett is közölhetők olyan információk, amelyek nem hátráltatják, vagy éppenséggel elősegítik a nyomozást. Ebben az esetben viszont a kétes értékű információk szinte azonnal meginduló özöne (a későbbi fejlemények tükrében) a bűnüldöző szolgálatnál fellépő kapkodás lenyomata volt. Ezzel magyarázta a történteket Sándor István ("Papa") nyugállományú rendőr alezredes, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt nyomozója is, aki szerint a nyomozás vezetőire a feletteseik részéről nehezedő, azonnali, kézzelfogható eredményeket sürgető nyomás vezette tévútra a bűnüldözőket.

Tíz perccel a bankrablás bejelentése után a rendőrség "blokádot rendelt el" Mór, további tíz perc múlva pedig Fejér megye határán - közölte a bűntény másnapján az [origo]-val Erdélyi Csaba, a Fejér megyei rendőrkapitányság közbiztonsági igazgatója. Rendőrségi források szerint "az eltelt húsz perc" elég lehetett a tetteseknek a megye elhagyásához. Lapunk kérdésére Sándor István fizikai képtelenségnek nevezte, hogy az említett idő alatt a rendőrség "blokád alá tudta volna vonni" akár a város, akár a megye határát, mivel a móri kapitányság állományát éppen eléggé leköthette a helyszín biztosítása. A "Papa" emlékeztetett arra is, hogy a móri tömegmészárlással "összefüggésbe hozott" 2001. augusztusi miskolci zálogházi rablás tetteseinek üldözésekor a rendőrség a mostanihoz hasonló módszerekkel (a közutak lezárásával) igyekezett elvágni a tettesek útját, miközben azok a rendőrségi "blokádot" földutakon megkerülve könnyedén eljutottak a fővárosba. Sándor István véleményét kérdésünkre közvetetten alátámasztotta a nyomozás egyik irányítója, Kovács Lajos ezredes, az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának osztályvezetője, aki közölte: Mór környékének átfésülése a közutak lezárását követően, néhány órával a bűncselekmény ismertté válása után kezdődött meg.

A hasonló bűncselekmények tettesei ellen folytatott nyomozás sikerének titkát Finszter Géza a helyszín villámgyors lezárásában látja. Szerinte ez viszonylag könnyen megoldható, ha a rendőrök előzetesen feltérképezik az adott település összes szóba jövő rablási célpontjának a környékét, és mindegyik helyszínre részletes, az elkövetés óta eltelt időt figyelembe vevő, az összes menekülési útvonalat elvágó zárási tervet dolgoznak ki. Riasztáskor így nem kell improvizálni, hanem a központ pillanatok alatt a megfelelő helyre küldheti a bevethető rendőröket. A Fejér megyei rendőrök rendelkeznek ilyen tervvel egy esetleges móri bankrablásra - válaszolta a Narancs kérdésére Erdélyi Csaba. Mint elmondta, a "körözési akció" terveit titkos dossziéban őrzik, és riasztás esetén a központ ennek alapján osztja ki a feladatokat először a szolgálatban lévő, majd a máshonnan átcsoportosított, végül a berendelt rendőröknek, ugyanis a mindenkor szolgálatban lévők nincsenek elegen ahhoz, hogy hermetikusan lezárják a környéket. Mindehhez Sándor István annyit fűzött hozzá, hogy a testület belső kommunikációjának elégtelensége miatt az ilyen rendkívüli helyzetekben szinte megoldhatatlan a különböző feladatokat ellátó egységek elengedhetetlen összehangolása. Minden további nélkül előfordulhat például, hogy a keresett személyek gond nélkül jutnak át egy rutinszerű közúti ellenőrzésen.

Szemantikai útvesztő

Nem egészen két órával a támadás után internetes portálokon közzétették Horváth Szilárd és Farkas Róbert fényképét. Kovács Lajos elmondta: személyük a rendőrségen belüli riasztás során merült fel. Az ötlet a móri bankrablás és más bűncselekmények, így a miskolci zálogház kirablása közötti hasonlóságokon alapult. Az ezredes lapunknak még tíz nappal a móri tragédia után sem volt hajlandó megerősíteni azt a széles körben tényként kezelt információt, miszerint a támadás során az elkövetők Scorpio típusú gépfegyvert használtak. Azt azonban elmondta, hogy a gépfegyver típusa az egyik olyan momentum, amely összeköti a támadást a zálogházi rablássorozattal. További hasonlóság szerinte, hogy a miskolci rablók "kegyetlenül, megalázóan" bántak a bűncselekmény sértettjeivel, vagyis szájukba nyomták a gépfegyverüket. Horváth Szilárd jogi képviselője, Thaisz Andrea határozottan cáfolta lapunknak, hogy védence a zálogházi rablásoknak gyanúsítottja lenne.

A sértettek életveszélyes fenyegetése és nyolc ember lemészárlása közötti, laikusok számára a hasonlóságoknál jelentősebbnek tűnő különbségek ellenére a rendőrség Horváth és Farkas után vetette magát, akiket Kovács ezredes szerint "móri kötődésük" még erősebb "összefüggésbe hozott" a rablással. A "móri kötődés" kifejezés mára majdnem olyan gazdag jelentéstartalomra tett szert, mint az "összefüggésbe hozott" szókapcsolat. A tragédia napján, a két férfi villámgyors összefüggésbe hozásának magyarázataként, egy névtelenségbe burkolózó rendőrségi forrás az [origo]-val közölte, hogy rendőrségi információk alapján "az egyik férfi korábban feltűnt Mór környékén". Még aznap Orbán Péter (ugyancsak az egyikük esetében) a "többször megfordult a helyszínen" fordulatot használta. Szavai homályban hagyták, hogy Mórra vagy a bűncselekmény konkrét helyszínére gondolt-e. A bizonytalanságot ezúttal is Garamvölgyi László oszlatta el a Nap-kelte május 12-i adásában: "Tudjuk, hogy a helyszínen korábban terepszemlét végeztek." Kovács Lajos egy héttel később már úgy fogalmazott a Narancsnak, hogy a két férfit egy (közelebbről meg nem nevezett) "érzelmi kapcsolat" fűzte a városhoz; akit a rendőrség ismer, de jelenleg nem talál. Thaisz Andrea kérdésünkre cáfolta az érzelmi szál létezését, ugyanakkor felháborítónak nevezte, hogy a rendőrök ügyfele barátnőjének kihallgatásakor Horváth állítólagos móri menyasszonyára tettek utalásokat.

Képek és fantomok

A fentiek szerint sokféleképpen értelmezhető "móri kapcsolat" mellett Farkas és Horváth kiválasztásánál sokat nyomott a latban, hogy fényképük alapján több tanú is "felismerni vélte őket". A Népszava május 14-i száma arról írt rendőri vezetőkre hivatkozva, hogy Horváth Szilárd és Farkas Róbert idő előtt nyilvánosságra hozott fényképe befolyásolhatta a tanúkat az azonosításkor. Sándor István képtelenségnek tartja a hivatalos rendőrségi állítást, mely szerint "a tanúk közvetlenül a bűntény után húsz fotó közül" választották ki az "összefüggésbe hozottak" fényképét. Kizártnak nevezte azt is, hogy a fényképeket a tanúvallomások alapján választották volna ki, hiszen azok nyilvánosságra hozataláig még a tanúk felkutatása sem fejeződhetett be. Szintén erre utal, amit Kovács Lajos a Narancsnak mondott: a tanúk felkutatása még tíz nappal a bűncselekmény után is folyt, kihallgatásuk pedig "néhány napot" vett igénybe. Finszter Géza a fentiek mellett arról is fő szabályként beszélt, hogy még a "felismerő tanúk" kihallgatását sem szabad fényképek mutogatásával kezdeni, előbb a tanúknak kell megosztani ismereteiket a hatósággal. A "közvetlenül a bűncselekmény után történt felismerés" hivatalos verziója alapján valószínű, hogy a bűnügyi szolgálat ezúttal eltekintett e szabály alkalmazásától. A rutineljárás szerint a minél pontosabb személyleírások elkészítésének és a fantomképek összeállításának meg kellett volna előznie a fotók kiválasztását, ám lapzártánkig fantomképet nem hoztak nyilvánosságra. Az elmúlt hét végén lapunknak Kovács ezredes azzal indokolta a késlekedést, hogy a mozaikképek nyilvánosságra hozatala "megzavarná a közvéleményt", és a várható bejelentésdömping megbénítaná a bűnügyi szolgálat apparátusát. A két "összefüggésbe hozott" férfi fényképének nyilvánosságra hozatalakor a hatóságot még nem zavarta a prognosztizálható és később be is következő "zavar" és bejelentéstömeg, melynek kezelésére, mint arról a Duna Televízió Heti hírmondó című, május 12-i adásának nézői Garamvölgyi Lászlótól értesülhettek, "van apparátus".

A fényképek megjelentetése azért is tűnik aggályosnak, mert bár az adatvédelmi szempontokat bizonyos esetekben felülírhatják a nyomozás érdekei, ám ilyesmire csak alapos gyanú esetén kerülhet sor. Márpedig erről most nemigen lehetett szó. Az idő előtt megmutatott fényképek összezavarták a tanúkat, akik a fényképeken felismerni vélték a bankból őket "műszaki okok"-ra hivatkozva elküldő vagy később onnan távozó elkövetőket, és az utóbb kétes értékűnek bizonyuló felismerés alapján országos hajtóvadászat indult. Sándor István szerint érdemi információk hiányában érdemesebb lett volna a fegyverek, illetve az elrabolt pénz után kutatni. Farkas és Horváth üldözésével a lehetséges tettesek többnapos előnyre tettek szert. A közvélemény a média tudósításai alapján eközben elhitte: a nyomozó hatóságnak alapos oka van rá, hogy Farkas Róbert és Horváth Szilárd portréjával hintse tele az országot.

Benn a Horváth, kinn a Farkas

Az ORFK a jelek szerint nem számolt azzal, hogy Horváth feladja magát; másként nehéz lenne magyarázni a fordulat előtti és utáni órákban illetékesei, mindenekelőtt a Garamvölgyi László kommunikációs igazgató által véghezvitt verbális ámokfutást (lásd az "El lehet felejteni, amit mondok" című gyűjteményt). A szóvivő két nappal Horváth alsónadrágos nagyjelenete előtt még heveny dorgálásban részesítette a férfit, amiért az családján keresztül üzente meg, hogy fel kívánja adni magát. "Nem üzeneteket vár a rendőrség, hanem azt, hogy Horváth és Farkas feladják magukat" - jelentette ki Garamvölgyi László. Elgondolkoztató ugyanakkor, hogy miközben egy ország rendőrsége kereste, Horváth Szilárd többször beszélt telefonon a barátnőjével, édesanyjával (akinek a telefonszámát a nagykanizsai rendőrkapitányságtól szerezte meg!), valamint ügyvédjével. A rendőrség mindennek ellenére képtelen volt megtalálni, bár az ORFK kommunikációs igazgatója szerint már "közel jártak hozzá", amikor feladta magát, ami azonban a nagyszámú telefonhívás és az óriási nyomozóapparátus fényében mérsékelten hízelgő a rendőrségre nézve.

Horváth Szilárdot az ORFK még hétfőn kikérte a büntetés-végrehajtási intézettől, és - némileg váratlanul - tanúként próbálták szóra bírni. A kommunikációs igazgató átnyilatkozta a napot, a közvélemény arról értesülhetett tőle, hogy a Horváthot és Farkast felismerő "több szemtanún" kívül olyan is akadt, aki hosszú hajú fiatalembert látott a bank közelében (róla addig szó sem volt), miközben Kovács Lajos szélesebb körre terjesztette ki az "összefüggésbe hozhatók" körét, hozzátéve, hogy Horváth és Farkas van közülük a "legmagasabb szinten". A délután folyamán Garamvölgyi már azzal lepte meg a nyilvánosságot, hogy "a rendőrség nem is tervezi" Horváth meggyanúsítását a mészárlás elkövetésével.

Thaisz Andrea éppen ezért sérelmezte ügyfele átszállítását a rendőrségi fogdába. Május 14-i nyilatkozata szerint Horváth nem gyanúsított, így nincs mi alól tisztáznia magát, tanúként pedig nehéz lenne egy olyan bűncselekményről beszélnie, amelynek a közelében sem volt - az ügyvédnő szerint Horváth csupán egyszer, évekkel korábban járt átutazóban Móron. Thaisz a Narancsnak elmondta: ügyfelét alaptalanul hozták összefüggésbe a móri mészárlással, és Horváth azért jelentkezett a kiszabott büntetésének letöltésére, mert biztonságosabbnak ítélte a börtönt, mint az utcát, ahol a hisztéria miatt már azt is félreérthették volna, ha "egy fagylaltot vesz a kezébe". Horváthtól kábítószerrel való visszaélés vétsége miatt, ismeretlen tettes ellen folytatott nyomozás keretében, a "rabosítása" részeként vettek vért és vizeletet. Az ilyen ügyekben (fél évvel korábban egy üres lakásban 2 gramm marihuánát találtak) rutinszerű toxikológiai vizsgálathoz Horváthtól technikai okok miatt az ORFK épületében vették le a mintákat, és lepecsételt borítékokban szállították át az eljárást folytató Budapesti Rendőr-főkapitányságra, ám azokat kizárólag a kábítószeres ügy vizsgálatához használhatják föl. Thaisz Andrea szerint a rendőrségnek eddig fontosabb volt az igazság kiderítésénél, hogy "eredményeket produkáljon", és a későbbiekben polgári pert kívánnak indítani, ugyanis a rendőrség megsértette ügyfele személyiségi jogait. A büntetőeljárás szabályainak megsértése miatt ügyészségi vizsgálatot is kezdeményeznek. (Lapzártánk idején az [origo] arról tudósított, hogy a rendőrségi vizsgálatok szerint Horváth Szilárd DNS-e nem egyezik a móri Erste Bankban talált DNS-mintákkal. Ami azt is jelenti, hogy a Horváth kábszeres ügye miatt vett mintákat mégis felhasználta a rendőrség ebben az eljárásban is.)

Miközben állítólagos ismerőse nagy izgalmak közepette megkezdte a három évvel ezelőtti verekedéséért kiszabott büntetésének letöltését, Farkas Róbert a rendőrségi szóáradat szerint bejárta a fél világot. Már a bűncselekmény időpontjában sikerült egyszerre két országban tartózkodnia, hazánkon kívül ugyanis "esetleg" Szlovákiában is volt május 9-én kora délután, legalábbis ezt közölte a kommunikációs igazgató akkor, amikor Horváth - négynapi "összefüggésbe hozhatóságot" követően - tanúvá avanzsált. Egy nappal később a Népszabadságnak nyilatkozva a szóvivő kétséget oszlatott, kijelentve: a szlovák rendőrség cáfolta az értesülést. Arról, hogy miért kellene a szlovák rendőrségnek tudni arról, hol tartózkodik Farkas Róbert, hallgatott. Mindehhez Finszter Géza a következőt fűzte hozzá: "Ha 1951-ben valaki azt mondja, hogy a magyar rendőrség ismer minden külföldit, aki hazánk területén tartózkodik, készséggel elhiszem neki, de 2002-ben az ilyesmi elképzelhetetlen." Közben Kovács ezredes közölte, hogy Dél-Amerikában is látni vélték Farkast (ezzel egy időben a Blikk című napilap szerint éppen Székesfehérváron cselezett ki egy rendőrségi csapdát), Garamvölgyi szerint pedig a rendőrség hozzá is "közel jár". Az utóbbi közléstől lapzártánkig eltelt egy hét tanúsága szerint ha közel is járnak hozzá, mégsem eléggé közel. Valami közbejöhetett, három nappal később ugyanis Kovács Lajos lapunkkal azt közölte: a rendőrség nem ismeri a még szabadlábon lévő Farkas Róbert tartózkodási helyét, sőt azt sem tudják, hogy Magyarországon van-e. A nyomozás eddigi eredményei tükrében mindenesetre már az is nagy szó, hogy - a tettesekkel ellentétben - legalább a kiléte ismert a hatóságok előtt.

Kérdés, hogy a rendőrség vezetése, mindenekelőtt a nyugdíjazás előtt álló Orbán Péter országos főkapitány levonja-e az eset tanulságait. Garamvölgyi László, aki a hétvégén lapunkat a személye iránti felhőtlen bizalom újjáéledésének hírével örvendeztette meg, május 13-án úgy fogalmazott: a körülményektől függetlenül sikernek tekinthető Horváth Szilárd kézre kerülése. Az ORFK most a móri mészárlás tettesei utáni "hajtóvadászat" eddigi egyetlen kézzelfogható eredményéből igyekszik tőkét kovácsolni, nevezetesen abból, hogy a három évvel ezelőtti berzencei diszkóverekedés egyik résztvevője, Horváth Szilárd megkezdte (bizonyára méltó) büntetésének letöltését.

Gavra Gábor

Miklósi Gábor

A nyomozás maga

Ha arról, hogy kik nem voltak a móri gyilkosságok elkövetői, a magyar közvéleménynek többé-kevésbé már kialakult álláspontja lehet, azt senki nem tudja, hogy kik lehettek a tettesek. "Horváth Szilárd ma már történelem" - válaszolta lapunk kérdésére Kovács Lajos ezredes, az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának osztályvezetője. A Horváth Szilárd történelemmé válásáról szóló kijelentését Kovács Lajos avval egészítette ki, hogy miután a férfi feladta magát, lehetőség nyílt szerepe tisztázására. Farkas Róbert esetében is arra várnak, hogy kézre kerüljön, mert Kovács szerint így lehetne egyértelműen kizárni, hogy köze lenne a móri támadáshoz.

Egy magát megnevezni nem kívánó és felettébb szűkszavú rendőrségi forrásunk rejtélyes közléseiből az derül ki, hogy az elkövetők úgynevezett pszichológiai profilja már az első elemzések után kizárta Horváthot és Farkast, mint potenciális tömeggyilkosokat, valamint azt az eleinte ugyancsak gyakran hangoztatott feltételezést is, hogy az elkövetők gyakorlatlan bankrablók lettek volna, akik "pánikban" lőtték halomra a bankban tartózkodókat. Nyolc ember hidegvérű meggyilkolása éppenséggel valamiféle rutint és közömbösséget feltételez, olyan lelkiállapotot, amilyet csak a gyakorlat alakíthat ki: arról már nem is beszélve, hogy információink szerint az áldozatokat szabályszerűen, a homlokuk közepébe lőtt golyóval kivégezték.

A nyomozás jelenleg több szálon folyik, a szakértők folyamatosan elemzik a helyszínen talált nyomokat. Időközben elkészült egy többé-kevésbé pontos, illetve egy vázlatosabb személyleírás, az ezek alapján készült mozaikképeket azonban egyelőre (az Index című internetes újság információi szerint keddig) nem hozzák nyilvánosságra.

Kovács Lajos kérdésünkre nem erősítette meg az elkövetők egyikének külföldi illetőségéről keringő híreket. Úgy fogalmazott, a rendőrség nincs olyan információ birtokában, amely alátámasztaná ezt a feltevést. Ami ezzel kapcsolatban biztos: a tett elkövetése közben egy ügyfelet a bank ajtajából visszafordító elkövető "színtiszta magyarsággal" adta az érdeklődő tudtára, hogy a bank műszaki okok miatt zárva tart.

"Igazi nagy csőd"

A Rendőrtiszti Főiskolán is tanító Finszter Géza emlékeztetett arra, hogy a szakirodalom, így Déri Pál 1976-os, Korszerű nyomozás, integrált bűnüldözés című alapműve szerint a nyomozás sikerének kulcsa az, hogy megfelelő szakemberek a lehető leghamarabb, a helyszínhez legközelebbi, a célra alkalmas helyen alakítsanak ki egy központot, ahonnan kezdetben irányíthatják a nyomozást. Fontosnak tartja, hogy a rendőröket, amennyire lehet, felkészítsék az ilyen megrázó esetekre, mert ha a sokkhatás teljesen készületlenül éri őket, akkor vagy bénultsággal, vagy felesleges hiperaktivitással reagálnak. A helyszínelés sikerének titka, ha "az őrmestert hagyják dolgozni", azaz ha a helyszínen csak a nyomok rögzítését végző rendőrök tartózkodnak. A túl sok intézkedő rendőr zavarja ezt a munkát, a nagyszámú rendőri vezető jelenléte pedig rengeteg "vétlen ujjlenyomatot" eredményez, melyek azonosítása később hónapokba telhet. (Pontosan ez történt a Hungária körúti bankrablásnál is, ahol egy hónapig tartott, mire a szakértők azonosították a villámgyorsan a helyszínen termő rendőri vezetők ujjlenyomatait.) Finszter Géza úgy fogalmazott, hogy "a jelek szerint ezek a feltételek most sem voltak adottak". Szakmai szempontból "igazi nagy csődnek" tartja a móri esetet.

"El lehet felejteni, amit mondok"

Válogatás Garamvölgyi László 2002. május 12-i televíziós szerepléseiből

Garamvölgyi László és Horváth Lászlóné, Horváth Szilárd édesanyja a Magyar ATV Nap-kelte című műsorában, reggel:

Horváth Lászlóné: Azért egy kicsit furcsa, hogy ez az esemény megtörtént mondjuk fél egykor, és két óra múlva a rendőrség azonosította a tetteseket. Úgy jön ki az egész, hogy bementek a rablók, és mintha bemutatkoztak volna, hogy én X. Y. vagyok, és lelövik az embereket. Szóval egy kicsit furcsa.

Garamvölgyi László: Közel két óra múlva valóban elővettük, tehát gyakorlatilag ez a két személy a rendőrség honlapján már mint körözött szerepelt. Tehát elővettük gyakorlatilag a korábbi körözést, amiért más bűncselekmények miatt. Azt azért el kell mondani, és korábban is jeleztük, hogy voltak szemtanúk. Sőt olyan is, aki - miközben folyt a bankrablás - beszélt az egyik elkövetővel. Azt is tudjuk, hogy a helyszínen korábban terepszemlét végeztek. És ugye én végtelenül tiszteletben tartom a szülői és a gyermeki kapcsolatot. De azért, gondolom, az édesanya se hiszi azt, hogy 1993-ban, amikor ugye a fia rálőtt arra a személyre még sorkatonaként, hogy akkor ő gondolta volna, hogy a fia el fog követni egy olyan bűncselekményt 1993-ban. Tehát tudom, hogy mindent megbocsát a szülő, de hogy mi történhetett, azt azért várjuk meg. (...) Én következetesen tartom magam ahhoz, hogy azt mondtuk, összefüggésbe hozható a bűncselekmény elkövetésével. Arra utaló adat vagy közvetlen információ, hogy Farkas Róbert és Horváth Szilárd a móri mészárlás gyanúsítottja, a mai napig nincsen. De van egy élő körözés súlyos bűncselekmények miatt. Ugye pont Horváth Szilárd nem vonult be jogerős ítélet letöltésére a börtönbe. Emberölés kísérlete miatt keressük Farkas Róbertet. Tehát ezek súlyosak. További bűncselekményekkel is gyanúsítják, mint a zálogházi rablás-sorozat. Tehát ilyen értelemben azt mondanám, hogy meg kell fordítani a kérdést. Vajon miért ne vettük volna elő a körözésüket vagy a fotójukat, ami alapján a szemtanúk ugye őket választották ki egy albumból. De ennek ellenére mégis azt mondom még egyszer, hogy nem azzal gyanúsítjuk a két személyt, hogy ők a móri mészárlás tettesei.

HL: Ezt a ´93-as eseményt mindig felhozzák, holott azért a fiam letöltötte a börtönbüntetését. És én nagyon jól tudom, hogy ott is nem a Szilárd lövöldözött, hanem a másik katonatársa. És mindent a Szilárdra akarnak itt most még a mai napig is fogni. Hogy ezt a két eseményt miért kell állandóan egybehozni meg emlegetni, ezt valahogy nem értem.

GL: Én nem azt mondtam, sőt Farkas Róberttel kapcsolatban sem említettem ezt a móri gyilkosságot. Én azt mondtam, hogy összefüggésbe hozható. De az ön fiával kapcsolatban eleve nem erről beszéltem, csak arról, hogy ő 8 hónapos börtönbüntetésére nem vonult be, ezért keressük. És Farkas Róberttel kapcsolatban mondtam az emberölés kísérletét. Mindössze utaltam a ´93-as esetre, és ott se mondtam, hogy ő lőtt. Ugye itt a médiában lehetett látni, hogy nyilatkozik, nem tudom, hogy akkori felvétel-e vagy mostani, én a helyszínen voltam ´93-ban. Az a sértett, akitől el akarták venni a Zsigulit vagy Ladát, és a feje mellé lőttek, lehet, hogy ez akkor felvétel. Én akkor se, és most se azt mondtam, hogy az ön fia volt. De három katona. Ott a katonai bíróság azt állapította meg, hogy akarategységben követték el a bűncselekményt. Ha nem tetszett volna figyelni, megismétlem, ugye az előbb is említettem, szülő vagyok, hogy ön ´93-ban sem gondolta, hogy a fia el fogja követni. Most mindegy, hogy 18 évesen, amiért nagyon súlyos büntetést kapott. Kitöltötte, nem lehet erről tovább beszélni. Tehát gyakorlatilag ezt el is lehet felejteni, amit mondok.

H

Garamvölgyi László és Komáromi Tibor nyugalmazott rendőr őrnagy, a gyilkossági csoport volt vezetője a Magyar ATV Nap-kelte című műsorában, reggel:

Garamvölgyi László: Ott (az 1977-es, Hungária körúti OTP elleni támadásnál - a szerk.) is kivégzésszerű volt az ügy. Történetesen beterelte a két hölgyet a WC-be, ahol tarkólövéssel végzett velük. És visszatérve, nagyon bízom benne, hogy a helyszíni szemle során sikerül olyan tárgyi bizonyítékokat vagy tanút felkutatni, aki alátámasztja ezt a verziót, hogy a Horváth és a Farkas az elkövető. Ellenkező esetben borzasztó kemény munka vár a rendőrségre. Ha ezt nem sikerül megnyugtató módon tisztázni, akkor hosszú ideig tart a nyomozás.

(...)

Komáromi Tibor: Sajnos (...) a Hungária körúti ügyben túlzottan egy vonalra terelődött a nyomozás objektív okokból. (...) Ez vezetett ahhoz, hogy soha nem jutottunk a tettes közelébe se.

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2002/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra