Egy régi Eddie Murphy-filmet emlegetnek újabban Nyékládházán: A dzsentlemanusban egy szélhámos úgy lesz képviselő, hogy a kampányban elhalálozott politikus nevén elindul a választáson, a szavazók pedig, nem zavartatva magukat a szomorú ténytől, újra behúzzák a megszokott nevet. „Sanyika is ezt játszotta meg, nem?” – kérdi egy férfi a Miskolc-közeli kisváros kocsmájának teraszán, ahova a hőség elől húzódtunk be.
„Kicsit más a helyzet – mondom –, Eddie Murphy kampányolt, és felvette a telefont. A maguk Erdei Sándorja viszont nem csinál semmit, csak lapít.”
„Pedig nem rossz gyerek. Az apja politizált, ő nem. Ez egy dolgos fiú, van két gyereke is, kicsik még. Ne bántsák.”
Rendes család, tiszta ház. Akkor hogy kerül a miskolci választásba?
A férfi legyint. „Szerintem maga is tudja.”
„Belevitték?”
„Bele hát. Nem a saját ötlete volt. De annak a Rokker Zsolttinak ez jól is jön, mehet a tévébe.”
Csak hát ugyanaz a két név lesz a papíron, vetem fel. „Maga hogy döntené el, ha szavazna?”
A fickó kicsit nézegeti a kóláját. „Nem is tudom… Mondjuk, elmenni elmennék, egy ilyet azért csak meg kell nézni.”
Magyar abszurd
Ez hozott engem is ide: ezt csak meg kell nézni! A tét egyetlen önkormányzati hely, amely körül a jelentőségéhez képest indokolatlan felhajtás zajlik. Július 15-én papíron érdektelennek tűnő szavazást tartanak a borsodi megyeszékhely nyugati, Győri kapu nevű városrészében, és az eredménytől függetlenül bőven megmarad a kormánypárti fölény a 160 ezres Miskolc közgyűlésében. Négy éve a fideszes Hubay Györgynek 1147 szavazat kellett a győzelemhez (ő ma már az Országgyűlésben ténykedik, ezért is van szükség időközi önkormányzati választásra). „Ennyi most nekem is elég lehet” – fejtegeti már az az Erdei Sándor, aki másfél évtizede Rokker Zsoltti néven tűnt fel, mint humorista. Bár nem szeretné, hogy a művészneve túlságosan ráüljön a kampányára, kár tagadni, hogy ezzel kezdődött a miskolci időközi körüli hírverés: „Rokker Zsoltti politizálni fog!” Az újabb hír az volt, hogy a Jobbik és a teljes baloldali ellenzék beáll mögé. És innen lépett szintet a történet: Erdei maga mögé próbálja állítani a Fidesszel szembeni teljes ellenzéket, de úgy, hogy a pártok neve ott szerepel a szórólapon. Igen, a Jobbik a DK mellett, meg az MSZP, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum. „Remélem, az esetem példaként szolgál majd a jövőben. Főleg a 2019-es önkormányzati választásra gondolok. Ha nyerek, ez lehet a remény.”
| ||
Az Avas-kilátó alatti szegényes utcákon járunk, én meg arra gondolok, milyen vicces, hogy a magyar ellenzék egy ilyen, pár ezer embert megmozgató helyhatósági választástól várhatja a „reményt”. Ám az említett pártok állapotát ismerve mindez nem is tűnik túlzásnak, főleg, ha a számokat nézzük. Az előző választáson ebben a körzetben az MSZP-s és a jobbikos jelölt ugyanis együttesen bőven több szavazatot kapott (1372), mint a fideszes Hubay (1147), azaz ha a humoristaként ma is aktív Erdei a „kötelezőt” behúzza, jó eséllyel nyerhet.
Ezt a Fideszben is tudják. Az ügyvéd Nagy Ákost indítják, de több jel utal arra, hogy más módon is faragnák Erdei esélyeit. És itt térünk vissza Nyékládházára, ahol egy olyan Erdei Sándor él, akit épp ugyanazon a napon vettek fel a szavazólapra, mint azt a Molnár Zsolt nevű jelöltet, akit a hvg.hu azonosított be Fidesz-aktivistaként. Utóbbinak Miskolchoz annyi a kötődése, hogy épp itt végzi a középiskolát, ő tehát friss érettségivel a zsebében száll ringbe. Facebook-oldalán Molnár több képen szerepel együtt a Fidesz országgyűlési képviselőivel, egyszer Szijjártó Péter mögött is feltűnik, de nemrég épp a Fidesz jelöltje, Nagy Ákos támogatására buzdított – aki ellen épp elindulni készül. Vicces, ugye?
Kijátszani a törvényt
Pedig nem vicces. Molnár azokat tévesztheti meg, akik „Rokker Zsolttiból” kiindulva egy Zsolt keresztnevű jelöltben vélik megtalálni a humorista politikusi énjét, és talán csak tucatnyi ilyen kevéssé tudatos vagy hezitáló voksoló lesz, de meglehet, épp ennyire lesz szüksége a Fidesz jelöltjének, akinek amúgy Molnár Zsolt szurkol. Ennél súlyosabb eset a nyékládházi férfié, akit csak az fog megkülönböztetni a miskolci Erdei Sándortól (született 1976-ban), hogy a születési évszám is fel lesz tüntetve a papíron a neve mögött (1983), néhány voks így be fog zuhanni hozzá is. Pedig kampányt nem folytat, és kerüli, hogy számot adjon arról, miért is indul. Ő tényleg csak a nevét küldte be, amit a választási törvény amúgy nem tilt – miközben egyértelmű, hogy mindez a választók megtévesztésének egy egészen új formája. Ráindítani valakire ugyanazt a nevet – hát ilyen eddig nem volt! Igaz, nem is lett volna ebből sztori, ha a hvg.hu nem találja meg (ilyen személyes adatok ugyanis a választási irodától nem kerülhetnek ki), most viszont bárkibe botlok Nyékládházán, mindenki képben van. Csak mondom a nevet, már somolyognak. „Ismerem Erdeit, de ő nem politizált itt. Nem is volt képviselő, még jelölt sem. Csak az apja” – ennyit tud az ügyhöz fűzni a korábbi polgármester, és ezt mondja egy most is aktív testületi tag.
Napközben senkit sem találok a települést kettészelő vasút állomásától tíz percre fekvő, kívülről teljesen átlagos családi házban. Ez Erdei lakhelye, az udvaron játékok, a kert gondozott. Csengetek, de semmi. Lejjebb két férfi dönti a kerítést.
„Jó napot, ismerik-e Erdei Sándort?”
„Ki kérdi?”
„Újságíró.”
„Mi nem pletykálkodunk.”
„Szóval tudják, mi történt.”
„Tudni tudjuk.”
„És mit gondolnak?”
Fáradt sóhajtás, rövid szünet.
„Komolytalan dolog, azt. Pedig rendes pereputty ez. Az anyja óvónő volt, de hogy ez mibe keveredett… De nem pletykálkodunk. Nem a mi dolgunk.”
Elpanaszolom, hogy sehogy se tudom megírni az igazat Erdeiről, mert nem veszi fel a telefonját, és még otthon sincs.
„Hát mert nem itt lakik. Figyeljen csak, menjen itt ki a…” – és a férfi, aki sehogy se akart pletykálkodni, mond egy címet. Ahová öt perc múlva be is csengetek. Középkorú nő jön ki, szemüveges, kicsit félénk. De beszél, nem is keveset. „Nem itt lakik, de találkozunk, főleg a gyerekekről beszélünk. Politikáról és sportról sose… Tiszaújvárosban dolgozik, a Jabilban. Hallottam, mi történt, de nem tudom… Nem értek én ehhez. Van itt egy asztalosműhely, ott az átkelőnél, mintha ott dolgozott volna.”
„Nem dolgozott itt sose, csak a testvére” – mondja már egy srác a mondott műhely kerítésének dőlve. Jókedvű figura, csak röhög az egészen. „Sándor a barátom, de ez kabaré. Elindulni ott, ahol senki nem ismeri? Okos srác amúgy, a Jabilnál tervez, nem a futószalag mellett áll. Van rálátása a dolgokra, aligha véletlen, ha elindult. Van hátszele, anélkül nem csinálná. De nem politizálunk, nem tudom a nézeteit” – mondja a végén. Majd útba igazít, hogy megtaláljam Erdei házát, de az első címet adja meg, ahol már jártam. Viszont most legalább feltűnik Erdei szomszédja, egy idős úr, locsolgat. „Nem ismerem a nézeteit, nem politizálunk” – hallom a mondatot sokadszorra, nem is tudnék jobbat kitalálni egy bimbózó politikai karrier elé. „Ilyenekről nem beszélünk, de segítünk egymásnak ebben-abban. Jól keres, két kisgyerekük van, nem tudom, ezt miért csinálja. A saját lelkiismeretével neki kell majd elszámolnia.”
Végül sok-sok hívás után egyszer csak felvette Erdei telefonját – egy nő.
„Ez nem az ő száma” – mondja, amikor kiderül, kit keresek.
„Ismeri őt?”
„Igen. De nem tudok most beszélni, itt várok az óvodánál…”
A gyerekekre vár, és azt mondja, hogy nem akar mondani semmit.
„Kamujelölt Erdei Sándor?” – kérdem.
„Nem az.”
„A Fidesz indítja?”
„Nem!”
„Nincs köze a politikához, mégis indul.”
„Több köze van, mint a Rokker Zsolttinak!”
„Ő legalább Miskolcon él.”
„De neki is van múltja ott. És nagyon is van köze a politikához. Akarták már őt indítani…Most mennem kell a gyerekekért.”
„Miért nem akar beszélni a maga Erdei Sándorja, ha nem kamujelölt?”
„Sokat dolgozik. Van, hogy este nyolcig is.”
„Szeretnék beszélni vele.”
„Majd visszahívja.”
„Biztos?”
„Viszonthallásra.”
Persze nem hívott vissza. Miért is tette volna?
Szerencsére akad olyan jelölt, aki szívesen beszél az ötleteiről. A fideszes, sajnos, nem ilyen, ahogy a két áljelölt sem, de a Munkáspárt helyi üdvöskéje igen. Fülöp Józsefné Ilona, a Jocó Büfé egykori tulajdonosa egy lakótelepi padon fogad, és egyből a dolgok közepébe vág. „Voltam párttitkár, KISZ-titkár, 1972-ben lettem MSZMP-tag, büszke vagyok rá. Életem meghatározó élménye, amikor találkoztam Kádárral” – zúdítja rám politikai önéletrajzát. Jó, de miért a Munkáspárt? – kérdezem. „Az embereket kell képviselni a kizsákmányolással szemben. Régen is ebben hittem, ma sem gondolom másként a politizálás célját. Ezt csak a Munkáspárt képviseli. Nem látok egyetlen támogatható politikust az ellenzéki oldalon országos szinten sem.”
Fülöpné hús-vér ember, akivel nem kellemetlen beszélgetni, és látszik, hogy készült a találkozóra, kiskosztüm van rajta, meg egy klassz kis kalap, megtisztelve érzem magam. Van benne szociális érzékenység, jól adja elő magát, sőt, vállalható dolgokat mond. „Cifra nyomorúság, az van Miskolcon. Ezt szeretném én megszüntetni. A történelmi Avas területén sok utcában nincs szennyvízcsatorna, több helyen kutakról hordják a vizet, ezen változtatni kell. A Szinva-partot is rendben kéne tartani. Az Avasi kilátóhoz bulinegyedet képzelek el, főleg a fiatalok számára, és az idegenforgalom növelése érdekében.” Még egy sor mindent említ, amikor végez, azért belekérdek, hogy jó, de ha nyer, akkor hogy találja meg a Fidesszel a hangot? Mégiscsak ők vannak itt többségben. Mire kiderül, egész jóban van velük, de legalábbis a polgármesterrel. „Konstruktív ellenzéki szerepre készülök. Most is ott vagyok a nyílt üléseken, és van, amiben igen, van, amiben nem értek egyet Kriza Ákos polgármesterrel. De jó a viszonyunk. Tudja, ő volt a háziorvosom, és 2010-ben, amikor az MSZP ki akart minket tenni az irodánkból, perlekedni kezdtem, mire Kriza odalépett hozzánk, és megígérte, elintézi a dolgot. A mai napig ott van az irodánk, és ez neki köszönhető.”
A miskolci Erdei Sándor viszont nemigen köszönhet semmit a Fidesznek, sőt még állást is vesztett a nagypolitikai kavarás miatt. „A stand-upolás az HBO-nál kezdődött ’97-ben, majd onnan vitt a Bumerángba Boros Lajos és Bockhor Gábor. Ez a műsor végül 2011-ben a Neo FM einstandolásával szűnt meg. Azaz az én munkahelyemet is érintette a politikai klímaváltozás.” Egy ABC sarkában találkozom vele, háromfős önkéntes stáb segíti a mai szórólapozást. Ahogy tartunk a kevéssé jó hírű Békeszálló-telep utcái felé, arról kérdem Erdeit, honnan az ötlet, hogy elindul. „Itt lakom Győri kapuban, és amikor fellépésről jöttem haza, többször előfordult, hogy nem tudtam megállni a lakásom előtt. Több száz méterre kellett letennem a kocsit, pedig egy kis terepváltoztatással lett volna hely. Erre meg pár más problémára ott a környékemen kidolgoztam egy kis programot. Szerdánkét focizom az MSZP-s Varga Lászlóval, de jóban voltam a jobbikos Jakab Péterrel is, és most a választás előtt ők hívtak fel, nem akarom-e ezt a programot kibővíteni. Talán Jakab ötlete volt, hogy ha én leszek a jelölt, az jó konszenzus lehet. Az ellenzék, beleértve a Jobbikot, tavasszal itt nem tudott megállapodni, mindkét választókerületet el is vitte a Fidesz.” A mögötte állók nézetkülönbsége temérdek, de erre ezt mondja: a városrész érdekeinél ezek nem játszanak. „Országos szinten egy DK–Jobbik-együttműködés még kihívás, de nekem itt büszkeség.” A körzetben megvannak az MSZP-s, az LMP-s, a jobbikos, a momentumos utcák, ezt korábban szépen felosztották. Nézem a szórólapot, amin ott vannak a programpontok (nyugdíjasklub és ifjúsági ház létrehozása, játszótér-korszerűsítés, köztisztaság-javítás, parkfejlesztés, közösségi programok), az anyag korrekt, profi munka. De pénz honnan van rá? „Van pár szponzor, tesz bele a kampányfőnököm és van benne hitel. Meg rengeteg ingyenmunka.” Erdei azt is mondja, ha megnyeri a választást, folytatja a fellépéseket, amelyekből havi 4–5 elég a megélhetéshez.
A Szinva-pataknál megyünk át a zebrán, a csapat egyik tagja Erdeihez fordul. „Ezzel is lehet kampányolni. Ott egy óvoda, lámpa sehol, tiszta balesetveszély. Mondd majd ezt is.” Megállunk kicsit körbenézni, a nő már hozzám beszél. „Nézzen körbe. Ott az Avas kilátó, szép hely, ott az erdő, de ott már a panel, itt pár szegény utca, ott a gyár, a kohó, itt a város közepén. Ez Miskolc.” Szórólapozás közben Erdei ismerősbe botlik. A férfit Cseh Lászlónak hívják, áprilisban függetlenként indult, de pár napja pont abban a rendészeti bizottságban lett tag, amelynek pont az a Hubay György volt az elnöke, aki ellen elindult. Erdei csapata odaint a férfinak, de „klasszik áljelöltnek” tartják, aki az ellenzéktől vitt el szavazatokat áprilisban.
Halottnak az ingyen sör
Az egyik szegényes utca tipikusan olyan képet fest, amilyen utcákat Miskolcon le szoktak dózerolni. Toldozott-foldozott nyílászárók, repedt falak, nyomortanya-hangulat, Erdei az egyik lakó panaszát hallgatja. „Évente újítjuk meg a bérleti szerződésünket. 16 éve vagyok itt, de bármikor kirakhatnak. Hétfőn azt mondják, nem fognak, kedden már mennünk kell. Ilyen ez.” Erdei megígéri, tenni fog azért, hogy maradjanak. A lakótelepi részen valaki a parkolás miatt panaszkodik, más térfigyelő kamerát kér, Erdei ígér, és mondja, rá számíthatnak. Végül azzal búcsúzik tőlem, hogy a tegnap esti gerillaakciójukat ajánlja figyelmembe: virágot ültettek, de tudja, locsolni is kell, ezt is megszervezik. A választók, akikkel találkozott a csapat, többségükben már hallottak a választásról, Erdei pedig mindenkinek elmondja, hogy az 1976-os évszámú Erdeire szavazzanak.
| ||
Bár a Fidesz jelöltjét nem ismerhettem meg, látszik, hogy a körzetre már rádolgoztak. A nagyobb utcákon 200–300 méterenként kinn a plakátja, és Erdei egyik nyugdíjas aktivistája azt mondja, őt már többször hívták, sőt, Nagy Ákos fórumára ingyen sörre és virslire jogosító kuponnal csalogatták levélben, pedig soha nem adta meg nekik az adatait. „A férjemnek külön írtak, csak sajnos ő már évekkel ezelőtt meghalt.”
*
Találkoztam a nyékládházi polgármesterrel is, talán ezek voltak a nap legszórakoztatóbb percei. Surmann Antalnak hívják, fideszes, korábban Tállai András segédje volt. Pár hónapja polgármester, a Facebook szerint ismeri az itteni Erdei Sándort – gondoltam, hátha legalább vele politizál Erdei (1983). Mivel nem akartam a saját esélyeimet rontani, nem kértem időpontot, egyszerűen csak besétáltam a polgármesteri hivatalba, és szerencsémre épp belebotlottam Surmannba.
„Mit szól az ügyhöz?
Összevont szemöldök, értetlen tekintet. „Milyen ügyhöz?”
„Hogy a maga ismerőse Miskolcon indul. Ismeri Erdei Sándort, ugye?”
„Igen…”
„Furcsa, nem? Itt él, Tiszaújvárosban dolgozik, mégis…”
A pali szemrebbenés nélkül már mondja is:
„Nem ismerem az ügyet.”
„Pedig az egész település tud róla, ez dől a tévéből, a portálokról…”
„Én nem nézem ezeket.”
„Mindenki tudja, csak ön nem?”
„Hát, nagyon sajnálom.”
És szerényen széttárja a karját. A Facebook-oldala szerint dzsúdózik, ez látszik is rajta.
„Bolondozik velem, polgármester úr!”
„Nem én, tényleg.”
Érzem, mennyire röhejes és szomorú, amit most csinálunk.
„Maga most viccel velem, ugye? Ez a beszélgetés csak valami tréfa?”
„Nem nyilatkozom. Köszönöm” – ezzel odalép a fénymásolóhoz, hogy nagy gonddal megnyomjon rajta egy gombot.
Meglep, amikor kiderül: ez legalább működik.
