Hol marad a jó szerencse? – Bányásztüntetés Budapesten

Belpol

Munkaruhában vagy civilben, bányászlámpával vagy más fényforrással tüntettek tegnap este az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) előtt. Néhány száz felháborodott, kifejezetten dühös és kiábrándult bányász döntött úgy, hogy nem várnak tovább, elegük van az üres ígéretekből.

Pontosan egy évvel ezelőtt volt már egy tüntetés, úgy látszik, mindhiába. Azóta nemhogy nem javult a bányászok helyzete, esetenként – a beszámolók és saját történetek alapján – jelentősen romlott. Egy éve megígérték nekik, hogy rendezik járandóságaikat és nyugdíjkedvezményeiket – nem történt meg. A demonstráció célkitűzései azóta változatlanok.

false

Fotó: Németh Dániel

A bányászok követelik, hogy állítsák vissza vagy új, elfogadható szabályozás megteremtésével rendelkezzenek a 150/1991-es kormányrendelet szerint – amelyet két éve hatályon kívül helyeztek –, amely az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szól, és biztosította a szénkülfejtéses bányatérségben dolgozó munkavállalók bányászszakmai nyugdíját. Ennek alapján 30 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhattak, illetve egészségkárosodási járadékra voltak jogosultak, amennyiben a rendelet szerint különböző mértékben súlyosan vagy kórosan megromlott az állapotuk. Ezenkívül kérik a 2012. december 5-i kormánydöntés alapján megjelent 426/2012-es rendeletben foglalt „ígéretek” betartását, amely szerint a szolgálati nyugdíj a volt külszíni bányászokra nem vonatkozik, pedig a minisztérium arról tájékoztatta az érintetteket, hogy a korábbi elvett rokkantnyugdíjak helyett azonos ellátást biztosítanak számukra is. Szeretnék azt is, ha visszaállítanák a 2012. január 1-jei hatállyal megszűnt nyugdíjkedvezményt.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Az eseményen beszédet mondott Rabi Ferenc, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) elnöke, illetve felszólaltak más érintett vagy szolidáris szakszervezeti vezetők is, akik több ízben hangsúlyozták, hogy a bányászokat mint nehéz fizikai munkát végzőket a kormány alapvető jogaiktól fosztotta meg. „A szívet melengető, lelkes és harcias hangulatot hozó” bányászok gyakorlatilag némi átmeneti kedvezménnyel is beérnék. Elmondták, ha a nemzeti hitvallás szerint minden embernek alapvető joga a munkához való jog, ne vegyék el tőlük azt, hogy a tisztességesen elvégzett munkáért tisztességes jövedelem járjon.

false

Fotó: Németh Dániel

A kiábrándult bányászok szakszervezeti konföderációt hoztak létre, és azt fontolgatják, hogy külföldi segítséget kérnek, hátha az összefogás és a szolidaritás hathatós eredményre vezet. A magukat „negligált dolgozóknak” tartó szakemberek szerint a kormány az elmúlt években – az utóbbiban biztos, mióta helyzetük semmit nem változott, sőt – azt üzente számukra, hogy: „Ti vagytok azok, akik nem kellenek.” A felszólalókon és az együtt érző nyilatkozatokat küldők sorinak felolvasásán kívül néhány dolgozó a személyes történetét osztotta meg a demonstráló tömeggel: van olyan, hosszú éveket a föld alatt töltött bányász, aki valamilyen egészségkárosodás miatt – legyen az gerinc-, láb- vagy egyéb sérülés – összesen 30 200 forint rokkantsági nyugdíjat kap.

A bányászati vezetők hangsúlyozták, hogy véletlenül sem pártpolitikai céllal vonultak az utcára – pedig a Magyar Nemzet (természetesen) ezt írta –, hanem azért, mert tényleg elegük van, nem bírják tovább.

 

 

false

 

Fotó: Németh Dániel

 

Az elkeseredett tüntetők meghívták a kormány vezetőit bármelyik bányába, nézzenek körül, egy-egy bekiabáló állandó munkát is ajánlott nekik. Viszont petíció nem volt, ahogy mondták, a helyzet nem változott.

De vajon a minisztériumban őrzik még a tavaly átadott petíciót? Érdekli ez őket egyáltalán?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.