Pontosan egy évvel ezelőtt volt már egy tüntetés, úgy látszik, mindhiába. Azóta nemhogy nem javult a bányászok helyzete, esetenként – a beszámolók és saját történetek alapján – jelentősen romlott. Egy éve megígérték nekik, hogy rendezik járandóságaikat és nyugdíjkedvezményeiket – nem történt meg. A demonstráció célkitűzései azóta változatlanok.
 Fotó: Németh Dániel | |
A bányászok követelik, hogy állítsák vissza vagy új, elfogadható szabályozás megteremtésével rendelkezzenek a 150/1991-es kormányrendelet szerint – amelyet két éve hatályon kívül helyeztek –, amely az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szól, és biztosította a szénkülfejtéses bányatérségben dolgozó munkavállalók bányászszakmai nyugdíját. Ennek alapján 30 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhattak, illetve egészségkárosodási járadékra voltak jogosultak, amennyiben a rendelet szerint különböző mértékben súlyosan vagy kórosan megromlott az állapotuk. Ezenkívül kérik a 2012. december 5-i kormánydöntés alapján megjelent 426/2012-es rendeletben foglalt „ígéretek” betartását, amely szerint a szolgálati nyugdíj a volt külszíni bányászokra nem vonatkozik, pedig a minisztérium arról tájékoztatta az érintetteket, hogy a korábbi elvett rokkantnyugdíjak helyett azonos ellátást biztosítanak számukra is. Szeretnék azt is, ha visszaállítanák a 2012. január 1-jei hatállyal megszűnt nyugdíjkedvezményt.
 Fotó: Németh Dániel | |
Az eseményen beszédet mondott Rabi Ferenc, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) elnöke, illetve felszólaltak más érintett vagy szolidáris szakszervezeti vezetők is, akik több ízben hangsúlyozták, hogy a bányászokat mint nehéz fizikai munkát végzőket a kormány alapvető jogaiktól fosztotta meg. „A szívet melengető, lelkes és harcias hangulatot hozó” bányászok gyakorlatilag némi átmeneti kedvezménnyel is beérnék. Elmondták, ha a nemzeti hitvallás szerint minden embernek alapvető joga a munkához való jog, ne vegyék el tőlük azt, hogy a tisztességesen elvégzett munkáért tisztességes jövedelem járjon.
 Fotó: Németh Dániel | |
A kiábrándult bányászok szakszervezeti konföderációt hoztak létre, és azt fontolgatják, hogy külföldi segítséget kérnek, hátha az összefogás és a szolidaritás hathatós eredményre vezet. A magukat „negligált dolgozóknak” tartó szakemberek szerint a kormány az elmúlt években – az utóbbiban biztos, mióta helyzetük semmit nem változott, sőt – azt üzente számukra, hogy: „Ti vagytok azok, akik nem kellenek.” A felszólalókon és az együtt érző nyilatkozatokat küldők sorinak felolvasásán kívül néhány dolgozó a személyes történetét osztotta meg a demonstráló tömeggel: van olyan, hosszú éveket a föld alatt töltött bányász, aki valamilyen egészségkárosodás miatt – legyen az gerinc-, láb- vagy egyéb sérülés – összesen 30 200 forint rokkantsági nyugdíjat kap.
A bányászati vezetők hangsúlyozták, hogy véletlenül sem pártpolitikai céllal vonultak az utcára – pedig a Magyar Nemzet (természetesen) ezt írta –, hanem azért, mert tényleg elegük van, nem bírják tovább.
 Fotó: Németh Dániel | |
Az elkeseredett tüntetők meghívták a kormány vezetőit bármelyik bányába, nézzenek körül, egy-egy bekiabáló állandó munkát is ajánlott nekik. Viszont petíció nem volt, ahogy mondták, a helyzet nem változott.
De vajon a minisztériumban őrzik még a tavaly átadott petíciót? Érdekli ez őket egyáltalán?
