Hol marad a jó szerencse? – Bányásztüntetés Budapesten

Belpol

Munkaruhában vagy civilben, bányászlámpával vagy más fényforrással tüntettek tegnap este az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) előtt. Néhány száz felháborodott, kifejezetten dühös és kiábrándult bányász döntött úgy, hogy nem várnak tovább, elegük van az üres ígéretekből.

Pontosan egy évvel ezelőtt volt már egy tüntetés, úgy látszik, mindhiába. Azóta nemhogy nem javult a bányászok helyzete, esetenként – a beszámolók és saját történetek alapján – jelentősen romlott. Egy éve megígérték nekik, hogy rendezik járandóságaikat és nyugdíjkedvezményeiket – nem történt meg. A demonstráció célkitűzései azóta változatlanok.

false

Fotó: Németh Dániel

A bányászok követelik, hogy állítsák vissza vagy új, elfogadható szabályozás megteremtésével rendelkezzenek a 150/1991-es kormányrendelet szerint – amelyet két éve hatályon kívül helyeztek –, amely az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szól, és biztosította a szénkülfejtéses bányatérségben dolgozó munkavállalók bányászszakmai nyugdíját. Ennek alapján 30 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhattak, illetve egészségkárosodási járadékra voltak jogosultak, amennyiben a rendelet szerint különböző mértékben súlyosan vagy kórosan megromlott az állapotuk. Ezenkívül kérik a 2012. december 5-i kormánydöntés alapján megjelent 426/2012-es rendeletben foglalt „ígéretek” betartását, amely szerint a szolgálati nyugdíj a volt külszíni bányászokra nem vonatkozik, pedig a minisztérium arról tájékoztatta az érintetteket, hogy a korábbi elvett rokkantnyugdíjak helyett azonos ellátást biztosítanak számukra is. Szeretnék azt is, ha visszaállítanák a 2012. január 1-jei hatállyal megszűnt nyugdíjkedvezményt.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Az eseményen beszédet mondott Rabi Ferenc, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) elnöke, illetve felszólaltak más érintett vagy szolidáris szakszervezeti vezetők is, akik több ízben hangsúlyozták, hogy a bányászokat mint nehéz fizikai munkát végzőket a kormány alapvető jogaiktól fosztotta meg. „A szívet melengető, lelkes és harcias hangulatot hozó” bányászok gyakorlatilag némi átmeneti kedvezménnyel is beérnék. Elmondták, ha a nemzeti hitvallás szerint minden embernek alapvető joga a munkához való jog, ne vegyék el tőlük azt, hogy a tisztességesen elvégzett munkáért tisztességes jövedelem járjon.

false

Fotó: Németh Dániel

A kiábrándult bányászok szakszervezeti konföderációt hoztak létre, és azt fontolgatják, hogy külföldi segítséget kérnek, hátha az összefogás és a szolidaritás hathatós eredményre vezet. A magukat „negligált dolgozóknak” tartó szakemberek szerint a kormány az elmúlt években – az utóbbiban biztos, mióta helyzetük semmit nem változott, sőt – azt üzente számukra, hogy: „Ti vagytok azok, akik nem kellenek.” A felszólalókon és az együtt érző nyilatkozatokat küldők sorinak felolvasásán kívül néhány dolgozó a személyes történetét osztotta meg a demonstráló tömeggel: van olyan, hosszú éveket a föld alatt töltött bányász, aki valamilyen egészségkárosodás miatt – legyen az gerinc-, láb- vagy egyéb sérülés – összesen 30 200 forint rokkantsági nyugdíjat kap.

A bányászati vezetők hangsúlyozták, hogy véletlenül sem pártpolitikai céllal vonultak az utcára – pedig a Magyar Nemzet (természetesen) ezt írta –, hanem azért, mert tényleg elegük van, nem bírják tovább.

 

 

false

 

Fotó: Németh Dániel

 

Az elkeseredett tüntetők meghívták a kormány vezetőit bármelyik bányába, nézzenek körül, egy-egy bekiabáló állandó munkát is ajánlott nekik. Viszont petíció nem volt, ahogy mondták, a helyzet nem változott.

De vajon a minisztériumban őrzik még a tavaly átadott petíciót? Érdekli ez őket egyáltalán?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.