Honnan rúghat ki bárkit is Simicska?

  • narancs.hu
  • 2015. február 6.

Belpol

A Magyar Nemzetet kiadó és a Lánchíd Rádiót működtető cégek tulajdonosi szerkezete alapján onnan senkit. Már ha hihetünk a cégadatoknak.

Izgatottan várjuk, hogy ki mindenkit fog kirúgni Simicska Lajos a Magyar Nemzettől, a HírTV-től, a Lánchíd Rádiótól és a Class FM-től, és hogy az új kinevezettek, D. Horváth Gábor (Magyar Nemzet), és Simicska Lajos (HírTV) megbízatása vajon jogszerűnek bizonyul-e majd.

Ennek felméréséhez célszerű áttekinteni az ezeket a sajtótermékeket kiadó cégek tulajdonviszonyait. Ezek a következőképpen festenek.

Készül a feketelista

Készül a kivásárló lista

Fotó: Németh Dániel

A Magyar Nemzetet kiadó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-nek az Opten céginformációs rendszer szerint két tulajdonosa van, a Pro-Aurum Zrt. és Liszkay Gábor. Az Opten.hu százalékos arányokat nem közöl, de Liszkaynál ott a megjegyzés, hogy a „szavazati jog mértéke minősített többségű befolyást biztosít”. A HVG adatai szerint Liszkayé a cég 82 százaléka, a Pro-Aurumé 18.

Az Opten adatai szerint Liszkaynak többsége van a Lánchíd Rádió Kft.-ben is. Az Opten itt is azt írja, hogy Liszkaynak minősített többsége van; a HVG szerint 75 százalékban.

Ebből első ránézésre az következne, hogy hacsak nincs valami különleges háttér-megállapodás Liszkay Gábor és Simicska Lajos között, ami valami olyasmit tartalmazna, hogy Simicska bárkit kirúghat, akkor Simicska Lajos ettől a két médiavállalkozástól senkit nem rúghat ki. Normális viszonyok közt ugyanis a főszerkesztő, a szerkesztők és az újságírók munkáltatója a kiadó igazgatója, a kiadó igazgatójáé pedig a tulajdonosok. Esetünkben a fő tulajdonos és a kiadó igazgatója egyazon személy: Liszkay Gábor. Ő, ha mindeddig Simicska Lajos jobbkezi embere volt is, és ne használjuk most a kellemetlen mellékízű stróman szót, most már nem az. És ha Simicska és Liszkay közt nincs valaminő külön, jogilag is érvényes háttér-megállapodás, úgy Simicska Lajos senkit ki nem rúghat a Nemzettől. Ezért is fájt Simicskának a legjobban Liszkay, az évtizedes barát és harcostárs átállása.

De haladjunk tovább. A HírTv Zrt. 70 százalékos tulajdonosa a Pro-Aurum Zrt., a maradék 30 Liszkayé. Ha a Pro-Aurum Zrt-ben Simicska szava a döntő, amiről az Opten online rendszerében nem találtunk megbízható adatot, akkor Simicska a HírTV-ben már képes bárkit kirúgni. (Az Opten utolsó érvényes információja a Pro-Aurumról a 2004 augusztusáig hatályos állapotot mutatja.) Érdekesség, hogy a Pro-Aurumot Töröcskei Istvánnal is szokás összefüggésbe hozni, azzal a Töröcskeivel, aki a minap hozott össze egy szolid 30 milliárdos bankcsődöt. Egy ilyen csőd akár az ügyészség érdeklődését is felkelthetné.

A Class FM-et működtető Advenio Zrt. a HVG gyűjtése szerint 48 százalékban személyesen Simicska Lajos, 6 százalékban Nyerges Zsolt, 20 százalékban a Pro-Aurum tulajdonában áll. Áttételesen a cég tulajdonsai közé tartozhat Liszkay Gábor is, de nem meghatározó részben.

Simicska Lajos érdekkörébe tartozónak mondhatjuk a Heti Válasz hetilapot is. A Heti Választ kiadó Heti Válasz Kft.-t ugyanis 88 százalékig birtokolja az Infocenter.hu Zrt, míg viszont az Infocenter.hu Zrt. részvényeinek 96 százaléka az Opten szerint Nyerges Zsolté. A szolnoki illetőségű ügyvédet a nyilvánosság Simicska Lajos jobbkezeként tartja számon, és itt se használjuk azt a csúnya szót (stróman).

Mindebből az alábbi következtetéseket szűrhetjük le.

1. A Magyar Nemzet és a Lánchíd rádió tulajdonosi struktúrája azt sejteti, hogy Simicskának lehetetlen megtartania a lapot és a csatornát. A vezető munkatársak felmondása csak a két orgánum simicskátlanítására tett első lépésnek tűnik.

2. A Hír TV-t és a Class FM-et viszont aligha lehet kicsavarni Simicska kezéből. Hacsak a Pro-Aurummal, vagy titokzatos tulajdonosaival nem történik valami olyasmi, amibe belegondolni is hátborzongató.

3. Most senki nem lenne szívesen Nyerges Zsolt helyében.

 

Update: azóta sikerült megkérdeznünk Simicska Lajost, mi a helyzet. Interjúnkat lásd itt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.