„Sok mindent tudok Orbánról” – Mélyinterjú Simicska Lajossal

  • - rpd -
  • 2015. február 6.

Belpol

A Narancsnak is feldúltan nyilatkozó vállalkozó beszélt Orbán diktatúrájáról, Habonyról, és azt is elárulta, hogyan lesz végleg az övé a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió.

magyarnarancs.hu: Az elmúlt négy órában kis túlzással többet nyilatkozott, mint az azt megelőző négy évben. Segítsen rekonstruálni, pontosan mi történt ma és miért.

Simicska Lajos: Őszinte leszek: még én is dolgozom az elmúlt órák rekonstruálásán. Képzeli, mennyire mellbe vágott a dolog. Elárultak az embereim.

magyarnarancs.hu: Kik az árulók?

SL: Az, amit a Liszkay úr és a menedzsment művelt, teljesen mellbe vágott. Olyan nincs, hogy valaki bejelenti a lemondását, majd azt egyből nyilvánosságra hozza és viszi a komplett bandát.  Ez számomra vállalhatatlan.

magyarnarancs.hu: Tisztázzuk: akkor tehát ő mondott le, vagy ön mondott fel Liszkaynak?

SL: Liszkay közölte, hogy le szeretne mondani a főszerkesztőségről. Ezt én el is fogadtam, aztán a sajtóban láttam, hogy az egész menedzsment felállt. Én meg csak néztem, hogy mi a pöcs zajlik itt. Akkor mondtam, hogy jó, rendezzük a tulajdoni viszonyokat, és az ügyvezetői és főszerkesztői kinevezéseket. Két óra alatt lerendeztem. Na most, jóbarátok nem így intézik az ügyeket. Ez kicsit feldúlt. Az embereknek lehetnek fenntartásaik, problémáik – bizonyos dolgokban egyetértenek, másban nem –, de az ügyeknek van kulturált intézési módja. Nem érdekel, miért csinálta. Áruló.

Balra Liszkay, mögötte Csermely

Balra Liszkay, jobbra Simicska

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Időközben az Átlátszónak adott interjújából kiderült, hogy ön lesz a HírTV első embere, és már ki is nevezte D. Horváth Gábor korábbi főszerkesztő-helyettest a Magyar Nemzet szerkesztősége élére. A cégadatok szerint ugyanakkor Liszkay tulajdonosa is a lapot kiadó Nemzet Kft.-nek. Akkor neki ebbe már nem is volt beleszólása?

SL: Valóban tulajdonosa volt, de Liszkay a mai nappal kiszállt a társaságból és eladta az üzletrészét. Az új ügyvezető igazgatót Tóth Mariannának hívják.

magyarnarancs.hu: Ezek szerint Liszkay lemondott a tulajdonrészéről?

SL: Nem lemondott róla, eladta.

magyarnarancs.hu: Kinek?

SL: Pillanat, utána kell kérdeznem a kollégáknál. (…) A Pro-Aurum Zrt.-nek.

magyarnarancs.hu: Az adattár szerint a Pro Aurum Zrt. az ön többségi tulajdonában van.

SL: Igen, de tájékozódnom kellett, hogy pontosan melyik vállalaton keresztül zajlott az üzlet. Kiadtam az utasítást, hogy vásárolják ki, és ezt az illetékesek végrehajtották.

magyarnarancs.hu: Tehát akkor lényegében arra kérte Liszkayt, hogy amennyiben lemond, adja el a Nemzet Kft.-ben lévő tulajdonrészét önnek.

SL: Igen, mondtam neki, hogy rendben, lemondhat, de akkor el kell adni. Kapsz érte valami lét, azt megkapod és baszd meg. Nem volt ellenvetése. Kineveztem az új ügyvezetőt és a főszerkesztőt, és a dolog el volt rendezve. Az árulóknak szevasz, akit kell még, azt kibaszom, mostantól csak a saját embereimre támaszkodom. Ez így rendben van önnek?

magyarnarancs.hu: Mennyit fizetett Liszkaynak a részesedéséért?

SL: Mit tudom én. Na jó, várjon, megmondom, mindjárt utánakérdezek. (…) 100 millió körüli pénzt.

magyarnarancs.hu: Más tulajdonosi kérdést is rendezni kellett? Van más résztulajdonos a korábbi ügyvezetők között, aki most eladta önnek a részét?

SL: Mit tudom én azt. Megvettem amit kellett, azt kész.

magyarnarancs.hu: Mekkora részben öné a Pro Aurum?

SL: Ne kérdezzen már hülyeségeket, nem tudom pontosan fejből. Az enyém. Kiterjedt a birodalom, sok érdekeltségem van.

magyarnarancs.hu: Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője is lemondott. Az ő utódja megvan már?

SL: Megvan. Schlecht Csabának hívják.

magyarnarancs.hu: Mennyire maradt egyedül? Nyerges Zsoltot vagy Fonyó Károlyt továbbra is a szövetségnek tekinti? Vagy ők is árulók?

SL: Nem, ők nem. Csak a Liszkayt és az ő keze alatt dolgozó menedzsmentet tekintem árulónak. Azokat, akik lemondtak. Nyerges és Fonyó üzleti partnereim, nincs közük ehhez az esethez. Jóban vagyok velük.

magyarnarancs.hu: Arról is cikkeznek már, hogy feltehetőleg Orbán Viktor és a főtanácsadója, Habony Árpád állnak az akció mögött. Állítólag egy új médiabirodalom van kiépülőben, amelynek Liszkayék lehetnek a fő arcai. (A Narancs egész nap próbálta elérni Liszkay Gábort, eredménytelenül - rpd)

SL: Ezt nem tudom megmondani. Egy háború zajlik, amiben könnyen lehet, hogy ilyen eszközökkel is számolni kell. Maximálisan ellenzem azt a médiapolitikát, amit a kormány folytat, és ennek hónapok óta hangot is adtam.

magyarnarancs.hu: Beszélik, hogy önnek nem tetszik az oroszbarát kül- és energiapolitika. Ebből mi igaz?

SL: Nem tetszik, nagyon nem tetszik. Én még akkor nőttem fel, amikor itt Szovjetunió volt, és nincsenek jó emlékeim a ruszkik magyarországi tevékenységéről. Finoman szólva nem tudok határozott különbséget tenni az akkori szovjetek és a mai oroszok politikai viselkedése között.

Most jön a fekete leves

Most jön a feketeleves

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Több helyen felmerült, hogy azért orrolt meg Orbánra, mert a szűk körei kihagyták önt az MVM Földgázszállító és a Mol Energy Trade Zrt. közti orosz földgázüzletből, amivel a kedvezményezettek tízmilliárdos nagyságrendű hasznot tettek zsebre.

SL: Lehet, hogy ezen marhára meg fog lepődni: a világ nem csak üzletből áll. Én alapvetően – itt meg lehet, hogy hangosan nevetni is fog – értékek és elkötelezettségek mentén végzem a dolgomat. Nekem ezek fontosabbak adott esetben, mint az üzlet. Lehet, hogy a mai világban ez furcsán hangzik, de én ilyen vagyok. Tartozom annyival a hazámnak, a családomnak és magamnak, hogy csak olyat cselekszem, amit helyesnek tartok és olyanokkal üzletelek, akiket vállalható üzletpartnernek tekintek. Hiszi vagy sem: az én szövetkezésem Orbánnal abból indult ki, hogy le akartuk bontani a diktatúrát és a posztkommunista rendszert. Kiderült, hogy ez nem egy egyszerű dolog, ezen melózni kell. De az kurvára nem volt benne ebben a szövetkezésben, hogy felépítünk helyette egy másik diktatúrát. Ebben én nem vagyok partner.

magyarnarancs.hu: Azért kell, hogy legyen ennek a konfliktusnak egy személyes dimenziója is: mégiscsak bő harmincöt éve egymás barátai és harcostársai. Ne mondja, hogy ebben a szembenállásban nincsenek érzelmi motívumok.

SL: Persze. Egy nagy csalódás, nem tagadom. Államférfinek képzeltem, aki jót tehet ennek az országnak, de rá kellett jönnöm, hogy nem az. Ezt írja is meg.

magyarnarancs.hu: Azt nyilatkozta a hír24.hu-nek, hogy nem érzi biztonságban magát: elütheti egy autó, de akár le is lőhetik. Miért érzi fenyegetve magát?

SL: Ismerem ennek a történetnek a szereplőit, tudom mire képesek. De igazából nem félek, csak amikor az az újságíró hívott, épp útban voltam a kocsival a szerkesztőség felé; még nagyon zaklatottan éreztem magam, és akkor mondtam, hogy persze, akár le is lőhetnek. Amúgy ez tényleg benne van a pakliban, de ettől még nem félek. Ez egy kemény világ. Röhögjön csak ki, de én egy elkötelezett demokrata vagyok. Kurvára nem tetszik az, ahogy és amilyen módszerekkel ezek a fiúk intézik a dolgaikat ebben az országban.

magyarnarancs.hu: Azért Orbán önkényuralmi törekvései nem tavaly kezdődtek, és amíg az érdekeltségei nem bánták, önt sem zavarta annyira a demokratikus jogok csorbulása. Mikor tört meg a kapcsolatuk? Mi volt a fordulópont?

SL: Tavaly áprilisban a választások után leültünk és elmondta az elképzeléseit. Ennek a részleteibe nem fogok belemenni, de nem tetszett a dolog. Én erre azt mondtam neki, hogy ebben én nem akarok partner lenni. Azóta durvultak el az események.

magyarnarancs.hu: Azóta nem is találkozott azokkal a befolyásos fideszesekkel – elsősorban Rogán Antalra és Lázár Jánosra gondolok –, akikkel korábban gyakran találkozott?

SL: Azt tudom erre mondani, hogy korábban sem voltak túl aktívak ezek a kapcsolatok. Ez nem így működik. Én politikussal, ha jól emlékszem, az elmúlt egy évben nem is beszéltem. Minek.

A független jelölt

Minek? Minek?

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Most akkor elmegy pihenni?

SL: Egy hétre elmegyek holnap, igen.

magyarnarancs.hu: Újságírók közt gyakori téma, hogy Simicska és Orbán annyi minden régi sztorit tud egymásról, hogy már csak ezért sem mernének nyílt karddal egymásnak menni.

SL: Mire kíváncsi? Harmincöt éve ismerem, mond ez valamit? Ismerem, sok minden tudok róla, igen. Na és?

magyarnarancs.hu: Akkor, bizonyos tekintetben politikai kockázatot hordoz a kormányfőre nézve.

SL: Na és, akkor mi van, lelőnek? (Nevet.) Bízzunk benne, hogy nem így lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.