A képviselőcsoport és a két fő politikai döntéshozó szerv, az országos politikai tanács (opt), valamint a választmány tagjain kívül nagyjából 120 megyei küldött vett részt az LMP hétvégi, kétnapos kongresszusán az Üllői úti Tulip Inn Hotelben. Feszült pillanatokra volt kilátás, miután az elmúlt hetekben két képviselő - Kaufer Virág és Scheiring Gábor - tudatta a közvéleménnyel, hogy kész visszaadni mandátumát, Schiffer András pedig bejelentette lemondását az összes vezető testületi pozíciójáról. Mindettől nem függetlenül arra lehetett számítani, hogy a kongresszuson éles vita bontakozik ki a párt szövetségi stratégiájáról is.
Szombat
A szombat délelőtt és délután szót kérő küldöttek beszédeiből kiszivárgott félmondatok is megerősítették a korábbi sejtéseket: noha a megyei küldöttek és a tagság lesújtó véleménnyel van a regnáló Fidesz-kormányról, a többség továbbra is kitart a párt eddigi, "önálló pólusképzésre törekvő" politikai stratégiája mellett. Vagyis tartaná a távolságot a "kétharmad előidézésében bármilyen felelősséggel terhelt ellenzéki erőkkel" szemben. Ennek megfelelően a megjelentek - miután nagy többséggel Szél Bernadett eddigi szóvivőt választották az országgyűlési mandátumát visszaadó Kaufer Virág helyére - kétharmados többséggel szavazták meg, hogy az LMP ne vegyen részt az ellenzéki kerekasztal tárgyalásain, mert a párt "a programját azokkal a civil és szakmai szervezetekkel, parlamenten kívüli mozgalmakkal, pártokkal kívánja megvitatni, amelyek maguk is tiszta lappal igyekeznek hozzájárulni az országunk megújulásához, és az Orbán-kormány kritikája mellett, hozzánk hasonlóan, napirenden akarják tartani a hozzá vezető út kritikáját is". Az előzmények ismeretében úgy tűnik tehát, hogy a stratégiabeli nézetkülönbségek legerősebben a frakcióban vannak jelen, a tagság többsége viszont kitart a Schiffer képviselte politikai irány mellett.
A párt középtávú stratégiáját taglaló négy politikai határozati javaslat közül két - a választási szövetség kérdésében "megengedő" - szövegtervezetet a megjelentek már az első körben elvetettek, ez a két stratégiai irány a kongresszus negyedének támogatását is alig tudta megszerezni. Pedig ezek sem feltétlenül vizionáltak azonnali és feltételek nélküli MSZP- LMP-házasságot: a leszavazott határozati javaslatok összegzéseiben egyaránt szereplő mondatok szerint "ha a jobboldali többség hatályban tartja az egyfordulós, manipulatív választási törvényét, és az LMP-nek és stratégiai szövetségeseinek támogatottsága kevésnek ígérkezik a kormányváltáshoz, világosan rögzített tartalmi feltételek mellett, szükségessé válhat egy választási együttműködés annak érdekében, hogy az egyéni választókerületek egy részében az együttműködő pártok ne állítsanak jelöltet egymással szemben".
Az utolsó körben két szövegtervezet maradt versenyben. Az engedékenyebb verzió szerint "az LMP önállóan készül a soron következő parlamenti választásra. A parlament jelenlegi pártjai között nem látunk olyan partnert, akivel a ciklus hátralevő részében rendszeresen egyeztetett ellenzéki együttműködésnek értelme lenne. Az esetleges választási együttműködéssel kapcsolatos döntés nem időszerű." Ez nem volt azonban elég kemény a jelenlévőknek, akik a legnagyobb arányban végül a Schiffer által is támogatott, a választási szövetség kérdésében legszigorúbb vitairatot fogadták el. Eszerint "az LMP a soron következő parlamenti választáson nem köt semmilyen választási együttműködésre vonatkozó megállapodást a parlament jelenlegi pártjaival. Olyan politikai erőkkel tudjuk elképzelni az együttműködést, amelyek maguk is tiszta lappal igyekeznek hozzájárulni az országunk megújulásához." E határozati javaslat győzelme egyszersmind megnyugtatta azt a pártszavazásra készülő három megyei szervezetet is, melyek már a kongresszus előtt leszögezték: csakis mindenféle szövetségen kívül látják az LMP ellenzéki politizálásának jövőjét.
Ezzel együtt sem tekinthető megoldottnak a szövetségi politika dilemmája; talán ennek is köszönhető, hogy a határozattal egyet nem értők is megnyugvással, de legalábbis békében fogadták a végeredményt. A megerősítő szavazáson ugyanis ez az elutasító szöveg csupán egyszerű többséget szerzett, azaz a politikai határozat megalkotásához szükséges kétharmadot nem kapta meg, így a nyilatkozat a párt "politikai állásfoglalásaként" jelent csak meg. Véglegesen nem zárható ki tehát, hogy a kérdés újra felmerül, amikor a választási szövetségkötés problémája valóban időszerű lesz. Igaz, bármilyen, esetleges későbbi szövetségi megállapodást szintén kétharmaddal kellene jóváhagynia a kongresszusnak, ami a jelen állapotok tükrében elképzelhetetlennek tűnik.
Vasárnap
Vasárnapra tovább csökkent a feszültség a frakciótagok és a küldöttek egyes csoportjai között, miután a többség leszavazta a - nyugati zöld pártoknál honos - társelnöki rendszer ötletét. A szervezet struktúrájában csak apró módosításokat eszközölt a kongresszus: pontosították a választott tisztségviselők jogait és hatásköreit, de a fő döntéshozó politikai szervek - a frakció, a választmány és az opt - viszonya nem változott. Pedig, mint azt név nélkül nyilatkozó frakcióforrásunk említette, a társelnöki rendszer enyhülést hozhatott volna a frakció és a tagság olykor igen feszült viszonyában. Ezzel ugyanis létrejöhetett volna egy olyan új vezető testület, melyet a tagság választ, s amely jelentősebb politikai tényező, mint a nyilvánosságban eddig súlytalannak bizonyult választmány és opt. A szövetségi problémához hasonlóan tehát a strukturális gondokkal foglalkozást is inkább elnapolták, részben talán a konfliktusok további elkerülése végett. A tagság jó hangulatát megőrzendő a frakció - noha az alapszabály erre nem kötelezte - a küldöttek megerősítését kérte a képviselőcsoport által frakcióvezetőnek jelölt Jávor Benedek kinevezéséhez, s végül a megjelentek kétharmados többsége erősítette meg a mandátuma megtartása mellett döntő Scheiring Gábor elhatározását is.
Jávor megválasztása ekkor már papírforma eredmény volt, hiszen szombaton tudni lehetett, hogy a frakcióelnökségből sem Karácsony Gergely, sem Szabó Tímea nem vállalja a jelölést. (A képviselőcsoport a páston maradt Mile Lajos és Jávor közül egyértelműen utóbbit támogatta.) Az egykori főpolgármester-jelölt győzelme azért sem meglepetés, mert munkája miatt régóta élvezi a frakciótagok megbecsülését, továbbá Schifferhez képest kevésbé konfrontatív politikus, és - az LMP egyik alapítójaként - népszerű a pártban is.
Kinevezése után nem sokkal megkérdeztük az új frakcióvezetőt, vajon miként tud az LMP pólust képezni úgy, hogy egy év alatt alig több mint száz fővel sikerült növelnie tagsága létszámát. Jávor szerint a kongresszuson épp emiatt határoztak arról, hogy növelik a szervezetfejlesztésre szánt pénz mennyiségét, amelynek felhasználásáról a továbbiakban az egyes regionális szervezetek illetékesei döntenek majd. Az LMP sajtóosztályáról azt a pontosított információt kaptuk, hogy a párt 2012. évi - a Narancs információi szerint nagyjából 240 milliós - költségvetéséből a tavaly erre szánt összeg közel háromszorosát, mintegy 20 millió forintot fordítanak szervezetfejlesztésre. Jávor emellett sajtótájékoztatóján és a Narancs kérdésére is azt hangsúlyozta, hogy a párt nagy erőkkel készül folytatni az "Új ellenállás" programot, és több, a december 23-i akcióhoz hasonló megmozdulásra lehet számítani. Árulkodó, hogy a parlamenten kívüli politizálást a frakció új vezetője veszi kézbe; mintegy biztosítva a tagságot arról, hogy a továbbiakban aktívabb lesz az együttműködés a képviselőcsoport és a párt között.
De miért és hova megy Schiffer, ha a párt a jelek szerint tartani kívánja az eddig általa képviselt politikai irányvonalat? Schiffer lemondásának legkézenfekvőbb magyarázata, hogy miközben a megyei vezetőkkel, illetve az opt és a választmány tagságával jó viszonyt ápol, több frakciótaggal megromlott a kapcsolata, és a frakció egységének helyreállítása érdekében a lemondása - noha erre képviselőtársai nem kérték - elkerülhetetlen volt. (Mint azt két hete megírtuk - lásd: Vergődés a zöld ágon, Magyar Narancs, 2012. január 19. - a frakció közel kétharmada nem ért egyet azzal, hogy az LMP előre deklarálja: semmilyen körülmények között nem vesz részt választási szövetségben. Ez azonban Schiffer távozását csak részben magyarázza, hiszen a frakció önmagában nem kompetens stratégiai kérdések eldöntésében.)
A folyosói beszélgetésekből arra lehet következtetni, hogy Schiffer - aki a frakciótagok közül a legaktívabban tartja fenn kapcsolatait a vidéki szervezetekkel, s akinek politikai elképzeléseit a párt többsége továbbra is támogatja - a kongresszus előtti lemondásával "sokkoló" jelzést kívánt küldeni a tagság felé, hogy az általa képviselt politikai álláspont elfogadása számára bizalmi kérdés, és saját pozíciójánál is fontosabbnak tartja, hogy a párt végsőkig kitartson az "önálló pólusképzés" politikája mellett. (Megkerestük Schiffer Andrást a kongresszus után, de nem kívánt nyilatkozni.) Ha Schiffer célja valóban az volt, hogy a szövetségi politikát elutasító politikai irányvonal határozott támogatást kapjon, akkor a volt frakcióvezető nem lehet elégedetlen, de teljesen elégedett sem. Mert bár mindenki nyert egy lélegzetvételnyi időt, csak épp sem az ő, sem a szervezet, sem a párt problémái nem oldódtak meg.
