Időközi választás Budán - Caligula lova

  • B. I.
  • 2008. január 24.

Belpol

Vasárnap lesz Budapest 15. választókörzetében az időközi országgyűlési választás első fordulója. A parlamenti mandátumarányok bizonnyal változatlanok maradnak; a kérdés csak az, hogy már a hétvégi első kör is érvényes és eredményes lesz-e, vagy csak a február 10-i második.
Vasárnap lesz Budapest 15. választókörzetében az időközi országgyűlési választás első fordulója. A parlamenti mandátumarányok bizonnyal változatlanok maradnak; a kérdés csak az, hogy már a hétvégi első kör is érvényes és eredményes lesz-e, vagy csak a február 10-i második.

2006 tavaszán a Fidesz-KDNP közös jelöltjeként a kereszténydemokrata Deák András győzött itt, aki azonban 2007 októberében elhunyt - ezért volt szükség az időközi választás kiírására. Az egyik XI. kerületi mandátumért (Lágymányos belső része és a Gellérthegy) január 27-én négyen szállnak versenybe: Rétvári Bence (Fidesz- KDNP), a szabaddemokrata Lakos Imre közös koalíciós jelöltként, Csapody Miklós (MDF), aki 1990 és 2002 között négyszer nyert egyéniben a XI. kerületben, valamint a MIÉP-es Fenyvessy Zoltán.

Ebben a választókörzetben még sohasem nyert baloldali vagy liberális politikus. A korábbi eredményekből az is világosan látszik, hogy a helyi többség mindig az esélyes - azaz az bal- és liberális oldalt legyőzni képes - jobboldali kandidátus mögött sorakozott föl. Ezt a mandátumot 13-15 000 szavazattal lehetett eddig megszerezni. (A sorból az 1994-es voksolás lóg ki, amikor a végül győztes Csapodyra 12 ezren szavaztak, de a második helyezett Nehéz-Posony István csaknem 6500 támogatója között nyilván szép számmal akadt MSZP-ellenes választó is - hiszen sokan gondolhatták úgy, hogy a szocialista hengert egyedül az SZDSZ állíthatja meg, ha emlékszünk még ama daliás időkre.)

E hagyomány vasárnap sem szakad meg; és ha a lokális sajátosságon kívül figyelembe vesszük a pillanatnyi országos helyzetet is, aligha kérdéses, hogy a befutó az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, Rétvári Bence lesz. Pedig míg két ellenfelének - a már említett Csapody Miklóson kívül Lakos Imre kerületi alpolgármesternek - van XI. kerületi múltja és kötődése, Rétvárinak jószerivel csupán annyi, hogy ő is budai (XII. kerületi) lakos. 2006 tavaszán még a pesti oldalon, Angyalföldön próbálkozott - a siker leghalványabb reménye nélkül. Minden bizonnyal azért is a fiatal politikust indította a Fidesz- KDNP, mert a XIII. kerület polgármesterével szemben akkor egyetlen ellenzéki politikusnak sem volt reális esélye. (Tóth József már az első körben biztosította parlamenti helyét, 30 százalékot - 8000 voksot - verve jobboldali riválisára.)

Amennyire kalkulálható volt Rétvári másfél évvel ezelőtti kudarca, most annyira biztosra vehető vasárnapi győzelme. Az ok egyszerű: az ő neve mögött olvasható a Fidesz hangsor (plusz a KDNP, de ez nem oszt, nem szoroz). Megszorongatni várhatóan sem a helyben egyébként ismert és kedvelt Csapody Miklós, sem Lakos Imre nem tudja. Rétvári legnagyobb ellenfele a választói közömbösség lehet, hogy ti. az első fordulóban nem jön össze az érvényességhez szükséges 50 százalékos részvételi arány. Ámbár a budai kerületekben mindig nagy számban járulnak a polgárok az urnákhoz, ami talán egy időközi választáson is elegendő lehet az érvényességi küszöb átlépéséhez. Az eredményesség (azaz hogy egy 50 százalékosnál nagyobb részvétel mellett valamelyik jelölt - ez esetben Rétvári Bence - legalább egy szavazattal többet szerez-e az érvényes voksok felénél) pedig a kormánypárti választók kedélyállapotától függ. A koalíció jelenlegi népszerűtlensége nyilván kihat az aktivitásukra; amennyiben kevesen mennek el, az agilisabb fideszes hívek - ha döntő többségük voksolni fog - már a hét végén elrendezhetik a mandátum sorsát.

A kampány, amely érthetően nem érte el az országos média ingerküszöbét, semmi váratlant nem hozott. Rétvárit azzal támadták, hogy nincsen helyi kötődése, Csapody és Lakos ellen pedig azzal a régi jobboldali trükkel agitáltak, hogy ők jelenleg is országgyűlési képviselők, s mivel már bent vannak, nem is érdemes rájuk szavazni. A Fidesz az általános választások két fordulója között szereti ezzel a fajta szöveggel összezavarni a polgárokat, abban bízva, hogy azok nem tudnak különbséget tenni a területi listás és az egyéni képviselői helyek között. Speciel most, egy olyan időközi választáson, amikor a de facto fideszes indulót az sem menthetné meg a győzelemtől, ha történetesen Szűrös Mátyásnak vagy Pozsgay Imrének hívnák, ennek így nincs sok értelme. Erre valószínűleg rájöttek a KDNP-ben is - úgyhogy a bevált taktikát némileg megbolondították, amit jól érzékeltet Rétvári hétfői közleménye, miszerint az SZDSZ árulja el végre, kit akar valójában bejuttatni a XI. kerületiek segítségével a parlamentbe Lakos Imre listás helyére. Mert az MDF legalább elárulta, hogy Csapody győzelme esetén a felszabadult mandátumot Farkas Bertalan exűrhajós kapná; na de az SZDSZ? Mit titkol? És így tovább, és így tovább; a felettébb konfúz eszmefuttatás lényege azonban változatlan, hiszen a vélt választói stupiditásra alapoz.

Ha némi tétje mégis van a választásnak, az maximum az, hogy Lakos Imrére hányan fognak szavazni. Az MSZP nem véletlenül nem erőltette az indulást; egy tíz- vagy húsz-egynéhány százalékos támogatottság számára égés lenne, az országosan az 5 százalék alatt tanyázó SZDSZ viszont, ha nagyon akarja, ún. biztató jelként is értékelhet egy ilyen eredményt. Amúgy a korábbi négyszeres győztes Csapodynak sincs oka bizakodásra. A 2006 ősze óta folyamatosan készenléti állapotban tartott Fidesz-szavazók alig várják, hogy megbüntessék - mit megbüntessék, elzavarják - a kormányt. Ha kell, nagygyűlésen, ha kell, önkormányzati vagy időközi választáson, esetleg népszavazáson. Idén és jövőre bőven lesz alkalmuk rá; olyannyira, hogy ha nem vigyáznak, 2010-re, amikor tényleg leválthatnák a kormányt, nem marad bennük elég szufla.

Neked ajánljuk