Tíz nappal ezelőtt az éjszakai órákban Molotov-koktélt dobtak Nagycsécsen romák lakta házakra, majd a megriadt lakók közül kettőt sörétes puskával lelőttek. A nyomozás jelenlegi szakaszában a rendőrség nem zárja ki a rasszista indítékot. Ezt azonban az eddigi tapasztalatok szerint a bíróság előtt szinte lehetetlen bizonyítani.
*
"Arra hivatkoztak, hogy strandfrizurát hordanak, és a náci tetoválásaik a történelem szeretetéből fakadnak" - eleveníti fel a '90-es évek romaverési ügyeit Kárpáti József, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatója. Arról beszélgetünk, lehetséges-e bizonyítani a bíróságon, hogy egy bűncselekményt rasszista indokból követtek el. Próbálják, mondja Kárpáti doktor, de ez olyan vállalkozás, mint tűt keresni a szénakazalban.
A '90-es évek elején Magyarországon voltak már rasszista indítékú incidensek, a szkinhedtámadások célpontjai romák, illetve afrikai és arab (többnyire itt tanuló diákok) voltak. A bőrfejűek jellemzően falkában vadásztak éjjelente magányos áldozataikra. Akadt olyan romaverés is, amiben a bíróság megállapította a rasszista motivációt. Az effajta bűncselekmények nagy száma komoly gond volt akkoriban, amit az is jól mutat, hogy a törvényhozás is foglalkozott a kérdéssel. 1996-ban megszületett a büntető törvénykönyv 174/b paragrafusa, amely szerint öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az, aki valakit arra kényszerít nemzeti etnikai vagy faji hovatartozása miatt, hogy "valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön".
Egy etnikai alapú munkahelyi diszkrimináció igazolható mondjuk álláskereső nem kisebbségi és kisebbségi tesztalanyokkal. De egy rasszista támadásnál hogyan lehetséges a motivációt bizonyítani? Az elmúlt évek ítélethozási gyakorlatát tekintve egyértelműnek látszik, hogy mind a bíróság, mind a nyomozó hatóság kerüli a rasszista indítékhoz köthető vádakat. Ennek oka a jogrendszer sajátosságaiban, illetve a bizonyítás nehézségében rejlik. Az elkövetett bűncselekményt (kényszerítés; tettlegesség, emberölés) a jog eleve szankcionálja; ám ha a vádlott nem ismeri el a rasszista indítékot (és miért ismerné el, ha egyszer azért többet kapna?), maradnak a közvetett bizonyítékok. Ilyenkor a sértetti képviselet tényfeltárást végez: interjúkat készít a családtagokkal, a tanúkkal, bárkivel, aki esetleg igazolhatná az előítéletből fakadó motivációt. Esetleg a nyomozók házkutatást tartanak az elkövető lakásán, és tiltott önkényuralmi jelképeket is találnak. Aztán mindez a bíró elé kerül, aki egyénileg mérlegel. A legtöbb esetben azonban a rasszista indíték
a vádiratba sem
kerül bele, mivel ez egy bűncselekménynél "csak" halmazati tényező; bár beigazolódása esetén súlyosabb büntetés jár, de nem annyival, "hogy a bizonyítása megérné a belefektetett munkát" - állítja több, általunk megkeresett, de a neve elhallgatását kérő nyomozó.
Payrich András ügyvéd konkrét példát is említ. Tegyük föl, hogy két férfi összeverekszik, és az egyik "lebüdössvábozva" üti a másikat. Vannak szemtanúk. Ha az elkövető tagadja a rasszista indítékot, akkor lehetetlen eldönteni, hogy csak felindulásból vagy ténylegesen raszszista okból használta e jelzőket és kevert le egyet a sértettnek. Az az uralkodó bírói fölfogás, hogy a tettlegességért a tettes úgyis megkapja a magáét - magyaráz az ügyészségen gyakornokoskodó Payrich. Egy gyilkosságnál pedig, ahol esetleg előkerülhetne a rasszista motiváció, sokkal egyszerűbb az aljas indokot bizonyítani. (Lapzártánkig az ügyészségtől sajnos nem kaptunk lehetőséget a velük való beszélgetésre.)
"A hate crime ugyanolyan nehezen bizonyítható, mint a népirtás vagy az apartheid" - állítja Natasa Kravcsuk, az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) jogásza. Hiába vállalnak kötelezettséget az Európai Unió országai az ilyen jellegű bűncselekmények fokozott kivizsgálására, csak a civil vagy kisebbségügyi szervezetek nyomására kerülnek ezek az esetek az Emberi Jogok Európai Bírósága elé. Egyetlen ország sem szereti elismerni, hogy rasszista indítékkal bűncselekmények történhetnek a határain belül, pláne, mert gyakran az állami hatóságok képviselői bizonyulnak rasszistának (a közelmúltban például bolgár rendőrök heves cigányozás közepette lőttek agyon két menekülő roma fiatalembert).
Az Emberi Jogok és Demokratikus Intézmények Ügyosztályának 2007-es jelentése szerint erősödött a zsidóság megsértésére irányuló, újabb holokauszttal fenyegető retorika; továbbra sem változott a muszlim kisebbség ellen elkövetett bűncselekmények aluldokumentálása, elhallgatása; egyre gyakoribb az olyan emberi jogi aktivistákkal szembeni föllépés, akik maguk is egy kisebbségi csoportból származnak. A jelentés Magyarországgal foglalkozó része 182 bejelentett rasszista indítékú tettlegességet említ: nyolc rasszista gyilkosság történt, egy politikai párt pedig bevezette a köztudatba a "cigánybűnözés" fogalmát.
"A '90-es évek végének regreszsziója, amikor is látványosan megfogyatkozott a rasszista indítékú bűncselekmények száma, elmúlt. Újra krízishelyzetben van a társadalom, mint a rendszerváltás idején - és a válságra szokott társadalmi reakció lenni a rasszizmus" - állítja Kárpáti József. Ezért egyértelműen a magyar politika a felelős, illetve az olyan bírói döntések (például amikor a tojásdobálást véleménynyilvánításnak értékelik), amelyek mintegy legitimálják az önbíráskodást. Ami azért is veszélyes, mert a hatóságokba vetett bizalom csökkenése kitermeli a különböző többségi önvédelmi és félkatonai szervezeteket, amelyek idővel maguk után vonják a kisebbségek önvédelmi szerveinek a megjelenését is. Több emberjogi alapítvány szerint mindenesetre félő, hogy hamarosan komoly dömpingje lesz a rasszista indítékkal elkövetett bűncselekményeknek.
