A Trianon előtti vármegyeközpont, vasúti és kereskedelmi csomópont ma 18 ezres lélekszámú kisváros, amelynek a közelében nem vezet autópálya, ahol magas a munkanélküliség, kevés a komoly beruházás, és folyamatosan jelentős költségvetési hiánnyal küzd az önkormányzat. A magát Zemplén fővárosaként hirdető Sátoraljaújhely ugyanakkor az EU-csatlakozás egyik nagy nyertese. Idén nagyrészt uniós pályázati pénzből megkezdődhetett a belváros rekonstrukciója, valamint sikerrel pályáztak egy turisztikai és idegenforgalmi központ létesítésére; Magyarország leghosszabb libegője mellé téli-nyári bobpályát, kalandparkot és egy 9300 m2-es műfüves sípályát építenek. Tavasszal átadták az elkerülő utat, így megszűnt a város főutcáján áthaladó tranzit (évi hétszázezres) kamionforgalom, és az év végéig várhatóan megérkezik a város romatelepének rehabilitációjára kért négyszázmillió forint - ebből tervezik bekapcsolni a telepet a város vérkeringésébe.
Sátoraljaújhely idei költségvetése 8,5 milliárd forint, ebből 1,5 milliárdot költenek a városi kórházra. A fennmaradó hétmilliárd nem elegendő az önkormányzati intézmények működtetésére, a segélyezésre, az utak aszfaltozására és az egyéb fejlesztésre. Ezért ebben az évben csaknem 200 millió forint hitelt kell felvenni. Tavaly másfél milliárd értékű kötvény kibocsátását szavazta meg a fideszes többségű képviselő-testület. A kötvénykibocsátásból nyert pénzt az újhelyi önkormányzatnak - öt év türelmi idő után - húsz év alatt kell visszafizetni. Ez a jelenlegihez képest évi több mint
200 millió forint pluszterhet
jelent majd a városnak. A törlesztőrészlet nagyobb részét azonban várhatóan fedezi a Magas-hegyi Sportcentrum bevétele, ahol évente több mint kétszázezer turistával számolnak. Szamosvölgyi Péter polgármester azt mondja, azon dolgoznak, hogy aki öt év múlva ellátogat Sátoraljaújhelyre, az egy sétálóutcákkal, teraszokkal, pezsgő kereskedelmi élettel teli belvárosba érkezzen. Noha a képviselő-testület fideszes többsége és a kisebbségben lévő szocialisták az internetes honlapjukon virtuális politikai csatározásokat folytatnak, a képviselő-testületi üléseken kevés szót vesztegetnek politikára; inkább arról vitatkoznak órákig, hogyan gazdálkodják ki a felújított járdákhoz a szegélykövet - jellemzi a hangulatot a Narancsnak a polgármester. Egyetértés van a képviselők között abban is, hogy a munkanélküliséggel sújtott városban a pályázati pénzek csak jövedelemtermelő és munkahelyteremtő beruházásokra fordíthatók.
Jurkó Gyula, a sátoraljaújhelyi munkaügyi központ vezetője szerint a térségben egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány. A régióban jelenleg kétszáz szabad munkahely van, állandóan keresnek villamos-, vegyész- és gépészmérnököket, valamint lakatosokat, esztergályosokat és varrónőket - csakhogy a térségben alig akad szakképzett munkaerő. Akik Budapesten vagy Debrecenben járnak egyetemre, általában ott keresnek munkát, a szakmunkásképzőkből kikerülő, nemritkán olvasási, szövegértési problémákkal küszködő fiatalok tudása pedig nem elegendő mondjuk egy számítógéppel vezérelt gép kezeléséhez.
Hiába az az önmagában örvendetes adat, miszerint - szemben az országosan tapasztalható demográfiai csökkenéssel - Sátoraljaújhelyen a 0-14 éves korosztály a legnépesebb, ha a legszegényebbek "túltervezett" gyermekvállalásából és a náluk is hátrányosabb helyzetben lévő környező falvak lakóinak folyamatos betelepedéséből fakadó mélyszegénység évről évre mind súlyosabb terhet ró az évek óta önhikis (önhibáján kívül hátrányos helyzetű) önkormányzatra.
Az ellenzéki Majoros László (MSZP) képviselő szerint a város kitörési pontjai az idegenforgalom és az oktatás fejlesztése, valamint az ipari park bővítése, mert így új munkahelyek keletkezhetnek, nőhet a város bevétele. Noha - főként a Széchenyi-hitelből - épültek szállodák, egyelőre elmaradt a nagy idegenforgalmi fellendülés - ezt elsősorban a fent említett, Magas-hegyi megaturisztikai beruházástól várják. Vannak persze biztató jelek: soha nem járt még ennyi turista a városon keresztülhaladó borúton, mint az utóbbi időben, továbbá Széphalmon, az egykori Kazinczy-kúria kertjében tavasszal átadott Magyar Nyelv Múzeumában eddig harmincötezer látogatót regisztráltak.
A bontakozó turistaforgalomnak azonban betehet a szegény- és unalombűnözés. Az Északkelet-Magyarországra jellemző úgynevezett megélhetési bűnözés visszaszorítására a városvezetés idén programot hirdetett az "élhetőbb városért" elnevezéssel, és zéró toleranciát az iskolai agresszió ellen. Szamosvölgyi Péter elképzelése szerint a rendőrök és a helyi gyámügy illetékesei a jövőben szorosabb személyes kapcsolatot tartanak fenn az iskolákkal. Azokban a tanintézményekben, ahol rendszeres az iskolai lopás vagy történt már tettlegesség, az állami normatívából iskolai rendészt is alkalmaznának, akinek a személye amellett, hogy visszatartó erejű, szükség esetén biztonsági emberként be is avatkozhat a rendőrség megérkezéséig.
Sátoraljaújhelyen kilencszázötvenen részesülnek rendszeres segélyben. A központi költségvetés négyszázmillió és a város százmillió forintja teszi ki a szociális ellátásra fordított évi ötszázmilliót (lakásfenntartási támogatásra, átmeneti segélyre, rendkívüli gyermekvédelmi támogatásra, tanévkezdési támogatásra, a Bursa Hungarica Önkormányzati Felsőoktatási Ösztöndíj támogatásra).
A segélyezettek
zömmel a Köztársaság úttal határolt romatelep (ahol nem csak romák laknak) szoba-konyhás lakásaiban élnek. A telep utcáin baktatva kísérőnk, Lakatos Tibor romareferens, a helyi cigány tánccsoport vezetője és az évenként megrendezett Nemzetközi Cigány Fesztivál főszervezője meg-megállítja a szembejövő fiatalokat, hogy figyelmeztesse őket: délután próbálnak, ne hiányozzanak. A ma már saját családi házában élő, nyugdíj előtt álló, egyetemi végzettségű Lakatos azt mondja, hiába költözött a város másik végébe, mindennap átjön ide beszélgetni; a Köztársaság út felé mutatva megjegyzi, hogy az egymás mellett sorakozó egyemeletes házak közül ő építette az elsőt, amin felbuzdulva többen is követték a példáját. "Korábban rendezettebbek voltak a házak, szépen ki voltak festve, és ablak is volt mindegyiken. Munkához voltak szokva az itteni cigányok." Lakatos Tibor úgy látja, hogy a folyamatos betelepüléssel és számos munkahely megszűnése miatt "megszakadt valami" Sátoraljaújhelyen. A cigányság kasztosodott; az ötutcás telep maradt a legszegényebbeké, ahol a 3000 fősre tehető újhelyi cigányság több mint fele él. Az egymásba ragasztott alacsony épületsorok nagy részében - bár minden közmű ott van az utcákban - nincs gáz, villany, víz. A csoportokban föl-le járkáló emberek többnyire fiatalok vagy gyerekek. Lakatos említi, hogy hamarosan két játszótér épül egy elgazosodott területen. A város felajánlotta, hogy hangszigetelő falat épít a Köztársaság út hatalmas kamionforgalma miatt, de a romajogi vezetők ezt gettósításnak fogták fel.
Délben az egyik étteremben (1000 forint alatt van egy kétfogásos ebéd) rémtörténeteket hallgatunk; például hogy egyesek a telepről a fiaikat bokszolni járatják a szomszédos Kisújhelybe (Slovénsko Nové Mesto), ahol fogadásokat kötnek rájuk, mások meg kilökik őket az utcán lassan haladó személyautós elé, hogy aztán megfenyegethessék a sofőrt: ha nem fizet, feljelentik a bíróságon. Lakatos Tibor ezeket előítéletes butaságnak nevezi, bár az egyik apa - és éppen az, akinek a gyámügy elvitte a gyerekeit, és emiatt médiavisszhangot is kiváltva demonstráltak a romák a városban - a gyámügyeseknek elismerte, hogy a fia rendszeresen szerepelt a pénzdíjas küzdelmekben.
Az önkormányzati támogatással működő Romano Suno (Cigány Álom) tanodában délutánonként harminc-negyven gyerek vesz részt fejlesztő foglalkozásokon, ahol elsősorban a szövegértő olvasást sajátíthatják el vagy számítástechnikát tanulhatnak. Nagy szükség van a rásegítő oktatásra, hiszen egy idei vizsgálat szerint Sátoraljaújhelyen a tanuló korosztály fele hátrányos helyzetű, 22 százaléka pedig halmozottan hátrányos helyzetű. Ezek a gyerekek szinte kivétel nélkül a "soron" laknak.
A telep felszámolásához egy tavalyi felmérés szerint körülbelül 800 millió forintra volna szükség. Ezzel szemben Sátoraljaújhely kisebbségi önkormányzata húszmillió forintot nyert és költhetett egy, a romatelepek felszámolására elkülönített alapból arra, hogy a cigánysor negyven romos állapotú lakásába bevigyék a vizet. De a lakások nagy része változatlanul
lakhatásra alkalmatlan
maradt. (A szolgáltató azóta nemfizetés miatt sok lakásban lekötötte a vizet, amit most a közkutakról hordanak.) Az önkormányzat jövőre szintén uniós pénzből négyszázmillió forintot szándékozik költeni a romatelep utcáinak a felújítására, az önkormányzati épületek külső tatarozására, parkok kialakítására. A tervek szerint ezzel egy időben tizenegy önkormányzati lakásból kiköltöztetik az önkényesen beköltözött lakókat. Nekik felesleges kérvényezniük a lakásokat, egy helyi rendelet szerint ugyanis az önkényes lakásfoglaló néhány évig nem kaphat önkormányzati lakást Sátoraljaújhelyen.
A tanoda udvara előtt fiatalokat kérdezek, hallottak-e a telep tervezett megújulásáról. A fejüket rázzák, a tizenhét éves, a szakmunkásképzőből tavaly kimaradt Zoli megjegyzi: nem szeretne elköltözni, azt viszont igen, hogy az ő szülei is fessék ki a házuk falát, és vegyenek több lottót, mert egyszer már volt hármas találatuk. Az európai gazdaságot magával rántó amerikai hitelválságról hallott valamit a tévéből, de mint öntudatosan fogalmaz, "nincs mit félni azoknak, akiknek nincs jó állása és milliós OTP-betétje, segély pedig mindig lesz, olyan isten nincs, hogy ne legyen, a gyerekeknek valamiből enni kell, vagy megint kimennek a tanács (polgármesteri hivatal) elé tüntetni". Egy harminc körülinek látszó nő arról érdeklődik, mikortól jár az úgynevezett HHH-s (halmozottan hátrányos helyzetű családokban nevelkedő gyerekek esélyegyenlőségét segítő) segély, amire a papírt az óvónő segítségével rég kitöltötték, és megkapja-e az is, akinek már idén óvodába jár a gyereke.
A városháza felé tartva Lakatos Tibor megjegyzi: addig lehet toleráns a szegényeivel egy város, amíg van miből. Ám az esélyegyenlőséget ez sem hozza meg; azt csak lépésről lépésre, az érintettek együttműködésével lehet elérni. Szerinte hosszú távon az segítene az itt felnövő gyermekeken, ha - Szlovákiához hasonlóan - nálunk is célirányosabbá tennék a segélyezési rendszert, és a pénzt csak az óvodai, iskolai foglalkozásokon rendezett állapotban megjelenő gyermek után kapná a szülő.
Szamosvölgyi Péter polgármester egy, a szociális és munkaügyi miniszternek írt levelében ugyanerről a témáról így fogalmazott: "Az önkormányzat arra törekszik, hogy minél több ellátást természetben biztosítson ezen veszélyeztetett gyermekeknek, akiket a szülők sokszor 'bevételi forrásnak' tekintenek. A gyermek révén járó vagy megszerezhető bevételek (családi pótlék, különböző támogatások) élvezője sajnos sok esetben nem a gyerek (...) Sokkal jobban hangsúlyozni kell a szülői kötelességek teljesítését, sokkal jobban számon kell kérni a szülői felelősséget."
Az önkormányzat számos visszaélésről tud ugyan, de nincs jogköre ahhoz, hogy intézkedjen. Vannak szülők, akik látszólag lemondanak a gyermekeikről, majd miután azok gondozásba kerülnek, a rokonok jelentkeznek értük, és nevelőszülőként felveszik értük az állami támogatást. Ápolási segélyt az is kaphat, aki nem lakik egy településen az ápolásra szorulóval. A legszerencsétlenebbek helyett egyenesen a hitelezőik, "a dzsipesek" veszik fel a segélyt. Hiába ismerik a családokat, törvény híján a rendőrség tehetetlen, a károsultak pedig nem mernek írásban feljelentést tenni. Õk azok, akiknek a lakásaira sosem adtak ki használatbavételi engedélyt, mivel a "szocpolból" csak 70-80 százalékos készenléti állapotig jutott el a vállalkozó.
Ilyen, cserép, ablak, víz és fűtés nélküli lakásból vitték el kutyás rendőrök kíséretében és vették állami gondozásba azokat a gyerekeket, akiknek a családjukba való visszakerüléséért júliusban roma szervezetek tüntettek a sátoraljaújhelyi városháza előtt. "A nyári tüntetés csak parázs volt a tűzre - mondja egy magát megnevezni nem kívánó tanítónő. - Ugyanis előfordult más esetben, hogy az akcióban részt vevő gyámügyesek és rendőrök járásképtelen, kórosan alultáplált kisgyereket találtak a lakásban, akinek alig van foga, a haja csomókban hiányzott az előrehaladott tetvesség miatt, a testén egy nyílt sebben is élősködőket találtak."
Az iskolában tapasztalt agresszióról a tanítónő azt meséli: roma szülőktől hallotta, hogy azért nem mernek erőteljesebben rászólni a gyermekükre, mert a nagyobbak már tisztában vannak vele, hogy utánuk kapják az államtól a pénzt, és ezzel alkalmanként visszaélnek. A tanítónő több mint harminc gyerekről tud, akiket elvittek a telepről. "Szörnyű ezt átélni gyereknek, szülőnek és a gyámügyesnek is, de higgye el, ez egy hosszú folyamat eredménye" - mondja, majd hozzáteszi: Sátoraljaújhelyen korántsem csak a munkanélküliek élnek a szegénységi küszöb alatt. Egy munkába járó házaspár olykor kevesebb pénzt visz haza, mint az, aki segélyt kap. Amíg a helyi textilüzemek valamelyikében teljesítményben dolgozó varrónő rosszabb hónapokban nem keresi meg a bruttó 69 ezer forintos minimálbért, egy regisztrált munkanélküli, aki hajlandó részt venni átképzésen, havi nettó 63 ezer forintot kap. Az itteni fizetések többnyire jóval az országos átlag alattiak, a minimálbér környékén kereső többgyermekes családok kifejezetten hátrányos helyzetbe kerülnek a nem dolgozó, segélyen élőkkel szemben, hiszen utóbbiak gyerekei ingyen jutnak az óvodai és iskolai szolgáltatásokhoz, míg a munkabérből élőknek valamit fizetniük kell ugyanezekért. (Az óvodai étkezésért például fejenként 6400 forintot.) Ahogyan egy anyuka fogalmazott: "Nálunk büntetés jár a munkáért, nem pénz, mintha az állam rajtunk akarná megspórolni minden kiadását. Hiába kapaszkodunk, nincs esélyünk egy normális életvitelre. Ki gondolhatja komolyan, hogy havi hatvanezres keresetből lehet lakást fenntartani, enni és gyereket iskoláztatni?"
A polgármester szerint az utolsó órában vannak. Ha ebben a régióban az önkormányzatok a saját, törvényes lehetőségeik szerint nem próbálják meg visszaszorítani a túldimenzionált segélyezésre visszavezethető bűnözést, akkor nem fog idetelepülni az ipar, nem lesz idegenforgalom, az egyetemet végzettek nem itt képzelik el a jövőjüket, valamint a már elkezdődött lakosságcsere sem az itt maradóknak kedvez. Sátoraljaújhelyen egyelőre béke van, a feszültségek ellenére nem veszett ki az emberekből a társadalmi szolidaritás. Amikor ide akart jönni a Magyar Gárda, azt üzenték nekik vissza: jöjjenek csak, romák és nem romák több ezren várják majd őket.
HHH
Januártól igényelhető a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek után kapható, úgynevezett HHH-s óvodáztatási támogatás. A januártól beíratott gyermekek után első alkalommal húszezer forintot, utána félévente tíz-tízezer forintot kaphat a család. A támogatásra azok a szülők jogosultak, akiknek az iskolai végzettsége nem magasabb nyolc osztálynál. Feltétele továbbá, hogy a gyermeket négyéves kora előtt be kell íratni az óvodába.
Bajusz Istvánné sátoraljaújhelyi óvodapedagógus szerint bár náluk a cigány gyerekek többsége hátrányos helyzetű, illetve veszélyeztetett körülmények között, ingerszegény környezetben él, úgy tapasztalja, hogy ez a mentális, fiziológiai, higiénés lemaradás az óvodai nevelés során kompenzálható. Egyre kevesebb az olyan család, ahol a gyerek esetleg a hiányos öltözete miatt nem jöhet a foglalkozásokra. Az első szülői értekezleten elbeszélgetnek, miért van szükség arra, hogy a gyerekek tisztán, ápoltan járjanak óvodába. "A szülőtől elvárom, hogy működjön együtt, csakis a gyerek érdekében. A gyereknek melegre, ételre és érzelmi biztonságra van elsősorban szüksége. Ezt a szülőkkel is igyekszünk megértetni, de közben nekünk is megértőnek kell lennünk az ő problémáikkal szemben, mert csak velük együtt érhetünk el előrelépést a gyermekeik nevelésében. Azt tartjuk szem előtt, hogy az a legjobb neki, ha családi körben nőhet fel" - magyarázza az óvodapedagógus, miért megértők akkor is, ha egy gyerek több napig nem jött óvodába. Hiszen annak oka lehet az is, hogy nem száradt meg a hidegben a kimosott ruha, vagy nem találtak a gyerekre meleg ruhát, cipőt.
