A Tarsoly Csaba nevével fémjelzett Quaestor-ügy, „a magyar történelem legnagyobb pénzügyi botránya” új megvilágításba kerül a 444 kiváló tényfeltáró cikke után. A nyomozati anyagokat feldolgozó írás első része a cég bámulnivalóan inkompetens működéséről szól.
| ||
Többek között arról, hogyan buktak milliárdokat pancser befektetéseken. Az egyik példa:
Hasonló befektetési vágyálomként hivatkozott gyanúsítotti kihallgatásában Tarsoly és Májer a Trasset nevű pénzügyiszoftver-fejlesztő cégre. Ebben pár száz millió forint fejében 25 százalékos tulajdonrészt szerzett a Quaestor nem sokkal a csőd előtt. A Quaestor vezetői azt állították a gyanúsítotti kihallgatásaikon, hogy ez a cég olyan gyorsan bővült – többek között a magyar Államadósság Kezelő Központnak, az indonéz pénzügyminisztériumnak és egy szaúdi banknak dolgoztak –, hogy 1-2 milliárd euró jövőbeli értéke volt. Ha ez így lett volna, már csak ebből is ki lehetett volna fizetni a kötvénytartozások jelentős részét. De az igazság az, hogy a csőd után Tarsoly 1,2 millió euróért akarta sietve eladni a Quaestor tulajdonrészét, hogy ki tudja fizetni néhány magánkölcsönét. Ez nem jött be, később pedig a már felszámolás alatt álló Quaestor elvesztette az egész tulajdonrészt, mivel nem tudott beszállni a veszteséges cég feltőkésítésébe.
A cikk legszórakoztatóbb része két felső vezető e-mailezési szokásainak bemutatása. Egyikük, a most éppen koronatanúként szereplő Kámory Ferenc a saját munkatársait mindennek lehordó levelekben már hosszú évekkel ezelőtt is érzékletesen leírta, hogy a Quaestor össze fog omlani, és mindenki börtönbe fog kerülni. Mégsem tettek semmit.
Kámory rendszeresen elképesztő stílusban osztotta ki a cég vezetését. Tarsoly Csabára például simán „mocsadék féreg” vagy „tolvaj geci” néven hivatkozott, és ezekről a levelekről általában magának Tarsolynak is küldött másolatot, amikor épp nem személyesen neki írta őket – írja a 444.
A másik nagy e-mailező Májer Zsolt, a Quaestor Értékpapír vezérigazgatója volt. Aki viszont alapvető fontosságú céges e-maileket is úgy írt meg, hogy azt senki nem értette. A cikkben bemutatott példák leginkább amolyan pénzügyi szabad ötletek jegyzékeként jellemezhetők, nem csoda, hogy a munkatársak a levelek nagy részét – saját bevallásuk szerint – egyszerűen nem tudták megfejteni.
Képzeljük el, milyen következményei lehetnek, ha így vezetnek egy tízmilliárdokat mozgató céget! Vagyis nem kell elképzelni, le van szépen írva a 444 cikkében, lásd itt.
