Így tiszteli L. Simon a szerzői jogokat

  • - urfi -
  • 2013. október 28.

Belpol

Interjút készítettem L. Simon Lászlóval, jórészt a szerzői jogdíjak átcsoportosításáról beszélgettünk. Utána meg csak néztem, hogy ezt így hogy.

Az interjú a Magyar Narancs október 17-i számában jelent meg. Mivel a témái – MMA, holokauszt-emlékév, jogdíjvita – aktuálisak, egy héttel később online felületünkön is közzétettük (itt olvasható). Ilyet ritkán csinálunk, általában két, három, sőt négy hetet is várunk, amíg a honlapunkon elérhetővé válnak a nyomtatott lap anyagai. Ennek kézenfekvő okai vannak, például el szeretnénk adni a lapot, de ez most mindegy is.

Miután a cikknek volt utóélete – az Artisjus például részletesen, pontokba szedve cáfolta L. Simon benne foglalt állításait –, rákerestem, hol foglalkoztak még vele. Így jutottam az NKA alelnökének Facebook-oldalára, ahol ezt találtam.

false

L. Simon nem csak beszkenneltette a Narancs oldalait, de a teljes szöveget, mind a háromoldalnyit ki is posztolta. Amivel elsősorban és igen egyszerűen az a probléma, hogy ehhez nincs joga, hiszen mindez jogvédett tartalom: a szöveg nem az ő tulajdona, nem is az enyém, hanem a Narancsé. Nem terjesztünk jogvédett tartalmakat, cikkeket, akkor sem, ha az elérhető a neten, akkor sem, ha mi beszélünk benne, akkor sem, ha a Kárpátia zenekar tagjai potyognak az égből.

De a fentieken túl ennek a történetnek külön szépsége, hogy L. Simon – amúgy a kulturális és sajtóbizottság elnöke – mindezt rögtön a lap megjelenésének másnapján bírta kirakni, ráadásul egy olyan interjút, ami éppen a szerzői jogokról szól, egy olyan intézkedésről, amely miatt művészek tömegei vádolják lopással a kormányt. Lehet, hogy ez afféle ironikus poén akart lenni?

Eredményes napot zárt október 18-án L. Simon László. Következő posztja saját reakcióját hirdeti Parti Nagy Lajos bejegyzésére, amelyben az író bejelenti: nem ír többet a Hír24 blogrovatába, mert nem akar vele egy felületen publikálni. L. Simon válaszával beverekedte magát a Szüret rovatunkba, mivel konkrétan ennyit írt: „Tolerancia, tolerancia, tolerancia”. Hát, én igyekszem. Most éppen nem nagyon megy.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.