II. kerületi iskola-összevonások: Gyenge bizonyítvány

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2000/3. (01. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bármilyen fotogének is, nem újdonság, ha megszokott iskolájukért és tanáraikért tüntető gyerekek lóbálnak transzparenseket egykori tanácsházák előtt: már tavaly is majdnem ötven iskolát és óvodát szüntettek meg az önkormányzatok, és közel kilencven középfokú intézmény gondját pöckölték át a megyékre. A múlt heti II. kerületi demonstrációt az tette mégis egyedivé, hogy a grandiózus átalakításra hajtó önkormányzat egyszerre bolygatna meg tizenhárom közoktatási intézményt.

Bármilyen fotogének is, nem újdonság, ha megszokott iskolájukért és tanáraikért tüntető gyerekek lóbálnak transzparenseket egykori tanácsházák előtt: már tavaly is majdnem ötven iskolát és óvodát szüntettek meg az önkormányzatok, és közel kilencven középfokú intézmény gondját pöckölték át a megyékre. A múlt heti II. kerületi demonstrációt az tette mégis egyedivé, hogy a grandiózus átalakításra hajtó önkormányzat egyszerre bolygatna meg tizenhárom közoktatási intézményt.

1999-ben kilenc kerület 57 ilyen átszervezéshez kért szakvéleményt a fővárostól. A II. kerület jól szituált polgárainak tudatossága és kapcsolatrendszere mellett elsősorban a felvázolt iskolakeringő által érintett tanintézetek nagy száma magyarázza, hogy a gyerekek akkora médiaérdeklődés mellett kiáltozhatták át az első és második órát a szállingózó hóesésben. A barkács transzparensek verseltek ("Zoli bácsi, figyelj ránk, ellopják az iskolánk"), felszólítottak ("Ne add el azt, ami nem a tied!"), és vádoltak ("Sikerdíj: ingatlankufárok"), országos dimenziót öltöttek ("A gyerek rossz befektetés? Ez az új családpolitika?"), sőt valaki még egy citromot is rajzolt Magyar Narancs címmel. A koncepciót elutasító petíció szakszerűségre törekedett: "A tervezet nem tartalmaz költség-haszon elemzést, a költözések, átalakítások anyagi vonzatairól sem tesz említést, nem készültek pszichológiai és oktatási szempontú hatásvizsgálatok, környezetre lebontott demográfiai és topográfiai elemzések - ezekből kiderült volna, hogy a gyermeklétszám csökkenése megállt, és hogy a főváros egyik leggazdagabb kerülete korántsem fordít olyan hatalmas összeget a gyerekekre, mint állítja." A papírt a jeges lépcsőn felnyomuló gyerekektől szorongatott oktatásiiroda-vezető vette át Bencze B. György polgármester (Fidesz) helyett, aki a civilkurázsi gyakorlati oktatásban részesülő egyik srác szerint azért nem mert kijönni, mert félt, hogy megfázott volna szegény.

Egyébként tényleg hideg volt.

*

Az előző két ciklusban a gyereklétszám csökkenésével párhuzamosan az épületek felújításakor fokozatosan vett vissza a közoktatási intézményhálózat befogadóképességéből a II. kerületi önkormányzat. Kulturáltabb körülményeket teremtettek, összevontak intézményeket, de nyilván a mainál ésszerűbb és tapintatosabb módon, meg is úszták zajos konfliktus nélkül, holott van a mai tervek között olyan is, amely csak megerősít egy 1996-os döntést. Pedig ha a mostani megmozdulásokat lehet az ellenzékbe szorult SZDSZ nyakába varrni (a Szabad Kikötő című Budai Liberális Lap alapos érveléssel támadja az egész átszervezést, bírálja a kerületi ingatlangazdálkodást, és sejteti, hogy a háttérben ez a biznisz van, hisz a kiürítendő épületek vagy a telkek, ahol állnak, az adott részletes rendezési tervek megváltoztatásával anyagilag jobban is hasznosíthatók; a helyi folklór már tudja is, melyik nagymenő ingatlanberuházó a fő érdekelt), akkor az előző, SZDSZ-es polgármester, Póta Gyula ellenzéke is képes lett volna hasonlóra. Már ha akkor is hűbelebalázs módra és szakmailag megalapozatlanul intézkedtek volna. Nem lehet véletlen, hogy a "veszélyeztetett" intézményekben dolgozó pedagógusok, illetve az ott tanuló gyerekek szülői szervezetei (van, ahol válságstábnak nevezik magukat, mintha otthonukat árvíz fenyegetné) fölháborodtak a kerületi oktatási koncepció módosításának kurta tervezete és az abban foglaltakat velük közlő Benkő Gábor (a Fidesz nem oktatásügyi szakértő kéviselője) ellentmondást nem tűrő stílusa miatt. Az is minősíti a tervezetet, hogy még az egyik olyan tantestület is oldalakon keresztül sorolja kételyeit, amely - egyébként érezhető munkahelyféltésből - támogatja a változtatást.

*

A tiltakozási hullám tavaly tavasszal kezdődött (akkor a most megmaradásra kiszemelt Fillér utcai általános iskola eltüntetését sikerült kibekkelni), majd ősszel, az ad hoc bizottság ajánlásának nyilvánosságra kerülésekor fölerősödött. A legaktívabbak közé tartozó Fenyves utcai szülőknek azt ugyan megtiltották, hogy decemberben a teljes iskola átsétáljon a Fillér utcai iskolába megnézni, hogyan (nem) férne el ott a két intézmény összes tanulója, azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy személyesen vagy írásban megkeressenek mindenkit, aki számít: Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsmant, Gönczöl Katalin általános országgyűlési biztost, Majtényi László adatvédelmi biztost (akinek elpanaszolták, hogy a kerület polgármesterétől és jegyzőjétől hiába kérték az oktatási koncepció módosításának háttéranyagait; mire persze feltételezik, hogy nem is léteznek ilyenek), Pokorni Zoltán oktatási minisztert, Tirts Tamás és Révész Máriusz fővárosi, illetve oktatásügyi kérdésekben befolyásos Fidesz-politikusokat, Balsai István (MDF) és Hegyi Gyula (MSZP) parlamenti képviselőket. Hegyi a plénum előtt kérdést intézett az oktatási tárca politikai államtitkárához. Pálinkás József szerint nincs iskolabezárási hullám, amúgy "az iskolabezárással természetesen nem értünk egyet; kivéve azokat az eseteket, ahol olyan átszervezésről van szó, ami ésszerűbbé teszi az iskolák működését". A minisztérium lapunknak küldött közleménye szerint a tárca lehetőségei korlátozottak az intézményátszervezéseket illetően, az önkormányzatok esetleges jogsértő, indokolatlan hátrányt okozó eljárása miatt a szülők az illetékes közigazgatási hivatalhoz fordulhatnak.

Balsai (MDF) frakcióvezető, mint mondják, emelt hangon vitatkozott a koncepcióról a polgármesterrel. Akinek, hogy akaratát keresztülvigye, az SZDSZ (6 képviselő), a MIÉP (3) és az MDNP (2) borítékolható nem szavazataival szemben a Fidesz (9) biztos és az MDF (4) bizonytalan igenjei mellett az MSZP (7) támogatását is meg kellene szereznie. Az MSZP-frakcióban többen látnak rációt az átalakításban, viszont hallani arról is, hogy egyes Fidesz-képviselők valahogy majd épp nem fognak ráérni a sorsdöntő önkormányzati testületi ülésen, ahol szavazni kell a javaslatról. Amelyet egyébként nem támogat a fővárosi önkormányzat oktatási ügyosztálya (azonban e támogatás nélkül is elfogadhatja a kerületi testület), és amely még akár módosulhat is. A több mint 300 éves, ám elég ramaty állapotú épületben lakó Rákóczi gimnáziumnak az eredetileg általános iskolai célra felújított Ürömi utcai épületbe való átköltöztetéséről például máris lemondtak, így, ha épp e ciklusra esne egy érettségi találkozója, Pokorni Zoltán miniszter nem kényszerül majd magyarázkodásra, hogy alatta esett meg ily csúfság. A Marczibányi Téri Művelődési Központban koncertet adtak a Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola és gimnázium egykori növendékei, megannyi híres zenész, hogy súlyt adjanak az intézmény önálló státusban maradásának, pedig a terv szerint épp e patinás név alatt működne tovább az egyébként sokkal nagyobb Marczibányi István Általános Iskola. Az ideiglenesen a Lajos utcában működő Újlaki általános iskola "felmenő rendszerű", lassú meghalasztása ellen még nem szerveztek hasonló, hangos akciót, bár a múlt heti tüntetésen az újlakiak táblái is ott voltak.

*

A szavazás időpontját nem tudni: az ad hoc bizottság javaslatát még nem tárgyalta az oktatási bizottság, anélkül pedig nem kerülhet a téma a testület elé. A megjelenésünk hetében esedékes ülés napirendjén mindenesetre nem szerepel, talán majd valamikor februárban. Pedig az idő szalad, a márciusban beíratandó elsősök szülei már érdeklődnek az iskolákban, ahol viszont csak idegőrlő bizonytalansággal találkoznak: az intézmények nem tudják, mit kínálhatnának, mit ígérhetnek 2000 szeptemberére, maradnak-e jelenlegi helyükön, folytathatják-e sajátos oktatási programjaikat, hány induló osztállyal, mennyi pedagógussal tervezhetnek.

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2000/3. (01. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra