Szavazzuk meg!
A MÁÉRT-nek túl sok értelme nem volt: kváziegyeztetés történt (ezt hivatalosan konszenzusteremtésnek nevezték) az utolsó pillanatban elkészült legújabb törvénytervezet-koncepcióról. A külügyi kormányzat - via Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) - által megírt tervezetre lényegi módosítás nem érkezett, mivel átolvasni is alig akadt ideje az érintetteknek; különben meg fut még egy kört a közigazgatási szinten, csak ez után kerül a kormány, majd később a parlament elé.
A vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyar politikai szervezetek eleve fejbólintani érkeztek Budapestre: számukra az a fontos, hogy elinduljon valami, és annyit kapjanak, amennyit csak elbír Magyarország teherbíró képessége, és amennyit a kormány adni akar; ha követelőznek, előbb-utóbb kiesnének az adakozók kegyeiből. Az RMDSZ-től nem lett volna meglepő a fanyalgás, hiszen nemrég a kettős állampolgárságért lobbiztak, ám a tervezetben ilyesmiről véletlenül sem esik szó. A MÁÉRT előtt azonban igen békülékeny és elégedett hangot kezdett megütni az RMDSZ: jöjjön hát akkor a fényképes magyar igazolvány, amivel vízum nélkül lehet beutazni az anyaországba, legyen utazási kedvezmény (ami eddig nem volt), legyen szabad a munkavállalás (ami szintén nem volt), egyes esetekben járjon egészségügyi ellátás egy közhasznú szervezet segédletével (ami már eddig is létezett), meg aztán a kultúra, tudomány, oktatás terén is menjen a segélyezés (ami szintén volt eddig is, többek között az Illyés Alapítvány révén). Ha figyelembe vesszük, hogy az első évben ötmilliárdot szán a kormány erre (igaz, a kétéves költségvetésben ilyesmi nem szerepel: a tartalékból fogják kibányászni a lóvét), többé-kevésbé ott köthetünk ki, hogy újabb megterhelést csak a nemzetpolgár-igazolványok kiadása jelent.
No meg az a szociális program, amit Orbán Viktor harangozott be a MÁÉRT megnyitóján, ti. hogy családtámogatási rendszert alakítanak ki azon határon túli magyarok számára, akiknek a gyerekei magyar iskolákba járnak. E dicséretes elgondolásba alkalmasint belebukhat a kormányzat a következő választásokon: nem kizárt, hogy a honi polgárok jó része hátast dob attól, ha látja, hogy a határon túli nemzetpolgárokat "érzékelhetően" támogatja a magyar kormány, miközben idehaza "érzékelhető" sikerről csak maga a kormány beszél.
Ajánljuk magunkat
Eörsi Mátyás (SZDSZ), mint várható volt, a törvénytervezetet az EU és Schengen felől támadta. A szocialista Tabajdi Csaba pedig, mint várható volt, a törvénytervezetet onnan támadta, hogy vajon a határon túli magyar szervezetek adhatnak-e ajánlást a magyar kormányzatnak arról, ki is a magyar, azaz elláthatnak-e közhatalmi feladatokat, elősegítvén így az "etnobiznisz" burjánzását. A kormány aztán gyorsan átvágta a gordiuszi csomót, úgy, hogy a jogállamon se essen csorba, de a határon túli magyar szervezetek is fontosnak érezhessék magukat, midőn Budapest felé indítják - az ottani politikai, egyházi és civil szervezetekből létrehozott újabb szervezet által kiadott - magyarságpapírral felszerelkezett nemzetpolgárt, aki majd itt kapja meg az igazolványát a MÁÉRT-ot alkotó szervezetek által létrehozott újabb szervezettől.
A tervezet ugyanis e kérdést nem zárja rövidre határozottan: azt ugyan megmondja, ki lehet státusmagyar, azt viszont majd újabb ajánlásokkal tisztázzák, hogyan is szerezhető meg a nemzetpolgár-igazolvány. Erre szükség is lenne: mert ugyan miért kellene párhuzamosan működtetni ugyanazon feladatra (ajánló) szervezeteket? Ezt remélhetően végiggondolják a törvény készítői is, annál is inkább, mert az ajánló szervezetek létrehozása újabb százmilliókat emészthet majd fel.
Hervadó világszövetség
A MÁÉRT-ozásban a kormányzat számára nemcsak az a buli, hogy ezek után azt mondhatja a határon túliak képviselőinek: "ti akartátok ilyenre a törvényt", hanem az is, hogy taccsra vághatta a Magyarok Világszövetségét (MVSZ). Az RMDSZ eleve nehezményezte, hogy Németh Zsolt külügyi államtitkár jó embere, az MVSZ tiszteletbeli elnöke, Tőkés László püspök nyissa meg az értekezletet; Tőkés aztán maga vonult vissza azon indokból, hogy kedden a parlament a Fidesz javaslatára lenullázta az MVSZ költségvetését, és a lét - 237 millió forintot - az Illyés Alapítványhoz csoportosította.
Az MVSZ-t a MÁÉRT-ból is egy mozdulattal hajították ki. Az MVSZ eddig e fórumon a nyugati magyarságot képviselte, november 29-i határozatával a kormány viszont létrehozott egy - egyelőre - fantomszervezetet, a Nyugati Magyar Tanácsot, amelynek tagjait maga a kormány nevezi ki, s amely már nyomulhatott a MÁÉRT-en is. Pontosabban nem csináltak semmit: bólogattak, már ha egyáltalán bementek a terembe. Pedig a tervezet szerint nekik az égvilágon semmi sem jár, mivel a nyugati magyarok nem lesznek jogalanyai a törvénynek.
Az MVSZ-en így a kormány többszörösen is bosszút állt. A májusi küldöttgyűlésen Orbán Viktor ugyanis világosan megmondta, hogy kire (Boross exkormányfőre) kell szavazni, mert ha nem ő lesz az elnök, pénz se lesz. Ennek ellenére is Patrubány Miklós és csapata nyert, akik a kettős állampolgárság legfőbb szószólóivá váltak (lásd: Végjátéki elemek, Magyar Narancs, 2000. június 1.). A költségvetési megvonással a kormánynak egyébként közvetlen befolyása lett a 237 millióra (amin az sem változtat, hogy az Illyés Alapítvány kuratóriumába minden parlamenti párt delegál tagot). Meg arra is, hogy ebből mennyi marad itt a működési és - főleg - az egyéb költségekre: 18, 30 vagy akár 50 százalék-e.
- szerbhorváth -
