III. Magyar Állandó Értekezlet: Nesze nektek

  • - szerbhorváth -
  • 2000. december 21.

Belpol

az értekezletről, hogy a "nemzetpolgárok" ügye minél zökkenőmentesebben sínre kerülhessen.
az értekezletről, hogy a "nemzetpolgárok" ügye minél zökkenőmentesebben sínre kerülhessen.Az MSZP és az SZDSZ képviselőinek felvetései heves vitákat eredményeztek ugyan, de végül a törvénytervezet maradt olyan, amilyennek a kormány szeretné látni. A törvény életbelépésének időpontját (2002. január 1.) is jól becélozták: a megvalósítás lényegében az új kormány gondja lesz már.

Szavazzuk meg!

A MÁÉRT-nek túl sok értelme nem volt: kváziegyeztetés történt (ezt hivatalosan konszenzusteremtésnek nevezték) az utolsó pillanatban elkészült legújabb törvénytervezet-koncepcióról. A külügyi kormányzat - via Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) - által megírt tervezetre lényegi módosítás nem érkezett, mivel átolvasni is alig akadt ideje az érintetteknek; különben meg fut még egy kört a közigazgatási szinten, csak ez után kerül a kormány, majd később a parlament elé.

A vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyar politikai szervezetek eleve fejbólintani érkeztek Budapestre: számukra az a fontos, hogy elinduljon valami, és annyit kapjanak, amennyit csak elbír Magyarország teherbíró képessége, és amennyit a kormány adni akar; ha követelőznek, előbb-utóbb kiesnének az adakozók kegyeiből. Az RMDSZ-től nem lett volna meglepő a fanyalgás, hiszen nemrég a kettős állampolgárságért lobbiztak, ám a tervezetben ilyesmiről véletlenül sem esik szó. A MÁÉRT előtt azonban igen békülékeny és elégedett hangot kezdett megütni az RMDSZ: jöjjön hát akkor a fényképes magyar igazolvány, amivel vízum nélkül lehet beutazni az anyaországba, legyen utazási kedvezmény (ami eddig nem volt), legyen szabad a munkavállalás (ami szintén nem volt), egyes esetekben járjon egészségügyi ellátás egy közhasznú szervezet segédletével (ami már eddig is létezett), meg aztán a kultúra, tudomány, oktatás terén is menjen a segélyezés (ami szintén volt eddig is, többek között az Illyés Alapítvány révén). Ha figyelembe vesszük, hogy az első évben ötmilliárdot szán a kormány erre (igaz, a kétéves költségvetésben ilyesmi nem szerepel: a tartalékból fogják kibányászni a lóvét), többé-kevésbé ott köthetünk ki, hogy újabb megterhelést csak a nemzetpolgár-igazolványok kiadása jelent.

No meg az a szociális program, amit Orbán Viktor harangozott be a MÁÉRT megnyitóján, ti. hogy családtámogatási rendszert alakítanak ki azon határon túli magyarok számára, akiknek a gyerekei magyar iskolákba járnak. E dicséretes elgondolásba alkalmasint belebukhat a kormányzat a következő választásokon: nem kizárt, hogy a honi polgárok jó része hátast dob attól, ha látja, hogy a határon túli nemzetpolgárokat "érzékelhetően" támogatja a magyar kormány, miközben idehaza "érzékelhető" sikerről csak maga a kormány beszél.

Ajánljuk magunkat

Eörsi Mátyás (SZDSZ), mint várható volt, a törvénytervezetet az EU és Schengen felől támadta. A szocialista Tabajdi Csaba pedig, mint várható volt, a törvénytervezetet onnan támadta, hogy vajon a határon túli magyar szervezetek adhatnak-e ajánlást a magyar kormányzatnak arról, ki is a magyar, azaz elláthatnak-e közhatalmi feladatokat, elősegítvén így az "etnobiznisz" burjánzását. A kormány aztán gyorsan átvágta a gordiuszi csomót, úgy, hogy a jogállamon se essen csorba, de a határon túli magyar szervezetek is fontosnak érezhessék magukat, midőn Budapest felé indítják - az ottani politikai, egyházi és civil szervezetekből létrehozott újabb szervezet által kiadott - magyarságpapírral felszerelkezett nemzetpolgárt, aki majd itt kapja meg az igazolványát a MÁÉRT-ot alkotó szervezetek által létrehozott újabb szervezettől.

A tervezet ugyanis e kérdést nem zárja rövidre határozottan: azt ugyan megmondja, ki lehet státusmagyar, azt viszont majd újabb ajánlásokkal tisztázzák, hogyan is szerezhető meg a nemzetpolgár-igazolvány. Erre szükség is lenne: mert ugyan miért kellene párhuzamosan működtetni ugyanazon feladatra (ajánló) szervezeteket? Ezt remélhetően végiggondolják a törvény készítői is, annál is inkább, mert az ajánló szervezetek létrehozása újabb százmilliókat emészthet majd fel.

Hervadó világszövetség

A MÁÉRT-ozásban a kormányzat számára nemcsak az a buli, hogy ezek után azt mondhatja a határon túliak képviselőinek: "ti akartátok ilyenre a törvényt", hanem az is, hogy taccsra vághatta a Magyarok Világszövetségét (MVSZ). Az RMDSZ eleve nehezményezte, hogy Németh Zsolt külügyi államtitkár jó embere, az MVSZ tiszteletbeli elnöke, Tőkés László püspök nyissa meg az értekezletet; Tőkés aztán maga vonult vissza azon indokból, hogy kedden a parlament a Fidesz javaslatára lenullázta az MVSZ költségvetését, és a lét - 237 millió forintot - az Illyés Alapítványhoz csoportosította.

Az MVSZ-t a MÁÉRT-ból is egy mozdulattal hajították ki. Az MVSZ eddig e fórumon a nyugati magyarságot képviselte, november 29-i határozatával a kormány viszont létrehozott egy - egyelőre - fantomszervezetet, a Nyugati Magyar Tanácsot, amelynek tagjait maga a kormány nevezi ki, s amely már nyomulhatott a MÁÉRT-en is. Pontosabban nem csináltak semmit: bólogattak, már ha egyáltalán bementek a terembe. Pedig a tervezet szerint nekik az égvilágon semmi sem jár, mivel a nyugati magyarok nem lesznek jogalanyai a törvénynek.

Az MVSZ-en így a kormány többszörösen is bosszút állt. A májusi küldöttgyűlésen Orbán Viktor ugyanis világosan megmondta, hogy kire (Boross exkormányfőre) kell szavazni, mert ha nem ő lesz az elnök, pénz se lesz. Ennek ellenére is Patrubány Miklós és csapata nyert, akik a kettős állampolgárság legfőbb szószólóivá váltak (lásd: Végjátéki elemek, Magyar Narancs, 2000. június 1.). A költségvetési megvonással a kormánynak egyébként közvetlen befolyása lett a 237 millióra (amin az sem változtat, hogy az Illyés Alapítvány kuratóriumába minden parlamenti párt delegál tagot). Meg arra is, hogy ebből mennyi marad itt a működési és - főleg - az egyéb költségekre: 18, 30 vagy akár 50 százalék-e.

- szerbhorváth -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.