Inflációs várakozások: Dugipénz

szerző
Várkonyi Iván
publikálva
2000/35. (08. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Annak ellenére, hogy most a kormány igencsak jól jár a nagyobb inflációval, nem érdeke, hogy az árnövekedés üteme ilyen gyors maradjon. A bevételek és a kiadási lehetőségek bővülése jól jön ugyan, de ennek az árát meg kell fizetni. A magas infláció - ez alaptétel - rontja a gazdasági feltételeket, növeli a lakosság és a vállalatok elégedetlenségét, és - ez is egy szempont - távolabb tolja az uniós csatlakozást. Ami a nagyobb infláció rossz hatását eleve mutatja, hogy eltolódott a csúszóleértékelés megszüntetése, idén például - bár korábban tervezték - már szinte biztosan nem mérséklik a leértékelés ütemét havi 0,3-ról 0,2 százalékra. De a polgárok közérzete sem javul, ráadásul a polgár mindig kétszer akkora árnövekedést érez, mint amit a hivatalos statisztika mutat.

Annak ellenére, hogy most a kormány igencsak jól jár a nagyobb inflációval, nem érdeke, hogy az árnövekedés üteme ilyen gyors maradjon. A bevételek és a kiadási lehetőségek bővülése jól jön ugyan, de ennek az árát meg kell fizetni. A magas infláció - ez alaptétel - rontja a gazdasági feltételeket, növeli a lakosság és a vállalatok elégedetlenségét, és - ez is egy szempont - távolabb tolja az uniós csatlakozást. Ami a nagyobb infláció rossz hatását eleve mutatja, hogy eltolódott a csúszóleértékelés megszüntetése, idén például - bár korábban tervezték - már szinte biztosan nem mérséklik a leértékelés ütemét havi 0,3-ról 0,2 százalékra. De a polgárok közérzete sem javul, ráadásul a polgár mindig kétszer akkora árnövekedést érez, mint amit a hivatalos statisztika mutat.

Inflációs trükkök

A Fidesz-kormányzat gazdaságpolitikájának lényegét az elemezők mindeddig hiába próbálták begyömöszölni az eddig megismert ideológiák - konzervatív, szociális stb. - valamelyikébe vagy ezek valamely vegyületébe. Egyesek megkísérelték a büdzséket valamilyen csaták végeredményeként szemlélni, de - ezt a nyilatkozatokból tudjuk - ellentét a pártok között sohasem volt, legfeljebb a szakmai nézetkülönbségek tűnhettek számháborúnak. Azt, hogy a kormány - és a Pénzügyminisztérium (PM) - mennyire nem szereti, ha beledumálnak a dolgába, az érdekegyeztetés totális semmibevétele is mutatja. Hisz az érdekegyeztetés csak egy újabb olyan hely volt, ahol szét akarták verni a PM elképzeléseit, így érthető, hogy a tárca és a kormány leépítette ezt a fórumot. Maradt még legalább kettő: a parlament meg a tárcaközi egyeztetés. Ezeket eddig nem sikerült partvonalra tenni, ráadásul hivatalosan is beleszólhatnak a költségvetésbe meg az adókba. Ám a PM és a kormány csak akkor beszélget a parlamenttel a költségvetésről, ha nagyon muszáj neki. Azt pedig, hogy a többi tárca és a PM mennyire nem tudnak egyeztetni, mutatja, hogy a Gazdasági Minisztérium most saját adókoncepciót dolgozott ki a kis- és középvállalkozásoknak, és olyan intézkedéseket javasol (például a fix összegű egészségügyi hozzájárulás - vagyis az egyetlen totálisan biztosan kalkulálható tb-bevételi forrás - eltörlését), amelyektől egy rendes pénzügyér hátán feláll a szőr.

A törvénykezés során kialakult az alkuk gyakorlata, vagyis elvben a párt-, tárca-, ágazati vagy (ne adj´ isten!) a gazdasági érdekek ütközése, egyeztetése után készül el valami. A Pénzügyminisztérium is évek óta próbált újabb és újabb trükköket kitalálni, hogy saját érdekeit - vagyis azokat a dolgokat, amelyeket fontosnak tartott (költségvetési hiány mérséklése, pénzügyi egyensúly, inflációcsökkentés) - érvényre tudja juttatni. Mivel a képviselőktől az érdekegyeztetőkön át a tárcákig mindenki csak költeni akart, a PM rendre elrejtette a bevételeket. Ennek százféle változatát ismerik már a minisztériumnál: az egyik legegyszerűbb az infláció alátervezésének trükkje. Annyira egyszerű, hogy tavaly - amikor az idei büdzsé készült - mindenki rájött, hogy erről van szó. A PM és a kormány kisebb bevétellel számolt erre az évre, mint az várható lett volna, mert jóval alacsonyabbra tette az inflációt, mint azt reálisan várni lehetett. A bevétel most nagyobb a tervezettnél, amint azt sokan már előre megmondták: főként azért, mert nagyobb az infláció is (tegyük hozzá: a gyors gazdasági növekedés is segített a költségvetésen). A régi logikával azt gondolná az ember, hogy bejött az egyszerű trükk: a PM elfogadtatta érveit, és most a többletbevételekkel csökkenteni fogja az államháztartási hiányt. De nem ez történik.

Osztóképző

A többletbevételeket a kormány elosztja, és abba nem enged beleszólást, hogy kinek ad. Nem is kötelezi semmi erre, pótköltségvetést ugyanis akkor és csak akkor kell benyújtani, ha az előírtnál nagyobb lenne a hiány. De nem lesz nagyobb, mivel a kormány a többletet költi el. Így mintegy 120-130 milliárd forintot, vagyis a központi költségvetés idei összes kiadásának 5-6 százalékát a kabinet az Országgyűlés beleszólása nélkül oszthatja szét. Jogszerűen. Ellenőrzés persze lesz, az Állami Számvevőszék vizsgál, a képviselők kapnak zárszámadást. Jövő szeptemberben pontosan lehet majd tudni, hogy mire mennyit költöttek, ugyanúgy, ahogyan most meg lehet ismerni az 1999-es kiadási listát.

Ráadásul a kiadási lista nem is olyan bő. A 120-130 milliárdot szinte előre elköltötték a miniszterek: adtak az egészségügy, a szociális szféra dolgozóinak bérre, összesen legalább 35 milliárdot, az oktatási normatívákra 18 milliárdot, a gyógyszerkasszának tizenkettőt. Kapott az útprogram is (illetve az azt megelőlegező ÁPV Rt.) 60 milliárdot, legalább 20-25 milliárd forint pedig csak azért kell, mert be kellett vallani, hogy nagyobb az infláció a tervezettnél. Azzal ugyanis, hogy a prognózis 6-7 százalékos éves átlagos drágulásról 8 százalékosra módosult, biztossá vált, hogy januárig visszamenőleg meg kell emelni a nyugdíjasok járandóságát 1-2 százalékkal. Újabb 20-25 milliárd, ha emiatt a költségvetési alkalmazottak bérét is emelni kell.

De a legnagyobb trükk az egészben, hogy a PM ennek ellenére tartalékol még.

Teli a raktár

A kiszivárgó hírek szerint a többletbevétel ugyanis nem 120-130, hanem 260 milliárd forint lesz, ráadásul ennek jelentős részét valóban az utolsó pillanatig el lehet titkolni. (A társasági adófizetés rendje miatt egy óriási bevételi tétel csak december végén érkezik, akkora pedig már rég el szokták fogadni a büdzsét.) Miért érdemes nem költeni, amikor lehetne? Például mert kell a tartalék jövőre.

Az inflációs trükk már nem játszható el, a prognózist a kormányülésen módosították. Jövőre a korábbi 5 helyett 6, 2002-ben pedig 4 helyett 5 százalékos árnövekedést vár a kabinet. Ezzel a tárcák százmilliárdokat kaphatnak, igaz, a PM javaslatánál mintegy 700 milliárddal költenének többet. A különbség most az, hogy az inflációs prognózis változott, csökken, már csak 4-500 milliárdot kell az igényekből lefaragni. A kérdés csak annyi, hogyan érik el a pénzügyérek, hogy maradjon jövőre is.

Például úgy, hogy kisebb idei bevételekkel számolnak, így a jövő évi számok készítésénél (mivel a kisebb számot "szorozzák fel" az inflációval és a gazdasági növekedéssel) a reálisnál kevesebb bevétel jön ki. Ezt úgy hívják, hogy a bázis alultervezése. Hogy a célja mi lehet, nem tudni. Hiányt csökkenteni lehetne így titokban, lehetne újra a kormánynak szabad kezet adni a pénzek elosztásánál - és persze lehet még az ideinél is színpompásabb augusztus 20-i parádét szervezni belőle.

Várkonyi Iván

Miért olyan nagy a szám?

Ennek most az az alapvető oka, hogy idén átlag felett főként a napi fogyasztási cikkek drágultak, az inflációt pedig olyan tételek árának lanyhább emelkedése húzta lefele, amelyeket nem vásárolunk sűrűn (például a tartós fogyasztási cikkeké: a televízió árának stabilitását nem sokan érzik). Idén két, szinte mindennap fogyasztott tétel ára emelkedik, emelkedett jelentősen. Az egyik az üzemanyag, aminek az egy év alatti közel 30 százalékos drágulását minden autós észreveszi. A másik tétel - és ez a rosszabb - az élelmiszerek árának hihetetlenül gyors emelkedése. A hús, a kenyér, a tej is drágult az utóbbi hónapokban, és ez mindenkit érint, a szegényebbeket leginkább. A kormány hiába próbálja az energia- és a telefon- számlát elfogadható szinten tartani (és korlátozni az áremelkedést), az élelmiszerek gyors drágulása felfelé húzza az inflációt. Az emelkedés oka nem csak az aszályban, a vízben és Torgyán Józsefben keresendő. Egyszerűen matematikailag is be kellett következzék: az élelmiszerek ára két éve alig emelkedett, utol kellett érni a korábbi szintet. A benzinről talán beszélni sem kell. Ez egy valóban kívülről behozott infláció, amiért ugyan lehet szidni a Molt és a kormányt, de nem nagyon érdemes, hisz főként az olajexportáló országok árfelhajtó politikája az oka a mindenütt magasabb inflációnak.

szerző
Várkonyi Iván
publikálva
2000/35. (08. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra