Ingatlanperpatvar a SZIE-n: A budai krampusz

szerző
Zubor Tamás
publikálva
2002/12. (03. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Szent István Egyetem Villányi úti karain példátlan hallgatói összefogás kovácsolódott a hírre, hogy el akarják adni a fejük fölül az épületeket, illetve a kezük ügyéből a nemzetközi hírű Budai Arborétumot. A februári hallgatói fórumon Szendrő Péter rektor alig győzte ugyan csitítani az összesereglett diákokat és tanárokat,

A Szent István Egyetem Villányi úti karain példátlan hallgatói összefogás kovácsolódott a hírre, hogy el akarják adni a fejük fölül az épületeket, illetve a kezük ügyéből a nemzetközi hírű Budai Arborétumot. A februári hallgatói fórumon Szendrő Péter rektor alig győzte ugyan csitítani az összesereglett diákokat és tanárokat,

hogy erről nem is volt szó, a tiltakozás változatlan - legutóbb, nem utolsósorban

a sajtó figyelmének ébrentartása végett, élőlánccal. Ám nemcsak a budai ingatlanokról van szó, hanem a felsőoktatási integráció meg nem oldott kérdéseiről, az egyetemi autonómiáról, és természetesen nem kevés pénzről.Aparlament 1999-ben döntött az egyetemi integrációról, amelynek deklarált célja, hogy a nagy egyetemvárosok, közös kutatóközpontok hatékonyabban gazdálkodhassanak, kutathassanak és oktathassanak. Ezzel párhuzamosan az Országgyűlés ötvenmilliárd forintot biztosított a felsőoktatás fejlesztésére.

A Szent István Egyetem (SZIE) gödöllői központtal, az Állatorvos-tudományi Egyetem, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola, a Gyöngyösi Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskola és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola egyesülésével jött létre. Az így megszületett multikampusz tíz karán folyó képzés (a természet- és környezettudományoktól a biztonságtechnikán és tűzvédelmen keresztül egészen a pedagógiáig) célja a három évvel ezelőtti szándéknyilatkozat szerint "a vidéki térségek (...), valamint az agrárgazdasági ágazatok felsőfokú humánerőforrásainak biztosítása (...), kulturális szükségleteinek kielégítése, az elmaradott vidéki térségek (...) fejlesztése".

Az intézményeknek a fejlesztési pénzekhez való hozzájutásért készíteniük kellett egy

saját intézményfejlesztési koncepciót

A kabinet az ötvenmilliárdos projekt koordinálására - pontosabban a felsőoktatási beruházások felügyeletére - külön kormánybiztost nevezett ki Béres István személyében, akinek az lett a feladata, hogy az Oktatási Minisztériumot (OM) - vagyis a fenntartó államot - képviselje az intézményekkel folytatott tárgyalásokon. A SZIE tavaly november 28-i, az Egyetemi Tanács (ET) által elfogadott intézményfejlesztési koncepciója a 2002-ben kezdődő első ütemben összesen hat fejlesztési feladatot jelöl meg: informatikai fejlesztés, kollégiumi falu, illetve könyvtár (nyelvi intézettel, nyelvvizsga- és informatikai központtal) Gödöllőn, kollégiumfejlesztés a Budai Campuson, kisállatklinika, valamint ingatlanerőforrás-koncentráció és -fenntartó fejlesztés mindenhol.

Szabó S. András egyetemi tanár a Magyar Hírlap március 11-i számában azonban már "áterőszakolásnak" nevezi a koncepció elfogadását, ami azért sikerülhetett, mert az ET "többszörösen megosztott, ellenérdekelt" karokból áll. A Budai Campus (BC) hallgatóit, tanárait és dolgozóit a hat előirányzat közül a nagyarányú gödöllői építkezés és az ingatlanokkal kapcsolatos megjegyzések sarkallták az idehaza még nem tapasztalt ellenállásra és összefogásra.

Az OM először is kétszázhuszonnégymillió forintot biztosított a gödöllői kollégium tetőtér-beépítésére, majd kilátásba helyezett (feltétel nélkül) újabb háromszázmilliót az összegyetemi informatikai fejlesztésre, illetve 1,6 milliárdot a gödöllői kollégium fejlesztésére. De, mint Béres István fogalmazott, "a minisztérium megalapozott elképzelések benyújtása esetén további 1,6 milliárd forint költségvetési forrást biztosít oktatási terek létesítésére". Ez összesen hárommilliárd-hétszázhuszonnégymillió forint, ami teljes egészében a SZIE-nek jut abból a bizonyos ötvenmilliárdból, melyet a tizenegy hazai felsőoktatási mamut között osztanak szét.

Az OM és a SZIE közös terveiben

egy nagy gödöllői egyetemváros létrehozása

szerepel, és ezt sikerült az intézményfejlesztési koncepcióba is beleíratni. Szendrő Péter rektor és Pálinkás József oktatási miniszter február 11-i megállapodásában a Máramaros úti és budaörsi ingatlanok OM-nek való átadása szerepel, valamint az, hogy "az intézmény megvizsgálja, hogyan válthatók ki további ingatlanok úgy, hogy a képzés és az érintett szervezeti egységek munkafeltételei javuljanak". Itt a Somlói és Maglódi úti ingatlanok, a kompolti központi kutatóintézeti épület, a mátraszentistváni fagykutató állomás, "az egyetem által előterjesztett további ingatlanok külön megállapodás szerint" szerepelnek. A "harmadik ütemben (kollégiumi falu, illetve oktatási terek gödöllői létrehozásával párhuzamosan) hasznosításra kerülnek további, az eddigre már hasznosítható ingatlanok". Lefordítva: amint felépülnek Gödöllőn a szükséges épületek, eladják a Budai Campus még meglévő ingatlanjait is, így az egész egyszerűen megszűnik létezni, hiszen az addig ott működő három kar az új gödöllői egyetemvárosba költözik - legalábbis a BC-ért aggódók szerint.

A közalkalmazotti tanács január 11-i ülésén már arról beszéltek, hogy "veszélyben a budai karok egzisztenciája", s felszólították a karok dékánjait, hogy még fokozottabban képviseljék közös érdekeiket. Ezek után az ET esedékes összejövetelét március 27-ére halasztották. Szendrő Péter szerint ennek oka: "Konszenzusig érlelni az intézményfejlesztési tervet, hogy valamennyi kar magáénak érezhesse és elfogadhassa, ugyanakkor a SZIE egésze is fejlődhessen." A hallgatói önkormányzat általunk megkérdezett vezetői azonban időhúzásra gyanakszanak (hogy kinek a részéről, azt nem részletezték).

A BC dolgozói mellett

a hallgatók is felsorakoztak

- a február 19-i hallgatói fórumon több mint ezer hallgató, oktató és dolgozó vett részt. A dékánok és a rektor mellett megjelent Csapody Miklós, a XI. kerület MDF-es országgyűlési képviselője is, aki azonban tartózkodott attól, hogy a vitát politikai síkra terelje; annyit mondott csak, hogy mindenki a több mint százéves, nemzetközi hírű arborétum (melynek egyébként az oktatásban is nélkülözhetetlen a szerepe) megmaradását akarja. Később - saját elmondása szerint - arra sétálván betévedt a fórumra Mestyanek Ödön, a kerület MIÉP-es alpolgármestere is, aki először is kinyilvánította, hogy mennyire szereti itt mindenki az egyetemet meg az arborját, és hogy a világért se engednék el holmi Gödöllőre. A végén aztán engedélyt kért a hallgatóságtól, hogy "politizáljon egy egész keveset".

A fórumot vezető hallgató több felszólalással ez után észbe is kapott, s kinyilvánította: ennek az egész ügynek semmi köze a (párt)politikához, ők kizárólag szakmai kérdésekről beszélnek. (Mestyanek, aki képviselőjelölt is, ezt máshogy gondolhatja: március 12-én a MIÉP lakossági fórumán dobta fel a problémát, szórólapján arra szólítván fel a lakosokat, hogy "védjük meg a Gellérthegyet".) Szendrő Péter rektor igyekezett mindenkit megnyugtatni: "A Villányi út, az arborétum eladásáról szó sem volt soha, és mindannyiunknak egy a célja, fejleszteni az egyetemet." A további felszólalók mégsem gondolták úgy, hogy itt az égvilágon semmi probléma nincsen: a fejlesztési pénzek aránytalan elosztásáról, szabálytalan és áterőszakolt megállapodásokról beszéltek. A végén abban maradtak, hogy az ET következő ülésén folytatják az egyeztetést.

Az említett megállapodás decemberben aláírt tervezete a három budai kar szerint több szempontból is kifogásolható. Először is, a megszavazására hivatott egyetemi tanácsi ülés előtt egy nappal érkezett meg faxon a tervezet a dékánoknak, így a kari tanácsoknak nem volt meg a szervezeti és működési szabályzat 40. és 46. paragrafusában előírt idejük annak megvitatására. Ezért az ET ülésén nem lett volna szabad voksolni róla; a hivatalos napirenden nem is szerepelt,

mégis megszavaztatták,

19:18 (12 nem, 6 tartózkodás) arányban. Ráadásul a megállapodás második fele olyan pontokat tartalmaz, amelyekről egyáltalán nem tárgyalt vagy szavazott az ET. "Igaz, hogy azóta, február 11-én a rektor és a miniszter egy módosított szövegű dokumentumot szignált, ám a mi értelmezésünkben a lényeg nem változott: nem látunk megfelelő garanciákat az ingatlanok megtartására" - mondja dr. Hoschke Ágoston, az Élelmiszer-tudományi Kar dékánja.

Ezzel szemben Béres István azt bizonygatja, hogy "a megállapodás szövegét az Egyetemi Tanács többségi szavazással jóváhagyta, kifogás - e pont ellen - még az ellenzők részéről sem hangzott el". Hoschke szerint viszont problémás például, hogy augusztus 31-ig az egyetem megvizsgálja, mivel váltható ki az ezerötszáz négyzetméteres, Somlói út 14-16. szám alatti ingatlan, ami az érintett kar vezetőjét felettébb aggasztja. "Nem úgy kezelik ezt az ingatlant, mint komoly oktatási-kutatási területet, amely sokkal fontosabb funkciót lát el, mint amekkora a piaci értéke. Négy tanszéken tizenöt-húsz tantárgyat oktatnak, de állami feladatokat is ellát, itt van például a Mezőgazdasági és Ipari Mikroorganizmusok Nemzeti Gyűjteménye. Irreális elképzelés ezt a rengeteg laborral együtt elköltöztetni" - állítja Hoschke Ágoston.

A Budai Campus tizenkét egyetemi tanácsi tagja január 4-én levélben kérte a rektortól az ominózus szervezeti és működési szabályzatot sértő határozat megsemmisítésére irányuló eljárás elindítását, de erre még nem kaptak választ. Január 21-én újabb levélben szorgalmazták, hogy a március elején esedékes ET-ülésen számoljon be róla, eleget tett-e a kérésnek.

"További gond, hogy egy egyetemi tanácsi határozat értelmében a nevesített ingatlanok eladásából származó pénzt az azokat használó jogelőd intézmények használhatják fel - de az intézményfejlesztési tervben meghatározott céloknak megfelelően. Ez utóbbi kitétel miatt félünk, hogy a fejlesztési pénzek Gödöllőn kötnek majd ki, ennek ellenkezőjére ugyanis nem látunk semmiféle garanciát. Egyrészt e pénzügyi természetű ok miatt, valamint az élelmiszer-ipari és kertészettudományi karok összefüggő, egymásra utalt oktatási rendszere miatt a budai karok azt szeretnék, ha a multikampusz elv beépülne az ingatlanfejlesztési tervbe. Így a pénzelosztás is arányos lehetne. A rektortól február 28-án kapott tervezetből az derül ki, hogy az állami pénzek nagy részét a gödöllői központra költik. Ezt még kétszer megvitatják ugyan, de a jelenlegi számok alapján a budai karoknak a tervezett állami forrás százötven százalékát kellene önerőből előteremteniük, míg a gödöllői karok esetében ez az arány harmincegy százalék. A saját forrás ingatlanértékesítési részarányában még jelentősebb a különbség: a BC esetében kilencvennyolc, míg a gödöllőieknél két százalék. A fejlesztési keretek felhasználásánál egyáltalán nem érvényesül a hallgatóarányos elv" - teszi hozzá a dékán.

Az "ingatlanerőforrás-koncentráció" lényegében tehát a következőt jelenti:

amit csak lehet, el kell adni,

mert valamiből finanszírozni kell a BC-nek előírt százötven százalékos forráskiegyenlítést. (Azaz, ha megítélnek nekik mondjuk százmillió forintot, akkor ki kell csengetniük százötvenmilliót.) E különbség akkor sem indokolt, ha figyelembe vesszük, hogy a budaiaknak több kiváltható ingatlanuk van, mint a gödöllőieknek.

Szendrő Péter egyébként hangsúlyozza: egyelőre semmi visszafordíthatatlan nem történt. "A tervezet nem kötelez senkit semmire, hiszen személyesen utaltam a budai ingatlanokról - beleértve a Somlói útit - való döntést az azokat használó karok hatáskörébe, és ezt az ET határozattal is megerősítette. Nem akarunk a fejük felett dönteni" - állítja a rektor.

Úgy tűnik azonban, hogy azokat, akiknek a bőréről szó van, még e gesztus sem nyugtatja meg. A januári felhívásban megfogalmazott céljuk ugyanis az, hogy kilépjenek a Szent István Egyetem szervezetéből. Folytatás március 27-én, az Egyetemi Tanács következő ülésén.

Galambos Péter

Zubor Tamás

szerző
Zubor Tamás
publikálva
2002/12. (03. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra