A hévízi Gyógy-tó közvetlen közelébe, védett területre tervezett ötcsillagos szálloda- és gyógyfürdőkomplexum sorsa egyelőre bizonytalan. A Hévízért Városvédő Egyesület és a Keszthelyi Környezetvédő Egyesület fellebbezése nyomán az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (OKTVF) - az elsőfokú zöld hatósággal szemben - részletes hatásvizsgálatot vár a beruházótól. Az eljárás eredménye a tó körzetében a fejlesztési álmokat is orientálhatja. Az is kiderülhet, történt-e törvénytelenség az ügyben.
A nyárutói kánikula dacára halott Balaton-part után Hévíz zsúfoltsága szembetűnő. A szállodások, vendéglátósok boldogsága mégsem felhőtlen. Az ország gyógyszálló-kapacitása a bőkezű állami dotáció jóvoltából az utóbbi években ugrásszerűen nőtt, ez pedig Hévíztől is szipkázza a vendégeket. A fejlesztésben érde-keltek szerint ez ellen minőségi szálláshelyek építésével kell véde-kezni, a területfejlesztési kiskáték viszont arra intenek, hogy mindez semmit sem ér bővülő és specializálódó szolgáltatási paletta nélkül. A tó mindenesetre még mindig szépen hoz, bár a bauxitbányászat leállításakor kimerülőben lévő vízbázisnak az utóbbi másfél évtizedben a vízjogi engedélyeket rendre meghaladó, illetve illegális vízkivételek közepette kellett regenerálódnia. De Hévíz élteti a környező településeken létesült beruházások egy részét is, amelyeket gyakran a parttól puskalövésnyire találunk.
A fürdőzőktől pár száz méterre, délre fekvő 4809. helyrajzi számú telek, népszerű nevén az "angolnás" földje például egykoron Festetics-birtok volt, ma Keszthely-hez tartozó építési telek. A város is szeretne hasznot húzni a tóból, ezért adta el 2003 végén az ingatlant a Smaragd Invest Kft. nevű projektcégnek, amely ott ötcsillagos szállodát, gyógyfürdőkomp-lexumot és látványtavat építene. A láp azóta csatatér, ahol a beruházóval és az őt támogató önkormányzattal hadakoznak a természet- és városvédők, és persze a helyi politikusok is gyepálják egymást.
Keszthelynek kell a bevétel:
balatoni turizmusa szenved, a Helikon Szálloda a téli hónapokra bezár, a város büdzséje állítólag pengeélen. Mohácsi József, a település szocialista-szabaddemokrata polgármestere szerint a közeli sármelléki reptérre fapados járatokkal érkező angoloknak, íreknek pontosan a tervezetthez hasonló minőségi szálláshelyet kell nyújtani, az általa vezetett városnak pedig adóbevételre és új munkahelyekre van szüksége. Az angolnást még az előző, fideszes városve-zetés alpolgármesterének kez-deményezésére vették meg 300 millió forintért, s maga a fiatalon elhunyt politikus is valamiféle (noha nem pontosan körvonalazott) turisztikai hasznosításban gondolkodott az akkor még két különálló telket illetően - pedig a beépítésre szánt terület az egykor a Vindornyától a Kis-Balatonig húzódó lápmező közepén, védett területen fekszik. A sok ezer év alatt létrejött tőzegborítású ritka élőhelyeket természetesen nem eredeti állapotukban találjuk; azóta süllyedt a talajvíz, száradt a tőzeg, gyérült a vegetáció, ám ez korántsem tragikus mértékű, s főleg nem viszszafordíthatatlan. A tőzeges lápmezők a tóval ökológiai egységet alkotnak, a forrástó medre ugyanis - más természetes eredetű meleg vizes tavaktól eltérően - nem vulkanikus talajból, hanem tőzegből áll. Ez táplálja a nehézfémekben és radioaktív izotópokban bővelkedő termálforrást, ezért alkalmas a víz gyógykezelésre, és így lesz a keletkező iszap a hévízi gyógykezelés és balneoterápia munkaeszköze. A megmaradt hazai lápokkal együtt ezt a vidéket is az utolsó órában érte az 1997-ben életbe lépett természetvédelmi törvény: korábban a lápon, az angolnás szomszédságában szálló épülhetett, és errefele hízott Hévíz is, amely építési törmelékét is az ingoványba temette. Az ominózus telek északi részén a Balatoni Halászati Rt. az 1990-es évek második feléig méretes betonkádakban angolnákat nevelt. Mióta a vállalat tönkrement, a meddő létesítmény a telek közel 1/3-át borító tájsebbé lett - körülötte viszont lápi növényzet, zsombék, nádas, madárfütty meg ami kell.
A befektetők megjelenésével az előző keszthelyi önkormányzati testület egy helyrajzi szám alá vonta a két különálló, kiváló elhelyezkedésű telket, amely így 5 hektárra nőtt: ekkora területet tudniillik már ki lehetett pecázni a belterületbe vonást korlátozó Balaton-törvény hatálya alól. A külterületi ingatlan a belterületbe vonással lényegülhet át valódi építési telekké, ahol 25 százalékos beépítés lehetséges. 2003 nyarán már az új keszthelyi testület kezdeményezte a Hévíz határában fekvő telek belterületbe vonását. Mohácsi József szerint ez teljesen szabályosan zajlott, minden hatóság részt vett az eljárásban, így a Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóságát (BNPI) is bevonták, amely alapos indok esetén megvétózhatta volna az új föld-hivatali bejegyzést. A BNPI-nál viszont állítják: hozzájuk ilyen megkeresés soha nem érkezett, és később nem talált erre vonatkozó iratokat az igazgatóságon a kirendelt természetvédelmi igazságügyi szakértő sem. "Így viszont a belterületbe vonás vélhetően törvényte-lenül zajlott le" - mondta Füzesi Lászlóné, a Hévízért Városvédő Egyesület elnöke. A BNPI mindenesetre nem kért törvényességi felülvizsgálatot. Így 2003 decemberében a keszthelyi önkormányzat 850 millió forintért eladta a telket a Smaragd Investnek. Mohácsi József szerint ez akkor a város pénzügyi egyensúlyának megőrzése miatt létkérdés volt; a Smaragd pedig közel került ahhoz, hogy a tó körzetének első ötcsillagos szállodáját felhúzza, ráadásul az ingatlanfejlesztéshez a várossal együtt pályázva több százmillió forint vissza nem térítendő területfejlesztési támogatást reméltek. (A telekügylet törvényességét firtató ügyészségi beadványról lásd keretes írásunkat.)
A Smaragd tavaly környezetvédelmi engedélyt kért a 265 szobás gyógyszállókomplexumra és az ahhoz vezető útra a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől (NYKTVF). Mellékelte a szükséges Előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálatot, az elsőfokú zöldhatóság pedig erre alapozva idén januárban kiadta a környezetvédelmi engedélyt az építkezéshez. Hompasz Gyula, a szombathelyi székhelyű felügyelőség igazgatója a Narancsnak elmondta:
nyugodt szívvel írta alá
a döntést, mert az Előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálat igen magas szakmai színvonalon igazolta, hogy a környezeti terhelés a területen az elfogadható szinten belül marad. "A lényeg az, hogy az angolnatelep kapcsán véghezvitt roncsolás után a területet nem tekintettük lápnak, ezt az is igazolja, hogy a nemzeti park bizonyos megszorításokkal áldását adta a beruházásra. Ha a telek láp volna, nem adtuk volna ki az engedélyt az építkezésre." A beruházó szerint a terület ráadásul nem szerepel az országos lápkataszterben, és a Zala megyei földhivatalban sincs erre utaló bejegyzés.
Az előbbi érveket téves jogértelmezésnek tartja a Hévízért Városvédő Egyesület, s véleményüket az ügy mögé álló Védegyleten kívül a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala (TVH) is osztja. "Az országos lápkataszter hangsúlyosan tájékoztató jellegű, nem teljes, ami kimaradt belőle, az még nyugodtan lehet láp. Az is hibás követ-keztetés, hogy ha valami részben sérült, attól megszűnik láp lenni. Erre hivatkozva nem lehet lemondani egy védett területről. Ez életveszélyes precedenst teremtene, előfordulhat, hogy a megmaradt lápokat a tulajdonosok egyszerűen beszántják. Az eredetihez közeli állapot visszaállítható, ez csak idő és pénz kérdése, a terület természeti potenciálja megmaradt" - mondta lapunknak Csörgits Gábor, a TVH természetmegőrzési főosztályának a munkatársa. A 90-es években a kárpótlás és az ezzel (is) összefüggő telekspekulációk révén sokan jutottak lápokhoz, ám hamar rájöttek, hogy tévesen neveztek, mert az ingatlanokat beépíteni nem lehet. A tulajdonosi jogok szavatolása ügyében vizs-gálódó Alkotmánybíróság egyik 2002-es határozatában kimondta: 2003. január 1-jétől csak hivatalos, egyedi eljárással lehet láppá nyilvánítani egy új területet. A Zala megyei földhivatalnál ezt visszamenőleges hatályú rendelkezésként értelmezték, és szisztematikusan törölték az összes addigi lápról szóló bejegyzést - a TVH és a Védegylet jogásza szerint totálisan és veszélyesen félreértve az alkotmánybírák szándékát. A TVH egyúttal a megyei főügyészséget is szuttyongatja, amely a joggyakorlatban nem kívánja lápnak tekinteni azt a földet, amelyet nem találni a földhivatali nyilvántartásban. A civilek és a TVH szerint a lápokat egyébként sem a bejegyzések, hanem a törvény ereje védi, azaz egyedi eljárás nélkül nem lehetett volna lemondani róluk. Egyébként a Smaragdnak kiadott környezetvédelmi engedélyben azt találjuk, hogy maga a Keszthelyi Körzeti Földhivatal emlékezik meg lápként az angolnásról: ez azonban nem zavarta sem a zöldhatóságot, sem a nemzeti parkot, és mindketten áldásukat adták a projektre. (Ennek okáról a BNPI az ügy lezárulásáig nem kívánt felvilágosítást adni.) A városvédők megfellebbezték a határozatot, így másodfokon az OKTVF természetvédelmi igazságügyi szakértőt küldött a helyszínre. A szakértő bebújt a nádasba, majd onnan kifarolva olyan lápnak titulálta a területet, amelynek egy részét rehabilitálni lehet, s egyúttal alaposan lehúzta a beruházó által hozott anyagot. A TVH-nál is ámulattal lapozgatták az engedély alapjául szolgáló tanulmányt, ahol a felkért szakértő (aki a 80-as években a bauxitbányászatnak a tóra gyakorolt hatása ellen tilta-kozó helyieket győzködte a karszt-víz-kiemelés veszélytelenségéről) a szakmai minimumot sem teljesítve mindössze egy alkalommal vizsgálódott a területen. A főfelügyelőség, ha véglegesen nem vetette is el, hogy a cég a szállóépítésre valamikor engedélyt kapjon, előírta: előbb legalább egy egész vegetációs periódusra (1 év, négy évszak) kiterjedő részletes környezeti hatásvizsgálat készüljön. (A környezeti hatástanulmányok esendőségéről lásd Ki szakért? című keretes anyagunkat.) A gyógyszálló hévízi ellenzői, köztük Papp Gábor, a jobboldal jelöltjeként megválasztott, ma független (és polgármesteri ambíciókkal bíró) önkormányzati képviselő szerint a fejlemények azokat igazolták, akik kellő vizsgálatok híján elhamar-kodottnak, a tóra és környezetére veszélyesnek tartották az engedély kiadását. A Smaragd Invest Kft.-nek azonban
létérdeke a beruházás,
a vételár 60 százalékát ugyanis bankkölcsönből állta: ha nem tud építkezni, bajos lesz eladni a telket. Ez a lehetőség Keszthely városvezetését is nyilván nyomasztja. Kérdés, mi épülhetne itt egyáltalán, mert a leendő gyógyszállóban gyógyvíz nem lesz. A telken, a tó vízbázisa szempontjából eszszenciális területen új kutat a Smaragd nem fúrhat, ezt többször is kerek perec megtagadta tőlük a szombathelyi felügyelőség. Igaz, a városban attól tartottak: ha egyszer felépül egy sokmilliárdos szálló, az előbb-utóbb megteheti ezt is - de a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Rt. (Vituki) szerint a fúrásnak semmi értelme, azon a helyen termálvizet nem, legfeljebb hideg karsztvizet lehet fakasztani. (A hideg víz is életbevágóan fontos a víznyomás fenntartása miatt, másrészt a felbukkanó víz hőmérséklete a forró és hideg vizek keveredéséből alakul ki.) Erdélyi Ágnes, a Smaragd Invest szóvivője szerint a gyógyvíz hiánya miatt egyéb gyógykezeléseket azért tudnának nyújtani, a tóhoz meg könnyen elsétálhatnak a vendégek. Vízszükségletüket a Gyógy-tavat levezető csatornából biztosítanák. Csakhogy ez a víz az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdő Igazgatóság állásfoglalása szerint már nem tekinthető gyógy-víznek. A Smaragd nagyon szerencsésnek mondhatná magát, ha elérné, hogy a tisztiorvosi szolgálat engedélyezze az egyszer már használt fürdővíznek az újrafelhasználását.
Hévíz polgármestere eddig jóindulatú semlegességgel viseltetett a település fél tucat négycsillagos szállodájának konkurenciát jelentő projekt kapcsán. Így volt ez már akkor is, amikor a két város egyhangúlag elfogadta a terület szerkezeti tervét, és amikor a Smaragd kútjaival a tó vízbázisára aspirált. Vértes Árpád, Hévíz független polgármestere szerint "nem lett volna illő nekimenni Keszthelynek, hiszen a jó viszony fenntartása fontosabb, a környékbeli településeknek pedig együtt kell lélegezni". A lápvitával kapcsolatos kérdéseinket a polgármester azzal hárította el, hogy egykori húsipari dolgozóként kolbásztöltéshez tud receptet adni, de a láphoz nem ért. Nem titok, hogy maga a városvezető is építtetni akar: egy új buszpályaudvar mellett jelentős élményfürdőt álmodott a lápra. A jószomszédi viszony fenntartása valóban elemi érdeke: az építési engedélyeket az önkormányzat számára Keszthely jegyzője adja ki. Hévíz vezetője ráadásul a keszthelyi polgármes-terrel egyetértésben arra számít, hogy a leendő gyógyszálló telkén átmenő úttal kiváltják a tóhoz zavaróan közel futó utat, annak ellenére, hogy a Smaragd a felszín alatti vízmozgások megőrzéséért kizárólag kisebb, csak célforgalomra használható útra kapott engedélyt.
A városvédők természetesen másképp képzelik az angolnás jövőjét: ökoturisztikai hasznosításban gondolkodnak. "Ha a lápon megvalósul a szálló, az további építkezéseket generál, ez pedig veszélyeztetheti a tavat és környezetét. Mi az egész lápvidék rehabilitációjával utánozhatatlan, de környezetbarát fejlesztést szeretnénk megvalósítani. A talajvízszint emelésével új életet lehet lehelni a területbe, csatornákon lehetne evezni, lennének bicikli- és gyalogutak, biológiai bemutatóösvények. Ez hozzásegítheti a tavat a világörökségi ranghoz, végre színesedne a turisztikai kínálat, a helyi láptulajdonosok gondja is megoldódna. A nemzeti park elkezdte a rehabilitációs alapkutatást, az előző keszthelyi városvezetés megrendelésére készült is megvalósíthatósági tanulmány. Pályázni lehet az Európai Bizottság LIFE programjára, de ehhez kellenek a helyi önkormányzatok" - mondta elképzeléseikről Füzesi Lászlóné, a Hévízért Városvédő Egyesület elnöke. Keszthely polgármestere teljes mértékben környezetkímélőnek tartja a gyógyszállóépítést, és korántsem lelkesedik a civilek nagy ívű elképzeléseiért. Mi több, adóbevétel-kiesést okozó szándékos károkozás miatt kártérítési pert szeretne akasztani a fejlesztés - általa egyelőre nem nevesített - ellenlábasai nyakába.
Az angolnás ügyében érdeklődött már az ombudsman, tartottak kihelyezett parlamenti környezetvédelmi bizottsági ülést, és elhangzott parlamenti interpelláció is - egyiknek sem volt különösebb következménye. A természet- és tájvédelmi, turisztikai ellenérveket most törvényességi aggályokkal fejelte meg Papp Gábor hévízi önkormányzati képviselő, Illés Zoltán fideszes képviselő, Füzesi Lászlóné, a Hévízért Városvédő Egyesület elnöke és Ruzsics Ferenc keszthelyi független önkormányzati képviselő. Június elején közös beadványban kérték a legfőbb ügyésztől, hogy vizsgáltassa felül a 4809. helyrajzi számú telek 2003-as belterületbe vonásának, környezetvédelmi engedélyeztetési eljárásának, adásvételének körülményeit, valamint a város és a Smaragd Kft. között létrejött konzorciumi szerződést. A beadvány szerint az ingatlanért a Smaragd mellett 2003-ban versenybe szálló ABC Group Kft. ajánlata Keszthely Ingatlanhasznosítási Munkacsoportja tagjainak egybehangzó véleménye szerint az összes releváns szempontból felülmúlta a későbbi győztes Smaragd Invest ajánlatát, és az utóbbi csak egy újabb, határidőn túl benyújtott ajánlattal nyert, amely szerintük még mindig soványabb volt a konkurensénél. Az irat emellett felemlíti, hogy a Smaragdban felügyelőbizottsági tag volt egy bizonyos Németh Ferenc, aki Mohácsi József polgármesterré választása előtt egy másik cégben a főnöke volt, valamint Molnár Tibor, Molnár Imre keszthelyi alpolgármester testvére. A Smaragd szóvivője szerint a két férfi csak az adásvételt követően, fél év múlva lett tag. A beadványban az is szerepel, hogy 2004 augusztusában a városvezetés rendkívüli sürgősséggel konzorciális szerződést kötött az ezt kezdeményező beruházóval, hogy együtt induljanak az EU regio-nális operatív programja pályázatán, ahol 837 millió forintnyi, városrehabilitációra fordítható összeget akartak elnyerni. A szerződés értelmében a pályázati pénz a kft.-t illette volna, amit az általa megvásárolt telken fekvő angolnatelep felszámolására és az oda vezető út építésére fordított volna. Ezzel Keszthely elvesztette volna a lehetőséget arra, hogy ténylegesen a város rehabilitációs célját szolgáló projektet valósíthasson meg - vélik a beadványozók. Szerintük az alpolgármester megsértette a hivatali szervezeti és működési szabályzatot azzal, hogy a szerződésről döntő szavazáson nem jelezte érintettségét, és maga is voksolt. A beadvány jegyzői szerint a pályázati anyagból kitűnik, hogy az alpolgármester testvére ekkor már a második számú tulajdonos, a polgármester volt főnökének cége pedig meghatározó tulajdonrészt szerzett, a pályázatban okiratként mellékelt módosításokat azonban máig nem jegyezték be a cégbíróságon. A négy magánszemély azt is felhozza, hogy bár az ingatlan 850 millióért cserélt gazdát, az ügyletet a Smaragdnak finanszírozó CIB Bank a 2005. áprilisi földhivatali papírok szerint összesen 1,1 milliárd forint értékben jegyeztetett be jelzálogjogot. Ebből szerintük vagy arra lehet következtetni, hogy a telek 1,5 milliárdot ér (a bankok legfeljebb a valós piaci érték 70 százalékára adnak fedezetet), és a városvezetés fél áron vált meg tőle, vagy a CIB Bank (amely a vevői ajánlathoz a banki ígérvényt is adta) feltűnően nagy összegű fedezetként fogadta be az ingatlant. Erdélyi Ágnes ez utóbbiról lapunknak azt mondta: itt félreértésről és két 550 milliós, egymástól időben elkülönülő hitelügyletről van szó, ahol az egyik jelzálogjogot akkor még nem törölték a földhivatalban, ám ez azóta megtörtént, és ma egy másik hitelintézet bír hozzávetőleg 600 millió forintos jelzálogjoggal. Mohácsi József keszthelyi polgármester biztos abban, hogy az ügyészi vizsgálat az ügyletek jogszerűségét fogja igazolni. Polt Péter hivatala az ügyet a Zala megyeieknek továbbította, ahol még nem döntöttek arról, hogy bűncselekmény alapos gyanúja miatt eljárást indítanak-e, vagy visszadobják a beadványt. align=center>Ki szakért? Az, hogy manapság a beruházásokat megelőző környezetvédelmi hatástanulmányaikban a szakértők homlokegyenest ellenkező eredményekre jutnak, nem csupán a több diszciplínát magában foglaló szakma sajátossága. A tanulmány költségei a beruházót terhelik, az pedig eldöntheti, mely bejegyzett céggel dolgoztat. A megrendelő támogató véleményt szeretne, a szakértő pedig további munkákat - és ez bizony nem garancia arra, hogy kizárólag a környezetvédelem szempontjaira koncentráló dolgozatok szülessenek. "Aki folyvást ellenez, kurta karriert fut be, aki sorozatban gyártja a simulékony anyagokat, ahhoz jó eséllyel ömlik a megrendelés. Az igényesebb profik eljutnak odáig, hogy semmit sem hazudnak, csak a tényeket csoportosítják úgy, hogy a beruházás kap egy vajszínű árnyalatot. Máskor a megrendelő nyíltan presszionálja a szakértőt" - mondta egy névtelenséget kérő természetvédelmi hivatalnok. A zöldhatóságok távolról sem rendelkeznek olyan apparátussal, amely érdemben tudná ellenőrizni a beömlő, néha több hónapos bogarászást és terepmunkát is igénylő tanulmányokat; ezt sokan megfejelik azzal, hogy a lehető legvastagabb dokumentációt szállítják. Az EU-elvárásoknak megfelelően növelni lehetne a hatóság létszámát és pénzügyi alapot képezni a vitatott vagy gyanús esetekre, hogy soron kívül egy harmadik céget bízhassanak meg. Pénz nélkül is követhető az a gyakorlat, hogy a jó hírükre kényes beruházók elismert civil környezetvédelmi szervezetekhez fordulnak, hogy ők ajánljanak a bejegyzett cégek közül egy valamennyi fél számára elfogadható társaságot, és azzal szerződjenek a hatástanulmány elvégzésére. Az árat közjegyzőnél helyezik letétbe, a civil szervezet pedig megrendelőként figyelemmel kísérheti az egész folyamatot.
