A vatikáni szerződés módosítását javasolta Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter egy Gyurcsány Ferencnek írott levelében, melyet a Magyar Nemzet hozott nyilvánosságra. Utánajártunk, van-e alapja annak, hogy az önkormányzatok "tömegével" adják át idősotthonaikat egyházi kezelésbe.
A vatikáni szerződés nem először kerül a kormányzati támadások kereszttüzébe: bő fél évvel ezelőtt Magyar Bálint oktatási miniszter próbálta megkurtítani az egyházi iskoláknak járó kötelező kiegészítő támogatásokat (lásd: Hüvelykszorító, Magyar Narancs, 2004. november 25.). A mostani helyzet annyiban más, hogy a szociális minisztérium magától valószínűleg nem állt volna a nyilvánosság elé ötletével: megkeresésünkre a sajtóiroda úgy reagált, hogy nem kívánnak a nagypolitikaivá vált ügyben a továbbiakban szerepelni, és tudomásul veszik, hogy nem időszerű a nemzetközi szerződés felbontása.
A miniszterelnöknek írt levél szerint tömegével jelentkeznek át a szegényebb önkormányzatok által fenntartott szociális intézmények (elsősorban időskorúak otthonairól van szó) egyházi fenntartás alá, mert így nagyobb kiegészítő támogatásra számíthatnak az államtól. A vatikáni szerződés értelmében ugyanis az egyházi szo-ciális (és oktatási) intézmények automatikusan megkapják a költségvetéstől azt a támogatást, amit önkormányzati társaik - mégpedig az országos átlag alapján számolva. Ahol az adott helyi támogatás kevesebb, mint az országos átlag, ott az intézménynek megéri átjelentkezni, a helyhatóság megszabadul a fenntartás terheitől, az állam pedig - a levél szerint - pluszmilliárdokat kénytelen fizetni.
Az egyházi vezetők ugyanakkor jelezték, hogy ők az elmúlt másfél évben alig vettek át intézményeket: a katolikusok egyetlen ilyen esetről sem tudtak, Bölcskei Gusztáv református püspök pedig egyik nyilatkozatában két idősotthont említett. A Központi Statisztikai Hivatal utolsó hivatalos (2003) kimutatásai sem igazolják a Göncz Kinga levelében tételezett tendenciát. Kérdés tehát, hogy a minisztérium milyen adatokkal dolgozott. A szaktárca rendelkezésünkre bocsátotta saját számításait: ennek alapján összesen hét intézményről van szó, ami az állam számára 232 millió forint többletterhet jelentett.
Bár a hét intézmény nem tömeg, és a 232 millió sem milliárdos nagyságrend, az adatok szerint valami történt: nézzük hát, hogy pontosan mi is. A megyei közigazgatási hivatalokat végigtelefonálva az intézmények listája nagyjából rekonstruálható: Zala megyében három otthont (Letenye, Lenti és Türje) vett át a Magyar Kolping Szövetség nevű katolikus karitatív szervezet, Győr-Moson-Sopronban az evangélikus egyházé lett a szombathelyi idősotthon, Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig az ibrányi városi önkormányzat adta át a helyi gondozási központot a reformátusoknak; két intézménynek nem sikerült nyomára akadnunk, viszont tizenkét megyében jelezték, hogy nem történt náluk hasonló eset.
Kolping vs. MSZP
Első látásra is feltűnő a Zala megyei otthonok túlsúlya, annál is inkább, mivel a megyében összesen négy nagyobb idősgondozási intézmény működik. Gyanítható, hogy az egész ügy egy elmérgesedett helyi vitából nőtt ki: a megyei önkormányzat ellenzéki frakciójának vezetője, Varga László MSZP-s képviselő megerősíti, hogy a maga részéről hevesen ellenzi a Kolping Szövetség terjeszkedését, és aggályaival megkereste mind a szervezet elnökét, mind a szociális minisztériumot. "Nem értem, miért a meglévő intézményeket veszi át a Kolping, ahelyett, hogy újakat hozna létre - mondja Varga. - Zala megyében borzasztó nagy szükség lenne a férő-helyek számának növelésére, mivel egyre több ápolásra szoruló idős embert kell elhelyeznünk. Azzal, hogy a fideszes vezetésű megyei önkormányzat és a hasonlóképpen fideszes irányítású Lenti városa átadta a katolikusoknak az otthonokat, egyetlen új férőhelyet sem nyertünk, viszont az államnak sokkal többe fog kerülni a meglévők fenntartása. Feltűnő, hogy a szomszédos, szintén fideszes Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat is átadott egy otthont az evangélikus egyháznak - mindez arra utal, hogy nem szakmai döntésekről van szó. Problémásnak tartom, hogy egyházi túlsúly alakul ki a megyében az idősgondozás terén: vajon meg lehet így őrizni a világnézetileg semleges beutalási rendszert? Nem kerülnek hátrányba az ateisták vagy a más vallásúak? Egyáltalán, milyen módon ellenőrizhető, hogy valóban a legrászorultabbak és a helyi lakosok jutnak férőhelyhez?"
A képviselő tudomása szerint a megye negyedik nagy ápolási intézménye, a zalaegerszegi is nemsokára részben a Kolping Szövetséghez kerül, miután kettébontják egy elit- és egy szegényotthonra. A politikus a konkrét esetek közül különösen rossz döntésnek tartja a letenyei létesítmény átadását, mert ez a gondos gazdálkodásnak és a vezetés erőfeszítéseinek köszönhetően eddig sem élte fel a kapott normatívát, sőt évente 60-70 millió forintot meg tudott takarítani. Azt viszont Varga is elismeri, hogy a nagyon szegénynek számító türjei otthonban minőségi javulást hozhat a váltás.
Szemkeő Judit, a Magyar Kolping Szövetség világi elnöke szerint a szervezet valójában megmentette a bezárástól a szóban forgó otthonokat, mivel mind a türjei egykori premontrei rendházat, mind a letenyei központ épületét vissza kellett volna adni a katolikus egyháznak a kárpótlás keretében, és a lakókat át kellett volna helyezni. Az állami költségvetésből hozzájuk kerülő plusztámogatást a régóta szükséges minőségfejlesztésre fordítják. Az otthonok szakmai beszámolói szerint Lentiben az átadás óta eltelt fél évben számos kedvező változás történt: nőtt a szociális étkeztetést, a házi segítségnyújtást és az idősek klubja szolgáltatásait igénybe vevők száma, valamint több szabadidős és kulturális tevékenységet szerveznek. A gondozási központ a tervek szerint bevezeti a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást Lentiben és környékén, így lehetőség nyílik arra, hogy a saját otthonukban élő, rászoruló idős korú és fogyatékos betegeknek krízishelyzetben gyors segítséget nyújtsanak. A türjei otthon voltaképpen egy 110 férőhelyes elfekvő, ahol a lakók 98 százaléka demens beteg. Az otthon költségvetéséből a korábbi fenntartó megyei önkormányzat 2004-ben 13 millió forintot vont el - itt a humánusabb életkörülmények kialakítása, a barokk épület hatalmas termeinek kis szobákra felosztása lesz az első feladat. Az otthonokba rendszeresen járnak be más felekezetekhez tartozó, elsősorban református lelkészek, vagyis a katolikusok egyetlen betegre sem kényszerítik rá a saját vallásukat.
Miért ne?
A Bölcskei püspök által említett két otthon közül a budaörsi intézményre benyújtott református pályázatot csak ezen a héten bírálják el. A már átvett ibrányi idősotthon vadonatúj, emelt színvonalú ellátást nyújtó intézmény, melyet a Széchenyi-terv keretében építtetett a város, de később a magas beugró miatt képtelenek voltak betölteni a kialakított húsz férőhelyet. Látva, hogy rosszul becsülték fel az igényeket, végül a református egyházban látták a megoldást, amely már számos sikeres gondozási központot működtet a döntően reformátusok által lakott régióban. A város jegyzőjének tájékoztatása szerint a döntést nem bánták meg: a férőhelyek száma azóta 37-re növekedett, nincs kihasználatlan hely, és a reformátusok átvették a házi gondozást is a településen. Úgy tűnik egyébként, hogy az egyházak a legtöbb helyen fontosnak tartják a házigondozás és az otthonban történő ápolás összekapcsolását. Ennek révén az idősotthonok integrált ellátási központokká alakulhatnak, és felhasználhatják meglévő kapacitásaikat (konyha, ápolók stb.) az egyedül élő öregek érdekében. Az integráció ráadásul egy költséges kötelező feladatot vesz le az önkormányzat válláról.
Bármennyire is volna tehát okuk az önkormányzatoknak, hogy megszabaduljanak az intézményeiktől, Zala megyétől eltekintve ezt eddig csak néhány elszigetelt esetben tették meg. Nem biztos viszont, hogy a minisztérium félelmei az egyházi terjeszkedéstől teljesen alapta-lanok. Bölcskei Gusztáv szerint az sem lenne meglepő vagy elítélendő, ha valóban gyakoribbá válnának a fenntartóváltások: "A református egyházat több önkormányzat is megkereste azzal, hogy szeretnének átadni bizonyos otthonokat, melyeket elegendő pénz és szakembergárda híján nem képesek megfelelően működtetni. Minden ilyen esetben mérlegelünk, hogy lehet-e jó hatása az átvételnek, és ennek alapján döntünk - a szociális gondozás ugyanis az egyház legrégebbi és legalapvetőbb feladatai közé tartozik. Nem szégyelljük, hogy egyre többet kívánunk tenni ezen a területen, és korábban Göncz Kinga is biztosított minket, hogy szívesen látja az egyházak szerepvállalását. Márciusban viszont több intézményünkből olyan híreket kaptunk, hogy nem érkezett meg a minisztériumtól a kiegészítő támogatások átutalása, és ez működési zavarokat okozott. Többször írtunk a miniszter asszonynak, hogy lépjen valamit az ügyben - nos, úgy tűnik, most lépett."
A püspök felvetését, hogy ti. egyszerű spórolásról lenne szó, alátámasztja, hogy a hírek szerint az esélyegyenlőségi minisztérium azon tárcák közé tartozik, amelyeket a legsúlyosabban érint a kötelező költségvetési megszorítás. Ám ha a büdzsében nincs pénz a kiegészítő támogatásra, akkor annak a betegek látják a kárát, hiszen így nem lehet a kispénzűek számára is elérhető, színvonalas ápolási rendszert fenntartani. Ha tehát a szegényebb önkormányzatok - ötletet kapva a minisztériumtól - a közeljövőben valóban elkezdik tömegesen "átpasszolni" ilyesfajta intézményeiket az egyházaknak, azzal csak az elmaradt fejlesztéseket hárítják át az államra.
