„Iszonyatosan veszélyes, amit ezek itt csinálnak” – Megszólalt Kaltenbach Jenő, a kereszt-visszaadási hullám elindítója

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 30.

Belpol

„Megláttam a hírt, és azonnal felment bennem a pumpa.”

Interjút adott nyomtatott kiadásunknak Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok volt országgyűlési biztosa. A Bayer Zsolt kitüntetése elleni tiltakozási mozgalom elindítója az érdemrendje visszaadásáról és az államilag gerjesztett gyűlöletről beszélt lapunknak.

Magyar Narancs: Elsőként adta vissza a korábban kapott állami elismerését annak hírére, hogy Bayer Zsolt is megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Amikor tudomást szerzett erről, már indult is a vitrinhez?

Kaltenbach Jenő: Megláttam a hírt, és azonnal felment bennem a pumpa. Azt gondoltam, ez az a pont, amikor már nem lehet hallgatni. A magamfajtának nincs olyan sok lehetősége a tiltakozásra, így arra jutottam, hogy ha én nem akarok abba a társaságba tartozni, amelyben Bayer Zsolt is ott van, lépnem kell.

MN: Sejtette, hogy nem lesz egyedül?

KJ: Ez spontán cselekedet volt. Azóta látom, hogy voltak olyanok, akiknek szintén a visszaadás volt az első gondolatuk, de végül nem ezt tették – maximálisan tiszteletben tartom a döntésüket, de nem értek velük egyet, mert itt most nem jogi csűrcsavarásokba kell belemenni, ez egy tiltakozás, ahol elsősorban a rendszer anomáliáiról van szó. Bayer másodlagos, ő csak a hasznos idióta szerepét látja el. Az a rendszer, amely egy ilyen gesztust tesz, maga is osztozik azokban a nézetekben, amelyeket Bayer Zsolt képvisel, vagyis rasszista, uszító, kisebbségellenes, erkölcstelen, és a jelzőket lehetne tovább sorolni. Iszonyatosan veszélyes, amit ezek itt csinálnak. Azt hiszik, hogy vissza tudják tuszkolni majd a szellemet palackba, miközben a fokozódó gyűlöletet egy idő után nem lehet kézben tartani. Csak meg kell nézni a különböző fórumokat: valami olyan rettenetes gyűlöletkultúra kezd itt kialakulni, aminek a vége csakis az erőszak lehet.

Az interjú maga teljességében a csütörtökön megjelenő nyomtatott Magyar Narancsban lesz olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.