Beteg az ország, gyógyítsuk meg! – tűzte zászlajára a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság, alias Sándor Mária és Társai, akik július 1-én, a Semmelweis-nap alkalmából egy Kossuth téri, 12 órás gigademonstrációval próbálták felhívni a figyelmet a magyar egészségügy közmondásosan sanyarú helyzetére.
.jpg "false") Fotó: Sióréti Gábor | |
Az esemény pénteken délután hat órakor kezdődött, addigra a téren több ezer ember gyűlt össze, javarészt fekete pólóban, és/vagy különböző feliratokkal a mellkasukon: „Ápoló vagyok”, „Védőnő vagyok”, „Orvos vagyok”, „Beteg vagyok”. Az egymást követő felszólalók között üdvözölhettük Kiss Lászlót, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) volt elnökét, Komáromi Zoltán háziorvost, az Együtt önkormányzati képviselőjét és elnökségi tagját, illetve Iványi Gábort, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkészi vezetőjét is. Vagy a PM-es Szabó Tímeát, aki április elején segédápolónak állt.
.jpg "false") Fotó: Sióréti Gábor | |
Csatlakozott az eseményhez továbbá a Pedagógusok Szakszervezete, élükön Galló Istvánnéval, és a Tanítanék Mozgalom, akik egy Palkovics Lászlóval készült interjú felolvasásával és kommentálásával gyakorlatilag performanszt adtak elő, miközben bemutatták meg, hogy az államtitkárnak igen kevés szava igaz. „Államtitkár úr! Maga beszél karaktergyilkosságról? Tényleg maga? Nézzen már rám! – mondta Pukli István, a Teleki Blanka igazgatója. – Ha menekült vagy, minősítenek, ha csillámpóni vagy, minősítenek, ha szereted a gulyást, minősítenek, ha nem szereted, akkor is minősítenek.”
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Emellett mindannyian elmondták a már sokat hallott problémákat, nekünk pedig az volt az érzésünk, hogy a tavaly májusi, Cser Ágnest kifütyülő tüntetéshez képest mintha semmi sem változott volna: ismerős arcok, ismerős fekete pólók, ismerős problémák és követelések, megoldás pedig ugyanúgy és azóta sem sehol a láthatáron. A felháborodott keménymag ezen a pénteken is Orbán takarodj!-ot kiáltott, Cser Ágnes említésére most is hangos füttykoncert kerekedett a téren, ahol most is ugyanúgy lehetett trikolór nyakba akasztóra erősített aranyozott sípot venni és azzal fütyülni még hangosabban.
Viszont az sem változott, ahogy ez a tömeg az este főszereplőjére várt, ahogy csüngött minden szaván, és ahogy legalább öt percig nem tudott megszólalni a tapsvihartól. Sándor Mária április elején bejelentette, hogy feladja, kész, végzett mindennel, mert elszomorította, hogy a szakma nem mozdul meg egy emberként, és így nem lehet változást elérni. Akkor számos nyílt levelet kapott, például az 1001 orvos hálapénz nélkül csoporttól is, majd ismét mozgolódni kezdett a szakma – ennek eredménye volt látható pénteken a Kossuth téren is.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
„Az szomorú, hogy az egészségügy nem mozgat meg annyi embert, mint például a foci, hiszen ha itt baj van, azt mindenki a saját bőrén érzékeli. Mivel az egészségügy megosztott és sokan vannak, akiknek jó úgy, ahogy most van, mi nem tudunk olyan egységesen felállni, mint a pedagógusok. A szakma részéről most olyanok vannak itt, akiknek nincs már mit veszíteniük” – mondta lapunknak Sándor Mária, akit igen nehéz volt elkapni csak pár percre is a sok-sok gratuláló, hálálkodó, közös fényképet készíteni akaró kollégától, támogatótól, csodáló miatt. Hozzátette: abból viszont, hogy július elsejére ennyi szervezet, szakember, ápoló, orvos, beteg, pedagógus, szülő és diák összejött, az látszik, hogy egyre többen és többen tudnak együtt mozogni és tevékenykedni.
A beszédek után zenés programok kezdődtek a színpadon, Dés László szaxofonnal, Parti Nagy Lajos Fülkeforral készült, de a színpad mögött ácsorgott Szalóki Ági, Kollár-Klemencz László, vagy Grecsó Krisztián is. A zene hajnal kettőig szólhatott a téren, közben és utána egészségügyi dolgozók, betegek és egészségpolitikusok részvételével kerekasztal-beszélgetések kezdődtek, többek között Kincses Gyula, Kökény Mihály, Csehák Judit, vagy Weltner János közreműködésével. De ugyanúgy szót kaptak a pedagógusok és a diákok, vagy a Ligetvédők is.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Sándor Mária beszéde végén pedig bejelentette, hogy egy új, politikai pártok felett álló, tenni akaró állampolgárokat tömörítő társaságot hoznak létre, Országépítők néven. „Ahogy a pedagógusok, úgy mi is keményen dolgozunk egész nyáron, demonstrációt egyelőre nem tartunk, a szakmai munka lesz a hangsúlyosabb. Szeretnénk összegyűjteni azokat a civileket, akik egy másik országot akarnak építeni” – mondta el kérdésünkre. Azt is hozzátette, hogy erről bővebben csak szeptemberben kíván nyilatkozni, de addig is meg lehet őket keresni, és lehet hozzájuk csatlakozni. Hogy egy év múlva ne ugyanez a dal legyen.
