Jaksity György: A mosolygó nulla (A politikai marketingről)

  • 2002. március 21.

Belpol

Állítólag "a fiúk 1998-ban azért győztek, mert nagyon profi volt a marketingjük, és jól adták el a politikát mint terméket"; itt az idő - gondolják a többiek -, hogy beújítsanak a brandinggel, definiálják a célcsoportot, ütős headline-t nyomassanak, vásárolják a médiát (így vagy úgy), és ha így megy tovább, lesz itt call center meg ügyfélszolgálat, és bizony a CRM is felsejlik a láthatáron.
Állítólag "a fiúk 1998-ban azért győztek, mert nagyon profi volt a marketingjük, és jól adták el a politikát mint terméket"; itt az idő - gondolják a többiek -, hogy beújítsanak a brandinggel, definiálják a célcsoportot, ütős headline-t nyomassanak, vásárolják a médiát (így vagy úgy), és ha így megy tovább, lesz itt call center meg ügyfélszolgálat, és bizony a CRM is felsejlik a láthatáron.

Nem utolsósorban meg akarják nyerni a választást.

Pedig itt még soha senki nem nyert választást, a választást itt mindig a másik elveszítette; ez bizony marketingileg nehezen elemezhető. Szegény választó (fogyasztó) - noha a gyakran megújuló kutatások eredményeként naponta változó leghatékonyabb mosóporral, legfehérebb fogakat előállító fogkrémmel és mindent magába szívó betéttel, illetve - für unsere kleine Freunde - pelussal bővül a háztartása - csak kapkodja a fejét a sok üzenet, szlogen hallatán. ´ valószínűleg nem ismeri az amerikai politikai tankönyvek híres elnököktől idézett aranyszabályát, miszerint egy politikus életében a legnagyobb hiba, ha meg akarja valósítani a választási ígéreteit.

Boldogult ifjúkorunk

tankönyvei a marketingtudomány kifejlődésének hajnalán még egészen strukturált gondolatokat fogalmaztak meg arról, hogy mit és hogyan is kell a fogyasztó nyakába varrni, amit a jobb közérthetőség kedvéért a négy p-ben foglaltak össze: place (hely), product (termék), price (ár), promotion (promóció). Felszínesebb olvasatban úgy tűnik, hogy a termék maga a politika (bármit is jelentsen ez a szó Arisztotelész óta szabadon), ám ezt tényleg nehéz eladni a drága fogyasztónak, hiszen csak azért nem akar fizetni, hogy legyen politika. Anélkül is van az; meg infláció, tavaszi áradás, aszály és lisztharmat is van, az adóról nem is szólva; annyival jobbak csak, hogy azokat már megszoktuk.

Gondolhatnák egyesek, hogy a termék maga a politikus - ám önmagában ettől még nem születik sok könnyel átitatott levél a leánykollégium lefüggönyözött ablakainak félhomályában, továbbá a kocsmapulton is csak annyiban szerves része a beszélgetésnek a politikus, amennyiben a neve jó összekötő két, szexuális aktusra történő felszólítás között. Némi perverziót csenve az okfejtésbe: ha a termék a hatalomgyakorlás nevű szolgáltatás, a fogyasztó választása arról szól, hogy ki uralkodjon felette, ki és hogyan irányítsa az életét, ne adj´ isten a gondolatait; innen nézve a választási fülke egyfajta szado-mazo shop, ahol a korbács, a bőrszíj, kiköttetés és hasonlók politikai-hatalmi megfelelőiről dönt a jó polgár. De az is lehet, hogy e szolgáltatás lényege az, amit a leginkább akarnánk hinni: a törvényhozás és az állam-, illetve önkormányzati igazgatás működtetése általunk delegált és fizetett képviselők, tisztviselők révén. Ez tulajdonképpen kézenfekvő, de minden párt ezt a szolgáltatást nyújtja; ez nem maga a termék, "csak" annak a hasznossága; tudjuk, hogy a mosópor mos, és azt keressük, hogy melyik az igazi.

Egy amerikai választási kampányt végigkövetve fikarcnyi kételyünk sem lehet, hogy a politika - a maga végső megvalósulási formájában - a fogyasztó szempontjából showbiz, amit egy-egy választási küzdelemre hoznak össze; színes, izgalmas cirkusz, kiragad a szarszagú valóságból és álmokat láttat, míg aztán egyszer csak vége, és bili. A magyar politikusok számára szomorú hír, hogy termékük mint showbiz még azt a szintet sem éri el, mint amit a hasznossága alapján elér; egy félműveletlen latin-amerikai átlagos tini szépség eseménytelen hétköznapjairól szóló bárgyú szappanopera több rajongót ültet le a televízió elé, mint az összes politikai esemény együttvéve. Ez persze nemcsak a politikust minősíti. Egyébként pedig ez felveti a hely (place), vagyis az értékesítés, elosztás helyének, csatornáinak a kérdését.

A szolgáltatást

- ha a termék eme újszerű definícióját követjük - élvezhetjük ügyeinket intézve az önkormányzatnál, az adóhivatalban, vagy éppen a borsos illetékért cserébe évekig be nem jegyzett és ezért valaki által élelmesen eltulajdonított ingatlanunk sorsán merengve a telekkönyvi hivatalban, esetleg a társadalombiztosítás útvesztőiben bolyongva, könyörögve az évtizedek alatt megszolgált és a biztos éhhalált garantáló nyugdíjunkért. Vagy az újonnan meg nem épített autópályán autózva. Szóval helyünkön vagyunk.

Az ár (price) a legzseniálisabb eleme a politikai marketingnek - a látszat szerint ugyanis ezért a show-ért semmit nem kell fizetnünk: nincs belépőjegy, csekk, átutalás. Csak ülünk és nézzük a műsort. No meg az átlagosan megtermelt bevétel döntő többségét befizetjük adóban és járulékban.

Nincs ingyen ebéd.

Aki nem szeret pénzről beszélni, rástartolhat a promócióra, amelynek jól kialakult formája a hirdetési tevékenység, a pr, illetve kommunikáció, a nagygyűlés és választói (illetve lakossági) fórum - vagyis a roadshow, a termékbemutató. Talán a gépkocsi-kereskedelem egyik hasznos promóciós eszköze, a próbaút hiányzik a legjobban, mert akkor minden politikai formációt ki lehetne próbálni pár hétig a hatalomban, mielőtt leadjuk a voksunkat. Jól jönne még a szavatosság intézménye is, és akkor nem kellene négy évig várni a cserére, ha szar a termék. Nem hiányzik ma már a direct mail, illetve ennek telekommunikációs formái, a hangüzenet, kihívásos call center akció, az sms, és lehet, hogy mire befejezem az írást, már egy e-mail vár a gépemen. A promóció termékkel szorosan öszszefüggő eszköze az üzenet, illetve az üzenet eljuttatása a fogyasztóhoz. Spontán politikai üzenetek a közelmúltból: A jövő elkezdődött. ("You say yes, I say no. You say goodbye, I say hello, hello." - The Beatles.) Így loptok ti. (Csúnya irigység.) Azok hazaárulók... (...mi megtartjuk magunknak a hazát, nem áruljuk.) Kormányt váltani jöttünk. (Change money?) Gyarapodjatok ti is. (Ránk férne.) Feltettük a koronát a fejére, de le is vesszük. (Sejtették, mert átszállították a Parlamentbe, ahova már nem könnyű bejutni.) Azokért vagyunk, akik megrekedtek jobb és bal között. (Minden hétfő - Centrum-hétfő.) A legfőbb üzenetek valójában ígéretek, és a társadalom nagy részét sújtó problémák megoldására vonatkoznak: Megemeljük a nyugdíjakat. Rendbe teszszük az egészségügyet. Mi valóban építünk autópályát. A következőre mi is, becsszó. Csökkentjük az adókat. Mi nem, de visszaadunk belőle azoknak, akik megérdemlik.

Annyi hazugságot, amennyit az egészségügyről, a nyugdíjakról, az adózásról és járulékfizetésről, az infrastruktúra-építésről, a növekedésről és a jólétünkről hallottunk az elmúlt tizenkét évben, sehol és semmivel kapcsolatban nem merészelt egyetlen termék gyártója sem mondani. Mert számon lehet kérni a mosóporon, hogy nem fehérebb a ruha, mint a hagyományos mosópor esetén, az viszont nem fordul elő, hogy ugyanolyan koszosan vesszük ki a gépből, mint ahogy betettük. Az meg aztán végképp nem, hogy mire térülünk-fordulunk, a ruha a mosógéppel együtt eltűnjön.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.