Janisch Attila a Filmművészeti átalakításáról: "Az egészet mélyre ható cinizmus hatja át"

Belpol

Az egyetem filmrendező docense szerint egyszerűen érthetetlen a kormány döntése, ami büntetésként hat.

Eldőlt, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) is kiszervezi a kormány az állami felsőoktatási intézmények közül. Az intézmény hirtelen jött modellváltásáról, ennek vélt vagy valós okairól, az egyetem elleni támadásokról és az orbáni politika hatásairól beszélgettünk az egyetem docensével, a Narancs.hu állandó publicistájával.

Részlet az interjúból:

Magyar Narancs: A kormány május 19-i döntésével a Budapesti Corvinus Egyetem után még hat egyetemet szervezett ki az állami felsőoktatási intézmények közül. Ezekhez csapták hozzá hetedikként a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Hogy látja, miért lehet szükség a modellváltásra?

Janisch Attila: E modellváltás 2018-ban a választás éjszakáján kezdődött, amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy most a kultúra következik. De ha akarom, még korábbról datálódik a változás, hisz’ a magyar filmművészet minden ágazatának finanszírozását demokratikusan választott kuratóriumainak döntései alapján végző Magyar Mozgókép Közalapítvány volt például a kultúrához kapcsolható szervezetek közül az egyik első, amelyet tönkretett a Fidesz–KDNP-kormány 2010 óta. Aztán jött a színházak folyamatos vegzálása, következett a PIM, a CEU, az MTA… Mindez egy központosító kultúrpolitikai, de inkább csak politikai stratégia része, amely most elérte a felsőoktatási intézményeket, köztük a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Tehát az úgynevezett kultúrharc része lenne csak?

JA: Végighallgatva az SZFE modellváltásáról szóló törvénytervezet parlamenti vitáját, a részleteket nem ismerő közvélemény számára úgy is tűnhet, hogy a cél az, hogy több pénze legyen az egyetemnek, hogy az ingatlanok fel legyenek újítva, a tanári bértömeg növelhető legyen, és így tovább. Látszólag csupa pozitív hatás. Ám mindez az egyetem finanszírozásának növelésével is megoldható lenne. Felmerül a kérdés, miért van szükség ehhez teljes strukturális átalakításra? Miért kell az állami fenntartású egyetemnek magánintézménnyé válnia, különösen egy olyan közintézménynek, mely elég egyedi, ráadásul jó nevű, nemzetközileg is elismert? Az SZFE az elmúlt években folyamatosan financiális problémákkal küzdött: egyre csökken a támogatása, egyre nőnek az elvonások. Bevett technika, hogy a kormány létrehoz egy problémát, majd úgy csinál, mintha azt neki kellene megoldania. (...)

MN: Az említett hat egyetem augusztus 1-jei határidővel vált modellt, az SZFE esetében 2021. januárról volt szó, majd ez módosult idén szeptember 1-jére. Miben látja e sietség okát?

JA: Egyszerűen érthetetlen. Az egészet mélyre ható cinizmus hatja át, és büntetésként hat. Azt kérte az egyetem, legyen lassabb a modellváltás, erre csak még gyorsabb lesz. Pedig ezt az egyetem részéről lehetetlenség előkészíteni és végrehajtani, pláne úgy, hogy nincs kinevezett rektor. Legjobb indulattal is csak azt tudom mondani, hogy teljes az átgondolatlanság, kapkodás. Az viszont végképp elfogadhatatlan, antidemokratikus és önleleplező, hogy az átalakítás nem az érintettek legszélesebb körű bevonásával, folyamatos és korrekt tájékoztatásával és nyílt egyeztetésekkel, az adott környezet igényeinek felmérésével és figyelembevételével történik. (...)

Czenkli Dorka interjújában Janisch Attila lapunknak az SZFE átalakítása mellett az orbáni kultúrharcról, annak politikai fogásairól, a színházi zaklatási botrányokról vagy épp rendező karrierjének lehetséges alakulásáról is beszélt.

A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!

Archívum

Böngésszen az archívumban: MaNcs 32. évf. 25. sz. (2020. 06. 18.) Interjú Janisch Attila filmrendező Eldőlt, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) is kiszervezi a kormány az állami felsőoktatási intézmények közül. Az intézmény hirtelen jött modellváltásáról, ennek vélt vagy valós okairól, az egyetem elleni támadásokról és az orbáni politika hatásairól beszélgettünk az egyetem docensével, online felületünk állandó publicistájával.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.