Januárban újabb 97 menekültet fogadott be Magyarország

Belpol

Ha ezt megszorozzuk 12-vel, megint veszélyesen közel kerülünk a bűvös 1300-hoz.

A tavalyi 1291 után idén januárban további 97 menedékkérőt részesített nemzetközi védelemben a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal – derül ki a BMH honlapjára feltöltött legfrissebb statisztikákból.

A múlt hónapban 10 személy kapott menekültstátuszt, 86-an oltalmazotti elismerést, egyvalaki pedig befogadotti státuszt (a három jogállás közötti fő különbségek a családegyesítési jogban és az állampolgársághoz jutás nehézségében rejlenek). A hivatal 120 kérelmet utasított el, 74 esetben pedig megszüntette az eljárást (minden bizonnyal azért, mert a kérelmezők Szerbia felé „önként” elhagyták a tranzitzónát).

Amikor Altusz Kristóf helyettes államtitkár nagy vihart kavaró interjúja után, január 15-én a kormány közölte a pontos tavalyi statisztikákat, azt is elárulták, hogy 2018-ban 37 személy részesült nemzetközi védelemben. Január második felében tehát nem csökkent a pozitív döntések száma, amiből arra következtethetünk, hogy hiába volt kellemetlen a kormány szempontjából az Altusz-affér, az – nagyon helyesen – nem változtatott a menekültügyi hivatal gyakorlatán.

Az viszont már látszik a számokon, hogy január második felében a hivatal – állítólag technikai okok miatt – tovább korlátozta azok számát, akiket naponta beenged a tranzitzónákba, tehát akik egyáltalán beadhatják a menedékkérelmüket. Összesen 182 kérelmet regisztráltak januárban, és tavaly egyetlen hónapban sem volt ilyen alacsony a menedékkérelmek száma.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a januári érdemi döntések 45 százaléka pozitív volt. A hozzánk érkezők közel fele tehát papírt kapott arról, hogy valóban menekült, és hogy az ő esetében Szerbia nem tekinthető biztonságos harmadik országnak. Ehhez képest a kormány a Stop Soros-törvényjavaslattal épp azokat a civileket lehetetlenítené el, akik biztonságos harmadik országon keresztül érkező migránsoknak segítenek.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.