Januárban újabb 97 menekültet fogadott be Magyarország

Belpol

Ha ezt megszorozzuk 12-vel, megint veszélyesen közel kerülünk a bűvös 1300-hoz.

A tavalyi 1291 után idén januárban további 97 menedékkérőt részesített nemzetközi védelemben a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal – derül ki a BMH honlapjára feltöltött legfrissebb statisztikákból.

A múlt hónapban 10 személy kapott menekültstátuszt, 86-an oltalmazotti elismerést, egyvalaki pedig befogadotti státuszt (a három jogállás közötti fő különbségek a családegyesítési jogban és az állampolgársághoz jutás nehézségében rejlenek). A hivatal 120 kérelmet utasított el, 74 esetben pedig megszüntette az eljárást (minden bizonnyal azért, mert a kérelmezők Szerbia felé „önként” elhagyták a tranzitzónát).

Amikor Altusz Kristóf helyettes államtitkár nagy vihart kavaró interjúja után, január 15-én a kormány közölte a pontos tavalyi statisztikákat, azt is elárulták, hogy 2018-ban 37 személy részesült nemzetközi védelemben. Január második felében tehát nem csökkent a pozitív döntések száma, amiből arra következtethetünk, hogy hiába volt kellemetlen a kormány szempontjából az Altusz-affér, az – nagyon helyesen – nem változtatott a menekültügyi hivatal gyakorlatán.

Az viszont már látszik a számokon, hogy január második felében a hivatal – állítólag technikai okok miatt – tovább korlátozta azok számát, akiket naponta beenged a tranzitzónákba, tehát akik egyáltalán beadhatják a menedékkérelmüket. Összesen 182 kérelmet regisztráltak januárban, és tavaly egyetlen hónapban sem volt ilyen alacsony a menedékkérelmek száma.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a januári érdemi döntések 45 százaléka pozitív volt. A hozzánk érkezők közel fele tehát papírt kapott arról, hogy valóban menekült, és hogy az ő esetében Szerbia nem tekinthető biztonságos harmadik országnak. Ehhez képest a kormány a Stop Soros-törvényjavaslattal épp azokat a civileket lehetetlenítené el, akik biztonságos harmadik országon keresztül érkező migránsoknak segítenek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.