Januárban újabb 97 menekültet fogadott be Magyarország

Belpol

Ha ezt megszorozzuk 12-vel, megint veszélyesen közel kerülünk a bűvös 1300-hoz.

A tavalyi 1291 után idén januárban további 97 menedékkérőt részesített nemzetközi védelemben a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal – derül ki a BMH honlapjára feltöltött legfrissebb statisztikákból.

A múlt hónapban 10 személy kapott menekültstátuszt, 86-an oltalmazotti elismerést, egyvalaki pedig befogadotti státuszt (a három jogállás közötti fő különbségek a családegyesítési jogban és az állampolgársághoz jutás nehézségében rejlenek). A hivatal 120 kérelmet utasított el, 74 esetben pedig megszüntette az eljárást (minden bizonnyal azért, mert a kérelmezők Szerbia felé „önként” elhagyták a tranzitzónát).

Amikor Altusz Kristóf helyettes államtitkár nagy vihart kavaró interjúja után, január 15-én a kormány közölte a pontos tavalyi statisztikákat, azt is elárulták, hogy 2018-ban 37 személy részesült nemzetközi védelemben. Január második felében tehát nem csökkent a pozitív döntések száma, amiből arra következtethetünk, hogy hiába volt kellemetlen a kormány szempontjából az Altusz-affér, az – nagyon helyesen – nem változtatott a menekültügyi hivatal gyakorlatán.

Az viszont már látszik a számokon, hogy január második felében a hivatal – állítólag technikai okok miatt – tovább korlátozta azok számát, akiket naponta beenged a tranzitzónákba, tehát akik egyáltalán beadhatják a menedékkérelmüket. Összesen 182 kérelmet regisztráltak januárban, és tavaly egyetlen hónapban sem volt ilyen alacsony a menedékkérelmek száma.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a januári érdemi döntések 45 százaléka pozitív volt. A hozzánk érkezők közel fele tehát papírt kapott arról, hogy valóban menekült, és hogy az ő esetében Szerbia nem tekinthető biztonságos harmadik országnak. Ehhez képest a kormány a Stop Soros-törvényjavaslattal épp azokat a civileket lehetetlenítené el, akik biztonságos harmadik országon keresztül érkező migránsoknak segítenek.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)