Immár a játszótéri eszközöket is elérte az uniósítás követelménye. A feladat adott, a miből és a hogyan viszont kérdéses.
Annak elkerülésére, hogy például a gyerekek feje beszoruljon a mászókába, vagy a hintáról lepotyogó lurkók a betonon koppanjanak, az EU 1998-ban bevezette a köztéri játszóterek biztonságára vonatkozó szabványsorozatát. A 2000-ben Magyarország által is átvett és mintegy két év alatt bevezetett szabványok alkalmazását - tehát a játszóterek ezek alapján történő felszerelését, ellenőrzését és üzemeltetését - hivatott biztosítani a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tavalyi rendelete.
A 2004. február elseje óta hatályos jogszabály előírja, hogy új játszótéri eszköz csak a kijelölt tanúsító szervezetek egyike által kiadott megfelelőségi tanúsítvány (vagy az azzal egyenértékű külföldi papír) alapján hozható forgalomba, illetve telepíthető, használható. Az említett szabványok szerint gyártott eszközökhöz automatikusan jár az engedély, az egyedi darabokat pedig a kijelölt tanúsítók valamelyikével meg kell vizsgáltatni: ha a szabványban előírttal legalább azonos szintű biztonságot nyújtanak, akkor rájuk lehet szabadítani a kiskorú felhasználókat.
Ennél várhatóan problematikusabb lesz, hogy a már meglévő, korábban gyártott eszközök sem kerülhetik el a sorsukat: ezeket 2005. június 30-ig köteles ellenőriztetni a tulajdonosuk vagy üzemeltetőjük, és a balesetveszélyesnek találtakat el kell bontani, a menthetőket 2008. december 31-ig megfelelő állapotúra kell alakítani. Mindezen túl a játszóeszközökre karbantartási és ellenőrzési tervet kell készíteni, az ellenőrzést évente legalább egyszer, 2009-től évente kétszer el kell végeztetni. Mostantól tehát kötelező megtenni mindazt, amire a gyerekek biztonságáért józan ésszel eddig is figyelni kellett volna - csak nem volt rá pénz. Másfelől azonban a felmérések szerint a gyerekbaleseteknek csak igen kis részéért voltak felelősek a játszótéri szerkentyűk (bár nyilván egy baleset is sok), a rendelet hatására pedig a felújításokra-cserékre nem terem hirtelen forrás az önkormányzatoknál.
Az országban közterületen, óvodákban, bölcsődékben, iskolákban található játszóterek pontos számát nem lehet tudni, de becslések szerint 15-20 ezer van belőlük. Jó részük állapota siralmas, az pedig egészen biztos, hogy döntő többségük nincs összhangban az előírásokkal. (Kecskeméten például már végeztek felméréseket: a játszóterek 90 százaléka nem felelt meg a szabványnak.) A felülvizsgálati díjak igen sok mindentől függenek: az eszközök számától, a fajlagos költségektől (sok játszótérrel rendelkező budapesti kerületben egy eszköz ellenőrzése olcsóbban jön ki, mint egy távoli község egyetlen csúszdájáé), és a hat kijelölt szervezet is igen eltérő árakkal dolgozik. Mindenesetre nem a játszóterenként 20-30 ezer forinttól egy-két százezerig terjedő ellenőrzés okozza majd a legnagyobb gondot, hanem ami utána következik. Ritkább, szerencsés esetekben könnyen lehet korrigálni: például a három egymás melletti hintából a szabványnak megfelelően leszerelik az egyiket, a beszorulással, beakadással fenyegető helyeket megszüntetik, és a talajra ütéscsillapító réteget helyeznek; a komolyabb átalakítások viszont már játszóterenként milliós tételeket is jelenthetnek. Továbbá: egyetlen új eszköz ára több száz ezer forintnál kezdődik, sok milliónál folytatódik, felső határ nincsen. Összességében a minimálprojekt költségeit a legóvatosabb becslések is mintegy 15 milliárd forintra teszik, amelyet vagy előteremtenek (átcsoportosítanak) az önkormányzatok, vagy nekilátnak bontani.
A települések elméletileg kapnak innen-onnan némi segítséget, persze önrészre mindenképpen szükség van. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) 2003-ban összesen 136 millió forinttal támogatta a önkormányzatok játszótér-felújítási programjait. A pályázat elbírálása során előnyben részesült az a település, ahol az első játszótér megvalósítása volt a cél, ahol vállalták a körbekerítést, a karbantartást, vagy ha önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzat jelentkezett. Végül 54 település jutott így kiegészítő forráshoz, azaz átlag 2,5 millió forinthoz. Erre az évre ennél jóval több pénz elosztását tervezték, a miniszteri ígérvények 230 és 310 millió forint között mozogtak - az idő múlásával csökkenő értékben. Kifejezetten pozitív döntésként értékelhető, hogy a központi elosztás helyett a pályázatokat a regionális fejlesztési tanácsok fogják kiírni és elbírálni. Idén mégsem írtak ki pályázatot: a tárca közleménye szerint azért, mert még tart az utófinanszírozott pályázatok pénzügyi és szakmai beszámolóinak ellenőrzése. Bár az összefüggés nem világos, a közlemény tartalmánál többet a minisztérium sajtóosztályán sem kívántak/tudtak lapunknak mondani, amiből akár arra is lehet következtetni, hogy talán mégsem lesz erre idén pénz.
Szóba jöhetnek még az uniós források is, az ismert nehézségekkel. Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program falufejlesztési és -felújítási - 872 millió forintos keretösszegű - pályázatában (sok egyéb mellett) játszóterek kialakítása is szerepel. A városok próbálkozhatnak a Regionális Operatív Programnak a városi területek rehabilitációjára 23 milliárd forinttal feltöltött kasszájánál is; igaz, ebbe játszótér csak a kijelölt rehabilitálandó akcióterület részeként tartozhat bele. A gond az, hogy a keretösszegek 2006 végéig értendőek, s a közreműködő szervezetek tájékoztatása szerint a nagy érdeklődés miatt (ami nem a játszótér-korszerűsítésekre vonatkozott) mostanra mindkét pályázatnál csaknem a teljes összeg sorsa eldőlt. Aki erre bazíroz, annak tehát igyekeznie kell - hacsak az operatív programok közötti esetleges későbbi átcsoportosítás nem változtat a helyzeten.
Karitatív szemlélettel és kiterjedt mecenatúrával nem kifejezetten büszkélkedő országunkban is vannak azért egyéb források.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az elmúlt hat évben 12 játszóteret alakított ki vidéki és budapesti lakótelepeken, az új előírásoknak is megfelelő eszközök telepítésével - tudtuk meg Palotai Ilona programvezetőtől. A hagyományos játszóparkoknál jóval többet nyújtó (bekerítik, őrzik, a "csellengő kulcsos gyerekekkel" napközben szociál-pedagógusok foglalkoznak stb.) "máltai-játszóterek" létesítését korábban alapítványok, majd az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium támogatta. A nem normatív támogatást idén már nem kapták meg a tárcától, ezért a programot egyelőre nem tudják bővíteni, sőt a meglévők - önkormányzatokkal közös - üzemeltetése is gondokat okoz.
A Matáv 1999-2001 között tizenöt városban 19 játszóteret épített több tíz millió forintért. A program azóta szünetel, így országos szinten a nagy belföldi cégek közül mostanra már csak az Aegon Magyarország Általános Biztosító Rt. támogat játszótér-felújításokat. Drevenka Edit, a cég kommunikációs igazgatója elmondta: a tavalyi 35 millió forint után idén eddig 16 milliót költöttek a programra. Ebből a pénzből tizenkét városban tud a biztosító 6-8 új játékot adni az önkormányzatilag elbontottak helyére, további 22 vidéki és fővárosi óvodának pedig egy-egy kombinált mászókát és labdajátékokat ajándékoznak egy-egy millió forint értékben. A cég gyerekközpontú támogatási politikájába illeszkedő akciót a későbbiekben is folytatják, noha, mint mondták, az átadással egybekötött játszónapnak országos szinten csekély a marketingértéke.
A rendelet be nem tartását és a későbbi baleseteket az önkormányzati és intézményvezetők vélhetően nem fogják megkockáztatni, ezért jövő ilyenkor a kijelölt tanúsító szervezetek jelentéseiből többet tudunk a hazai állapotokról. Újabb három és fél év alatt pedig eldől, hogy új, drága és biztonságos játszótereink lesznek-e - vagy semmilyenek. Ami tény: jelenleg az igénybe vehető segítség mértéke a feladattömeghez mérten elenyésző.
Mészáros Bálint
