Jávor Benedek Paks2-ről: „Most kéne kiszállni ebből”

A kormánynak vagy fogalma sincs arról, mi történik, vagy nyíltan hazudik - mondja a volt EP-képviselő, a főváros brüsszeli képviseletének vezetője. Az orosz-ukrán háború energiapolitikai következményei mellett interjúnkban szó esik arról is, megmenekülhet-e Orbán és Kaczynski a jogállami szankcióktól.

Narancs.hu: Február 27-én, három nappal az orosz-ukrán háború kitörése után írta ki a Facebook-oldalára, hogy vége a Paks2 projektnek. A kormány azóta többször is magabiztosan nyilatkozott az ellenkezőjéről. Kitart amellett, hogy nem fognak megépülni az új paksi blokkok?

Jávor Benedek: Továbbra is azt gondolom, hogy Paks2 megépülésére csak néhány nagyon kevéssé valószínű forgatókönyv bekövetkezte esetén maradna esély. Egy ilyen, sajnos nem túl valószínű forgatókönyv lenne a gyors békekötés Oroszország és Ukrajna között, ami már középtávon lehetővé tenné az Oroszország elleni uniós szankciók feloldását. Amit a hadszíntéren látunk, az a legkevésbé sem ebbe az irányba mutat, ezért arra számítok, hogy az Oroszország és az EU közötti konfliktushelyzet nem fog enyhülni, a szankciókat fenntartják, sőt olyan új szankciók is napirendre kerülhetnek, amelyek hosszú távon ássák alá az orosz gazdaság stabilitását, Oroszország képességét arra, hogy agresszív külpolitikai akciókat kezdeményezzen.

Ebben az esetben aligha lesz megkerülhető az orosz nukleáris technológia importja elleni célzott intézkedés, ami Paks2-t is érinteni fogja. De ha csak a ma érvényes szankciókat tartják fenn közép- és hosszú távon, egy idő után azok is jelentősen megnehezítik majd Paks2 kivitelezését, vagy akár teljesen meg is akaszthatják a projektet.

Narancs.hu: Az eddigi szankciók közül az érintheti Paks2-t, hogy a projekthez 10 milliárd eurós hitelt biztosító orosz Vnyesekonombankot kitiltották a SWIFT bankközi kommunikációs rendszerből. Ez mit jelent az atomerőmű-építésre nézve?

Jávor Benedek: A paksi orosz hitel trükkös hitel, mert a pénz valójában soha nem jár Magyarországon. Technikailag úgy működik a dolog, hogy az orosz cégek, többnyire a Roszatom leányvállalatai elvégeznek valamilyen munkát, ezt a magyar fél igazloja, majd a számlát az orosz cég közvetlenül a Vnyesekonombanknak nyújtja be. Az orosz cég az orosz banktól megkapja a számla ellenértékét, de ezt a magyar hitel felhasználásaként könyvelik, a magyar államadósságot növeli.

Mivel Magyarország és Oroszország között nincs pénzmozgás, a SWIFT-ből való kizárás pillanatnyilag nem akadályozza a projekt finanszírozását. A hitelt azonban vissza is kell fizetni, és a magyar kormány eddig az előtörlesztést választotta; hitelt vett fel a nemzetközi pénzpiacokról, és abból törlesztette a jóval kedvezőtlenebb kamatozású orosz hitelt a számlák jóváírásával párhuzamosan. Ezt az előtörlesztést az életben lévő pénzügyi szankciók ellehetetlenítik, ami azt jelenti, hogy ha az oroszok dolgoznak tovább, akkor a magyar adósság halmozódni fog egy nagyon rossz, jelenleg 4,5 százalékos kamatkörnyezetben. Ez igazán akkor jelentene problémát, ha a projekt megkapná a létesítési engedélyt és elindulnának a tényleges építési munkálatok – eddig csak előkészítés zajlott, körülbelül 300 milliárd forintot vert el Magyarország a paksi bővítésre, de a költségigény a tényleges építkezés megindulásával nagyságrendileg megugrana, és ha nem tudunk gyorsan fizetni a Vnyesekonombanknak, akkor az adósság is egyre nagyobb lenne.

De ez csak az egyik probléma. A konkrét építési munkákhoz orosz szakemberek százait, orosz munkások ezreit kellene Magyarországra utaztatni, Oroszországban gyártott anyagokat kellene nagy mennyiségben Magyarországra szállítani. Ez csak vasúton történhet meg, de a vasútvonal az ukrán fronton vezet keresztül.

Aki ebben a helyzetben úgy csinál, mintha Paks2 minden fennakadás nélkül mehetne tovább, annak vagy fogalma sincs arról, mi történik, vagy nyíltan és cinikusan hazudik.

Narancs.hu: Miért ragaszkodhat a kormány ehhez a narratívához? Nem akarják a választás előtt beismerni a projekt bukását, vagy van valami olyasmi a szerződésben, ami miatt nem tudják felmondani?

Jávor Benedek: Minden szerződést fel lehet mondani, nyilván ennek a költsége lehet kérdéses. Hosszú pereskedés után a paksi szerződés törzsszövegét bizonyos kitakarásokkal nyilvánosságra hozták, ebből az látszik, hogy szerepelnek benne vis maior kikötések, például a háború is, így a mai háborús helyzet jogalapot szolgáltathat a szerződés felbontására. De véleményem szerint még erre a hivatkozásra sincs szükség, mert az orosz fél évek óta szerződésszegésben van, képtelenek voltak az EU-s jogi környezetnek megfelelő terveket letenni az asztalra, így a projekt a mai napig nem kapott létesítési engedélyt, holott az eredeti menetrend szerint 2018 januárja óta épülnie kellene az erőműnek. Ez konkrét károkat okoz Magyarországnak, erre hivatkozva is felmondhatná a szerződést a kormány.

Maga a projekt meglehetősen kezdeti stádiumban van, viszonylag csekély veszteség mellett ki lehetne szállni belőle, sőt a magyar állam egy nemzetközi választottbíróság előtt jó érveket hozhatna fel amellett, hogy valójában nekünk jár kártérítés az oroszok hibájából bekövetkezett csúszás miatt. De ehhez most kéne kiszállni, legalábbis mindenképpen azelőtt, hogy Paks2 engedélyt kap, mert azzal a magyar jogi pozíció sokkal gyengébbé válna.

 

Fotó: Járdány Bence

Hogy miért tart ki a magyar kormány mégis a projekt mellett? El tudom képzelni, hogy a választás szerepet játszik ebben, nehéz egy kampány közepén beismerni, hogy az elmúlt 12 év Oroszország-politikája teljes egészében elhibázott stratégiát követett. Ugyanakkor a kormány nyilatkozatait figyelve ennél is rosszabb érzéseim vannak. Úgy tűnik, nem csak a látszatot akarják fenntartani, hanem egy nem kívánt fideszes választási győzelem esetén tényleg ragaszkodnának a projekt folytatásához. Ami lehetetlen lesz, hacsak Magyarország nem keveredik nagyon éles konfliktusba a nyugati szövetségi rendszerrel. Minél később omlik a nyakunkba a Paks2 jelentette katasztrófatömeg, annál nagyobbak lesznek a költségei; és addig sem történnek meg azok a lépések, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Magyarország energiaellátását Paks2 nélkül is biztosítani lehessen a 2030-as évtizedben.

Narancs.hu: Ön a Párbeszéd politikusa, ebben a minőségében kérdezem, hogy mi az ellenzék közös álláspontja Paks2-ről? Március 1-jén arról tartottak sajtótájékoztatót, hogy a kormány azonnali hatállyal mondja fel a szerződést, de Márki-Zay Péter Népszavának adott interjúja inkább arra utal, hogy csak az engedélyezési eljárást függesztenék fel, a miniszterelnök-jelölt szerint a teljes szöveg átvizsgálása nélkül felelőtlenség lenne felmondani a szerződést.

Jávor Benedek: Ez nézetkülönbség az ellenzéki együttműködésen belül, de igazából nincs nagy jelentősége. Most az a fontos, hogy az engedélyt ne adják ki a választásig - egyébként maga a kormány is úgy nyilatkozott, hogy erre csak április-májusban számítanak.

Szerintem amit a szerződésből ismerünk, bőven világossá teszi, hogy ez rendkívül előnytelen konstrukció Magyarország számára. Az ukrajnai háború fényében a geopolitikai kockázatairól is eleget tudunk, nyilvánvaló, hogy egy orosz pénzből, orosz technológiával, orosz cégek által épített és orosz fűtőelemekkel működő erőmű súlyos energetikai kiszolgáltatottságot eredményez, de ha Márki-Zay Péternek a teljes szerződés ismeretére van szüksége ahhoz, hogy ezt a megállapítást megtegye, akkor ismerje meg a teljes szerződést. Én ezt felesleges óvatoskodásnak tekintem, de ha a választás megnyerését követően mélyebb elemzés után mondjuk fel a szerződést, akkor mondjuk fel úgy, a végeredmény ugyanaz lesz.

Narancs.hu: A kormány szerint az ellenzék többek között Paks2 felmondásával is Magyarország energiabiztonságát és a rezsicsökkentést veszélyeztetné.

Jávor Benedek: A mai rezsicsökkentést nyilvánvalóan nem egy 2032-ben termelni kezdő erőmű fogja megvédeni, ez már nem is csúsztatás, hanem arcpirító hazugság a kormány részéről. Ráadásul Paks2 jóval drágábban termelne energiát, mint az alternatíváját jelentő megújuló energiaforrások. A kormány hivatalosan 55 euró/Mwh-ra teszi a Paks2 által termelt energia önköltségi árát, ha beleszámolnák a projektre felvett hitel kamatköltségeit is, akkor ez a szám közelebb lenne a 100 euró/Mwh-hoz, ehhez képest a mai európai megújulós projektek 30-40 euró/Mwh-s árat kínálnak. Ha valami, akkor a megújuló energiaforrások használata lenne a rezsicsökkentés záloga, Paks2 a magyar villamosenergia árának az emelkedéséhez járulna hozzá, nem a csökkentéséhez.

Az már komolyan vehető felvetés – és valójában az egyetlen ilyen a kormányzati hazugságáradatban -, hogy lehet-e biztonságos energiaellátást garantálni a 2030-as évtizedben Paks2 nélkül. Szüksége van-e Magyarországnak egy alaperőműre, ami nem időjárásfüggő, és a klímaváltozás elleni fellépésnek megfelelően nem is fosszilis. Erről lehet szakmai vitát folytatni, de azt látjuk, hogy a globális villamosenergia-rendszerek fejlődése – energiatárolás, energiamenedzsment, fogyasztó oldali szabályozás - abba az irányba mutat, hogy egyre kisebb szerepe lesz a Paks-típusú alaperőműveknek.

Meggyőződésem, hogy a 2030-as évek elejére ki lehet alakítani Magyarországon is egy geopolitikai kockázatot nem jelentő, megújulókra alapuló energiarendszert, még ha későn is kezdünk bele, mert a kormány 2010 óta úgy torzítja az energiapiacot, hogy maga idézi elő azt a problémát, amire aztán Paks2-t kínálja megoldásként. Mesterségesen gátolják a megújuló energiaforrások térnyerését, kvázi-tilalom van szélerőművekre, sokáig akadályozták a napenergia hasznosítását is, és az elmúlt évek napenergia-boomja is inkább a Fidesz-körüli oligarcha-kör helyzetbe hozását szolgálta, nem egy valós energetikai alternatíva kiépítését.

Súlyos mulasztás, hogy mindent egy lapra, Paks2-re tettek fel.

Ezzel együtt van még tíz évünk, és ha Paks2 felmondásával párhuzamosan az energetikai átállás szolgálatába állítjuk a Magyarországra érkező uniós pénzeket, akkor képesek lehetünk arra, hogy kezeljük a Paks1 négy blokkjának 2032 és 2037 közötti fokozatos lekapcsolásával keletkező energiaigényt.

Narancs.hu: Az ukránok nagyon szorgalmazzák az orosz kőolaj- és földgázimport leállítását, az európai vezető politikusok egyelőre negatívan vagy legalábbis óvatosan nyilatkoznak erről, de eleinte a SWIFT-tel is ez volt a helyzet. Benne van a pakliban egy ilyen szankció?

Jávor Benedek: Ezek kényszerhelyzetek. A vezető európai politikusok az elmúlt napokban és hetekben meghozott döntések egyikét sem szerették volna meghozni. A közeljövőben érkezhetnek még olyan képsorok Ukrajnából, aminek hatására az európai politikusok ma még nehezen elképzelhető lépésekre kényszerülnek. Egyébként már ma is van az energiaipart érintő szankció egyes európai államok részéről, a német kormány például leállította az Északi Áramlat 2 projekt engedélyezését, ami mellett évekig kitartott azután is, hogy a Krím 2014-es megszállásával nyilvánvalóvá vált, milyen geopolitikai fenyegetést jelent a német energiaellátás további Oroszországhoz kötése. 

A kőolaj- és gázszállításra kiterjedő szankciókat ugyanakkor nagyon óvatosan kell megtervezni, mert sajnos valóban fennál energetikai függőségi viszony Oroszországgal. Akkor lehet ilyen szankciókat hozni, ha Európa képes menedzselni a helyzetet az orosz import kiesésével is. Ennek a menedzselhetőségnek a kialakítása viszont a tervezett szankcióktól függetlenül is elengedhetetlen, mert előállhat egy olyan helyzet, hogy maga Oroszország zárja el a csapokat. Napi többszázmillió eurónyi bevételük származik az európai energiaszállításokból, óriási gazdasági katasztrófát okozna ez nekik, de megtanultuk, hogy Putyin képes a mi nézőpontunkból irracionális döntéseket hozni, ilyen döntés volt Ukrajna lerohanása is.

A nukleáris fenyegetéshez képest még mindig alacsonyabb szintű csapás lenne a fosszilis energiahordozók szállításának felfüggesztése. Európának erre az opcióra is fel kell készülnie.

Narancs.hu: Jelenleg nem is lenne alternatívája az orosz gáznak és olajnak, vagy ami lenne, az annyival drágább, hogy nem éri meg bevállalni?

Jávor Benedek: Rövid távon nem is lenne alternatíva. Ha holnap reggel lekapcsolnák az orosz gázvezetékeket, Európa nem tudná pótolni a kieső mennyiséget. Hogy mennyi idő alatt lehet kialakítani az említett menedzselhetőséget, az sok mindentől függ, részben a döntéshozók kompetenciáján kívül eső dolgoktól, például az időjárástól is. Nem mindegy, hogy tavasszal gyors melegedés következik be, és hamar véget ér a fűtési szezon Európa nagy részén, vagy jelentős lakossági gázfogyasztással kell számolni még áprilisban is.

Az orosz szállításokat pótolni hivatott kapacitások kiépítése időbe telik; a Németország által bejelentett új LNG (cseppfolyósított földgáz) terminálok nem a jövő hónapban fognak fogadni gázszállítmányokat, és az is kérdés, hogy a világpiacon lesz-e elegendő LNG, és ez milyen áron érhető el. A gáz árának emelkedésével csökken a hagyományos földgáz és az LNG ára közötti különbség, de az orosz gáz pótlása azért óhatatlanul többletköltségekkel fog járni. Persze Európa eddig is vállalt költségeket annak érdekében, hogy Oroszország számára fájó szankciókat hozzon. Ha az orosz fosszilis energiaszállítmányokról való leválás egyszer menedzselhetővé, csak drágává válik, onnantól kezdve egy optimalizációs kérdés lesz, hogy meglépik-e.

Narancs.hu: A háború kitörése előtt aktuális kérdés volt, hogy az Európai Bizottság beveti-e a jogállamisági mechanizmust a magyar és a lengyel kormány ellen, illetve fennmarad-e a két országban a helyreállítási alap pénzeinek visszatartása.  Most a korábbiaknál is fontosabbá vált az európai egység fenntartása, a két ország ráadásul jelentős menekülthullámmal néz szembe, ami szűkítheti a Bizottság mozgásterét. Lehetséges, hogy a háború „menti meg” Orbánt és Kaczynskit a jogállami szankcióktól?

Jávor Benedek: Lengyelország esetében egyértelmű a helyzet: nincs olyan európai döntéshozó, aki ebben a helyzetben Lengyelország torkára akarná tenni a kést. A konfliktus első vonalában vannak, és az Ukrajnának nyújtott támogatások tekintetében is Lengyelország az egyik legfontosabb európai szereplő. Ők most minimum időt nyertek, a Lengyelországgal szembeni jogállamisági eljárás mindenképpen csúszni fog. Abban már nem vagyok ennyire biztos, hogy a helyreállítási terv jóváhagyásával aktívan is igyekeznek-e pénzt pumpálni Lengyelországba a helyzet kezelésére, de emellett is szólnak érvek.

Az a szempont, hogy az ukrajnai háború árnyékában lehet-e élezni a belső európai konfliktusokat, Magyarország esetében is felmerül, de itt azért a mérleg másik serpenyőjében is komoly súlyok vannak. A magyar kormány Oroszország legfontosabb szövetségese volt az elmúlt években, és némi bizonytalankodás után megint stabilizálódott az a kormányzati narratíva, ami továbbra is az európai intézményeket okolja a háború gazdasági következményeiért és fenntartja az oroszbarát irányvonalat, azzal együtt, hogy belátták, hogy az uniós szankciók megvétózása most nem opció.

A Bizottság a magyar dossziénál azt is megfontolás tárgyává teheti, hogy akarnak-e uniós támogatásokat nyújtani annak a magyar kormánynak, amelyik az EU fennállásának talán legsúlyosabb konfliktusa során minimum kétkulacsos politikát játszik, és részben az EU ellenfele, az orosz agresszor irányába tájékozódik. Vigyázni fog az európai egységre a Bizottság, de komoly stratégiai érvek szólnak amellett is, hogy akár a jogállamisági mechanizmust is felhasználva késztessék egyértelmű állásfoglalásra a magyar kormányt abban a kérdésben, hogy Oroszországot vagy az Európai Uniót tekinti fontosabb partnerének.