Ángyán József a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűlésén, 2011 márciusában a következőket mondta: "A háttérből még mindig irányítják a folyamatokat azok a maffiahálózatok, amelyek az elmúlt 60 évben szerveződtek, és telepedtek rá a mezőgazdaságra." Egy ilyen kijelentés sokat elárul az illető személyiségéről. A következetesen multi- és versenyellenes felfogásáról elhíresült, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) jogalkotásáért, stratégiai tevékenységéért és parlamenti "aprómunkájáért" felelős államtitkár - aki ráadásul minden forrásunk szerint Orbán Viktor egyik legfontosabb ágazati kulcsembere - a múlt héten beadta lemondását. Lépésének konkrét okáról hivatalos tájékoztatás nem volt. Minden forrásunk állítja ugyanakkor, hogy bár Ángyán többször is kilátásba helyezte már távozását, a mostani leépítések címén háttérbe szorított (kirúgási listára helyezett) bizalmi munkatársai miatt feloldhatatlanná vált az ellentét közte és a minisztérium közigazgatási államtitkára, Farkas Imre között. A jelek szerint e konfliktus azonban csak az utolsó csepp volt a pohárban: az államtitkári búcsú valódi okai sokkal mélyebben húzódnak.
A lapzártánk előtti hírek szerint Orbán Viktor elfogadta Ángyán József lemondását - pedig a lelépő államtitkár mind politikai felfogásában, mind személyében közel áll a miniszterelnökhöz. Nem mellesleg jegyezzük meg: Ángyán személyében egy olyan főhivatalnok távozik most posztjáról, aki egy többségében uniós pénzekkel gazdálkodó minisztérium vezető tisztségviselőjeként rendre az EU lényegét jelentő szabad kereskedelem (jelesül az élelmiszer-szabadkereskedelem) ellen ágált.
Belelovalta magát
Ángyán Józsefet több jelenlegi politikai, érdek-képviseleti partnere és korábbi egyetemi munkatársa is elszabadult hajóágyúhoz hasonlította. A környezetóvó gazdálkodás iránti elkötelezettségében mélyen küldetéstudatos, érzelmektől fűtött személyisége számos konfliktus forrása volt mind korábbi munkahelyén, mind közéleti tevékenységében. A hatvanéves politikus a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1977-ben szerzett okleveles agrármérnöki diplomát, majd 1979-ben mezőgazdaság-tudományi egyetemi doktori címet, illetve 1980-ban kutató szakmérnöki diplomát is. 1993-tól a mezőgazdaság-tudomány kandidátusa, 1998-ban a környezettudományok területén habilitált. 2007-ben megkapta az MTA doktora címet. Hivatalos életrajza szerint "munkahelyei, beosztásai a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez, majd annak jogutódjához, a Szent István Egyetemhez kötik, ahol 1999-ben kapott egyetemi tanári kinevezést. Felsőoktatási, oktatásfejlesztési, tudományos tevékenysége keretében 1990-ben munkatársaival az agrár-felsőoktatásban elsőként kezdeményezte okleveles környezetgazdálkodási agrármérnöki egyetemi szak kidolgozását és indítását. 1991-1996 között a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet alapító igazgatóhelyetteseként, majd 1996 óta igazgatójaként tevékenykedik. Vezetésével az egyetemi kollektíva tíz új tanszéket alapított. 2006-ban további öt évre kapott megbízatást az intézetigazgatói feladatkör ellátására."
A 2006-os országgyűlési választásokon a Fidesz Pest megyei területi listáján szerzett mandátumot. Értesüléseink szerint ebben az időben alakult ki szorosabb kapcsolata az akkori választásokon vesztes Fidesz elnökével. Ángyán a Fidesz-frakció tagja lett, de funkciói közé tartozott a föld- és egyéb agrárügyekben radikális hangot megütő Magosz szakértői posztja is. 2006. május 30-tól az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságában, 2007. június 25-től az Országgyűlés kutatási és innovációs eseti bizottságában volt tag. A 2010-es országgyűlési választásokon újfent a Fidesz Pest megyei területi listájáról szerzett mandátumot. 2010. június 2-án a második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumának parlamenti államtitkárává nevezték ki.
Elegáns pályaív - pedig Ángyán körül már Gödöllőn is folyamatosan forrt a levegő. Legalábbis így emlékezik egyik volt egyetemi professzortársa, aki nem kevés iróniával Ángyánt a Monty Python-féle Gyaloggalopp önmagát demokráciaügyben felhergelő agyagszedőjéhez hasonlította, akire rászól az asszony, hogy ne lovalja már bele magát ebbe az osztálymicsodába. Ángyán József indulatos felszólalásairól legendák keringenek az egyetemi folyosókon, határozott fellépésének munkaügyi ki- és belépések egyaránt következményei lettek. Amikor a több intézmény összevonásával létrehozott Szent István Egyetem 2000-es belső szerkezeti kialakításakor felmerült, hogy saját intézete esetleg háttérbe szorulhat, netán meg is szűnhet, hallgatói és civil szervezeti tüntetés megszervezését is támogatta a háttérből.
A leköszönt államtitkár valóban nem fogja vissza magát, ha közönség előtt beszélhet. Idegen karvalytőkéről, a magyar földet elrabolni akaró spekulánsokról, a kétkezi termelőket megnyomorító nemzetközi "kereskedőmaffiáról" szóló eszmefuttatásai sokkal inkább illenének egy szélsőjobboldali karlengetős tüntetéshez, mint gazdaköri fórumhoz vagy egy sajtüzem átadó ünnepségéhez - a környezetében következetesen "professzor úr"-nak titulált főtisztviselő "animális erővel" gerjeszti maga körül az indulatot.
Látványos belépő
A magyar vidékkel kapcsolatos, radikalizmusában következetes felfogása ugyanakkor rendkívül közel áll Orbán gondolkodásához. Valószínű, hogy főhivatali állásba lépésétől kezdve ez a kapcsolat segítette át Ángyánt országos hírt verő konfliktusain. Az első ilyen a volt munkahelyén keletkezett: Hornok László, a Szent István Egyetem rektorhelyettese, a Professzorok Batthyány Körének tagja egy állítólag nem a nyilvánosságnak szánt, végül mégis napvilágra került levelében pár nappal államtitkári kinevezése előtt durván megtámadta Ángyánt. A szöveg szerint a rektorhelyettes alkalmatlannak és hiteltelennek minősítette Ángyán Józsefet a VM államtitkári posztjára. Hornok azzal vádolta a kinevezési papírjára váró államtitkárjelöltet, hogy leendő posztjához nincs meg a kellő felkészültsége, akadémiai tudományos címét nem hiteles tudományos mutatók alapján szerezte, és nincsenek kellő államigazgatási tapasztalatai sem. Szerinte Ángyán a politikai pozíciójából mindvégig újabb egyetemi posztok megszerzésére törekedett, egyetemi és akadémiai pozíciókból pedig politikai karriert épített. Az ügyben az Ángyánnal (és a Fidesz-szel, illetve a Magosszal) szimpatizáló közéleti személyek Hornok ellenében emelték föl a szavukat, a Magyar Tudományos Akadémia etikai vizsgálatot is indított, de érdemi döntés sem pró, sem kontra nem született.
Másik, ezúttal immár a politikai körökben is nagy port kavaró akciója után sokan azt hitték, a Fidesz két lábbal rúgja ki a professzor urat. A 2010-es önkormányzati választások előtt ugyanis Ángyán keményen nekifeszült a kétharmadot szerzett kormánypárt választókerületi vezetőjének, Vécsey Lászlónak. A képviselőnek választott szadai polgármestert egy nagy példányszámú helyi lapban szószegéssel vádolta, mégpedig egy önkormányzati ügyekben súlyos figurának számító személyiség, Gémesi György gödöllői polgármester ügyében.
"Ángyán Józsefet megkereste Szada polgármestere, Vécsey László, hogy támogatást kérjen választókerületünkben az országgyűlési képviselő-jelöltséghez. Ángyán Vécsey értésére adta, nem kívánok indulni a parlamenti mandátumért, továbbra is Gödöllő fejlődését szeretném polgármestereként elősegíteni, ám kérte, a Fidesz ősszel ne indítson Gödöllőn polgármesterjelöltet. Vécsey elfogadta Ángyán József feltételét, de a megállapodásról, úgy tűnik, elfeledkezett. Arra hivatkozik most, hogy nem volt joga megállapodni, ám ezt akkor elfelejtette közölni. Velem két magas beosztású fideszes politikus is tárgyalt - nevüket nem szeretném elárulni -, és szóban megállapodtunk: a Fidesz nem indít Gödöllőn polgármesterjelöltet" - emlékezett erre a várost ma is irányító, jelentős többséggel megválasztott Gémesi György.
A vita végül afféle kutya-macska békekötéssel zárult, de a Fideszben sokan nem felejtették el az affért. És a párton belül - legalábbis információink szerint - sajátos fűrészelés kezdődött Ángyán körül. Mind többen vetették föl a pártban: igazából kivel is van ez az ember?
Sakkfigurák
E konfliktusokból mindenki megtudhatta, nehézfiút igazolt Orbán a VM második posztjára. Ráadásul a tárca felső vezetésében is sajátos személyzeti politika alapján osztották a lapokat - több forrásunk szerint maga Orbán akarta, hogy ezen a nemzetstratégiai szempontból kulcsfontosságú területen mindig lehessen egymás ellen mozgatni a figurákat. A szűk szakmától kevéssé érintett karcagi jogász-polgármester miniszter, Fazekas Sándor mögött Ángyán, egy radikálisan "zöld" felfogású környezetvédelmi államtitkár (Illés Zoltán), valamint a versenyszerű gazdaságból, egy agrárvállalkozási részvénytársaság éléről a házba került Czerván György kényszerült együttműködésnek látszó munkába fogni. Mindezek tetejébe a gyakorlatias közigazgatási feladatokon, illetve a személyzeti politikán a kormányzó párt és néhány hozzá közel álló befektető is rajta tartotta a szemét. Egyes zöld szervezetek egyenesen azt állították, hogy az Ángyán-Illés-vonalat napjainkra a mezőgazdasági nagyvállalkozói oligarchák gyengítették meg, és ez a valódi oka a parlamenti államtitkár mostani lemondásának. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű.
Az államtitkárrá tett professzor bár valóban érzelmektől túlfűtött, nehezen kezelhető személyiség, minden őt ismerő forrásunk azt állítja, hogy igyekszik tartani a szavát. Erre pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium jelenlegi viszonyai között mind kevesebb módja maradt. Ángyán megszállottan hirdette, hogy a magyar mezőgazdaságot, sőt az egész vidéket úgymond ki kell emelni a piaci versenyből, és egyfajta ökológiai, önfenntartási, nemzetbiztonsági célterületté kell minősíteni.(Erről lásd: Kert-Magyarország 2.0, Magyar Narancs, 2011. május 19.) A szerinte a környezetet károsító nagyvállalkozásokat és a külföldieket minden lehetséges eszközzel ki kell szorítani az ágazatból, és a munkahelyeket teremtő családi gazdálkodásnak kell átadni a terepet. Ez volt a fő mondanivalója annak a programnak, amelyet Ángyán még 2009 őszén állított össze, és amely végül a Fidesz ágazati választási alapdokumentumává avanzsált. A tervezet mereven elzárkózott mindenfajta új technológiától (például a genetikailag módosított növények termesztésétől), és azt hirdette, hogy a rusztikus, "cserepes tanyás", "hagyományőrző", illetve családi gazdálkodási formákat kell minden állami erővel támogatni.
Bukott ügyek
Ezek a romantikus elképzelések a termelésének harmadát exportáló ágazatban, amely ráadásul a belpiacon is súlyos versenykihívásokkal küzd, megvalósíthatatlanok. De ezen túl is jól jött volna Ángyánnak az az államigazgatási tapasztalat, amit a már említett Hornok-levél hiányolt. Az államtitkár politikája több konkrét közigazgatási eljárásban lényegében megbukott. A minisztérium jelenleg perben áll például a tavaly nyári, későn és tökéletesen szervezetlenül megindított gmo-eljárások miatt, és szinte biztosan veszíteni fog az egyik legnagyobb hazai vetőmag-forgalmazó céggel szemben (lásd: Mentes vagy menthetetlen, Magyar Narancs, 2011. augusztus 4.). Az eljárási szempontból teljesen elrontott ügy még nemzetpolitikai szempontból is ártalmasnak bizonyult. Hasonlóan súlyos veresége Ángyánnak a földügy: a személyéhez kötődő program lényegében az állami földek kistermelőknek való újraosztását, illetve a nagyobb cégek használta területek korlátozását ígérte. Ebben az ügyben semmi nem történt - információink szerint tavaly év végén ezt a tényt indulatos szavakkal kérték számon rajta több gazdaköri fórumon is.
Ami pedig a hivatal "lényegét", vagyis a személyzeti politikát illeti, Ángyán sokak szerint egyszerűen ügyetlen volt. Hogy politikáját lojális munkatársakkal személyileg is megerősítse, olyan "aktivistákat" vitt a minisztériumba, akik időnként szakmailag értelmezhetetlen döntésekkel és szakvéleményekkel tüzelték föl az ágazati közvéleményt.
Mindezt betetőzte a két hete, személyesen Orbán Viktor statisztálásával bevezetett, elvileg 2020-ig szóló Darányi-terv (ismertetését lásd: Ábránd és valóság, Magyar Narancs, 2012. január 19.), amelyből a már emlegetett versenyszféra képviselőinek végül sikerült az államtitkár szívének oly kedves tételeket kihúzatniuk (például az osztatlan közös tulajdonok azonnali kimérését). Akadt olyan forrásunk, aki szerint Ángyán eltávolításában az agrár-gigabirodalommal rendelkező Csányi Sándor OTP-vezér, továbbá a szocialistákhoz, illetve a Fideszhez kötődő ágazati nagyvállalkozói kör korábban nem látott egységbe tömörült. 'k már a nyáron közreadott agrárstratégia miatt is kapun kívül akarták látni az államtitkárt. Más hírek arról szólnak, hogy Ángyánt megkereste a Jobbik is, hogy lenne-e a párt egyik új arca - szó mi szó, Ángyán tézisei légmentesen illeszkednének a párt irányvonalához. Ne feledjük azt sem, hogy Ángyánnal a Fidesz fő bázisának számító vidéki kisgazdálkodói tömeg veszíti el legfőbb támogatóját; a professzor esetleges átigazolása a Jobbikba még komoly fejtörést is okozhat Orbánnak. Nem véletlen, hogy kormányközeli forrásaink szerint a kormányfő megelőző lépéseket tett annak érdekében, hogy a radikális hangvételre fogékony, de pillanatnyilag a kormánypárti frakciókban ülő képviselők közül magával ne ragadjon néhányat a vehemens Ángyán - különben még a kétharmad is veszélybe kerülne.