Pécsről indulunk a jogsegélyszolgálat embereivel, akik hétfőn és kedden bejárják a környék hozzájuk tartozó falvait, hogy tanácsokkal lássák el a paragrafusokban (de előfordul, hogy még az írásban is) járatlan szegény, kiszolgáltatott lakosságot. Az első kiszállás helyszínén,
Alsószentmártonban
a jogsegélyszolgálat a falu szélén álló plébánia, úgy 50 méterre a polgármesteri hivataltól. A szolgáltatás maga is egy, az egyházhoz kapcsolódó alapítvány égisze alatt működik.
Lankó József plébánostól megtudjuk, hogy a hozzá tartozó falvakban régebben református magyarok laktak, a települések a cigányok többségbe kerülésével váltak katolikussá. Alsószentmártonon kívül nincs is templom, csak közösségi ház. Az alapítvány ingyenkonyhát üzemeltet 90 ember számára, időnként élelmiszer- és ruhasegélyeket oszt - főleg télen, amikor kevésbé akad alkalmi munka -, valamint működteti a jogsegélyt. Az egyházmegye fenntart egy óvodát 100 gyerek számára, tavalytól pedig Lankó és az alapítvány közfoglalkoztatóvá is vált. Az alapítványnál önkéntesként lehet dolgozni, fizetést nem tudnak adni.
Az önkormányzat - Vas Péter polgármester állítása szerint - nem tudott mindenkinek még 30 napnyi közmunkát sem biztosítani, enélkül pedig - az új szabályok értelmében - elvész a szociálissegély-jogosultság is (a segély kurrens neve egyébként foglalkoztatást helyettesítő támogatás). Újabban a segély összege is csökkent, 28 500-ról 22 800 forintra.
A 31 éve helyben szolgáló Lankó plébános viszont sikeresnek tartja a saját kísérletüket: "Eddig nem voltak önkénteseink, de az egyetlen szervezet voltunk a környéken, amelynek lehetősége és jogosultsága is volt ilyenfajta munkát biztosítani. Jöttek az emberek, hogy jelentkeznének, főleg innen, de a plébániához tartozó más falvakból is. Persze lehet az embereknek munkát adni, mindig akad egy kupac föld, amit el lehet hordani, vagy ki lehet takaríttatni valamit, de igazából arra voltam kíváncsi, milyen állapotban vannak. Az önkéntesség ideje alatt minden reggel leültünk hátul a teremben, ahol a jogsegélyezés is zajlik, körkérdéseket beszéltünk végig, egyéni és közösségi ügyeket, tőlük tudtuk meg jórészt, hol kell segíteni például fát vágni az öregeknek, csomó igény rajtuk keresztül érkezett be. Még a munkaszervezők is ők voltak. Megbeszéltük, hogyan látják a gyerekeik, a családjuk helyzetét, ez után a lelki előkészítés után kezdődött a munka. Elültettek száz gyümölcsfát is, gyökérről hajtott meggyfacsemetéket szedtünk ki az alapítvány kertjében, azokat hazavihették, és elültették a ház előtt, az udvarban. Ez alatt sokat lehetett tanulni az ültetésről, a metszésről, értelmes munka volt. Október közepétől lehetett jelentkezni, amikor egyszer kérdeztem, kinek mennyi van még hátra, kiderült, hogy van egy srác, akinek már egy hete megvan a jogosultsága, csak a társaság és a beszélgetés miatt járt vissza, semmi közvetlen haszna nem volt belőle."
A mindenfajta kényszer nélkül továbbra is ingyenmunkát végző, az immár csökkentett segélyből élő fiatalember példája némileg ellentmond Vas Péter kijelentésének. A polgármester, miután nem engedi bekapcsolni a magnót, közli, hogy - bár nekünk ez úgyis "magas" - ő itt él, épp ezért pontosan tudja, ki akar és tud dolgozni. ' azoknak ad munkát, akiknek szerinte érdemes. A polgármester döntésétől függ, ki végez ingyen- és ki pénzért fizikai munkát a falusiak közül. Az, hogy arról nem dönthet, ki kaphat segélyt és ki nem, a szerencsés véletlenen, valamint a papon és az alapítványon múlik.
Miközben a polgármester szerint sokan nem szeretnek dolgozni, az adóhatóság roppant éberséget tanúsít. Akad ugyanis, aki illegális kosárfonással sem átallja kiegészíteni a majd 23 ezer forintos havi jövedelmét. Tavaly épp ezért adóellenőrök szálltak ki inkognitóban fonott kosarat vásárolni, aminek eredményeként sikerült is lecsapni az alsószentmártoni feketegazdaságra. Tudjuk, az államkincstárnak minden fillér számít, és az ilyesfajta bírságokból is csurran valami - még ha a segélyből nehéz is levonni őket.
Drávapiski
Az alig több mint 100 fős települést a polgármestere, az SZDSZ-es tagtoborzóból Jobbik-szavazóvá lett Mali Zoltán helyezte az ország ún. politikai térképére. A faluról a Népszabadság novemberben azt írta, hogy lakói közül többen átjelentkeztek Siklósnagyfalura közmunkásnak, mert a Mali Zoltán vezette önkormányzat nem szervez számukra közmunkát, mindössze egy embert foglalkoztat.
A Népszabadság cikke után valamelyest javult a helyzet, jelenleg állítólag négy közmunkás van Drávapiskiben. Mali a decemberi közmeghallgatáson - a jelenlévők beszámolói szerint - azt mondta, bő 8 milliót nyert a helyhatóság e célra; ebből, ha igaz, több munkát is lehetne finanszírozni. A faluban körülbelül 15 olyan felnőtt van, aki sem öregségi, sem rokkantnyugdíjat nem kap, és alkalmazásban sem áll.
Mali a Népszabadság-cikk után blogjában (a cigányozáson és az érintett újságíró minden alapot nélkülöző rágalmazásán túl) arról is írt, hogy a közmunkások teljesítménye, amikor még többen dolgoztak, "fabatkát sem ért". A következő történet valamelyest megvilágíthatja, milyen elvárásoknak nem feleltek meg a falusiak - akik egyébként jelenleg szintén ingyen dolgoznak Siklósnagyfalun a segélyért. Az egyik falubeli fiatalember asztmásként nem bírta a kaszálást, némi huzakodás után orvosi igazolást is szerzett erről. Mali a beszámolók szerint ezt követően rászállt a fiúra, megalázta, kiültette az utcára az elrepülő madarakat számolni - mondván, másra úgysem használható.
A kisebbségi önkormányzat, illetve a falu és a polgármester viszonya az előző választások idején mérgesedett el végképp. Mali sokak szerint csak "törlesztett" azoknak, akikről azt feltételezte, hogy nem rá szavaztak. A Magyar Nemzetnek nyilatkozva január elején a polgármester vállalta, hogy az önkormányzat különbséget tesz "építő" és "romboló" lakók között, és csak az "építőket" támogatja. A Blikk decemberi hírei szerint viszont a polgármester ellen néhány büntetőügyben rendőrségi nyomozás zajlik, ezek egyike a választási csalás. A faluban hetven-egynéhány szavazókorú ember élt nem sokkal a választások előtt, 2010 októberében viszont több mint kilencvenen szavaztak.
A Blikk információit alátámasztja, hogy számos ingatlanba, beleértve üres telkeket és ránézésre is lakhatatlan házakat is, rövid idő alatt több személyt jelentettek be. Láttunk olyan rendőrségi jegyzőkönyvet is, amelyen a falopásért feljelentett lakos és feljelentője azonos lakcímen szerepelt, ami meglehetősen bizarr. A falusiak arról számoltak be, hogy tudtuk és jóváhagyásuk nélkül jelentkeztek be idegenek a házukba, ami természetesen illegális, és - az eljáró hivatalok jóhiszeműségét, jogkövetését feltételezve - csak közokirat-hamisítás révén lehetséges. Mali Zoltánnal is próbáltunk beszélni a helyszínen, de nem tartózkodott az általa vezetett faluban; sokak szerint hosszú időkre nem látni Drávapiskiben. (Az önkormányzat nyilvános telefonszámán sem tudtunk elérni senkit.) Talán emiatt állnak az ügyek, és korántsem csak a közfoglalkoztatásé: például az egyetlen utca egyik önkormányzati tulajdonú házának déli szárnyát Mali körülbelül két éve lebontatta, a nyugati fal már süllyed és repedezik. A siklósi jegyző tavaly júniusban határozatban kötelezte az önkormányzatot, hogy szüntesse meg a nyilvánvalóan életveszélyes állapotot, de Mali egyelőre nem tett semmit.
A drávapiski helyhatóság ugyanakkor más tekintetben nagyon is tevékeny: följelentette a nyugati fal árnyékában élőket, mivel építési engedély nélkül magasították meg a disznóólat. A problémát a siklósi önkormányzat eredményesen orvosolta, a ház mögötti disznóól immár újra eredeti méretében szerénykedik az udvaron. Már csak a folyamatos életveszélyt kellene elhárítani, az önkormányzattal és a polgármesterrel szemben is érvényt szerezni a jognak. Csak erre számíthatnak a falusiak. Siklósnagyfalu polgármestere addig is biztosítja számukra az ingyenmunka lehetőségét és ezzel az esélyt, hogy bennmaradhassanak a segélyezés rendszerében.
Gilvánfa
Tavaly október közepén indult a sellyei kistérségben a Start Közmunka Mintaprogram összesen 35 településen. Az ide tartozó Gilvánfa két alprogramban vett részt: a belvízelvezető árkok tisztításában, illetve a mezőgazdasági földutak karbantartásában. Összesen 35 embert tudtak foglalkoztatni év végéig - eredetileg 70 embernek szerettek volna munkát szerezni. Igyekeztek minden család legalább egy tagját beválasztani. Október előtt többnyire csak 4 órában tudták foglalkoztatni a rászorulókat, átlagosan két hónapig.
Idén december végéig 50 ember alkalmazására adott be kérelmet tavaly novemberben az önkormányzat, és úgy néz ki, hogy ezt a létszámot jóvá is hagyják, azaz 15 újabb közmunkás csatlakozhat a brigádokhoz. Csak a pénzt nem utalták egyelőre, úgyhogy nem tudni, mikor indulhat újra a munka. A legutóbbi hírek február elejéről szólnak, a várt időpontok folyamatosan tolódnak ki. Bogdán László polgármester arról számol be, hogy a megyei kormányhivatal munkaügyi központjának sellyei kirendeltségéről azt az ígéretet kapta, hogy a munka januárban folytatódik; sem ők, sem a központ nem tudja, miért nem így történt. A novemberi kérelmükben mindenesetre már január elsejétől kezdve kellett kalkulálni a várható költségeket. A gilvánfaiak úgy emlékeznek vissza, hogy szívesen dolgoztak, annak ellenére, hogy a földutakhoz kimenni több kilométeres - oda és vissza összesen másfél órás - gyaloglásra volt szükség, és az asszonyoknak is kimondottan nehéz fizikai munkát kellett végezniük. Az elburjánzott bokrok és fák ágait vágták le a földutakon dolgozók, azt szállították és égették el többnyire az asszonyok, azok is, akiknek az orvos pedig megtiltotta: de hát több mint a duplája a munkabér a segélynek.
A közmunkások között brigádvezetőket jelöltek ki, ők vezették a jelenléti íveket, és felügyelték a munka minőségét. Bogdán is hálás a Start-mintaprogramnak, és alig várja a folytatást: egyedül azt nem érti, hogy nem jár nyolcórányi komoly fizikai megterhelésért - havi két nap szabadsággal - rendes minimálbér. A résztvevők mindössze 47 ezer forintot kaptak kézhez. Arra a magyarázatra, hogy így kívánja a szabályozás mobilizálni azokat, akik már beleszoktak a munkába, csak annyit mond: a környéken sincsen semmi munka, különösen a válság kezdete óta. Az öregebbek, akik még a Kádár-korszakban végeztek hasonló munkát, különösen gyorsan jöttek bele újra a munkába, bizonygatja a polgármester. A fiatalok mindeközben tanfolyamra is járnak, ami januárban is folytatódik, amint arról az egyik résztvevő, Tomola Ferenc beszámol. Nemsokára láncfűrész-kezelői képesítést szerez, bár abban nem nagyon hisz, hogy ennek birtokában sikerül elhelyezkedni - targoncavezetői tanfolyamával sem ment túl sokra.
A minisztériumból érdeklődésünkre azt a választ kapjuk, hogy szó sem volt a program január elsejei újraindulásáról, az átfutást eleve hosszabbra számították. Mi több, a december 27-i kormányrendelet miatt, amely megemeli a garantált közfoglalkoztatási bért, újra kell tervezni a költségeket; különben is, az olyan munkák, mint például a földútkarbantartás vagy az árkok tisztítása, télvíz idején nem végezhetők el. Nehezen érthető persze, hogy akkor december 31-ig hogyan lehetett mégis elvégezni ezeket.
A minisztérium az előző év utolsó negyedévében gyakran hangsúlyozta, hogy az érintett kistérségekben 2014-ig, a hároméves program leteltéig biztosítják a közfoglalkoztatást. Nem értjük, hogy ha ez enynyire egyértelmű, akkor a munkaügyi központ sellyei kirendeltségén miért szembesülünk azzal, hogy a kérdésben nyilatkozattételi tilalmat rendeltek el az ottaniak számára. Gilvánfán mindenesetre mindenki a februárt várja - talán nem hiába.
