Az Országgyűlés Fidesz–KDNP-s többsége hétfőn kilenc évre a Kúria elnökévé választotta Varga Zs. András volt alkotmánybírót (135 igen szavazattal). Varga Zs. a jövő év elején foglalhatja el új posztját, miután lejár elődje, Darák Péter mandátuma. Darák 2012. január 1-jétől vezette a Kúriát, azóta, hogy az új Alaptörvény a Legfelsőbb Bíróság jogutódjaként létrehozta az intézményt.
Jóllehet a Kúria első elnökét is a kétharmados Fidesz-többség választotta, a legfelsőbb bírói fórum az elmúlt kilenc évben több fontos ítéletében a kormány érdekeivel ellentétesen döntött. A legutóbbi példa, hogy a gyöngyöspatai iskolai szegregációs perben az egyértelmű kormányzati nyomásgyakorlás ellenére a Kúria pénzbeli kártérítést ítélt meg a jogellenesen elkülönített cigány fiataloknak, de emlékezetes volt az is, amikor a 2018-as választásokkor a Nemzeti Választási Bizottság határozatát helybenhagyva érvénytelennek nyilvánították a nem szabályosan lezárt levélszavazatokat, vagy amikor a 2016-os „kopaszbotrány” után az MSZP népszavazási kérdését hitelesítették a vasárnapi boltzárról (népszavazás végül azért nem lett, mert a kormány visszavonta a törvényt). Persze, voltak a kormánynak kedvező, nehezen magyarázható döntései is a Kúriának – például engedélyezték a kormány 2016-os kvótanépszavazását –, de összességében egészen jól ellenállt a hatalmi törekvéseknek.
Ezt a viszonylagos függetlenséget veszélyezteti Varga Zs. András megválasztása ellenzéki pártok, civil szervezetek és több, a Narancsnak név nélkül nyilatkozó jogtudós és bíró szerint. Az aggodalmakat három okra lehet visszavezetni: Varga Zs. eddigi pályafutása az Orbán-kormány iránti feltétlen lojalitásáról árulkodik; a kormánynak valamiért nagyon fontos volt, hogy őt hozza pozícióba, két törvényt is módosítottak ennek érdekében; a közelmúltban pedig jelentősen erősítették a Kúria jogosítványait a jogegység biztosításában, ezáltal növelve a legfelső bírói szint befolyását az alacsonyabb szintű bíróságokra. A Kúria engedélyezett bírói létszáma jelenleg 113 fő; ez a háromezres magyar bírói karhoz képest nem tűnik soknak, a Kúria jelentősége mégis óriási – jogorvoslati vagy felülvizsgálati eljárásokban a Kúria mondja ki a végső szót a polgári, büntető- és közigazgatási ügyekben, a Nemzeti Választási Bizottság határozatait vagy a rendőrség gyülekezést megtiltó döntéseit pedig közvetlenül a Kúrián lehet megtámadni. Nagyon nem mindegy tehát, ki vezeti a legfőbb bírói fórumot, és mennyire tudja érvényesíteni az ítélkezésben a kormányzati akaratot.
A csúcson kell elkezdeni
„Varga Zs. András sosem volt bíró, nem tudja, mi az a függetlenség. Pályafutásának nagyobbik részében Polt Péter samesza volt, hierarchiában dolgozott, néhány, alkotmánybíróként hozott határozata pedig nyilvánvaló elfogultságot tükröz” – mondja egy közigazgatási ügyszakos kúriai bíró. Varga Zs. jelöltségét október 9-i ülésén nem támogatta az Országos Bírói Tanács (OBT) sem. A testület 13 választott tagja Varga Zs. ellen szavazott, csak Darák Péter – jelenlegi kúriai elnökként hivatalból OBT-tag – állt kiszemelt utódja mögé. Az OBT véleménye nem hatotta meg a parlamenti többséget, mégis jól jelzi a bírói közhangulatot, hogy az ország valamennyi bíróságának küldöttei által megválasztott OBT egyhangúlag ellenezte Varga Zs. kúriai elnökké emelését.
Döntésének indoklásában az OBT udvariasan elismeri Varga Zs. András „tudományos érdemeit, alkotmánybíróként és a legfőbb ügyész helyetteseként a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásban szerzett tapasztalatát”, ugyanakkor felhozzák vele szemben, hogy ítélkezési tevékenységet a bírói szervezetrendszerben korábban sosem végzett, jelöltté válását pedig „két közelmúltbeli törvénymódosítás tette lehetővé, ami nem feleltethető meg annak az alkotmányos elvárásnak, hogy a bírósági szervezetrendszer csúcsára más hatalmi ágaktól független, külső szemlélő számára is pártatlannak látszó személy kerüljön”.
Milyen módosításokról van szó? A kormány kezdeményezésére a parlament tavaly elfogadott egy olyan szabályt, amelynek értelmében azok az alkotmánybírók, akik korábban egy percet sem dolgoztak rendes bíróként, kérhetik bírói kinevezésüket, és miután megszűnik alkotmánybírói mandátumuk, a Kúriára kell kinevezni őket. Nyáron Varga Zs. András mellett hét további alkotmánybíróból lett ilyen „alvó bíró” – Czine Ágnesből, Juhász Imréből, Marosi Ildikóból, Schanda Balázsból, Sulyok Tamásból, Szabó Marcelből és Szalay Péterből. Ők alkotmánybírói mandátumuk lejártával automatikusan, pályázat nélkül a Kúriára kerülnek, vagy akár hamarabb is, ha az alkotmánybírói tisztségről lemondanak. A másik módosítás azt tartalmazta, hogy a Kúria elnökévé történő kinevezés feltételeként állított ötéves bírói jogviszonyba bele kell számítani egyebek mellett az alkotmánybíróként eltöltött éveket is. Ez a két módosítás tette lehetővé, hogy Varga Zs. Andrásból bírót, majd kapásból kúriai elnököt csinálhassanak. Szeptember végén közzétett első jogállamisági jelentésében mellesleg az Európai Bizottság is a bírói függetlenséget gyengítő lépésként bírálta a kormány újításait – akkor még csak sejteni lehetett, hogy ezek Varga Zs. elnökségének ágyaznak meg.
„Nem önmagában kritizáltuk a két törvénymódosítást, azt tettük szóvá, hogy a módosítások által fellazított követelmények miatt a tisztségre megfelelővé vált Varga Zs. András jelölése után az egyszerű állampolgárban felvetődhet, esetleg nem lesz pártatlan a Kúria elnöke” – mondja Vadász Viktor büntetőbíró, az OBT szóvivője. Szerinte komolyan rombolhatja a bíróságokba vetett közbizalmat, ha a szervezet tetején álló főbíró pártatlansága megkérdőjeleződik, mert így az emberekben óhatatlanul fel fog merülni, hogy akár az ő ügyükben eljáró bíró is politikai utasításokat követhet. Varga Zs.-től az OBT előtti meghallgatásán meg is kérdezték, „nem feszélyezte-e az a tény”, hogy a parlament kétszer is törvényt módosított miatta. Meglehetősen cinikus válaszában a főbírójelölt azt mondta, ő eredetileg úgy gondolt erre a módosításra, hogy majd hat év múlva – amikor lejárt volna az alkotmánybírói mandátuma – esetleg kérni fogja az áthelyezését a Kúriára. „Nem bántam volna, hogyha rám szabják [a törvényt], de most nem így van a helyzet” – olvasható a meghallgatás jegyzőkönyvében.
„Nem az OBT találta ki, hogy jó, ha a Legfelsőbb Bíróság vezetőjének van valamennyi ítélkezési tapasztalata” – emlékeztet Vadász Viktor. 2008 májusában az akkor még Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak (OIT) nevezett testület nem támogatta, hogy Sólyom László jelöltje, Baka András legyen a Legfelsőbb Bíróság elnöke, mert Bakának csak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán volt bírói gyakorlata. Több mint egy évvel később, második nekifutásra már Baka mögé állt az OIT többsége, a főbírójelölt a köztes időszakban a Fővárosi Ítélőtáblán volt bíró. Érdekesség, hogy amikor a második Orbán-kormány 2011/2012 fordulóján létrehozta a Kúriát a Legfelsőbb Bíróság helyett, Baka menesztését egyebek közt azzal indokolták, hogy az új szabályok szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjának betöltéséhez már ötéves ítélkezési tapasztalat kell. Ezt a követelményt puhították fel tavaly, hogy Varga Zs. András a Kúria elnöke lehessen.
„Az OBT indoklásával teljes mértékben egyetértek. Varga Zs. András sosem dolgozott bíróként, az ügyészség belső munkarendje, felelősségi rendszere pedig teljesen más, mint a bíróságoké. Az ügyészek esetében – miután a rájuk vonatkozó törvény előírja, hogy az ügyész a felettes ügyész utasításának köteles eleget tenni –, végső soron, felsőbb szinten születnek a döntések, a bíró ellenben saját döntéséért vállal felelősséget, amibe senki sem szólhat bele. Sokan attól félnek a Kúrián, hogy Varga Zs. majd itt is az ügyészségi hozzáállást próbálja meg érvényesíteni” – mondja lapunknak egy polgári ügyszakos kúriai bíró.
Túlmozgásos személyiség
Az 52 éves Varga Zs. András Marosvásárhelyen született, az ottani Bolyaiba járt középiskolába. Rövid ideig Temesváron tanult mérnöknek, a rendszerváltás után jött át az ELTE jogi karára. „A rendszerváltozás előtt fel sem merült a szocializmusban »ezek« között jogásznak lenni” – mondta erről az időszakról a Pázmány egyetemi lapjának. 1990-ben Marosvásárhelyen élte át a „fekete március” etnikai zavargásait, ott volt az RMDSZ-székház ostrománál, erről Lincshangulat Marosvásárhelyen címmel cikket is írt a Kapu folyóiratba. „A durvaságot ő más mértékegységgel méri, mint mi, puhány budapestiek” – mondja egy őt ismerő alkotmányjogász.
Az egyetem elvégzése után ügyészségi fogalmazóként kezdett, aztán amikor egykori tanára, Polt Péter 1995-ben ombudsmanhelyettes lett, átcsábította az ombudsmani hivatalba. Itt egészen a hivatalvezetőségig vitte, majd 2000-ben, amikor Poltot kinevezték legfőbb ügyésznek, az akkor mindössze 32 éves Varga Zs. a helyettese lett. A legfőbb ügyész helyettesi tisztséget 2000 és 2006, valamint 2010 és 2013 között töltötte be, a köztes időszakban – amikor nem Polt állt a szervezet élén – címzetes főtanácsos ügyészként dolgozott. Az ügyészségen ő volt a „nem büntetős” helyettes, tehát a viszonylag marginális közigazgatási és magánjogi kérdések tartoztak hozzá, ennek ellenére egy akkoriban az ügyészségen dolgozó forrásunk szerint aktivizálta magát az olyan szervezeti vitákban is, mint hogy legyen-e külön nyomozó ügyészség. Egyébként is „túlmozgásos személyiségnek” tartják, amikor az ügyészséget az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban képviselte, nem fogta vissza magát olyan ügyekben sem, amelyekben az ügyészség általában inkább tartózkodni szokott.
2013-ban három évre a Pázmány jogi karának dékáni tisztségét nyerte el, illetve a Velencei Bizottság (az Európa Tanács mellett működő alkotmányjogi tanácsadó testület) magyar tagjává választották. 2014-ben, nem sokkal a 45 éves minimumkorhatár betöltése után lett alkotmánybíró; hatéves alkotmánybírói ténykedése a kormányhoz való feltétlen lojalitásról tanúskodik. Előadó bírája volt a rémhírterjesztés új büntetőjogi tényállását vagy a „Stop Soros” törvényt alkotmányosnak mondó döntéseknek, vagy annak, amelyik nem talált fogást a 2018/2019 fordulóján bevezetni tervezett, később azonban elvetett elkülönült közigazgatási bírósági rendszeren (Varga Zs. nyilvános megszólalásaiban is támogatta a közigazgatási bíráskodás reformját). Ő volt az előadója annak az AB-döntésnek is, amely a Kúria korábban említett, a 2018-as levélszavazatok érvénytelenségéről szóló végzését vizsgálta felül. Ennek az AB-döntésnek az volt az érdekessége, hogy bár az alkotmányjogi panaszt nem tartotta befogadhatónak – lényegében megállapította saját hatáskörének hiányát –, az indoklásban mégis erőteljesen azt sugallta, hogy a Kúria jogértelmezése önkényes és Alaptörvény-ellenes volt. Varga Zs. különvéleményt írt ahhoz az AB-döntéshez, amely 2016-ban alkotmányellenesnek találta a Nemzeti Bank alapítványainál és gazdasági társaságainál keletkező adatok kivonását a közérdekű adatok köréből (ez volt az elhíresült „elvesztette közpénzjellegét” törvényjavaslat). Varga Zs. véleménye szerint a gazdasági társaságok vonatkozásában alkotmányos volt a javaslat, és szerinte az sem ütközött volna a visszaható hatály tilalmába, ha már folyamatban lévő, vagy akár lezárt eljárásokban alkalmazzák az új, megszorító szabályt.
Varga Zs. a 2010-es kormányváltás után szakértőként dolgozott – Patyi Andrással és Szalay Péterrel – az új Alaptörvény koncepcióján, azonban nem minden javaslatát tette magáévá a kormánytöbbség. Az időszűke miatt amellett érvelt, hogy először csak egy magalkotmányt fogadjanak el, ami preambulumot és alkotmányosalapelv-készletet tartalmaz, az ezen túli kérdésekről pedig később, törvényekben döntsenek. Az állam- és kormányforma kérdését nem vette volna be a magalkotmányba, ez az alapszöveg elképzelésében olyan lett volna, „amely a legitimizmus eredményétől (az Apostoli Királyság helyreállítása a törvényes dinasztia jogaiba visszahelyezése mellett) a szabad királyválasztáson át a köztársasági államforma véglegesítéséig bármely megoldást változtatás nélkül elvisel”.
Az elmúlt években megjelent tudományos publikációinak két fő vonulata a jogállamiság-fogalom és ezzel összefüggésben a bírói aktivizmus bírálata. Varga Zs. a kormány narratívájával összhangban állítja, hogy a jogállamiság fogalma nem kellőképpen definiált, abba a bíróságok bármit „betudhatnak”, ezért a 90-es években a magyar Alkotmánybíróság, mostanában pedig a nemzetközi bíróságok használják „önkényes fegyelmező eszközként” a jogállamiságot. Egy tanulmányában egyetértőleg idézi azokat a szerzőket, akik szerint a legveszélyesebb hatalmi ág a bírói, és azt írja, „halaszthatatlan feladat a bírói függetlenség természetes korlátainak újrafelfedezése és érvényesítése”.
Növekvő mozgástér
Kérdés, hogy a forrásaink által okosnak, ám morális gátlásoktól mentesnek nevezett, rezsimhű és karrierista jogász mennyire tudja majd maga alá gyűrni a kúriai bírókat. A Kúria elnöke konkrét ítélkezésben ritkán vesz részt, és azt is nehéz elképzelni, hogy a már kinevezett bírókat el tudná mozdítani. A kúriai bírákat és bírósági vezetőket – kollégiumvezető, kollégiumvezető-helyettes, tanácselnök – a Kúria elnöke nevezi ki, de a mozgástere itt sem korlátlan. Bírói pályázatoknál a pályázókat a Kúria bírói tanácsa rangsorolja, és ha a Kúria elnöke nem az első helyre rangsorolt pályázót akarja kinevezni, azt csak az OBT előzetes beleegyezésével teheti meg (mint láttuk, az OBT-ben ülő bírák elég kritikusak Varga Zs. Andrással szemben). A vezetői pályázatoknál a Kúria adott kollégiuma nyilvánít véleményt, itt a Kúria elnökének csak akkor kell az OBT jóváhagyása, ha olyan jelöltet nevezne ki, akit a kollégium többsége nem támogatott.
Az ügyelosztási rend kialakításánál már nagyobb szabadsága lesz Varga Zs. Andrásnak. Bár az ügyeket elvben többé-kevésbé automatikusan kellene elosztani a különböző tanácsok között, a Kúria jelenlegi ügyelosztási rendje is tartalmazza, hogy például a „tanácsok leterheltségének kiegyenlítése” céljából el lehet térni a főszabálytól. „Köztudomású, hogy a magyar bíróságokon az ügyelosztást jutalmazásra és büntetésre is használják” – mondja egy (nem kúriai) bíró forrásunk. Több beszélgetőpartnerünk szerint a Darák Péter által favorizált „nagytanácsi rendszer” is megágyazott annak, hogy Varga Zs. – ha akarja – manipulálhassa az ügyelosztást. Az ügyeket a Kúrián általában tanácselnökből és két bíróból álló ítélkező tanácsok bírálják el. Normál esetben az ügyelosztási rend ezeket a háromfős ítélkező tanácsokat sorolja fel, és megmondja, hogy milyen típusú vagy milyen iktatószámú ügyek fognak hozzájuk kerülni. Darák azonban a büntető kollégiumban már korábban, a közigazgatásiban pedig az idén úgynevezett „nagytanácsokat” hozott létre. Ezek jellemzően két tanácselnökből és négy vagy akár még több bíróból állnak. Az ügyelosztási rend már csak azt határozza meg, hogy mi alapján kerülnek az ügyek a nagytanácsokhoz, de hogy ezeken belül ki fog eljárni, azt az elnök által kijelölt, a „tanács adminisztratív ügyeinek intézésével megbízott” tanácselnök döntheti el.
Ez a rendszer alkalmas arra, hogy a renitensnek tartott tanácselnököket beültessék egy megbízhatóbb „adminisztratív elnök” alá, így megelőzve, hogy politikailag érzékeny ügyeket kapjanak. Az „adminisztratív elnökökben” pedig automatikusan is kialakulhat egyfajta bizonyítási kényszer a Kúria elnökével szemben, hiszen senki sem szeretné elveszíteni az ügyek elosztásával járó kényelmet és hatalmat. „A rendszer itt van, már csak egy hierarchikus szervezetekben jártas ember kell, aki irányítani is tudja” – mondja egy forrásunk.
Tovább erősíti az elnök szerepét a Kúrián idén júliusban bevezetett jogegységi panasz eljárás. „A korábbi rendszer a jogegység irányába hatott, de kellően rugalmas is volt – mondja a Kúria polgári kollégiumának egy bírája –, a Kúria elvi bírósági határozatai és a közzétett elvi döntések csak a Kúriára nézve voltak kötelező érvényűek, az alsóbb fokú bíróságoknak abban nyújtottak segítséget, hogy megismerhették a Kúria álláspontját egy adott jogi kérdésben. Jogegységi eljárást a Kúria egy tanácsa is tudott kezdeményezni, ha el akart térni egy korábbi elvi határozattól vagy döntéstől. A kérdést az adott kollégiumon belül létrehozott jogegységi tanácsban vitatták meg, és az eljárás végén született határozat már mindenkire kötelező volt. Ez az eljárás mindig egy jogi problémáról szólt, nem a konkrét ügyről.”
A megmaradt jogegységi eljáráson felül bevezetett új panasz abban más, hogy ezt a felek kezdeményezhetik, ha úgy gondolják, hogy ítéletében a Kúria jogkérdésben eltért bármely korábbi kúriai ítéletben (tehát nem csak az elvi jelentőségű döntésekben) található jogértelmezéstől. Ez az új panasztípus a konkrét jogerős ítéletek hatályon kívül helyezéséhez és a Kúria új eljárásához vezethet, a kúriai bírák tehát egymás ítéleteit bírálhatják felül, ami – túl azon, hogy elhúzhatja a végső döntés megszületését – a kollegiális légkörnek sem feltétlenül tesz jót. A jogegységi panaszokról döntő tanácsot ráadásul az elnök saját kezűleg állítja össze, és a törvény azt is lehetővé teszi, hogy az ügyben nem érintett két kollégium bírái kerüljenek többségbe benne. További változás a törvényben, hogy az alacsonyabb szintű bíróságoknak immár külön indokolniuk kell, ha el akarnak térni valamely kúriai ítélet jogértelmezésétől.
Ezt a „korlátozott precedens rendszernek” is nevezett megoldást Varga Zs. András külön tanulmányban vette védelmébe, OBT-s meghallgatásán pedig kifejtette, hogy jelenleg kívülről úgy látszik, nincs jogegység a magyar bírói gyakorlatban. Aligha kérdéses, hogy az új főbíró az olyan politikailag fontos területeken, mint a menedékjog, a gyülekezési jog vagy a választási viták, az egységesítés irányába szeretne elmozdulni. Ezzel összefüggésben is figyelemre méltó, amit a bírói függetlenségről szóló értekezésében ír: „A bíró dolga az volt, hogy felismerje a törvény őt kötelező értelmét, és arra alapítsa a döntését. (…) Ezt zavarta meg a posztmodern dekonstrukció, a fogalmi relativizmus, a szavak világos értelmének elveszítése, a jogrendszer további absztrahálása – jogelvek, alapjogok, értékek megjelenése. (…) Mindez végül oda vezetett, hogy a bíró függetlensége teljes értelmezési szabadsággá fajult. (…) Márpedig ha ezt védjük, a bírói önkényt védjük.”
