„Lerakom, mert itt elkezdődik valami beszélgetés” – mondta a telefonjába Kovács Gergő, a Kétfarkú Kutya Párt elnöke, mire Juhász Péter, az est másik résztvevője csak annyit felelt: „Ne, ne, fejezd csak be nyugodtan!” És ez elég mulattató indítása volt a Eötvös Károly Intézet csütörtöki beszélgetésének, ahol azért jó volt olyan ellenzéki és civil embereket hallgatni az Aurórában, akik nem a levegőbe beszélnek, hanem valóban tesznek is valamit. A beszélgetés címe – Politizáljanak-e a civilek? – persze tekinthető költőinek is, de a NER rendszerében már megtanulhattuk, hogy a civilek politizálásának vegzálás lesz a vége.
Pedig Vágó Gábor, az LMP alapítója és volt országgyűlési képviselő szerint ez nagyon nincs rendben, de a Fidesz rendszerében a civil szervezetek egyszerűen nem tudnak hagyományosan működni, mert
a hatalom ellehetetleníti őket.
Ellenzéki politikusként sincs sokkal könnyebb helyzetben az ember: a volt képviselő úgy vélte, az LMP egyik nagy hibája volt, hogy a parlamentben sorra gyártotta a tervezeteket, miközben ez a kutyát nem érdekelte. Valahol tökéletes jellemzője a mai politikának, amiről Vágó beszélt, vagyis hogy az ellenzéki önkormányzati képviselők elvileg a háttérben győzködik a fideszeseket, terjesszenek már ők be egy-egy ellenzéki javaslatot, mert különben úgyis leszavazzák a Fidesz képviselői.
| ||
Kovács Gergő, aki végig az est humorfelelőse maradt, arról beszélt, hogy itthon teljesen szétváltak a pártok és a civil szervezetek. Udvarhelyi Éva Tessza, a Közélet Iskolája társalapítója ugyanakkor nem gondolja, hogy a civil- és a pártpolitizálás között olyan nagy különbségek volnának. Szerinte az lenne az ideális eset, ha a pártok csak eszközei lennének a civil mozgalmaknak, és utóbbiak ellenőriznék a pártot. Udvarhelyi úgy látja, a civil mozgalmaknak most már radikalizálódniuk kell, mert „a döntéshozókkal való találkozgatásoknak semmi értelme”.
Juhász Péter szerint sem az a fontos, hol csinálja az ember politizálást, ugyanakkor ő otthagyta a civil vonalat, mert úgy látta, ma politikai változásokra van szükség, és a Fidesszel szemben nem megy konstruktívan, szép szóval. „Csak az erőpolitika működik ma” – mondta az Együtt alelnöke, aki az V. kerület önkormányzati képviselőjeként mostanság úgy mutat rá Rogán Antal és társai viselt dolgaira, ahogy azt egy ellenzéki politikusnak valójában kell. Arról is beszélt, hogy neki éppen ez a célja: rámutatni a hibákra, és majd később jöhet egy alternatíva felmutatása is.
Diószegi-Horváth Nóra, a Tanítanék aktivistája viszont azt látta problémának, hogy mindig az az egyik első kérdés, hogy mikor fognak már politizálni, és ilyenkor arra utalnak, hogy mikor válnak már párttá. Miközben ma a politizálás negatív bélyeg Magyarországon, és ez nagy baj.
De érdemes-e a NER szabályai szerint politizálni?
Ez a kérdés határozta meg a beszélgetés második felét, és abban mindenki egyetértett, hogy a fenéket, dehogy kell úgy ugrálni, ahogy a Fidesz fütyül. Vágó szerint ma a Parlamentben nem lehet ellenzékinek lenni, látszattevékenység, ami ott folyik. „Van egy díszellenzék, de mindannyian tudjuk, hogy az egyetlen döntési pont Felcsúton székel” – vélte a volt LMP-s. Kovács Gergő is arról beszélt, hogy nem azokat a csatákat kell megvívni, amiket a Fidesz szeretne, és könnyen eszünkbe is juthatott, miért működött a Kétfarkúak népszavazási kampánya.
Aztán az este végén előjött a már-már favoritnak számító téma, hogy mi lesz 2018-ban, legyőzhető-e a Fidesz. Mindenki elmondta a magáét, de csak a szokásosak kerültek terítékre (előválasztással sikerülhet, összefogással sikerülhet, egyetlen nagy párttal sikerülhet, stb.), amelyeket ezért most nem is részleteznénk, inkább Vágó Gábor mondatával zárnánk e beszámolót: „Ha csak az elit játéka lesz a politika, a helyzet még rosszabb lesz; a Fidesz elveszi a valódi civilek esélyeit, és saját álszervezeteket hoz létre.” Látjuk és tapasztaljuk, sajnos.
