Az először még Kuncze belügyminiszter által előterjesztett türelmi zónás elképzelést a Fidesz - MPP vitte át a parlamenten, így az SZDSZ-MSZP-többségű fővárosi közgyűlés gyakorlatilag a saját kormányzása alatt kidolgozott törvényt szabotálja. Hogy a háromszáz méteres szabály miatt a törvényről már megszavazása pillanatában tudni lehetett végrehajthatatlanságát, ez nem jogalkotási probléma a jogalkotásért felelős miniszter számára. Igaz, erre Csécsei Béla VIII. kerületi polgármester is csak a törvény hatálybalépése után jött rá; azokban az években, amíg a törvényért lobbizott, valahogy elfelejtett értesíteni bennünket, hogy kabarét szervez, nem komoly szabályozást.
Mégis, a türelmi zónákkal való bohóckodás valójában a nyolcadik kerület törvénye. Ott ugyanis bármely talpalatnyi hely a templomok, iskolák háromszáz méteres körzetében van. Tehát a kerületben nem lesz utcai prostitúció. Lesz majd a külső kerületekben. Pusztuljanak le a külvárosok, ne a Józsefváros. Ott bent majd az igazi ipar lesz, bordélyházak, masszázsszalonok, lokálok.
H
Az elvont gondolkodás kedvelői gyakran azzal érvelnek a bordélyok legalizálása mellett, hogy egyes nők szerintük önként választják a pénzszerzés e formáját. Három éve én is képes voltam figyelmen kívül hagyni, hogy a prostitúciós ipar a valóságban döntően lánykereskedelmet, totálisan kiszolgáltatott és kihasznált, testi-lelki-anyagi szempontól kifosztott női létet jelent. Úgy véltem, csak az erőszakot kell üldözni, egyébként a szex is áru lehet. Csakhogy pár szociológus és néhány tény meggyőzött: a testüktől való elidegenedés tehet képessé embereket válogatás nélküli (és így öröm nélküli) szexuális aktusra, és ennek tipikus oka a gyermekkorban átélt erőszak feldolgozásának elmaradása. A szex nem munka, illetve ami munka, az nem szex. Embertársunk méltóságát, személyes integritását vesszük semmibe, ha öröm nélküli szexuális aktusra bírjuk rá. Ezért a prostituáltat sértettnek tartja a jogérzékem, a klienst és a prostitúció szervezőit pedig jogsértőnek. Becsülöm a szerződés szabadságát, csak éppen úgy látom, legbenső emberi érzéseinknek és szenvedélyeinknek nincs pénzben kifejezhető értéke. Nem tartom humánusnak azt a társadalmat, ahol sérült, ráadásul rendszerint bántalmazott egyének intimszférájának megalázása "szolgáltatásnak" minősül, és még olcsóbb is, mint egy cipő.
A valóságos prostitúció szervesen összetartozik az erőszakkal, méghozzá a férfiak által lányok és nők ellen véghezvitt, sem alsó, sem felső korhatárt nem ismerő erőszakkal. Gyakran nem is áll másból, legfeljebb a férfiak még kereskednek is áldozataikkal. A prostitúció szabályozása körüli álszentségek legnagyobbika ennek a ténynek az elhallgatása.
H
Három héttel ezelőtt az Alkotmánybíróság nemleges választ adott arra a nem túl mélyenszántó kérdésre, hogy a türelmi zónák kijelölése végett a belügyminiszter magához veheti-e az önkormányzat rendeletalkotó szerepét. A pártok képviselői a döntés után hangsúlyozták, hogy a parlamentnek mielőbb új szabályozást kell kidolgoznia.
Ebből pedig az következik, hogy előbb-utóbb megint kurvázni fognak; úgy értve ezt, mint ahogy a cigányozás a cigányokról való igénytelen, lealázó beszédet jelenti. Közszereplőink unalomig csépelt, a valósággal értelmes összefüggésben nem álló szavakat fognak varázsigeszerűen ismételgetni, úgymint "legősibb mesterség", "kéjhölgy", "szexuális szolgáltatás" és a többi. Százszor el fogják mondani: "nincs értelme tiltani, hisz a tiltással még sehol nem szűnt meg", és nem fogják megmagyarázni, hogy ezen érveléssel miért nem éppen a zsebtolvajlás vagy a gyilkolás engedélyezését szorgalmazzák. "Örömlányokról" folyik majd a nyálas duma, és egyetlen szót sem fogunk hallani arról, miféle beteges, romboló szexuális vágy az, amit az elégít ki, ha a másik embert nem szeretni és figyelni kell, hanem utasítani és tűréséért megfizetni. Mély kuss lesz arról, hogy a pszichoszexuálisan sérült férfi kliensek a legnagyobb összegeket gyereklányok megerőszakolásáért szeretik fizetni - és felnőtt nőkkel jórészt csak azért elégszenek meg, mert nincs elég pénzük. Nem szexológusbizottság elé citálást, kioktató fejmosást fognak szorgalmazni e perverz férfiak számára (mint az abortuszért folyamodó - csöppet sem perverz, csupán csak egy férfi által bajba juttatott - nőknek fél éve), hanem higiénikus aktust; legalább ezzel elárulván ugyanakkor, hogy a kliensek a szexualitást nem emberi, hanem pusztán fizikai interakciónak tekintik. Nem követelik politikusaink majd azt sem, hogy a türelmi zóna bejáratánál védőnők állják el az utat, és három nappal az aktus előtt, megelőzésül kötelező mentális segítséget adjanak. Így a prostituálthoz igyekvő férfiaknak a védőnők sosem fogják az egészséges, kölcsönösségre és nem erőszakra alapuló szex pozitívumait ecsetelni. De szexuális aktivitásuk olyan torzulását sem, ami a prostituáltakkal való gyakorlás után óhatatlanul előáll: e kapcsolat megnehezíti ugyanis a kölcsönösségre épülő kapcsolat fenntartását, különösen a másik, a nő tekintetbevételét, beleértve a fogamzásgátlás felelősségét. S ha három nap múlva e "tájékoztatás ellenére" (idézet az abortusztörvényből) mégis ismételten megjelenne a kliens, nem fogja a tb-hivatalnok azt a nagy összegű egészségügyi hozzájárulást megfizettetni vele, ami a fertőző nemi betegségek megnövekedett kockázatának költségeit kompenzálja. (E gondolatot először Adamik Mária vetette fel Védőnőket a türelmi zónába? című beszédében, mely 2000. április 30-án hangzott el a Jászai Mari téren.)
Újságjaink tele lesznek viszont undorító, kétértelmű kifejezésekkel. A komoly lapok ismét "pásztorórának", jobb esetben "kanyarnak" fogják nevezni a telefonfülkében, autóban, kapualjban való háromperces szopatást, ismét meg fognak jelenni olyan megfogalmazások, mint "megtalálták a lyukat a gumiparagrafusok között", és talán az ORFK hetilapja is folytatja arról szóló eszmefuttatását, hogy vajon a prostik könyvelésében az ondó bekerül-e az "áthozat" rovatba. A komolykodóbbak "foglalkozásról" fognak beszélni, de azt már nem fogják közölni, hogy az ennek gyakorlásához szükséges "tudás" nem egyéb, mint a saját testtel való önrendelkezési képesség elvesztése. És hallgatni fognak arról is, hogy ezt az esetek 75-80 százalékában a gyermekkorban elszenvedett rendszeres, a személyiséget gyökereiig pusztító erőszak, leginkább szexuális erőszak alapozza meg, nem pedig a szakmunkásképző iskola (vö. Belügyi Szemle, 2000/3. különszám, 35. oldal).
H
Ha a férfi idegen nő testében akar maszturbálni, vagy azt birtokolni, megalázni, netán a férfi pénzért kíván gyereken (korábban mások által) elkövetett erőszakot venni, akkor a törvényhozás haptákba vágja magát - és megregulázza az áldozatot, az alávetett, al- és főmaffiózóktól sújtott nőt, lánygyermeket. Ha a férfi e hobbija fertőzéseket terjeszthet, mi következik ebből? A nő fizessen egészségügyi könyvért, a nő legyen megbüntethető annak hiányáért, végül pedig a férfit az adófizetők pénzén gyógyítsák meg. Ilyet már láttunk valahol valamikor.
A fajsúlyos kérdések elkerülése érdekében macsó közéletünk a prostitúció szabályozását merőben technikai problémának tünteti föl. Egy emberkereskedelmi konferencián, míg az előadó a prostitúció tiltása mellett érvelt, a hallgatóságban helyet foglaló kormánytisztviselő férfi megengedheti magának, hogy félhangosan közbeszólva ilyképpen tudassa ellenérzését: ha feláll a fasz, mégiscsak be kell valahova tenni. Ilyen színvonalú hivatalos filozófia mellett nem csoda, hogy a szabályozás céljáról nem, csak a módjáról esik szó.
Hogy a kurvákat ide, avagy oda tegyük-e.
Bennünket, macsókat kizárólag ez érdekel. Ahogy a hímtagnak az idegen nőbe való behelyezése sem emberi érintkezés, úgy a prostituáltak elhelyezése sem a prostituáltak mint emberek sorsáról való döntés számunkra. Ezért nem képes egyikünk sem világosan megmondani, miért pont a prostituált tevékenységét - és azon belül is legfőképpen a helyüket - akarnánk szabályozni. Dugjuk el valahova, ahol nem látszik - ez a ki nem mondott vezérelv vonatkozik elsősorban, ám kimondhatatlanul a farokra és a farokgazda kliensre, és csak másodlagosan, viszont már kimondhatóan a kurvára. Ebből vezetődnek le a "jogi"-nak nevezett tételek.
Mint például hogy állítólag ki kellene lépnünk abból az 1950-es New York-i egyezményből, amely kötelezi hazánkat a kerítők és bordélyműködtetők üldözésére. Bírálói szerint az egyezmény prostitúciómentes ideái utópisztikusak, nem képesek számot vetni a prostitúció létezésével, és sehol a világon nem sikerült általuk megszüntetni a prostitúciót. Csakhogy az egyezményről nem állapítható meg, hogy nem vált volna be, hisz nem is vették komolyan. Csatlakozásunk, 1955 óta egyetlen olyan perc sem volt, amikor a magyar törvények megfeleltek volna az egyezménynek. 1993-ig bűnöző volt a prostituált, 1998-ig szabálysértő, azóta szintén szabálysértő, igaz, más miatt. 1998 előtt a törvény a "kéjelgést" büntette, 1998 óta pedig ennek már a puszta szándékát is. Előfordul, hogy a rendőrség a korábbról ismert, közértbe tartó prostituáltat is megbünteti. A rendőrök ilyenkor azt írják a papírra, hogy a nő felajánlkozott, és a helyszínt is meghamisítják. A megbírságolt tehetetlen. Hiába panaszol, a fellebbvitel automatikusan a rendőrnek hisz. Akad olyan prostituált, akit már olyan összegben megbírságoltak, hogy 2003-ig lesz elzárva (ezt Kőszeg Ferenc írta, Népszabadság, 2000. dec. 29.). Azért, mert az utcán állt, annyit kap, mintha gyilkolt volna. Ugyanakkor olyan hír nem látott napvilágot, hogy a férfias rendőrség egyetlen férfi klienst is megbüntetett volna. Elkapni ugyan elkaptak jó párat, hisz így lehetett a nőre bizonyítani, hogy felajánlkozott, de a pasast elengedték, a nőt bevitték, és megbírságolták.
H
"16. cikk
A jelen Egyezményben részes Felek egyetértenek abban, hogy szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi, valamint az ezekkel összefüggő területeken működő szerveiken keresztül, álljanak bár közületi, avagy magánirányítás alatt, a prostitúció megelőzésére, valamint a prostitúció és a jelen Egyezményben említett bűncselekmények áldozatainak újranevelésére és a normális életviszonyokba való beillesztésére alkalmas intézkedéseket tesznek vagy elősegítik az ilyen intézkedéseket."
Világos, ez pénzbe kerülne. Márpedig olyan politikus nincs, aki ingyenes rítusokon kívül is emlegetné a nemek egyenlőségét. Olyan meg végképp nincs, aki ehhez azt is hozzá merné tenni, hogy a prostituált nők is megbecsülést érdemlő emberek volnának, akik személyes tragédiáik folytán a társadalom támogatására szorulnak. Ez a magyarázata annak, hogy kormánytisztviselők olyan idétlen szavakat találnak ki, mint például az "egyezménykímélő" törvény (értsd: koncepciójában egyezményellenes), hogy a kormánytagoknak fogalmuk sincs arról, mik és kik felelősek a prostitúció, a prostitúciós leány- és nőkereskedelem jelenségéért.
Az igazságügy-miniszter Zuschlag János MSZP-s képviselő azon kérdésére, mit kíván tenni a kormány a leánygyermekek prostitúcióra kényszerítése ellen, azzal felelt, "kiemelkedő jelentősége van a család morális hatásának, az iskola erkölcsi nevelésének, a valláserkölcsi oktatásnak, valamint az egészséges társadalmi morál kialakulásának és hatásának". Nem mondta meg azonban a miniszteri válasz, hogy kit is kellene erkölcsi, sőt valláserkölcsi nevelésben részesíteni: az erőszaktévőt, a prostitútort, az emberrablót, az embercsempészt, az abúzusért fizető klienst vagy a gyermekprostituált áldozatot. És ha valakinek még mindig kétségei lennének afelől, hogy a prostitúció magyar szabályozásának veleje a hímsoviniszta nőgyűlölet, akkor vessen egy pillantást a szabálysértési törvényre. "Tiltott kéjelgés" címén a prostituált elzárással vagy százötvenezer Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, ha külföldi, ki is utasítható. Ezek a szankciók klienssel szemben csak akkor alkalmazhatók, ha kiskorú prostituált ajánlatát fogadja el. Az általános szabály szerint a kliens a prostituálthoz képest kevesebbféle magatartásért és csak ötvenezer Ft-ig terjedő bírsággal sújtható, nem zárható el, és nem utasítható ki. A harmadik idevonatkozó paragrafus pedig a szexuális szolgáltatás felkínálását, hirdetését tiltja: a hirdetésre való jelentkezést vagy a kliens általi hirdetést nem. És hogy reményeink se legyenek: Zuschlag képviselő augusztus 28-án bejelentette, egyebek közt a Btk. olyan módosítását javasolja, hogy a kliens is börtönnel legyen büntetendő, ha kerítőtől szerez meg mást szexuális aktusra.
Ez egyszer elhangzott. Azóta pedig csend van.
