Juhász Géza: Egyezménykísérlet és nőgyűlölet

  • 2001. február 8.

Belpol

Bő négy éve van a prostitúció újraszabályozása a politika napirendjén. E négy év kevés volt ahhoz, hogy a prostitúció mibenléte vitatémává váljék.
Bő négy éve van a prostitúció újraszabályozása a politika napirendjén. E négy év kevés volt ahhoz, hogy a prostitúció mibenléte vitatémává váljék.

Az először még Kuncze belügyminiszter által előterjesztett türelmi zónás elképzelést a Fidesz - MPP vitte át a parlamenten, így az SZDSZ-MSZP-többségű fővárosi közgyűlés gyakorlatilag a saját kormányzása alatt kidolgozott törvényt szabotálja. Hogy a háromszáz méteres szabály miatt a törvényről már megszavazása pillanatában tudni lehetett végrehajthatatlanságát, ez nem jogalkotási probléma a jogalkotásért felelős miniszter számára. Igaz, erre Csécsei Béla VIII. kerületi polgármester is csak a törvény hatálybalépése után jött rá; azokban az években, amíg a törvényért lobbizott, valahogy elfelejtett értesíteni bennünket, hogy kabarét szervez, nem komoly szabályozást.

Mégis, a türelmi zónákkal való bohóckodás valójában a nyolcadik kerület törvénye. Ott ugyanis bármely talpalatnyi hely a templomok, iskolák háromszáz méteres körzetében van. Tehát a kerületben nem lesz utcai prostitúció. Lesz majd a külső kerületekben. Pusztuljanak le a külvárosok, ne a Józsefváros. Ott bent majd az igazi ipar lesz, bordélyházak, masszázsszalonok, lokálok.

H

Az elvont gondolkodás kedvelői gyakran azzal érvelnek a bordélyok legalizálása mellett, hogy egyes nők szerintük önként választják a pénzszerzés e formáját. Három éve én is képes voltam figyelmen kívül hagyni, hogy a prostitúciós ipar a valóságban döntően lánykereskedelmet, totálisan kiszolgáltatott és kihasznált, testi-lelki-anyagi szempontól kifosztott női létet jelent. Úgy véltem, csak az erőszakot kell üldözni, egyébként a szex is áru lehet. Csakhogy pár szociológus és néhány tény meggyőzött: a testüktől való elidegenedés tehet képessé embereket válogatás nélküli (és így öröm nélküli) szexuális aktusra, és ennek tipikus oka a gyermekkorban átélt erőszak feldolgozásának elmaradása. A szex nem munka, illetve ami munka, az nem szex. Embertársunk méltóságát, személyes integritását vesszük semmibe, ha öröm nélküli szexuális aktusra bírjuk rá. Ezért a prostituáltat sértettnek tartja a jogérzékem, a klienst és a prostitúció szervezőit pedig jogsértőnek. Becsülöm a szerződés szabadságát, csak éppen úgy látom, legbenső emberi érzéseinknek és szenvedélyeinknek nincs pénzben kifejezhető értéke. Nem tartom humánusnak azt a társadalmat, ahol sérült, ráadásul rendszerint bántalmazott egyének intimszférájának megalázása "szolgáltatásnak" minősül, és még olcsóbb is, mint egy cipő.

A valóságos prostitúció szervesen összetartozik az erőszakkal, méghozzá a férfiak által lányok és nők ellen véghezvitt, sem alsó, sem felső korhatárt nem ismerő erőszakkal. Gyakran nem is áll másból, legfeljebb a férfiak még kereskednek is áldozataikkal. A prostitúció szabályozása körüli álszentségek legnagyobbika ennek a ténynek az elhallgatása.

H

Három héttel ezelőtt az Alkotmánybíróság nemleges választ adott arra a nem túl mélyenszántó kérdésre, hogy a türelmi zónák kijelölése végett a belügyminiszter magához veheti-e az önkormányzat rendeletalkotó szerepét. A pártok képviselői a döntés után hangsúlyozták, hogy a parlamentnek mielőbb új szabályozást kell kidolgoznia.

Ebből pedig az következik, hogy előbb-utóbb megint kurvázni fognak; úgy értve ezt, mint ahogy a cigányozás a cigányokról való igénytelen, lealázó beszédet jelenti. Közszereplőink unalomig csépelt, a valósággal értelmes összefüggésben nem álló szavakat fognak varázsigeszerűen ismételgetni, úgymint "legősibb mesterség", "kéjhölgy", "szexuális szolgáltatás" és a többi. Százszor el fogják mondani: "nincs értelme tiltani, hisz a tiltással még sehol nem szűnt meg", és nem fogják megmagyarázni, hogy ezen érveléssel miért nem éppen a zsebtolvajlás vagy a gyilkolás engedélyezését szorgalmazzák. "Örömlányokról" folyik majd a nyálas duma, és egyetlen szót sem fogunk hallani arról, miféle beteges, romboló szexuális vágy az, amit az elégít ki, ha a másik embert nem szeretni és figyelni kell, hanem utasítani és tűréséért megfizetni. Mély kuss lesz arról, hogy a pszichoszexuálisan sérült férfi kliensek a legnagyobb összegeket gyereklányok megerőszakolásáért szeretik fizetni - és felnőtt nőkkel jórészt csak azért elégszenek meg, mert nincs elég pénzük. Nem szexológusbizottság elé citálást, kioktató fejmosást fognak szorgalmazni e perverz férfiak számára (mint az abortuszért folyamodó - csöppet sem perverz, csupán csak egy férfi által bajba juttatott - nőknek fél éve), hanem higiénikus aktust; legalább ezzel elárulván ugyanakkor, hogy a kliensek a szexualitást nem emberi, hanem pusztán fizikai interakciónak tekintik. Nem követelik politikusaink majd azt sem, hogy a türelmi zóna bejáratánál védőnők állják el az utat, és három nappal az aktus előtt, megelőzésül kötelező mentális segítséget adjanak. Így a prostituálthoz igyekvő férfiaknak a védőnők sosem fogják az egészséges, kölcsönösségre és nem erőszakra alapuló szex pozitívumait ecsetelni. De szexuális aktivitásuk olyan torzulását sem, ami a prostituáltakkal való gyakorlás után óhatatlanul előáll: e kapcsolat megnehezíti ugyanis a kölcsönösségre épülő kapcsolat fenntartását, különösen a másik, a nő tekintetbevételét, beleértve a fogamzásgátlás felelősségét. S ha három nap múlva e "tájékoztatás ellenére" (idézet az abortusztörvényből) mégis ismételten megjelenne a kliens, nem fogja a tb-hivatalnok azt a nagy összegű egészségügyi hozzájárulást megfizettetni vele, ami a fertőző nemi betegségek megnövekedett kockázatának költségeit kompenzálja. (E gondolatot először Adamik Mária vetette fel Védőnőket a türelmi zónába? című beszédében, mely 2000. április 30-án hangzott el a Jászai Mari téren.)

Újságjaink tele lesznek viszont undorító, kétértelmű kifejezésekkel. A komoly lapok ismét "pásztorórának", jobb esetben "kanyarnak" fogják nevezni a telefonfülkében, autóban, kapualjban való háromperces szopatást, ismét meg fognak jelenni olyan megfogalmazások, mint "megtalálták a lyukat a gumiparagrafusok között", és talán az ORFK hetilapja is folytatja arról szóló eszmefuttatását, hogy vajon a prostik könyvelésében az ondó bekerül-e az "áthozat" rovatba. A komolykodóbbak "foglalkozásról" fognak beszélni, de azt már nem fogják közölni, hogy az ennek gyakorlásához szükséges "tudás" nem egyéb, mint a saját testtel való önrendelkezési képesség elvesztése. És hallgatni fognak arról is, hogy ezt az esetek 75-80 százalékában a gyermekkorban elszenvedett rendszeres, a személyiséget gyökereiig pusztító erőszak, leginkább szexuális erőszak alapozza meg, nem pedig a szakmunkásképző iskola (vö. Belügyi Szemle, 2000/3. különszám, 35. oldal).

H

Ha a férfi idegen nő testében akar maszturbálni, vagy azt birtokolni, megalázni, netán a férfi pénzért kíván gyereken (korábban mások által) elkövetett erőszakot venni, akkor a törvényhozás haptákba vágja magát - és megregulázza az áldozatot, az alávetett, al- és főmaffiózóktól sújtott nőt, lánygyermeket. Ha a férfi e hobbija fertőzéseket terjeszthet, mi következik ebből? A nő fizessen egészségügyi könyvért, a nő legyen megbüntethető annak hiányáért, végül pedig a férfit az adófizetők pénzén gyógyítsák meg. Ilyet már láttunk valahol valamikor.

A fajsúlyos kérdések elkerülése érdekében macsó közéletünk a prostitúció szabályozását merőben technikai problémának tünteti föl. Egy emberkereskedelmi konferencián, míg az előadó a prostitúció tiltása mellett érvelt, a hallgatóságban helyet foglaló kormánytisztviselő férfi megengedheti magának, hogy félhangosan közbeszólva ilyképpen tudassa ellenérzését: ha feláll a fasz, mégiscsak be kell valahova tenni. Ilyen színvonalú hivatalos filozófia mellett nem csoda, hogy a szabályozás céljáról nem, csak a módjáról esik szó.

Hogy a kurvákat ide, avagy oda tegyük-e.

Bennünket, macsókat kizárólag ez érdekel. Ahogy a hímtagnak az idegen nőbe való behelyezése sem emberi érintkezés, úgy a prostituáltak elhelyezése sem a prostituáltak mint emberek sorsáról való döntés számunkra. Ezért nem képes egyikünk sem világosan megmondani, miért pont a prostituált tevékenységét - és azon belül is legfőképpen a helyüket - akarnánk szabályozni. Dugjuk el valahova, ahol nem látszik - ez a ki nem mondott vezérelv vonatkozik elsősorban, ám kimondhatatlanul a farokra és a farokgazda kliensre, és csak másodlagosan, viszont már kimondhatóan a kurvára. Ebből vezetődnek le a "jogi"-nak nevezett tételek.

Mint például hogy állítólag ki kellene lépnünk abból az 1950-es New York-i egyezményből, amely kötelezi hazánkat a kerítők és bordélyműködtetők üldözésére. Bírálói szerint az egyezmény prostitúciómentes ideái utópisztikusak, nem képesek számot vetni a prostitúció létezésével, és sehol a világon nem sikerült általuk megszüntetni a prostitúciót. Csakhogy az egyezményről nem állapítható meg, hogy nem vált volna be, hisz nem is vették komolyan. Csatlakozásunk, 1955 óta egyetlen olyan perc sem volt, amikor a magyar törvények megfeleltek volna az egyezménynek. 1993-ig bűnöző volt a prostituált, 1998-ig szabálysértő, azóta szintén szabálysértő, igaz, más miatt. 1998 előtt a törvény a "kéjelgést" büntette, 1998 óta pedig ennek már a puszta szándékát is. Előfordul, hogy a rendőrség a korábbról ismert, közértbe tartó prostituáltat is megbünteti. A rendőrök ilyenkor azt írják a papírra, hogy a nő felajánlkozott, és a helyszínt is meghamisítják. A megbírságolt tehetetlen. Hiába panaszol, a fellebbvitel automatikusan a rendőrnek hisz. Akad olyan prostituált, akit már olyan összegben megbírságoltak, hogy 2003-ig lesz elzárva (ezt Kőszeg Ferenc írta, Népszabadság, 2000. dec. 29.). Azért, mert az utcán állt, annyit kap, mintha gyilkolt volna. Ugyanakkor olyan hír nem látott napvilágot, hogy a férfias rendőrség egyetlen férfi klienst is megbüntetett volna. Elkapni ugyan elkaptak jó párat, hisz így lehetett a nőre bizonyítani, hogy felajánlkozott, de a pasast elengedték, a nőt bevitték, és megbírságolták.

H

"16. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek egyetértenek abban, hogy szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi, valamint az ezekkel összefüggő területeken működő szerveiken keresztül, álljanak bár közületi, avagy magánirányítás alatt, a prostitúció megelőzésére, valamint a prostitúció és a jelen Egyezményben említett bűncselekmények áldozatainak újranevelésére és a normális életviszonyokba való beillesztésére alkalmas intézkedéseket tesznek vagy elősegítik az ilyen intézkedéseket."

Világos, ez pénzbe kerülne. Márpedig olyan politikus nincs, aki ingyenes rítusokon kívül is emlegetné a nemek egyenlőségét. Olyan meg végképp nincs, aki ehhez azt is hozzá merné tenni, hogy a prostituált nők is megbecsülést érdemlő emberek volnának, akik személyes tragédiáik folytán a társadalom támogatására szorulnak. Ez a magyarázata annak, hogy kormánytisztviselők olyan idétlen szavakat találnak ki, mint például az "egyezménykímélő" törvény (értsd: koncepciójában egyezményellenes), hogy a kormánytagoknak fogalmuk sincs arról, mik és kik felelősek a prostitúció, a prostitúciós leány- és nőkereskedelem jelenségéért.

Az igazságügy-miniszter Zuschlag János MSZP-s képviselő azon kérdésére, mit kíván tenni a kormány a leánygyermekek prostitúcióra kényszerítése ellen, azzal felelt, "kiemelkedő jelentősége van a család morális hatásának, az iskola erkölcsi nevelésének, a valláserkölcsi oktatásnak, valamint az egészséges társadalmi morál kialakulásának és hatásának". Nem mondta meg azonban a miniszteri válasz, hogy kit is kellene erkölcsi, sőt valláserkölcsi nevelésben részesíteni: az erőszaktévőt, a prostitútort, az emberrablót, az embercsempészt, az abúzusért fizető klienst vagy a gyermekprostituált áldozatot. És ha valakinek még mindig kétségei lennének afelől, hogy a prostitúció magyar szabályozásának veleje a hímsoviniszta nőgyűlölet, akkor vessen egy pillantást a szabálysértési törvényre. "Tiltott kéjelgés" címén a prostituált elzárással vagy százötvenezer Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, ha külföldi, ki is utasítható. Ezek a szankciók klienssel szemben csak akkor alkalmazhatók, ha kiskorú prostituált ajánlatát fogadja el. Az általános szabály szerint a kliens a prostituálthoz képest kevesebbféle magatartásért és csak ötvenezer Ft-ig terjedő bírsággal sújtható, nem zárható el, és nem utasítható ki. A harmadik idevonatkozó paragrafus pedig a szexuális szolgáltatás felkínálását, hirdetését tiltja: a hirdetésre való jelentkezést vagy a kliens általi hirdetést nem. És hogy reményeink se legyenek: Zuschlag képviselő augusztus 28-án bejelentette, egyebek közt a Btk. olyan módosítását javasolja, hogy a kliens is börtönnel legyen büntetendő, ha kerítőtől szerez meg mást szexuális aktusra.

Ez egyszer elhangzott. Azóta pedig csend van.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.