Kálmán Olga nagyon ki akarta deríteni, van-e bármi különbség Karácsony és Horváth közt. Kiderült: van.

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. január 29.

Belpol

Csak úgy robog ez az előválasztás!

„Gergő programját átnéztem, szimpatikus volt. Nem találtam benne olyat amivel, nem értenék egyet. Szerintem 90 százalékban egyetértünk” – már egy óra tartott Kálmán Olga moderálásával a baloldali előválasztás „vitája”, amikor Horváth Csaba (MSZP) ezt találta mondani. A vita amúgy azért került idézőjelbe, mert ahogy az idézet is mutatja, sokkal inkább a hasonlóság domborodott ki a szocialisták jelöltje, illetve Karácsony Gergely (Párbeszéd) fellépésén, hogy mást ne mondjunk, álljon itt a zöld politikus reakcióját az előző idézetre: „sokszor nem tudom, hogy Csaba mondta először, vagy én.”

Ki-ki döntse el, hogy ez jó, vagy épp rossz hír.

De hogy döntsenek az előválasztók – akik kedd estig állítólag már 9 ezren szavaztak, ettől pedig mindenki boldog volt a Mozsárban -, ha városfejlesztési, szakpolitikai, önkormányzati kérdésekben ennyire hasonlóan vélekedik a két politikus? – kérdezte Kálmán Olga, nem is egyszer. (Az előválasztás egyébként vasárnap estig tart Budapesten. A győztes lesz a baloldal jelöltje a főpolgármester-választáson.)

false

 

Fotó: Németh Dániel

Íme pár rokonvonás a két jelölt elképzeléseiben:

-         iskolák vissza az önkormányzathoz

-         kórházak vissza az önkormányzathoz

-         humánus hozzáállás a hajléktalankérdéshez

-         zöld Budapest, azaz több fát, zöld területek védése

-         a Liget-projekt le, vagy megfújása

-         a részvételi demokrácia erősítése helyi szinten

-         civilek bevonása a döntésekbe

-         kilakoltatások megszüntetése, új bérlakáspolitika

-         átláthatóbb önkormányzat

-         a Fidesz akkor győzhető le Budapesten, ha egy jelölt lesz a kormánypárti ellen minden kerületben

A sor folytatható, hiszen ahogy mindketten hangoztatták, 21.századi, nyitott, szolidáris és befogadó várost szeretnének. Ezenkívül még két dologban biztosan értettek egyet a felek:

1, Puzsér Róbert egy troll

2, Tarlós István pedig egy kőkorszaki figura, aki nem érti a 21. századi várost, „30-40 évvel le van maradva, olyan, mint egy ’70-es évekből itt ragadt mélyépítő.”

Csak hangulatfestésként jöjjön még két idézet a jelenlegi főpolgármesterről, mielőtt továbblépnénk:

HCS: „Tarlós a bukóságban szokott kiemelkedni. Lefelé rúg, felfelé nyal.”

KG: „Nagy szavak, gyenge tettek embere.”

(De kapott még Tarlós, ennek idézésétől most eltekintenénk.)

Mi a különbség?

A beszélgetés jó két órán át tartott, és nagyrészében nem volt unalmas, ami már önmagában meglepő lehet. Kálmán Olga kellő iróniával és tettetett szigorral tartotta a kereteket, és mindkét politikus jobb formáját futotta – határozottabb stratégiája ugyanakkor Horváth Csabának volt.

A szocialisták fővárosi frakcióvezetője ugyanis azt találta ki, hogy a higgadt Karácsonyhoz képest ő lesz a radikálisabb, keményebb figura, aki úgy kidobja majd a Fideszt előbb Budapestről, majd az országból hogy csak na!

„Nem vagyok olyan türelmes, mint Gergő.”

„Nálam nem lesz fideszes alpolgármester!”

„Nem engedhetünk kémeket a központba!”

„A Fidesz csak az erőből ért! Budapestnek meg kell kapnia azt, ami jár neki.”

„Tudom, merem, teszem.”

Futószalagon, vagy még annál is gyorsabban jöttek a rutinos kampánysablonok. Néha egészen úgy tűnt, Horváth tényleg komolyan gondolja a dolgot, elővezette azt is, hogy népszavazással húzná csőbe a Fideszt, mert azt a következtetést vonta le az elmúlt években, hogy a kormánypártot csak az ilyen kezdeményezések tudták valamiképp befolyásolni, vagy eltéríteni korábbi szándékától.

Horváth vehemenségét nézve az ember már azon kezdett merengeni, hogy ez most a Szanyi Tibor-i tökösség, vagy igazából csak a Szanyi Tibor-i műtökösség, amikor hirtelen -mint lámpa a koromsötét tanyaudvaron! - felvillant a múlt és az igazi kérdés: mégis mit csinált ezzel a lendülettel Horváth Csaba az elmúlt 8 és félévben a legerősebb ellenzéki politikusként a városházán? Fel tudunk-e valamit idézni tőle?

Szóljon valaki, aki igen!

Kasszakulcs

Karácsony valóban higgadtabb volt, de tőle sem voltak idegenek az ilyen megnyilvánulások:

false

„Budapestet ki kell szabaditani a NER fogságából”

„Olyan városvezetés kell, amely méltányos a legyőzöttekkel szemben.” (Értsd: méltányolja a fideszes választók igényeit is.)

„NER megroppantása a városokban kezdődik.”

„Fideszes mítosz, hogy a NER betette a lábát az ellenzéki ablakon.”

„Ha én leszek a főpolgármester, mindennap kérek időpontot Orbán Viktortól, és minden nap elmondom, hogy nem kaptam, 10 ezer emberrel megyek majd tüntetni ez ellen.”

Utóbbi Kálmán Olga azon többszöri érdeklődésére volt válasz, hogy mit csinálnának az urak, ha netalán egyikük lenne az októberi szavazáson a főpolgármester mégis. A kasszakulcs ugyanis Orbánnál van.

Itt is jött a melldöngetés („Puskapor száraz, akkor oda fogunk durrantani”), de Karácsony itt is realistább álláspontot képviselt, míg Horváth népszavazást emlegetett a magasabb állami támogatásról.

Nem győzték hangsúlyozni (a szervező Republikon Intézet és a politikusok is), hogy végre van politikai vita Magyarországon, és elhangzott az is, hogy ez csak az első lépés, a többi is jön majd. És valljuk meg, egyáltalán nem rossz, hogy van egy ilyen kezdeményezés, ami nem is érdektelen.

Abban persze lehet, hogy Kálmán Olga szándékosan volt álnaiv, amikor a hasonló programok miatt arra utalt, hogy a választóknak nehéz lesz így dönteniük. Mintha Magyarországon a programok alapján választanának, és nem a karaktert, vagy a pártlogót néznék.

(Egy dolog maradt a levegőben: nem tudni lesz-e újabb vita az első kör után. Arra is hangzott el utalás, hogy igen, de arra is hogy nem. Lesz-e vita Puzsérral, vagy sem: úgy tűnik, ezt ma még nem tudja senki.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.