Kampányol a Magyar Kétfarkú Kutya Párt - "Semmit vagy semmit alapon"

  • Iványi Zsófia
  • 2010. augusztus 26.

Belpol

Örök életet, ingyensört, teljes adócsökkentést és persze boldogságot ígér a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) - mégis indul az önkormányzati választásokon. Miért?

Nagy volt a nyüzsgés a hivatalos és új keletű bejegyzése szerint egyesület, de a köztudatban pártként élő MKKP Több technót a parlamentbe! című augusztus huszadikai rendezvényén, az Erzsébet téren. A random ígérgetéssel bolondított zenélés Kovács Gergely, a párt kiötlője és vezetője szerint az egymásra találó érdekek mentén jött létre: "A dj-knek vannak bizonyos követeléseik, és mivel a mi pártunk bármit hajlandó megígérni, összefogtunk. 'k örülnek, hogy találtak egy pártot, ami támogatja a céljaikat, mi pedig örülünk, hogy rátelepedhetünk egy ilyen ártatlan civil kezdeményezésre."

Az "ártatlan" és a "civil" jelzők ugyanakkor az MKKP-tól sem állnak távol: nevezett rendezvényen a párt nagykorú önkéntesei mellett több kutyás pólót viselő kisgyerek is lelkesen osztogatta a szórólapokat, és kérésünkre egy ötéves forma kislány még azt is elmagyarázta, hogy mi az a kopogtatócédula, hova és miért kell leadnunk. A szervezők minden réteg megszólítására gondoltak: a zene a környéken lézengő tizenéveseket vonzotta, míg a technóra kevésbé fogékony járókelők figyelmét részben a papírmaséból készült "sétáltatható kampánykutya", részben a szórólapozó aktivisták keltették fel. Ottjártunkkor Victora Zsolt, az MKKP főpolgármester-jelöltje (miután az egyik kezében egy kisbabával, a másikban egy kölyökkutyával befejezte a pózolást a fotósoknak) épp egy idős bácsinak magyarázott az örök élet ígéretéről, amivel kapcsolatban a megszólítottnak egyetlen kérdése volt: "Katolikus értelemben?" De aztán hamar vette a lapot, s kérte, hogy a nyugdíjasok receptre kaphassanak szép, fiatal nőket, amit Victora rögtön meg is ígért. Bár sokan némi értetlenkedéssel fogadták a "Hajózható Nagykörút" és a "93 százalék, hogy nem fogunk lopni" típusú szólamokat, láthatóan senki sem találta zavarónak a viccparádét. Kovács Gergely elmondása szerint az interneten érkeznek néha negatív, a pártot a demokrácia megcsúfolásának bélyegző kommentek, de még semmiféle atrocitás sem érte a városban fellelhető MKKP-plakátok mennyisége alapján hiperaktívnak tűnő önkénteseket. Hozzátette, hogy a demokráciát nem ők, hanem az "igazi pártok" járatják le hosszú évek óta azzal, hogy teljesen hülyének nézik az embereket, épp ezért nekik az összes többi párt egykutya, s külön figyelmet fordítanak arra, hogy ne egyiket vagy másikat, hanem úgy általában az egész politikai kampányt figurázzák ki.

Hárman

Kérdésünkre, hogy az országgyűlési választásokon miért nem indultak, elmondták, hogy akkor még egyrészt egyesületként sem voltak bejegyezve, másrészt a listaállításhoz nyolcvan helyen kellett volna összeszedni az ajánlószelvényeket, és "nincs nyolcvan olyan emberünk, aki be is vállalná a kampányt az arcával, és tudna is úgy szerepelni, hogy ne beszéljen hülyeséget".

A párt komolyodását bizonyítja, hogy a 2006-os választásokkal szemben most nem kétfarkú kutyákat, hanem embereket indít. Mindösszesen hármat: a már említett Victora Zsolt (akinek 27 ezer kopogtatócédulára lenne szüksége az induláshoz) mellett Mogács Dánielt, aki a hetedik kerület (ezer cédula) polgármesteri címére pályázik, és Kovács Gergelyt, aki Szegedet (kétezer) vette célba. Kérdésünkre, hogy mit csinál, ha esetleg nyer, először a szokásos badarságokkal válaszolt, hogy "még arra is gondoltunk, hogy megvalósítjuk az ígéreteinket", majd nevetgélés után csak eljutottunk a megoldásig, miszerint, ha valamelyikük netán nyer, akkor nyomban lemond. "Ilyenkor kiírnak egy új választást, és azon már nem indulnánk, így megnyerheti egy normális párt. Mondjuk miután a viccpárt lemondott, elég kínos lenne megnyerni" - vélekedik Kovács, akivel először pár nappal a technoparti előtt a "pártszékházban" találkoztunk. Itt, egy Király utcai művészeti galéria aprócska emeletén beszélgetésünk idején elég nagy volt a forgalom, fiatal és kevésbé fiatal önkéntesek szaladgáltak fel-le, néhányan csak a párt újdonsült pecsétjét akarták megcsodálni, mások az egész padlót beterítő szóróanyagból markoltak fel valamennyit, megint mások az "ingyensör" felirattal ellátott üvegeket töltötték fel üzemanyaggal. Mint kiderült, nem egy sörforgalmazóval kötöttek megállapodást, csak szimplán lecserélték pár mezei sörösüvegen az eredeti címkét a maguk készítettre. A párt vezetője nem tartja valószínűnek, hogy a későbbiekben bármilyen cég felajánlja nekik a segítségét, hisz biztosan nem fognak hatalomra kerülni, ergo nem érné meg támogatni őket. Erre láthatóan nincs is szükségük: a kampány részben a befolyt adományokból (összesen nyolcvanezer forint, amiből eddig negyvenötöt költöttek; a részletes finanszírozási adatok megtalálhatók a párt honlapján, ahol az is fel van tüntetve, hogy mennyibe volt egy antikváriumi Burda magazin), részben haveri/önkéntesi alapon történő fénymásolással, plakátozással és szórólapozással, részben az interneten keresztül folyik. Elég eredményesen: a párt ismertsége és népszerűsége - csak a Facebook- és blogkommenteket elnézve - napról napra nő. Ebben az izlandi viccpárt közelmúltbéli sikerének is lehet némi szerepe (lásd keretes írásunkat), amelytől az eszmei közösség ellenére Kovács igyekszik elhatárolódni: "'k bementek az önkormányzatba, de mi nem akarunk. Ezért nincs is listánk - nem lesz az, hogy bejut esetleg két emberünk, és azok ott valamit agyalnak. Mi csak nagyban gondolkodunk, mindent vagy semmit alapon. Azaz igazából semmit vagy semmit alapon." Ráadásul az MKKP már 2006-ban is ezt a nótát fújta, így Kovács szerint az izlandiak nemes egyszerűséggel lenyúlták az ő ötletét - még ha nem is tudtak róla. Azért valahol örül az északi humorzsákok sikerének, mert ez megerősítheti az emberekben, hogy egy ilyen jellegű kezdeményezésnek van értelme.

És a többiek

Kérdésünkre, hogy más pártok próbálták-e már felvenni velük a kapcsolatot, Kovács elmondta, hogy őt anno több párt is felkérte, hogy vegyen részt a kampányában, de nem volt kedve, azóta pedig, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Egyesület hivatalosan is létezik (tehát kábé három hete), még senki sem jelentkezett. "Gondolom, nem is fognak, mert nekik ugyanúgy ciki lenne, mint nekünk. Annyira más dimenzióban mozog a mi programunk, nem hiszem, hogy összeegyeztethető lenne bármelyik igazi pártéval" - véli.

Az MKKP jelenleg a kopogtatócédulák gyűjtésére és a közelgő választásokra fókuszál, de a jövővel kapcsolatban is vannak elképzelései. Kovács szerint a következő választásokat kihagyják, egy ilyen, a tömény politikai cinizmust kifigurázó kampány bőven elég egyszer egy országnak. Ugyanakkor azt elképzelhetőnek tartja, hogy átcsusszannak a ló másik oldalára, és teljesen igazmondó pártként jelentkeznek majd, olyan ígéretekkel, mint "tényleg lopni fogunk, de azért a haveroknak is adunk belőle". A street-art akcióiról ismert pártvezető már csak azért sem akar politikával foglalkozni, mert egyrészt sansztalannak érzi, hogy bármin is változtatni tudnának, másrészt fél, hogy a politikusi pálya megváltoztatná. "Valószínűleg ez a sok politikus, akiket ma nem szeretünk, szintén úgy kezdte, hogy jobbat akart, mint ami van" - magyarázza.

"Az lenne a legideálisabb, ha senki nem szavazna ránk, hisz az azt jelentené, hogy az emberek annyira elégedettek az igazi pártokkal, hogy tudnak valakit választani." Véleménye szerint ha sok ajánlószelvényt kapnak, az egy erős társadalmi ellenérzés kifejeződése a fennálló politikai pártokkal szemben.

Viccpártok a nagyvilágban

A politikával szembeni ellenszenv (vagy az unalom) sokfelé sarkallja az embereket, hogy agyament ígéretekkel dobálózó pártokat alapítsanak, melyek néha meglepően jól szerepelnek a választásokon. A valaha volt legnagyobb viccpárti sikert az izlandi Besti Flokkurinn (Legjobb Párt) tudhatja magáénak: májusban a szavazatok 34,7 százalékát besöpörve megnyerték a reykjavíki helyhatósági választást, majd annak rendje és módja szerint bevonultak az önkormányzatba. Egyelőre nem tudni, hogy a humoristából immár főpolgármesterré lett Jón Gnarr alapította és vezette párt mit fog betartani az ígéreteiből, amelyek egyebek mellett ingyentörülközőkre, jegesmedvék betelepítésére és egy helyi Disneyland felhúzására vonatkoztak. Országgyűlési választásokon idáig a lengyel Sörimádók Pártja kapta a legtöbb szavazatot: 1991-ben három százalékukkal tizenhat mandátumot szereztek a humoros kollégák. Bár hasonló sikereket (egyelőre) nem tudhatnak magukénak, a kanadai Rinocérosz Párt, az új-zélandi Serious Party (Komoly Párt), a betöltetlen mandátumra utazó Üres Hangok Széke elnevezésű svéd csoportosulás, vagy a német Die PARTEI (A Párt) is egyre-másra hallat magáról - az utóbbi egyik legfőbb ígérete az, hogy újra felhúzzák a berlini falat. Az egyik legrégebbi viccpárt az 1983-ban alapított brit Monster Raving Loony Party (Tomboló Õrült Szörny Párt), ami már többször is ért el szép eredményeket a helyhatósági választásokon.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.