"A tanácskozások hangulatán érezni, és az első felmérések Csabáról is azt mutatják, hogy az áprilisinál is nagyobb bukta lesz" - így foglalja össze a Narancsnak az önkormányzati választás előtti várakozásokat és a főpolgármester-jelölt Horváth Csaba esélyeit egy szocialista választmányi tag; peszszimizmusát nevezhetjük a szocialista berkekben általánosnak. Amint az ilyen reménytelen helyzetekben lenni szokott, a felső vezetők viszszavonultak, és a párton belül sem exponálják magukat. A belső ellenzéket (mindenekelőtt Szili Katalint, Gyurcsány Ferencet és Molnár Csabát) és az elnökségen kívülre került "ortodoxokat" (kevésbé Lendvai Ildikót, inkább Szekeres Imrét, Kiss Pétert) már kevéssé hozza lázba, hogy vajon Horváth Csaba marad-e az MSZP jelöltje: ők időben kivonták magukat a kampány előkészületeiből, és csendben készülnek az október utáni időkre. A júniusban kinevezett új országos elnökség - élén Mesterházy Attila pártelnökkel és Szanyi Tibor megválasztott kampányfőnökkel - nyíltan nem akart konfrontálódni a fővárosi vezetéssel, de a háttérben azért sok követ megmozgattak, hogy Horváth Csaba fővárosi pártelnök, megválasztott főpolgármester-jelölt helyett egy "civil jelölt" mögé gyűjtsenek támogatást Tarlós István ellen. Ám a parlamenti ülésszak végére kirajzolódott, hogy a Fidesz, a KDNP és a Jobbik mellett többnyire az LMP is a szocialista kormányzati teljesítmény és politikai kultúra "elrettentő példájával" szemben kívánja meghatározni magát. A Kaltenbach Jenő jelölése körül kialakult helyzet már világosan mutatta, hogy az LMP-MSZP közös jelölésnek egy percig sem volt realitása.
Csináljátok!
"Budapest nem eshet el a jobboldal bábjának" - hangsúlyozta lapunknak az MSZP fővárosi mottóját a magát csak "szókimondásügyi felelősként" emlegető Szanyi, aki szerint a Kaltenbach-terv összeomlása ellenére továbbra is első számú politikai cél megakadályozni Tarlós István bevonulását a városházába - bármi áron. "Ennek értelmében az MSZP az utolsó pillanatig kész beáldozni magát a fővárosban, de lehetőség szerint bárhol az országban, ha egy, a Fidesztől balra szerveződő összefogás körvonalazódik" - folytatta határozottan a kampányfőnök, akinek szavait a jelek szerint értelmezhetnénk a párt országos kampánystratégiájának alapvetéseként is. Június végére az országos és a budapesti elnökség ugyanis egyaránt döntést hozott arról, hogy a választási együttműködések ügyeiben - amennyiben az a Fideszt és a Jobbikot nem érinti - szabad kezet biztosít a helyi (a fővárosban a kerületi) jelöltállító szervezeteknek. Így a tízezernél alacsonyabb lélekszámú városokban és falvakban a szocialista alapszervezetek még inkább a helyben ismert, független jelöltek támogatására hajtanak. A megengedő szabályozás eredményeként - többnyire korábbi szocialista fellegvárak közelében - országszerte különböző, helyenként egészen egzotikus baloldali választási szövetségek alakultak ki. Pécsett a szocialista Meixner András mögött nemcsak a helyi MSZP, de a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége meg a Magyarországi Munkáspárt 2006 megyei szervezete, sőt a Mecseki Bányászok Szakszervezete is felsorakozott - ők együtt a "Baloldali Összefogás" ernyője alatt szállnak ringbe a helyi időközi választáson fölényes győzelmet arató fideszes Páva Zsolt ellen. Egerben a "Megújuló Baloldal" nevet kapta az MSZP Sikeres Egerért Mozgalommal közös listája, míg az egyik utolsó végvárban, Szegeden a párt Csongrád megyei elnöke, Botka László az "Összefogás Szegedért Egyesület" civil szervezet támogatásával méreti meg magát. Botka lépése a legkevésbé meglepő: 2002-ben ugyanezen civil szervezet támogatásával lett először a város polgármestere, s eddig rendre számíthatott a helyi Fidesz-szimpatizánsok jó 10 százalékának szavazatára is. Néhol még megyei szintű "szövetségi együttműködés" is szóba került; Budapesten viszont úgy fest, minden kerületben önálló jelöltet indít az MSZP - kivéve Soroksárt, ahol hagyományosan a függetlenként induló Geiger Ferencet támogatja a párt.
Az elnökség és a fővárosi pártvezetés közötti félreértést épp a kerületi együttműködések sikertelen menedzselése eredményezte. A közös jelölt keresgélését Horváth Csaba még nem vette rossz néven, sőt már hetekkel Kaltenbach képbe kerülése előtt visszalépéséről biztosította a pártot egy baloldali jelölt javára (s ezt úri gesztusként értékelték a pártban, hiszen Horváth jelölését 92 százalékos támogatottsággal már februárban elfogadta a budapesti küldöttgyűlés). Szanyi és a fővárosi vezetés konfliktusa inkább abból adódott, hogy - miután a fővárosi civil jelölt terve bedőlni látszott - a kampányvezér Budapesten belül is szervezkedni kezdett, és több kerületben valószínűtlen választási együttműködéseket vizionált. Többek közt arról győzködte a XVI. kerületi szervezet tagságát, hogy a Fidesz-győzelem megakadályozása végett a már februárban testületileg elfogadott Tóth Imre helyett inkább Hajdú László jelenlegi szocialista polgármestert támogassák, aki most független színekben indul. Ezzel egyrészt magára haragította a helyi szervezetet, amit Hajdú év eleji kilépése már amúgy is szétzilált. Másrészről Szanyi nemcsak a fővárosi pártvezetés territóriumát sértette meg, de a már említett határozat mellett szembement a párt alapszabályával is, mely szerint az országos elnökség csak különleges esetekben avatkozhat be a helyi szintű jelöltállítási folyamatba, s egészen kirívó szabálysértést követően vétózhat meg helyi szervezet által már elfogadott jelölést. Ezt már sem Horváth, sem Molnár Zsolt budapesti kampányfőnök nem hagyta szó nélkül: a nagy balhé mégis elmaradt, s ez forrásaink szerint döntően a reménytelen politikai helyzet szülte közöny számlájára írható - bár szerepet játszhatott benne az is, hogy az új elnökség egyelőre kerül bármilyen hangos belső konfrontációt. Mindenesetre a pártvezetés levette kezét a kampányirányításról, a kampányfőnök pedig megúszta némi szemrehányással. Ha Szanyi nem akciózik tovább, októberig most már a posztján maradhat: az elnökségből szivárgó hírek szerint valójában ez már nem oszt, nem szoroz. Nem mond ennek ellent, hogy Mesterházy augusztus elején kéthetes szabadságra ment, és lapzártánkig még nem került elő.
Addig üsd!
Ahogy Mesterházynak nem kellett ölre mennie a miniszterelnök-jelölti posztért, úgy februárban Horváth Csabán kívül sem akart senki főpolgármester-jelölt lenni az MSZP-ben - erről kevés vita zajlott a budapesti és az országos irányítás között. Horváth ingyen BKV-s magánakciója a korábbi pártvezetésben elsősorban szerencsétlen időzítése miatt keltett riadalmat, s ez később csak azért nem lett vitatéma a Jókai utcai székházban, mert mire az új elnökség felállt, "már teljesen mindegy volt, mit variálunk: ebből a szobából a Csabát már nem lehet kihozni" - fogalmazott kérdésünkre az elkeseredett választmányi tag. Arra legtöbben alkalmasnak tekintik Horváthot, hogy emelt fővel képviselje az MSZP-t, s padtársai elvitathatatlan erényeként említik, hogy "ő legalább zokszó nélkül, tisztességesen végigcsinálja majd a kampányt". Túl nagy nyomással nem kell megbirkóznia: komoly elvárások kevésbé, inkább csak vágyálmok fogalmazódnak meg a szocialista táboron belül. A fővárosban reális célként legtöbben a 20 százalékot emlegetik, de többen már azzal is megelégednének, ha a három ellenzéki pártnak sikerülne megtorpedóznia a Fidesz fővárosi közgyűlési többségét. Erre egyébiránt jó esély mutatkozik: ha a Fidesz tavaszi budapesti listás eredményeit vennénk alapul, akkor egy mandátumon múlna a kormánypárt többsége a fővárosi közgyűlésben. Ebben az esetben egyébként újfent előállhat a "mandátumrablás" esete, ami legutóbb Demszky Gábor számára is az egyszemélyes többséget jelentette a négy éve alakult közgyűlésben. (A "mandátumrablás" lényege, hogy a listavezető, az esetek döntő többségében főpolgármester-jelölt mandátumáról lemondva felajánlja helyét a lista következő jelöltjének - s így eggyel növeli saját frakciója létszámát.) Szanyi szerint a közgyűlési többség megakadályozása a minimális cél, "országosan pedig legalább 1,2 millió x-et szeretnék látni az MSZP-s jelöltek neve mellett", s hasonló, a tavaszi fővárosi szereplést felülmúló reményeket fogalmazott meg a Narancsnak Molnár Zsolt is. Egy név nélkül nyilatkozó regionális kampánykoordinátor és választmányi informátorunk szerint viszont már a tavaszi eredmény megismétlése is bravúrnak számítana. Emiatt a kampány elsődleges célja a még megmaradt szavazók mobilizálása és az MSZP számon kérő, ellenzéki karakterének hangsúlyozása lesz; az erős negatív kampány szükségességét pedig az indokolja, hogy a gyanú szerint a Fidesz számos fontos stratégiai intézkedést (megszorítást?) csak a választások után akar foganatosítani. Szocialista forrásaink legalábbis biztosra veszik: Orbán Viktor írásba adta minisztereinek, hogy a helyhatósági választásokig semmi komoly költséggel járó akciótervet nem szabad útjára indítani, s helyzetértékelésük szerint csupán a Fidesz halogató politikájának eredménye az az önkormányzati választás előtt szokatlan helyzet, hogy - botrány, reformterv és megszorítás körvonalainak hiányában - a regnáló kormány elutasítottsága meglehetősen alacsony. "Amikor a Fidesz októberben lép, nekünk már helyzetben kell lennünk, hogy emlékeztessük őket és választóikat korábbi ígéreteikre" - magyarázza a reflexszerűen opponáló szocialista kommunikációt egy név nélkül nyilatkozó képviselőjelölt, aki szerint nemcsak a köztisztviselőket, de minden állami és közigazgatási beosztottat figyelmeztetni kell a kampány során, hogy "még a szocialista nagybácsival rendelkező óvó nénik beosztása sem lesz biztonságban". Abban a kívülállók közt egyetértés mutatkozik, hogy korai és hiteltelen lenne az MSZP-nek már a kampányban a megújult párt szerepét magára öltenie, ezért is keltett konsternációt az, amikor a kampánycsapat kínos helyzetbe navigálta magát a napokban az LMP-vel szemben. Bihary Gábor fővárosi szocialista képviselő plagizálással vádolta meg az ökopártot azt követően, hogy Jávor Benedekék nyilvánosságra hozták 76 oldalas budapesti programjukat. Karácsony Gergely LMP-kampányfőnök válaszára Szanyi csupán egy pár oldalas szórólapot tudott lobogtatni, és azzal vágta ki magát: a szocialisták budapesti programtervét a választók postaládájukban találják majd meg. S noha több, a kampányt közelről követő szocialista szerint a "Zöld Budapest" néven futó, döntően zöld színben pompázó kampányanyag és Horváth városfejlesztési tervei mögött komoly szakértői munka van, a közvélemény előtt erre nem derült még fény. A kampányt kívülről szemlélő kritikusok szerint az incidens is jól mutatja, hogy Szanyi csak a tartalmi és szakmai hiányosságokat próbálja takargatni a Fidesz folyamatos ostorozásával és spontán kampányötleteivel. A laza stílusra hajazó "lájk" kampány (Szanyi egy piros-fehérre színezett Facebook-logót mutatott be a napokban) is rögtönzött húzásnak tűnik - sikere pedig kérdéses; főleg azért, mert az MSZP gyakorlatilag egyetlen parlamenti pártként inaktív a Facebook-on; a kampányeszközként jól használható, kellő felhasználói kört elérni képes közösségi felület, netán hálózat fejlesztésére a hátralévő idő pedig már kevésnek tűnik. És persze az sem világos, hogy a jelenlegi, trendinek nehezen nevezhető állapotában milyen fogadtatásra találna az MSZP agresszív webkettes kampánya.
Az esélytelenek nyugalma
A kampányemberek nem szívesen jósolnak eredményeket, de érezhetően a megyei közgyűlésekből várható teljes kiszorulástól tartanak - feltehetően azért, mert a megyei listán mindenki pártra szavaz, ott nem segít a személyes képviselői vonzerő. A budapesti esélyekről Molnár Zsolt kérdésünkre annyit elmondott: a budapesti lista első tíz-tizenkét helyezettjét várja befutónak - ez jócskán 30 százalék feletti budapesti támogatottságot igényelne. A fő esélyes Tóth József XIII. kerületi polgármester mellett elsősorban a XIX. kerületi, kispesti Gajda Péterben és a VI. kerületi Verók Istvánban bíznak a fővárosi szocialisták. 'k a helyi közösségekben ismert és elfogadott politikusnak számítanak, így még akkor sem szabad őket leírni, ha tavaszszal mindkét kerületben 50 százalék feletti eredménnyel tarolt a Fidesz. Csepelen - ahol idén tavasszal először bukott az MSZP - Tóth Mihály visszalépése miatt Szenteczky János próbálkozhat, az áprilisi eredmény és ismertsége alapján kevés eséllyel. A VII. kerületi Kispál Tibornak is csak akkor lenne sansza megakadályozni a helyi Fidesz győzelmét, ha megállapodna a tavasszal 15 százalékot szerző LMP-vel - ám ez a terv már ötletszinten elhalálozott, így Kispálnak egyedül kellene feledtetnie az előzetesben ülő Hunvald György és a helyi MSZP rossz hírét. Hasonló helyzet okozta a felhajtást a XIV. kerületben is, ahol az MSZP hajlandó lett volna támogatni az LMP-s Várnai László polgármesteri kandidálását, cserébe néhány választókörzetben induló szocialista jelölt támogatásáért. A zöldek azonban itt sem engedtek, az új szereplő, a helyi civil szövetség jelöltjeként induló Janicsák István pályára lépése pedig közvetve Zugló narancsba borulását eredményezheti. Budán egyedül Molnár Gyula polgármester száll harcba győzelmi reményekkel: tavasszal alig 1500 szavazattal maradt el választókörzetében Simicskó Istvántól, és a második fordulóban - a szocialista jelöltek között kiugróan jó eredménnyel - 44 százalékot teljesített. 't esélyeinek megfelelően módszeresen ekézi a Fidesz kommunikációs gépezete, egy XI. kerületi, állítólag áron alul értékesített önkormányzati ingatlan ügyében Schneller Domokos, helyi fideszes honatya már fel is jelentette. Molnár neve még sűrűbben forog a jobboldali sajtóban, mióta Krausz Csaba, a Zuschlag-ügy (már elítélt) ötödrendű vádlottja az index.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy Újbuda polgármestere 1,8 millió forint illegális kampánypénzhez jutott az eljárásban érintett egyik alapítványon keresztül.
Míg a fővárosi kerületek nagy részében és Budapesten az MSZP még mindig a második legnagyobb bázissal rendelkező párt, addig a keleti országrészekben aggasztó a helyzete. Nem is annyira a megyei jogú városokban - a már említett nagyvárosi koalíciókon túl eséllyel száll harcba a miskolci Káli Sándor is -, ám az aprófalvakban és általában a tízezer lélekszám alatti településeken a Fidesz gyakorlatilag egyeduralkodó, s hatalmát inkább a Jobbik, semmint az MSZP fenyegeti. Információink szerint Bács-Kiskun megyében a Zuschlag-ügy által megtépázott, a Fibisz elhalása miatt elgyengült helyi MSZP szervezeti problémákkal és létszámhiánnyal küzd, de megyei szinten Borsod-Abaúj-Zemplénben és Jász-Nagykun-Szolnokban is megsemmisítő vereség körvonalazódik. Ezekben a megyékben tavasszal az MSZP sehol nem közelítette meg a 20 százalékot, miközben rendre 7- 8 százalékkal a Jobbik mögött maradt - az önkormányzati voksoláson viszont a masszívabb szavazóbázist adó megyei jogú városi lakosokkal nem számolhatnak a megyei közgyűlési lista eredményeinek elemezgetése során. Nem könnyíti a szocialisták helyzetét, hogy a megyei jogú városok választási térképeinek újrarajzolása is főleg a hagyományosan baloldali körzetek megbolygatására irányult. Két regionális koordinátor emellett arról is panaszkodott a Narancsnak, hogy a Fidesz "gyakorlatilag vadászik a helyi jelöltekre, és szó szerint mindent elkövet, hogy a lehető legtöbb független képviselőjelöltet Fidesz-színekben állítsa rajtvonalhoz". A végeredménytől függetlenül választmányi forrásunk nem vár szocialista földindulást október után sem - bár kiszámíthatatlan, hogy a megrövidített közgyűlési listák miatt amúgy is erős belső feszültségeket miként viselik a képviselők a megyei és a helyi szervezetekben. Az eddig meglehetősen passzív elnökség helyzete stabil, de a politikai szándékok kibontásának csak most jöhet el az ideje. Nagy kérdés, mit kezd a pártelnök azzal a szétzilált pártstruktúrával, ami jelen állapotában legfeljebb egy nagyvárosi középpárti státusz fenntartására alkalmas. Nem valószínű, hogy Mesterházy vállalná a kimondottan urbánus, Gyurcsány által favorizált progresszív irányvonalat; az orbáni polgári körök mintájára megálmodott demokrata körök mozgalmának életre hívása inkább azt sejteti, a néppárti státusz felé kapaszkodna vissza.
