Kártérítési perek a Kulcsár-ügyben: Mindenkinek a jussát

  • Bogár Zsolt
  • 2005.01.20 00:00

Belpol

Egyelõre úgy tûnik, nem veszett oda milliárdos nagyságrendû közpénz a Kulcsár Attila-féle sikkasztássorozatban. Tavaly decemberben a kõbányai önkormányzat sikerrel perelte vissza vagyonát a K&H Bank brókercégétõl. Az ítélet nemcsak a X. kerületi vezetést befeketítõ befektetési tanácsadót lepte meg: a jobboldalnak se jött volna rosszul, ha a per politikai krízissé fajul a szocialista irányítású kerületben.

Kõbánya kártérítési pere sorrendben a harmadik kereset a K&H-ügyben, amit a brókercég rövid idõn belül elbukott. Tavaly novemberben egy off-shore cégnek ítéltek meg 700 milliót, decemberben pedig két magánszemélynek összesen 150 milliót. Az önkormányzat karácsonyi ajándékként a döntõen Richter-részvényekben lévõ vagyonát (2,8 millárd) és a megállapított hozamot (600 millió) nyerte vissza. A pereket akár precedensértékûnek is lehetne nevezni, ha az ügyekben eljáró választott bíróság gyakorlatát látva a brókercég tulajdonosa a késõbbiekben hajlana a peren kívüli egyezségre. De ez az ellenérdekelt felek miatt nem tûnik valószínûnek.

A K&H Equities tulajdonosai a "brókerbotrány" kipattanása után sietve leszögezték: a jogos követelések teljesítését az összeg nagy-ságától függetlenül garantálják. A brókercég a számlatörténet-egyeztetéseket - a PSZÁF felszólításának is eleget téve - lényegében még 2003 nyarán elvégezte. De mivel nem döntött egyúttal a követelések jogszerûségérõl is, az ügyfelek úgy érezték, az Equities csak az idõt húzza. A károsultak egy szûk csoportja az õsz folyamán még azzal is fenyegetõzött, hogy kezdeményezik a felszámolási eljárást a brókercég vagy annak magyar tulajdonosa, a K&H Bank ellen. (E kérelem feltehetõleg nem ment volna keresztül a bíróságon.) A banki vizsgálóbizottság végül jó fél év múlva döntött: rendre elutasította azokat a követeléseket, amelyeket az ügyfél nem tudott "valós bizonylatokkal" alátámasztani, illetve azokat is, amikor a kliens számláján olyan pénzmozgások történtek, amit a banknak a pénzmosás elleni törvény értelmében kötelessége volt jelenteni. A bizonylatok "valódiságát" persze relatíve kell értelmezni, hiszen azokat Kulcsár gyártotta, alkalmasint jóval a (fiktív) tranzakciók után. A kérdés inkább az volt: mely pénzmozgásokat tudja az ügyfél a brókercégtõl származó papírokkal lefedni. Az Equities ellenkövetelést helyezett kilátásba, ha úgy találta, a számlaegyeztetés során drasztikusan más eredményt kapott, mint amit az ügyfél kalkulált. Egy ideig azon is elcivakodtak a felek, hogy melyik az a jogi út, melyre lépniük illõ. Így akadtak olyanok, akik rendes peres eljárást indítottak a brókercég ellen, míg tucatnyian a pénz- és tõkepiaci állandó választott bíróságtól reméltek jogorvoslatot. Vitás esetekre az Equities általános üzleti szabályzata az utóbbit írta elõ, ugyanakkor a törvény a rendes bírósági eljárást sem zártA választott bíróság fõként a gazdasági életben elterjedt módszer az üzleti jogviták gyors rendezésére. A belföldi és nemzetközi választott bírósági eljárásrendet a polgári törvénykönyvvel összhangban a választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. írja körül: a szabályok többsége diszpozitív, így lehetõséget ad a feleknek arra, hogy az eljárással kapcsolatos kérdések többségét (a bíróság összetétele, helye stb.) maguk határozzák meg. A K&H Equities Rt. üzleti szabályzata a 2002. július elseje óta létezõ pénz- és tõkepiaci állandó választott bíróság illetékességét kötötte ki. A három választott bíróból egyet-egyet a két fél jelölhet a körülbelül száz nevet tartalmazó listáról, akik aztán közösen választják meg a harmadik tagot. A tárgyalás nem nyilvános, az ügyeket bizalmasan kell kezelni. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs, hatálya ugyanaz, mint a jogerõs bírósági ítéleté. Az eljáró tanács az eljárást lehetõség szerint fél éven belül lezárja.

Türelemjáték

A WVM Lízing és Pénzügyi Rt. 1996 januárjában ment csõdbe: bentragadt több ezer kötvénytulajdonos, valamint több nagy bank, a társadalombiztosítás, az adó- és a vámhivatal összesen 5,3 milliárd forintja. Az értékpapírtörvény alapján a WVM mellett a kötvényeket forgalmazó cégek, a City Bróker Kft. és a Magyar Hitelbank (MHB) Rt. is felelõsek voltak a kibocsátási tájékoztató adatainak hitelességéért. A WVM-ügyben hozott jogerõs ítélet megállapította: a tájékoztatók számos pontban félrevezetõnek tûnhettek, így a kötvényekre létrejött szerzõdések is érvénytelenek. Aki az MHB brókercégénél vásárolt kötvényeket, az joggal fordulhatott kártalanításért a jogutód ABN Amro Bankhoz. Noha a holland anyabank az MHB privatizációja során lealkudta a magyar államtól a kérdéses követelés nagyságát, a rendezés csak 2002 nyarán kezdõdött, a K&H és az ABN Amro egyesülése után. A csõd óta hat, a jogerõs ítéletet követõen pedig három év telt el - a Kulcsár-ügyben ellenben még jog-vitás esetben is már másfél év után sor került az elsõ kifizetésre.

bi forma az elterjedtebb, mert egyfokú, így gyorsabban hoz megfellebbezhetetlen döntést - igaz, a perköltségek is magasabbak. (A választott bíróságot mutatja be Perdöntõk címû keretes írásunk.)

Perek, pénzek

Zamecsnik Péter ügyvéd ugyanahhoz a tulajdonosi körhöz tartozó megbízói a rendes eljárást választották. A 2,1 milliárdos vagyoni kár megállapítása céljából indított polgári pert az ügyvéd mindenképp végigviszi: "Korábban nem tudtunk peren kívül megegyezni, most már én nem akarok tárgyalni" - nyilatkozta eltökélten a Narancsnak.

Az elsõ pernyertes off-shore cég jogi képviselõjét nem sikerült elérnünk, viszont Fintha-Nagy Ádám ügyvéd, aki társával, Krisztián Zoltánnal összesen hat ügyfelet (magán- és jogi személyt, köztük egy off-shore céget) képvisel, a Narancsnak elmondta: a választott bíróság eddig minden esetben száz százalékban elismerte a felperesek igényét, és a brókercég egyes ügyekben már ki is fizette a károsultakat. "A többi ügyfél vonatkozásában ennek ellenére kísértetiesen ugyanazt próbálta játszani, mint az ABN Amro Bank a Magyar Hitelbanktól megörökölt WVM Lízing ügyben. (Lásd errõl Türelemjáték címû keretes anyagunkat.) Mindent megtett, hogy idõben elhúzza a rendezést, a károsultakat megijessze, elbátortalanítsa. Ezzel nemcsak a követelések mértékére kívánt hatni, hanem pénzt is keresett: a kárértékkel megegyezõ tõke megforgatásával az Equities nagyságrendekkel nagyobb üzleti eredményt realizálhat a mindenkori alapkamat egy- vagy kétszeresét kitevõ kamathozamhoz képest, amit az ügyfeleknek kell megfizetniük a polgári törvénykönyv vagy a szerzõdésben rögzített megállapodás szerint." A választott bíróság elõnyét Magyar György ügyvéd is abban látja, hogy az eljárás 6-9 hónapon belül jogerõs döntést hoz, míg ahol fellebbviteli fórum van, nyugodtan számolhatunk két és fél évet. A védõ a károsultak egy kisebb csoportjának pertársaságát képviseli több ügyvédi irodával együttmûködésben: egyedül õ volt hajlandó ügyfelét (a Népszavát korábban tulajdonló ESMA Kft.-t) nevesíteni. A pertaktikáról így nyilatkozott: kíváncsiak voltak az elsõ néhány eljárás kimenetelére. Úgy vélte, beigazolódott a feltevésük, miszerint a bank jobban járt volna, ha peren kívüli egyezségre törekszik: megkímélte volna magát például a perköltségtõl, ami csak a Kõbánya-ügyben harmincmillió forintra rúg. A választott bíróság ítéleteibõl kiderült: a megállapítási és marasztalási perekre nincsenek hatással a brókerügyben tett büntetõfeljelentések. Ha az ügyfelekkel szemben bármilyen terhelõ adat beigazolódik, a bank legfeljebb utólag megpróbálhatja peres úton érvényesíteni ellenkövetelését.

Tömött zsebek legedája

Kõbánya ügye nemcsak a vagyoni érték (3,4 milliárd forint) miatt volt példaértékû: ez volt az elsõ olyan lezajlott kártérítési per, melynek lábjegyzeteként Kulcsár equitises-ügyfelet (pontosabban: vezetõ önkormányzati tisztségviselõket) hozott hírbe. Kulcsárnak a Magyar Nemzetben kiszivárogtatott, a Fõvárosi Fõügyészségen tett vallomása szerint Andó Sándor, a kerület jelenlegi szocialista polgármestere még gazdálkodási és költségvetési bizottsági elnökként két önkormányzati kollégájával (a jegyzõvel és a tulajdonosi bizottság egykori elnökével) közösen 1999-tõl kezdve többmilliós havi apanázst kapott azért, mert a kõbányai önkormányzat a brókercégnél helyezte letétbe a pénzét, majd a kerület vagyonkezelõ cége szintén az Equities ügy-fele lett. Kulcsár szerint a politikusok csak arról nem tudtak, hogy a kerület pénze a brókercég növekvõ hiányának pótlására szolgált, azt viszont sejthették, hogy a letéti igazolások hamisak, mert nem tükrözték "az általuk szóban engedélyezett, ám egyébként tiltott" egy napon belüli tõzsdei ügyleteket, amelyeknek a hasznából részesültek. Andó a HVG-nek kategorikusan tagadta, hogy Kulcsár bármelyiküket is lefizette volna. Részletesen kitért arra, miért nem életszerû a vád: hiszen miért korrumpálta volna õt Kulcsár, amikor az önkormányzat pénzét már 2001-re eljátszotta, meg hogy letétkezelési megbízások kiadására az érintettek nem is voltak jogosultak, mivel a tranzakciókat testületi döntéssel hozták stb. Kulcsár vallomása olyan dolog, hogy nemigen lehet vele mit kezdeni: szóbeli háttéralkukról, suba alatt átadott igazolhatatlan pénzekrõl szól. Egy sikkasztással gyanúsított bróker állítása áll szemben egy politikuséval. Legfeljebb azt tudjuk mondani: szomorú, hogy egyáltalán hezitálnunk kell. (Az önkormányzati tisztségviselõknek a Kulcsár-féle félmilliárdból jelentõs vagyongyarapodást kellett volna produkálniuk, aminek nyoma kellene hogy legyen.)

Segítõ kéz

A nyomozó hatóság egykor reménykedett abban, hogy Kulcsár segíthet a hiányzó pénz felderítésében és annak eldöntésében, hogy az ügyfelek közül ki tudott a machinációkról, ki gondolta azt, hogy legális úton is szert lehet tenni ilyen magas hozamokra, és ki vett részt a tranzakciókban társtettesként. Kulcsár kihallgatása az ügyészség hozsannázása ellenére eddig meglehetõsen soványka eredménnyel zárult: tudomásunk szerint egyetlen forinttal sem került elõ több pénz a bróker vallomásának köszönhetõen. Az ügyfelek közül egyetlen új gyanúsítottat sikerült prezentálni Forró Tamás újságíró személyében, akinek a cégében 2001 és 2003 között többségi tulajdonos volt a Britton Kft. Ezenkívül a nyilvánosság csak arról szerzett tudomást, hogy Kulcsár rendõrségi vezetõk ellen rohant ki, és muníciót szolgáltatott az ügyészségnek bécsi elfogója, Molnár Csaba alezredes újbóli meggyanúsításához. Kulcsár ügyészségi vallomása Magyar György szerint tipikus vádalkus vonásokat tükröz: "Ha több kedvezményt kap, még többet beszél." A magunk részérõl hozzátennénk: a szabályos vádalkukhoz képest itt semmi nincs lepapírozva; de ezt a bróker még az Equitiesnél megszokhatta.

A jobboldal K&H-ügyi, csúsztatásoktól hemzsegõ kommunikációja mindig is - egyébként a maga szempontjából helyesen - két dologra összpontosított: a bróker VIP-listáján szereplõ MSZP közeli személyekre és társaságokra és arra, hogy mennyi közpénzt emésztett föl a Kulcsár-féle pénzszivattyú. Az alkusz vallomása a kõbányai önkormányzat tisztségviselõirõl a megszokott ösvényeket járta. Andóékat a bróker visszaemlékezése szerint Karl Imre, a szocialisták egyik pénztárnoka mutatta be neki, aki a megállapodást követõen szolgálataiért szintén részesült a havi milliókból. A megszellõztetett vallomás politikai hatását már az is gyengítette, hogy az ügyészség mindezek ellenére semmit sem lépett. Az pedig, hogy a bíróság megítélte a kerületnek a 3,4 milliárd forintját, azt jelenti: egyelõre egyetlen önkormányzati vagy állami forint sem ragadt benn a sikkasztássorozatban.

Bogár Zsolt

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.