Kásler Miklós: nagyra becsülöm a szociális ágazat teljesítményét, a jutalmazásnál azonban differenciálni kellett

  • narancs.hu
  • 2020. június 29.

Belpol

Ezért ők nem kapnak pénzbeli elismerést.

Kásler Miklós Miniszteri percek nevű videósorozatának újabb részében a koronavírus időszakáról, a magyar egészségügy helytállásról beszélt és azt is megindokolta miért nem jár jutalom a szociális szférában dolgozóknak.

Úgy fogalmazott, különös próbatétel volt a koronavírus, amelyben a magyar egészségügy helyt állt, és amelyet a magyar társadalom rendkívüli megbecsülése övezett, a kormány elismerése, illetve az anyagi lehetőségekhez mérten a pénzügyi elismerés is.

Kásler kijelentette, hogy nagyra becsüli a szociális ágazat teljesítményét is, a jutalmazásnál azonban differenciálni kellett. Mint mondta, bármennyire szeretné a kormány és személy szerint én is, hogy mindenkinek a jövedelmét emeljük meg, ezeket csak a gazdasági lehetőségek határáig lehet megemelni.

Hozzátette, hogy a szociális szférában is folyamatosan napirenden van a béremelés, egy ezzel kapcsolatos javaslat most is a kormány előtt van.

Miniszteri percek 7. rész

Miniszteri percek 7. rész

Néhány napja éhségsztrájkot hirdetett a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke, Boros Péterné, aki arra kéri az ágazat dolgozóit, hogy július másodikán ne ebédeljenek tiltakozásképpen, hogy a szociális területen dolgozók nem részesültek a kormány 500 ezer forintos juttatásából.

Aktuális lapszámunkban részletesen írtunk arról, hogy miért van már hosszú évek óta mellőzött szerepben a teljes szociális ágazat. Részlet a cikkből:

Miért láthatatlanok a szociális szféra dolgozói a kormány számára?

A kormányzati kommunikációban egy szó sem esett a szociális munkások járvány elleni küzdelmeiről, mintha ez a hivatás nem is létezne. Tegnap éhségsztrájkot hirdetett a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke, Boros Péterné, aki arra kéri az ágazat dolgozóit, hogy július másodikán ne ebédeljenek tiltakozásképpen, hogy a szociális területen dolgozók nem részesültek a kormány 500 ezer forintos juttatásából.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.