Átszervezett katasztrófavédelem

Központosítás lefejezéssel

  • Vári György
  • 2013.04.28 12:03

Belpol

A nemzeti ünnepet maga alá temető hókrízis és a katasztrófavédelem vezetésének hosszúra nyúlt szerencsétlenkedése aktuálissá tette a kérdést: mi történt e területen 2010 után? Nos, ami többnyire máshol is: a központi kontroll párhuzamosan erősödött a szakmai kapacitás leépülésével és a hatékonyság romlásával.

A rendszerváltás előtt a katasztrófa-, a polgári védelem a honvédség feladata volt. A rendszerváltás után megindult racionalizáció nagymértékben csökkentette a honvédség befolyását és létszámát is, és a folyamat a "polgári védelem" státuszát sem hagyta érintetlenül: a feladatot a Belügyminisztérium vette át. A folyamat máig vitákat vált ki a szakemberek között: az ellenzők szerint a polgári védelem nem magától értetődően tartozik a rendvédelem kötelékébe, hiszen ha háború esetén a polgári lakosság védelme a honvédelemre, ezen belül a polgári védelemre hárul, miért ne oldaná meg ugyanezt hatékonyan békeidőben is ipari vagy természeti katasztrófák esetében? Ezt bizonyítja szerintük az is, hogy a honvédséget rendre be kell vetni a katasztrófahelyzetek kezelésekor, ahogyan az legutóbb, március 15-én is történt, mivel bizonyos hatékony eszközök csak nekik állnak rendelkezésükre.

Már az első Orbán-kormány idején, 1999-ben megszületett a katasztrófavédelmet szabályozó törvény, amely létrehozta a katasztrófavédelem központi szervét, a 2000-ben felállt Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot (OKF). Első vezetője az a Bakondi György lett, aki nyolcévnyi kihagyás után, 2010 óta ismét betölti e tisztet.

Átcsoportosítás, elbocsátás

A rendszert 2011-ben a második Orbán-kabinet egy "sarkalatos" óriástörvény elfogadásával átszervezte; ez nemcsak az 1999-es törvényt helyezte hatályon kívül, de a polgári védelemről és az önkéntes tűzoltó-egyesületekről rendelkezőt is, sőt még a tűz elleni védekezésről szólót is keresztül-kasul átírta, és egymással nem mindig szoros kapcsolatban lévő területeket helyezett új jogi környezetbe. (A szintén 2011-es új honvédelmi törvény a rendszerváltás utáni helyzetnek megfelelően alig beszél a polgári védelemről.) A legfontosabb változást kevéssé meglepő módon itt is az "államosítás" jelentette: 2012 januárjától a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok állami tűzoltósággá alakultak át, és az OKF irányítása alá kerültek. Ezzel a Bakondi által irányított szervezet létszáma 1800-ról bő 10 ezerre duzzadt. E változás alaposan megváltoztatta a belső arányokat, hiszen az OKF dolgozóinak jelentős többsége ettől kezdve tűzoltó. Talabér Zoltán nyugállományú polgári védelmi alezredes, a polgári védelmi dolgozók szakszervezeti vezetője a Narancsnak elmondta, hogy az átszervezés nyomán sok száz régebbi, nem egyenruhás polgári védelmi területen dolgozó munkatársától vált meg az OKF. Nekik annak ellenére is távozniuk kellett, hogy a szervezet alig pár hónappal azelőtti, a devecseri-kolontári iszapkatasztrófa idején tanúsított helytállásával sokat büszkélkedett a kormány. "Főleg tűzoltókat vesznek fel a helyükre, ami azért problémás, mert így eszközei és emberei is elsősorban a tűz elleni védekezéshez, műszaki védekezéshez vannak a létszámában felduzzasztott, szakmai kompetenciájában viszont meggyengült OKF-nek. Nincs megfelelő létszámú és képzettségű polgári védelmi irányító a katasztrófavédelemnél, van úgy, hogy jobb híján az ilyen feladatokat is tűzoltók látják el. Mindeközben erőteljes fiatalítás zajlik, ami önmagában persze helyes is lenne, de az nem jó, ha nincs kitől tanulni. Mivel az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakemberek legtöbbje már nincs ott, az ő tapasztalatuk veszendőbe megy. Nem így kellene a nemzedékcserének lezajlania. Ez felelőtlen szervezetépítés, bár sajnos korántsem példa nélküli. A rendőrségnél is ugyanerre panaszkodnak" - mondta Talabér Zoltán. Az elbocsátásokra forrásaink szerint azért került sor, mert az OKF vezetői úgy látták, hogy egy militáris jellegű szervezetben semmi nem indokolja civilek alkalmazását.

Kész katasztrófa!


Kész katasztrófa!

Fotó: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

 

Az OKF megerősítette, bár másként értelmezte információinkat. Álláspontjuk szerint "az új feladatrendszernek megfelelő szervezeti struktúra kialakítása létszámbővüléssel járt. A 2011. évhez képest a hivatásos állományt illetően közel ötszáz fős létszámnövekedés történt", bár igaz, hogy "csökkent a polgári alkalmazottak száma, illetve a korábban vezetőként dolgozók egy része végrehajtási területen folytatja tevékenységét. A polgári védelmi feladatok ellátását szolgáló valamennyi közalkalmazotti státuszt - az elmúlt években nagymértékű volt a civilesítés - ismét hivatásos státusszá minősítettük. A végrehajtói állomány létszámának további megerősítése és a katasztrófavédelmi őrsök ütemterv szerinti elindítása érdekében idén februárban további kétszáz tűzoltó kezdte meg tanulmányait a modulrendszerű képzésben."

Tovább rontja a helyzetet viszont Talabér szerint, hogy a polgári védelmi képzés a Közszolgálati Egyetem curriculumában is háttérbe szorult. A helyi polgármesterek mellett dolgozó közbiztonsági referensnek az új törvény végrehajtási rendelete értelmében bárki alkalmazható, aki legalább középfokú végzettséggel rendelkezik, és munkába állását követően legkésőbb 90 napon belül elvégzi az OKF szervezte közbiztonsági referensi tanfolyamot. Ezt a feladatot korábban hivatásos állományú tisztek látták el, valamint egy polgári védelmi törzs tartozott még adminisztratíve a döntés-előkészítéshez. A hivatásos állományú tiszt végzettsége egyetemi, főiskolai diplomához volt kötve, továbbá felsőfokú polgári védelmi végzettséggel kellett rendelkeznie.

Nehezíti a helyzetet, hogy az önkormányzati tűzoltóság - a hírek szerint nem utolsósorban Bakondi lobbierejének köszönhető - csatlakozása az OKF állományához ugyancsak könnyen előre látható konfliktusokhoz vezetett. Az [origo] Bakondi-portréja szerint a főigazgató és a tűzoltók "feszült viszonya 2001-re nyúlik vissza. A tűzoltók a veszélyességi pótlékról szóló jogszabály módosítása miatt demonstráltak, szakszervezetük szerint hiába kérték Bakondit, hogy közvetítse kéréseiket a belügyminiszter felé". Egy nemrég megjelent levélben, amelyet "Magyarország készenléti szolgálatot ellátó és hivatali munkarendben dolgozó hivatásos állományú tűzoltóiként" írtak alá szerzői, már Bakondi távozását követelik, és arról tájékoztatnak, hogy ha kérésük nem talál meghallgatásra, tömegesen hagyják el a testületet. A szervezeti átalakításért sem lelkesednek a levélírók, szerintük semmi nem indokolta az önkormányzati tűzoltóságoknak a Bakondi vezette OKF-hez kapcsolását.

Isten kezében

Drámai változást jelentett továbbá a katasztrófavédelem rendszerében, hogy a létszám sokszorosára növekedésével párhuzamosan a végrehajtási rendelet egészen drasztikus mértékben, alig több mint harmadára csökkentette az OKF helyi kirendeltségeinek a számát. A központi szerv, a főigazgatóság alá tartozik 19 megyei, valamint a fővárosi igazgatóság, ezek irányítják a helyi települési kirendeltségeket. (A honvédelmi törvény szerint a válsághelyzetekben összeülő megyei védelmi bizottságok alelnöke a katasztrófavédelem megyei igazgatóságának a vezetője, a helyi védelmi bizottságoknak pedig az általa kinevezett személy.) A körülbelül 150 kirendeltségből (megyénként 3-7 volt belőlük) a 2011-es szabályozás mindössze 65-öt hagyott meg, egy megyében legfeljebb négyet. Öt - kivételképpen - csak Pest megyében és a fővárosban maradt. Négyre csökkent a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kirendeltségek száma is, ami, figyelembe véve a megye iparikatasztrófa-veszélyeztetettségét (a legsúlyosabb eset az utóbbi években az 1999-es sajóbábonyi klórgázszivárgás volt) aggodalomra adhat okot. A közelmúlt legsúlyosabb ipari katasztrófáját, a 2010. októberi vörösiszap-pusztítást elszenvedő Veszprém megyében mindössze három kirendeltség van ma, igaz, az egyik - értelemszerűen - Ajkán. Csak két kirendeltség található Fejér megyében (Székesfehérváron és Dunaújvárosban), valamint Csongrádban, ahol pedig a természeti katasztrófa - az árvíz - veszélye fokozott; például 2006-ban is tekintélyes árvízzel kellett szembenézniük egyes megyei településeknek. Csongrádban egyébként hétről csökkent fokozatosan kettőre a kirendeltségek száma. A szakmabeliek, így némely kirendeltségek dolgozói is tényként kezelik, hogy ilyen körülmények között a katasztrófavédelem nem volna képes szükség esetén teljeskörűen ellátni a feladatait. Igaz, krízishelyzetben maga alá gyűrhet más szervezeteket, viszont ez további komoly koordinációs és logisztikai pluszfeladatokat jelentene a megnyirbált szervezetnek.

Egybehangzó vélemények szerint a Belügyminisztérium és a katasztrófavédelem fellépéséből éppen a vészhelyzet időbeni felismerése hiányzott. Mind Pintér Sándor belügyminiszter a krízis kellős közepén tartott sajtótájékoztatóján, mind Tóth Ferenc, az OKF katasztrófavédelmi főfelügyelője az események után az ATV stúdiójában úgy nyilatkozott, hogy az állampolgárok részéről felelőtlenség volt felhajtani az M1-esre és az M7-esre. Tóth szerint azt is sikerként lehet elkönyvelni, hogy a hócsapdát megúsztuk halálos áldozatok nélkül. Orbán Viktor mindehhez hozzátette a múlt heti szokásos péntek reggeli Kossuth rádiós interjújában, hogy annál többet, mint amit tettek, nem tudtak és a jövőben sem fognak tudni tenni a hó fogságába kerültekért. Szerinte az, aki hasonló időjárási előrejelzések ellenére felhajt a sztrádára, "Isten kezében" van. Ha mindebben igazuk van a nyilatkozóknak, alighanem súlyos hibát követtek el azzal, hogy nem hirdetett a kormány veszélyhelyzetet, és az így nyert felhatalmazással élve a katasztrófavédelem nem zárta le az autópályákat. Az országgyűlési kétharmad által megszavazott új katasztrófavédelmi törvény szerint ugyanis "veszélyhelyzetben a közúti, vasúti, vízi és légi járművek forgalma a nap meghatározott tartamára vagy meghatározott területre (útvonalra) korlátozható, illetve az ország egész területén vagy meghatározott részén ideiglenesen megtiltható". Ha az állami vezetők szerint még az egyszerű állampolgároknak is tudniuk kellett volna, mit kockáztatnak, tudnia kellett volna a belügynek és a katasztrófavédelemnek is. A törvény ugyanis jellemzően veszélyhelyzetnek tekinti azt, amikor a "szélsőséges időjárás következtében az emberek életét, anyagi javait, a lakosság alapvető ellátását veszélyeztető helyzet következik be".

A centralizáció és a leépítés együttesével létrehozott új szervezeti struktúra az első igazi vizsgáján nem mutatott ugyan fényes előmenetelt, de annyi igaz, hogy szerencsére nagy baj nélkül úsztuk meg a havazást. A szervezeten belüli tisztázatlanságokat, feszültségeket és a súlyos bizonytalanságot közelebbről látók szerint viszont mostanában különösen sok okunk van abban reménykedni, hogy ennél élesebb helyzetben a belátható jövőben nem is kell majd bizonyítania a katasztrófavédelemnek. Vagyis valóban Isten kezében vagyunk.

Neked ajánljuk