A kezdő általános iskolai pedagógusként dolgozó Viktória (nevét kérésére megváltoztattuk)
nettó 135.000 forintot keres.
Ez decemberben még a szokásosnál is kevesebbnek bizonyul, hiszen a karácsony rengeteg plusz kiadással jár. Viktória attól tart, hogy ha betegség miatt táppénzre kellene mennie – azaz az aktuális időszakra járó összeg hatvan százalékát kapná –, akkor végképp nem jönne ki a hónapban. Ez az oka annak, hogy nem élt a lehetőséggel, amikor november végén megérkeztek iskolájába a talpig védőfelszerelésbe öltözött tesztelők, hogy mintát vegyenek az önként vállalkozó dolgozóktól. Az más kérdés, hogy elviekben még igazolt fertőzés esetén sem feltétlenül kellene kevesebb pénzt kapnia, de erről majd később. „Úgy voltam vele, hogy nincsenek tüneteim, odafigyelek a fertőtlenítésre, maszkot hordok – nem gondolom, hogy elkaptam volna a vírust. Különben meg úgy tudom, ezek a tesztek egyáltalán nem megbízhatóak – néhány kollégám ezért sem akarta vállalni.” Egy másik iskola tanára attól fél, az iskolai pozitív teszt után elhúzódó eljárásban elcsúsznának az adminisztratív folyamatok, megnyújtva a karantén időszakát,
így nem tudná meglátogatni vidéki rokonait karácsonykor.
November 23-án kezdődött meg a pedagógusok országos tesztelése, melyet az oktatásban dolgozók önkéntes alapon vállalhatnak. Az ingyenes tesztelési lehetőség bejelentése szinte azonnal éles vitákat kavart: egyrészt azért, mert a felhasznált antigén gyorstesztek meglehetősen megbízhatatlanok, mindössze nagyjából 50 százalékos pontosságúak, de járványügyi szempontból az is aggályos, hogy a lehetőség csupán a pedagógusokra vonatkozik, a többi iskolai dolgozóra nem. A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy az intézmények nem kaptak semmiféle iránymutatást arra vonatkozóan, mit kezdjenek a pozitív esetekkel.
A rettegett pozitív
Az egyik fővárosi általános iskolában dolgozó Kata (nevezzük így) először vonakodott az ingyenes teszteléstől. A teszt időpontja előtti héten már otthon volt táppénzen náthás tünetekkel: akkor ugyan eszébe jutott, hogy koronavírusos lehet, de a háziorvosa azt mondta, a tünetei alapján (orrfolyás és egy kis köhögés), hogy nem kér neki tesztet. „Bent aztán mindenki mondta, hogy ennek az egésznek csak akkor van értelme, ha mind bevállaljuk. Végül a kolléganőim annyit győzködtek, hogy az utolsó pillanatban mégis kértem a tesztelést.” Bár addigra már nem voltak tünetei, Kata végül pozitív lett. A mintavételt végző orvostanhallgatók kitöltötték az űrlapját, de azt, hogy mi a következő lépés egy pozitív teszt esetén, már senki nem tudta pontosan.
Az intézményvezetőknek kiküldött tájékoztatóban a kormány ad néhány tanácsot a sikeres mintavételhez (a dolgozó a mintavételt megelőző 3-6 órában ne egyen vagy igyon, ne használjon szájvizet vagy szopogatós tablettát), és arra kérik a vezetőket, biztosítsanak egy helyiséget a teszteléshez, illetve a teszteléshez szükséges adatlapokon felszólítják a dolgozókat, hogy pozitív eredmény esetén azonnal értesítsék háziorvosukat. Ennél részletesebb protokollt nem kaptak az intézmények, így mindenhol a vezetők belátására van bízva, mit kezdenek a koronavírusos dolgozókkal. Katának arra sem hagytak időt, hogy összepakolja holmiját a tanáriban: amint pozitívat mutatott a gyorsteszt, haza kellett mennie, miközben a kollégái próbálták megoldani a tanítónő nélkül maradt osztály helyettesítését. Persze logikus lépésnek tűnik a lehető leggyorsabban eltávolítani a fertőzött személyt az intézményből, csakhogy miután pozitívat mutat a teszt,
az illetőt teljesen magára hagyják friss diagnózisával.
„Ahogy hazaértem, felhívtam a háziorvosomat, hogy megkérdezzem, mi a teendő. Szerinte az iskolában elvégzett teszt hivatalosnak számít, így nem kért újabbat: nyilvántartásba vett, és le kellett adnom, milyen címen vonulok karanténba. Azt mondták, e-mailben vagy telefonon keresztül keresni fog a népegészségügy, de ez már több mint egy hete nem történt meg” – magyarázza a pedagógus. Ugyanígy nem volt kontaktkutatás sem, ahogyan az iskolán belül talált pozitív esetek sem vonják maguk után a teljes személyzet – például a lehetőséggel eredetileg nem élő dolgozók – tesztelését. Katának azt mondták, ha a tíz napos karantén lejártával tünetmentes, akkor újabb (negatív) teszt nélkül is visszamehet tanítani. Ha esetleg rosszabbul lenne, a háziorvos annyit mondott, beszéljenek újra, mert akkor „más az eljárásrend”. Mivel Katánál szerencsére több nap elteltével sem jelentkeztek tünetek, őt kevésbé az egészségi állapota és sokkal inkább az anyagi helyzete kezdte aggasztani, azt ugyanis nem igazán tudták megmondani neki, hogyan fog hozzájutni a megígért száz százalékos táppénzhez.
Az EMMI álláspontja szerint a munkahelyen elkapott fertőzés foglalkozási megbetegedésnek minősül, így elviekben száz százalékos táppénz jár érte. Az viszont
nem egyértelmű, hogyan lehetne bizonyítani, hogy valaki az iskolában fertőződött meg.
Kásler Miklós vonatkozó levelében azt írja, hogy a pozitív teszt után a munkavállalónak jeleznie kell az orvos felé, hogy „a vírust nagy valószínűséggel a munkavégzéssel összefüggésben kapta el”, majd a foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat orvosa kitölti a „Bejelentés a foglalkozási megbetegedés gyanújáról” elnevezésű nyomtatványt, amit megküld a területileg illetékes munkavédelmi hatóságnak. A hatóság aztán felveszi a kapcsolatot a munkáltatóval, és eljuttatja az információkat a Nemzeti Népegészségügyi Központnak, ahol elbírálják a bejelentést, majd ennek eredményéről tájékoztatják a munkavédelmi hatóságot, akik értesítik a társadalombiztosítási kifizetőhelyet. Ha az orvos valamiért nem jelentette be a megbetegedést, a pedagógusok maguk is megtehetik ezt, már ha a vírus mellett még marad energiájuk végigjárni a bürokrácia legmélyebb bugyrait.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéhez (PDSZ) beérkezett beszámolók szerint meglehetősen vegyes a kép: néhány helyen valóban megkapják a teljes fizetésüket, míg másoknak csak a „hagyományos” hatvan százalékos táppénzt fizetik. Katának a háziorvos azt mondta, mivel a munkahelyén tesztelték, valószínűleg jár neki a teljes összeg, az ezzel kapcsolatos adminisztratív feladatokat azonban a munkáltatónak kell intéznie. Ezzel szemben a munkahelyén a vezetőség azt mondta, csak annyit tudnak a témáról, amennyit a médiában hallottak. Ráadásul Kata most úgy tudja,
először mindenképpen hatvan százalékos táppénzt kap,
és csak később adják oda neki a különbözetet. De ebben már nem igazán reménykedik.
Félmegoldások vagy a semmi
A PDSZ egyébként kifejezetten a részvételre buzdítja a kollégákat, bár tudnak olyan intézményvezetőkről (elsősorban óvodavezetőkről), akik azért próbálták lebeszélni a dolgozókat, mert féltek, hogy nem tudják majd megoldani a kieső személyzet helyettesítését. Ennek ellenére sok problémát látnak a tesztelés körül: egy budapesti iskolában például 8-12 között volt meghirdetve, de a tesztelők már 9 után nem sokkal elmentek, így az, akinek csak később lett volna órája, lemaradt a lehetőségről. „Az első héten kimaradt néhány kis település, főleg olyanok, ahol nincsen iskola, csak óvoda” – teszi hozzá Komjáthy Anna, a PDSZ Országos Választmányának elnökhelyettese. Ők úgy tudják,
eddig senki nem kapott 100 százalékos táppénzt.
„Ez egy rendkívül bonyolult eljárás, ami az orvosoktól is sok időt és adminisztrációt igényel” – magyarázza Komjáthy. Rámutatnak arra is, hogy Kásler levelében PCR tesztről és laborvizsgálatról ír, holott a valóságban nem ezeket a teszteket használják. Így tehát erősen kérdéses, hogy az iskolában elvégzett teszt egyáltalán elfogadható-e hivatalos tesztként (annak ellenére, amit Kata háziorvosa állított). Nagy Erzsébet, a PDSZ pécsi ügyvivője hozzáteszi, hallottak olyan kollégáról, aki csak most kapta meg a szeptemberi-októberi táppénzét, „kemény 68.000 forintot, így karácsony előtt”. De azt is megjegyzi, sokan azért mondtak nemet a tesztelésre, mert a tájékoztatóban azt írják, ne egyenek és igyanak a mintavételt megelőző három órában: „Akik gyógyszert szednek reggel, mondjuk cukorbetegségre vagy magas vérnyomásra, nem kockáztathatják meg, hogy elinduljanak otthonról reggel hétkor a 8-12 óra között jelzett tesztelésre. Ráadásul az egész indokolatlan, mert ennél a tesztnél a szájüregből nem vesznek mintát, csak orrból.”
Bár a PDSZ mindezek ellenére üdvözli a tesztelést, szerintük ez önmagában még kevés, hiszen a pozitív eset hazaküldésén túl nem történik valódi intézkedés. „Tényleges intézkedésre csak akkor kerül sor, ha mondjuk, egy óvodában 10 dolgozóból 6 pozitív, akkor azonnal bezárják az intézményt” – állapítja meg Komjáthy. A napokban levélben arra kérték a kormányt, hozzák előre a téli szünet kezdetét december 7-re, de ez nem történt meg. December 4-én a szakszervezet közzétett egy hivatalos levelet, ebben a tesztelés leállításáról van szó. Egyelőre nem tudják mire vélni ezt a – kormány által még nem megerősített – intézkedést, de tartanak tőle, hogy ezzel az utolsó szalmaszálat is elveszik a pedagógusoktól.
