Szócska Miklós egészségügyi államtitkár már 2013. május 31-én, a dohányzásellenes világnapon bejelentette a díjazás örvendetes tényét, így a trafiktörvény hatálybalépését minimum egy hónappal megelőzte a WHO döntése, ami igencsak komoly előrelátásra vall. A díjeső azt jelzi, hogy a WHO is érzékeli, a dohányzás elleni küzdelemnek nem sok köze van az egészségügyhöz, az elsősorban a politika terepén zajlik, és a jól teljesítőknek bátorításként - no meg a visszarendeződés megakadályozása érdekében - nem árt egy színes nyalóka.
Füsttel írt számok
Tavaly a 14 437 milliárd bevételi főösszegből gazdálkodó büdzsé 2,4 százalékát a cigaretta 344,7 milliárd forintos, rekord jövedékiadó-bevétele adta, s ez az arány párját ritkítja Európában. A Medgyesy-Gyurcsány-Bajnai-kormányok alatt a multinacionális dohányipar rendkívül jó kapcsolatokat épített ki a jövedéki adózás alakításában jogosítványokkal bíró gazdasági tárcával, így esély sem volt a nemdohányzók védelmének törvényi erősítésére. A helyzet drámaiságát jól tükrözi, hogy a Bajnai-kormány 2009 végén a választási vereség biztos tudatában tevékenyen segítette a dohányipart abban, hogy a soros jövedékiadó-emelés előtt még a "szokásosnál" is mintegy 30 milliárd forinttal nagyobb mértékben stokizhasson be régi árú adójegyet (2009 decemberében 67 milliárd folyt be).
Orbán a szabadságharc jegyében a multinacionális dohányipar esetében is a gőzhenger technikáját alkalmazta. Tegyük hozzá, aligha lehetett más választása, hiszen pontosan tudta, hogy hosszas alkudozások esetén a dohányipari lobbi a fideszes képviselők egy részét is képes lesz "meggyőzni". Így az azóta már bevettnek számító egyéni módosító javaslatos technika alkalmazásával nem hagyott gondolkodási időt sem a honatyáknak, sem a dohányipar lobbistáinak. Tizenhat képviselő 2011. február 25-én nyújtotta be a nemdohányzók védelmében hozott törvénymódosító javaslatot (Ndtv.), amit május 6-án ki is hirdettek. Ma már persze egy hét is elég lenne erre, de 2011 még úttörő évnek számított a "melyik törvény megy át a leghamarabb a parlamenten?" nevű fideszes házi verseny történetében. A zárt terekben, munkahelyeken, vendéglátásban és még a kocsmákban is dohányzási tilalmat elrendelő új jogszabály elfogadásával a Fidesz jelentős társadalmi konfliktusok esélyét vállalta, a kereszténydemokraták pedig jobban fúrták a javaslatot, mint az MSZP. A klientúra építésénél sem kecsegtetett előnyökkel, ráadásul költségvetési bevételt csökkentő hatásáról a dohányipar és az őt támogató média apokaliptikus képet festett a végszavazás előtt. Végül a 2012-ben taktikusan három jövedékiadó-emelést is beiktató Fidesz minden idők legnagyobb jövedékiadó-bevételét generálta, s a dohányipar riogatásaiból egyetlen szó sem igazolódott be.
A trafiktörvény más tészta. Itt a gyermekdohányzás visszaszorítása akkor is csak ürügy, ha rendkívül jelentős pozitív hatása lényegesen nagyobb horderejű, mint a valós szándék: a klientúra jutalmazása. Néhány dohányzásellenes civil szervezet már 2005-től sürgette a mintegy 45 ezer dohányértékesítő pont tizedére csökkentését, de a szocialista-liberális koalíció idejében esély sem volt erre. A Lázár János koordinálta egyéni törvényjavaslat a magyar tulajdonú Continental Dohányipari Zrt., a CBA és a Coop élelmiszer-áruházláncok "helyzetbe hozása" mellett az értékesebb cigaretta-kiskereskedelmi koncessziók csókosokhoz játszását is szolgálhatta. De ez az ár bőségesen megérné, ha a 18 éven aluliak kiszolgálásának tilalmát komolyan betartatnák a jövőben.
Kétségtelen, hogy a trafiktörvény kivitelezése sok sebből vérzik. Egyik hibája a kétezer lakosonkénti egy koncesszió elve. A nagyvárosok belvárosaiban a turista- és vendéglátó-forgalom sokszorosa a helyi lakosok által generáltnak, így például Budapesten az V. kerület 13 koncessziójára évi 1,5 millió turista esik, a szórakozóhelyek tömegét pedig a helyi lakosok látogatják a legkevésbé. Az ilyen koncessziók aranybányák, amiket a jelek szerint Fidesz-fanok kaphattak. De a koncessziók túlnyomó többsége csak szerény megélhetést kínál, sőt, egyre-másra zárnak már most is be nemzeti dohányboltokat. Ez a szektor éppen csak most kezd formálódni. Kétségtelen, hogy sok az egymás mellett nyitott dohánybolt, de azt, hogy ki hol nyisson ilyet, a piacnak, és nem a jogalkotónak kell eldöntenie. A koncessziós pályázatok leadási határideje előtti alapvető feltételváltoztatások a jogállami normák brutális megszegését jelentik, aminek a rendszer üzembe állítása szempontjából semmi értelme sem volt. Ha a kormányzat kikérte volna a civil szféra véleményét, első körben sor kerülhetett volna a 10 százalékos kötelező kiskereskedelmi árrésminimum előírására. Ezt egyszerűen szakmailag szúrták el. Nagyon.
A két törvény egészségre gyakorolt hatását a kutya sem vizsgálja. Pedig ez alapos öngól a Fidesznek, hiszen sikertörténetet írhatna, ha végre egy tízezer mintás valódi, tudományos igényű felmérést készítenének: korcsoportos bontásban mennyien dohányoznak, és hány szálat szívnak naponta. Ebből ki lehetne ugyanis számolni a cigaretta-kiskereskedelmi piac valós méretét, ami nagy valószínűség szerint alacsonyabb lenne a közszájon forgó hazug számoknál. A dohányzás mértékének eltúlzása ugyanis mind az egészségügyi tárcánál pénzért ácsingózó tüdőgyógyászlobbinak, mind a dohányiparnak érdeke. Előbbi a "minél rosszabb a helyzet, annál nagyobb az esély, hogy pénzt csikarjunk ki a büdzsétől" elvet érvényesíti évtizedek óta teljes sikertelenséggel, utóbbi pedig az általa rendületlenül 24-25 milliárd szálra vizionált belföldi fogyasztás és a legálisan eladott 15-16 milliárd szálas forgalom közötti különbséget a feketepiacra keni, hogy útját állja egy újabb jövedékiadó-emelésnek.
Összeírást
A WHO-díj átvételekor Orbán így nyilatkozott: "Ma már kijelenthető, hogy egyre több magyar teszi le végleg a cigarettát." De mire alapozta e kijelentését? Hiszen erről semmiféle mérhető adat nem áll a rendelkezésre. Sem az évente ténylegesen értékesített cigaretták darabszámára, sem a legális cigarettapiaci forgalom forintban kifejezett értékére vonatkozóan nincs pontos szám. A NAV is csak az eladott adójegyek értékét tartja nyilván havi bontásban, de ez az adat az összes dohánygyártmány után megvásárolt adójegy értékét, és nem a valós forgalmat mutatja. Ami bizonyos: 2013. aug. 31-éig 19,1 milliárd forinttal kevesebb cigaretta-jövedékiadó folyt be, mint a 2012. év azonos időszakában. Ez viszont csak a tavalyi összes bevétel 5,5 százaléka, s ekkora mértékű visszaesés teljes egészében magyarázható lehet a dohányzást korlátozó jogszabályok hatásával is.
A Füstirtók Alapítvány számításai szerint 2012-ben mintegy 30 milliárd forintért adtak el 18 éven aluliaknak cigarettát Magyarországon, amiből 23 milliárd forint folyt be feketén a költségvetésbe. Ha a nemzeti dohányboltokban tényleg jelentősen csökkent a 18 éven aluliak kiszolgálása, úgy e 19 milliárdos kiesés jó részének ez is az egyik magyarázata lehet. A felnőttek egy része is felhagyhatott a dohányzással, hiszen a 10 százalékos kiskereskedelmi árrés kötelező bevezetése tovább emelte a dohánytermékek legutóbb 2012 decemberében növekvő árát. A média által hangoztatott állítólagos cigarettacsempészés-növekedésnek (például: Egyre többet füstöl a magyar, Népszabadság, 2013. október 27.) nyoma sem látszik. A NAV vezetőinek meg kéne érteniük, hogy a tisztánlátáshoz sokkal több publikus adatra lenne szükség. Különben minden jövedékiadó-emelés előtt újraéled a cigarettacsempészés növekedéséről szóló rémhírgyártás, ami a NAV szakmai munkájának enyhén szólva is erős kritikáját jelenti. Éppen a vámosoknak kellene tehát szorgalmazniuk egy nagymintás cigarettafogyasztási felmérés elkészítését, hogy legalább a cigarettapiac méretéről végre-valahára reálisabb képet kaphassunk. Addig is minden érintett az érdekei mentén hazudozik tovább.
A szerző a Füstirtók Alapítvány aktivistája.
