Elkezdődött a kérészek rajzása a Fekete-Körös folyón – jelentette be a Körös-Maros Nemzeti Park.
Ez a tiszavirág, amely Európa legnagyobb kérészféléje, régen az egész kontinensen elterjedt, mára csak a Kárpát-medencében él nagyobb állománya. Védett. Három évig tartó lárvastádium után alakul át imágóvá, fejlett, repülni tudó rovarrá. Az ilyenkor kezdődő párzás látványos, és ökológiai jelentősége is van: a nász közben repülő és a vízbe hulló tiszavirágokat a halak és a víz mellett élő madarak eszik.
Most az elővirágzás zajlik. A víz hőfokától és az időjárástól függ, hogyan folytatódik a jelenség, de a folyók felső szakaszain kezdődik először, és utána az alsó szakaszon.
A virágzás elkezdődött a Maroson is: Makónál ilyenkor a közúti hídon állva sokan készítenek felvételeket a rajzó kérészekről.
A kérészek látórendszere a fejlődés során a fényviszonyok változásához igazodik – ez az ELTE és az ELKH munkatársainak legújabb kutatásából derült ki, ők a dunában előforduló kérészt, a dunavirágot vizsgálták. Elektroretinográfiával mérték a dunavirág összetett szemének spektrális érzékenységét lárva és kifejlett állapotú egyedeken egyaránt. A kettő között jelentős különbségeket találtak.
„A lárvák szeme a zöld spektrális tartományra volt érzékenyebb, míg a kifejlett kérészeké az ultraibolya fényre” – magyarázza a közleményben Egri Ádám, az ELKH Ökológiai Intézet munkatársa, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője.
A folyó vízalatti világában, ahol a dunavirág fejlődik, az olykor zavaros, emberi szemmel nézve barnás színű környezetben a spektrum hosszabb hullámhosszú tartománya dominál, és a fényintenzitás is kisebb, mint a felszínen. Ez azt jelenti, hogy a zöld, sárga és vörös hullámhosszak vannak leginkább jelen. A lárva számára tehát előnyösebb, ha szeme elsősorban a zöld spektrális tartományra érzékeny. A kutatók budapesti webkamerák felvételeit segítségül hívva azt is be tudták határolni, hogy pontosan milyen napállás-tartományban rajzik a dunavirág. Azt kapták, hogy a dunavirág jellemzően a horizont alatti 14 és 7 fokos napállás között rajzik tömegesen. Azt is megmutatták, hogy ebben a napállástartományban maximális az égbolt ultraibolya/zöld fotonaránya. A kifejlett kérészek elsődlegesen ultraibolya-érzékeny szeme tehát a rajzási időablakhoz való alkalmazkodásra utal.
„Korábban kimutattuk, hogy a dunavirág legerősebben az ultraibolya és kék fényhez vonzódik, ez összhangban áll a mostani laborkísérleteink eredményeivel” – mondja Kriska György, az ELTE docense, aki a kérészek pusztulásával kapcsolatos vizuális ökológiai kutatásokat még 2012-ben elkezdte.
Jól ismert jelenség a dunavirág kérészek közvilágítási lámpáknál történő tömeges pusztulása. E hatás csökkenthető a kültéri lámpák spektrumának helyes megválasztásával. Azok a fényforrások, amelyeknek a fényében rövid hullámhosszak dominálnak (emberi szem számára kékes színű, például hideg fehér LED) sokkal több kérészt vonzanak, mint azok, amelyeknek a spektrumában elsősorban a hosszabb hullámhosszak vannak jelen (emberi szem számára sárgás, például meleg fehér LED, borostyánsárga LED).
„A dunavirág példája is erősíteni látszik azt az egyre inkább kialakuló képet, miszerint ökológiai szempontból a hosszabb hullámhosszú mesterséges fények okozzák a legkevesebb kárt az élővilágban, így célszerű ilyeneket alkalmazni” – mutatnak rá a közleményben a kutatók.
A dunavirág rajzása viszonylag rövid időablakban történik az alkonyati órákban, amikor az emberi szem számára már gyakorlatilag sötét van, valójában azonban még a nap szórt fénye dominál az égen. Relatíve ilyenkor a legnagyobb a kék és ultraibolya fény hányada az égboltfényben a hosszabb hullámhosszú komponensekhez viszonyítva. A fotósok által kék órának nevezett időszak nagyjából ekkor aktuális.