A kabinet vidékfejlesztési koncepciójában valóban szerepel a tanyasi életforma megőrzése és segítése: az erre a célra fordítható összeg tavalyelőtt egymilliárd forintot, 2012-ben másfelet tett ki, 2013-ban kétmilliárdról mintegy 3,5 milliárd forintra növelték. A kiírt pályázatok sokféle jogcímet tartalmaztak - tanyagondnoki hálózat, térségi közlekedési fejlesztések, az energiaellátás korszerűsítése -, s köztük volt a tanyai termékek árusításának elősegítése a fővárosi piacokon, illetve a tanyás térségek megyei jogú városainak piacain. A döntés tehát formai szempontból nehezen kifogásolható - az önkormányzat az MTI-hez eljuttatott közleményében azt állította, hogy a vásárcsarnokban termelői, tanyasi árucikkeknek adnak majd helyet, hogy "a termelők egyre nagyobb számban jelenhessenek meg a fővárosi piacon, és (...) a minőségi magyar árut színvonalas környezetben vásárolhassák meg a helyiek". A pályázati döntést a parlamentben később megvédte a Vidékfejlesztési Minisztérium vezetése is, a csarnokfejlesztést a kormányzat ágazati programjának részeként értékelve.
Egy megállapodás vége
A történet háttere ennél azért bonyolultabb. 2012 júniusában Fazekas Sándor agrárminiszter nyitotta meg a főhivatal Kossuth téri árkádjai alatt az úgynevezett Vidék Mustrát. Az előkelő környezetben péntekenként olyan kézműves termékek árusítását tették lehetővé, amelyek egyébként a legtöbb vidéki piacon is elérhetők: volt ott házi sajt, kolbász, szalámi, tészták és kecsketejből főzött szappan, illetve cifraszűr is. A helyszínválasztásnak örültek az árusítók, hiszen a tér a pénzes turistacsoportok kedvelt célpontja. Egy U alakú stand pénteken 19 ezer forintba került - a Narancs riporterének az egyik elárusítóhely bérlője (békési házi termékek forgalmazója) úgy nyilatkozott, hogy bár "milliók ezekből a heti alkalmakból nem jöttek össze", az állandó üzleteik forgalmát "megnyugtatóan kiegészítette" a bevétel. Nyáron viszont beindult a Kossuth tér átépítése, és a tisztiorvosi szolgálat lényegében megtiltotta az árusítást a "munkákkal járó porszennyeződés" és egyéb veszélyforrások miatt.
A minisztérium nem akart lemondani a vezetése szerint "példátlanul sikeres" akcióról, így a belvárosi önkormányzattal abban állapodott meg, hogy az árusok átmenetileg a Hold utcai csarnokba költöznek. Ez meg is történt, ám nem a remélt eredménnyel. "A Hold utcában csak nézhettük, hogyan veszik a filléres vevők az akciós paprikát meg a szójás virslit, felénk jóformán a kutya sem nézett. Amikor bemondtam, hogy a kolbász kilója háromezer, néha még ki is nevettek, mutatták a hentesbódé tábláját: ott 2200. Turisták sehol, forgalom sehol. Nagy nehezen engedett a polgármesteri hivatal a helypénzből, de még így sem jöttek ki a költségeink. Mi eddig kitartottunk, de a mostani döntés miatt már nagyon aggódunk, nem erről volt eredetileg szó" - idézi fel a történteket az egyik árus.
Nyertesek és vesztesek
Valóban nem erről volt szó: az árusoknak mind a tárca, mind az önkormányzat azt ígérte a kényszerű költözéskor, hogy a Kossuth tér átépítése után a kitartók kedvezménnyel juthatnak majd újra standokhoz az árkádok alatt. Lapzártánkig nem kaptunk magyarázatot arra, hogy a több árus által megerősített ígérettel szemben miért az lett a döntés, hogy a Vidék Mustra végleges helyszíne mégis a vásárcsarnok lesz, amely a kézműves termékekkel szemben a tömegfogyasztásra szakosodott. A Hold utcai épület felújítása után a vidéki termelők a csarnok földszintjén árulhatják majd termékeiket, a galérián pedig - nyugat-európai mintára - kisebb éttermek, büfék várnák a vásárlókat.
A döntés nem csak az árkádok alatt árulóknak nem tetszik, a többi pályázót csalódással is tölthette el. A kiírt összeg több mint felét önkormányzatok nyerték, főként - miként a Belváros is - "tanyai termékek piacra jutásának elősegítésére". A V. kerületiek mellett jelentős összeget (50-60 millió forintot) kapott mások mellett a nemrég jelentős kormányzati összeggel megsegített Békéscsaba vagy a szolnoki vagyonkezelő is. Ami a pestieket illeti, nem bízták a véletlenre a dolgot: a pályázaton négy beadvánnyal is megcélozták ezt a lehetőséget: az V. kerületi önkormányzat mellett pályázott a Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Zrt., a Belváros-Lipótváros Városüzemeltető Kft., valamint Belváros-Lipótváros Városfejlesztő Kft. is. Igen jó anyagok lehettek: jelentkezőnként 50 millió forint feletti támogatás jutott nekik.
Ezekhez képest a mindennapos gondokat jelentő útkezelésre beadványonként átlagosan 10 milliónál kevesebb forint jutott, villanyfejlesztésre nagyjából 15 (néhány milliótól 35 millióig, de ezek is önkormányzati pályázatok voltak - az egyéniekre ötmilliónál nagyobb tételt nem szántak, de akad 385 ezer forintos is). Az egyéni tanyafejlesztési támogatások között leginkább 2-3 millió forintos öszszegek szerepelnek. Mindezek nyomán 529 pályázatra szánt tanyafejlesztési pénzt az agrártárca, amelyek közül toronymagasan kiemelkedik az V. kerület négy sikeres beadványa.
Mindeközben a tanyák hatodához-ötödéhez egyáltalán nem vezet épített út. Egy három éve készült felmérés szerint a tömegközlekedés eléréséhez átlagosan több mint 2,5 kilométert kell megtenni, a gépkocsi-ellátottság pedig az elmúlt tíz évben harminc százalékkal csökkent: ma átlag minden 2,3 tanyai lakcímhez tartozik mozgóképes gépjármű. Az a kormánypárti állítás valóban igaz, hogy a tanyasiak nyilvántartott létszáma megnőtt, ám ez távolról sem olyan üdvös folyamat, mint azt a sok politikus láttatni szeretné. A tanyákra költözők erős harmada nem romantikából, új életformát keresve költözött az Alföld vagy a Dél-Dunántúl kies vidékeire, hanem mert a bank elvette a városi, falusi lakását, vagy képtelen volt a közműszámlákat fizetni. Amúgy a 40 évvel ezelőtti átfogó, valóban programszerű közmű-korszerűsítés vezetékei sok helyen ma már inkább csak látványelemek a tanyavilágban: a szolgáltatók a számlatartozás miatt levágták őket.
Ami pedig a mostani pályázat favorizált témáját, a tanyasi áruelőállítást és -forgalmazást illeti: piaci szakemberek a hazai áruforgalom legfeljebb egy-két százalékára teszik az úgynevezett "tanyasi élelmiszerek" tényleges arányát.
