Kiállt a kormánymédiában betámadott kutatója mellett az MTA

  • narancs.hu
  • 2019. július 17.

Belpol

Szilágyi Emőke Rita szerint az úthengert még csak most indították el.

A Magyar Tudományos Akadémia elutasít mindenféle vádaskodást az MTA Prémium Posztdoktori Programjával kapcsolatban - közölte az Akadémia az Origo és a Pesti Srácok tegnapi cikkeire reagálva.

A "Politikai kifizetőhellyé vált az MTA Prémium Posztdoktori Program" című írásban az Origo azt állította, hogy az irodalomtörténész Szilágyi Emőke Rita "politikai szolgálataiért cserébe" kapta meg a havi bruttó 600 ezer forintos ösztöndíjat, konkrétan azért, mert tagja volt az MTA kutatóhálózatának elszakítása ellen fellépő Akadémiai Dolgozók Fórumának.

Az kevésbé zavarta a kormánylap névtelen szerzőjét, hogy Szilágyi már másodszor kapja meg az ösztöndíjat, és az első pályázat idején még nem is létezett ADF.

Az MTA nyilatkozata idézi az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának közleményét is. E szerint "a magát a »nemzeti oldal«-hoz tartozóként aposztrofáló sajtótermékektől legalábbis érthetetlen, hogy Oláh Miklós humanista tudós, történész, esztergomi érsek levelezésének kiadását kifogásolják, és azt állítsák, hogy a leveleit magába foglaló kötet kiadását támogató ösztöndíjat politikai okok miatt kapta meg Szilágyi Emőke Rita. Akin egyebek mellett azt kérik számon, hogy miért döntően magyar(!) témával nyert."

A Magyar Hang megkérdezte a történtekről Szilágyi Emőke Ritát. A fiatal kutató attól tart, hogy a kormányban még csak most indították be az úthengert, nem tudja, mi fog történni a kutatóhálózat elcsatolása után, de amíg teheti, maradni fog az Irodalomtudományi Intézetben.

Szilágyi Emőke Rita korábban a Narancsba is írt publicisztikát az MTA-ügyről.

A Palkovics-terv esszenciáját az irigység felbuzdítása adja

Lassan beérik a Palkovics-terv gyümölcse. Csak az a helyzet, kedves egyetemi kollégák, hogy abból a gyümölcsből egyikünk sem fog enni. Szomorúsággal vegyes dühvel olvastam Elek István írását az MTA körül kialakult helyzetről.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.