Ideje a szárnyak kibontásának – biztatta a fővárosiakat Orbán Viktor miniszterelnök a 2014-es önkormányzati választási kampány előjátékaként megkötött Budapest 21 nevet viselő szerződés aláírásakor. A kormányfő szerint Budapest akkor lesz derűs és boldog hely, ha a „gyomor megtömése” mellett „szárnyakat is kap”, s mivel a „gyomor nagyjából tele”, ideje szárnyra kapni. Kellett hozzá három év, mire Tarlós István főpolgármester is belátta, hogy a megállapodás nem volt több Weöres Sándor Bóbita-játékánál: Orbán Viktor szárnyat igézett, röptetett, majd kikacagta Budapest vezetését és lakóit. A kormány az adósságátvállalás mellett (az állami elvonások okozta állandósult forráshiány miatt Budapest adósságállománya lassan eléri, sőt, meg is haladja az akkori szintet) a többi közt a helyi és helyközi közlekedés „bevételekkel nem fedezett költségeinek finanszírozását” is vállalta, ám Tarlós 2016 márciusában az emlékezetes HÉV-vitában elismerte, hogy ebből vajmi kevés teljesült. A vita vége az lett, hogy a kormány – csekély összegű kártalanítással – egyszerűen államosította a HÉV-vonalakat. A Budapest 21 megállapodásban szereplő, beruházásokat előkészítő közös munkabizottságból se lett semmi. A kormány egyedül döntött. A Margitsziget törvényi einstandja után Orbán aztán arról beszélt, hogy jól haladnak, hiszen újjászületett a Fradi-stadion, a Várkert Bazár, az Erkel Színház, megnyílt a Budapest Music Center, készülnek a vizes vb, a múzeumi negyed és a Népliget tervei. Budapesten „az élet már nem csak a túlélésről” szól – mondta, mivel a város a korábbi „bunkerharcot feladva” végre akar és képes is együttműködni az ország vezetésével. Majd pedig az ünnepelt együttműködés jegyében a kormány lenyúlta a Dagály fürdőt, elkezdte beépíteni a Városligetet és megtiltotta a buszvásárlást a 3-as metró felújítás alatti pótlásához; s végül önkorlátozó módon kevesebb uniós támogatást kért a rekonstrukcióhoz, mint arra lehetősége lett volna.
Szép szelíden
Budapest elsősorban az itt élőké, de egyben a nemzet fővárosa is. Budapest a magyar gazdaság motorja, amelynek fejlődése az egész országra kedvezően hat – hangoztatta a kormányfő már évekkel ezelőtt. Most Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget Lázár Jánostól átvevő miniszter és Fürjes Balázs, Budapestért és az agglomerációért felelős államtitkár ugyanezzel köszönt be Tarlós István „Budapestinfójára” alig két hete. „A kormány a lehető legszorosabb együttműködésre törekszik a fővárossal” – mondta Gulyás Gergely, majd ő is elsorolta az eddig Budapesten megvalósult (és azokhoz a főváros beleegyezését nem kérő) kormányberuházásokat, és felmondta a „sikeres főváros – sikeres ország”, illetve a „Budapest a nemzet fővárosa” szlogeneket. Végül sietve biztosított mindenkit: az önkormányzati jogköröket továbbra is a főváros és a kerületek gyakorolják, ehhez kapcsolódó jogszabály-módosítás egyelőre nincs az Országgyűlés előtt. (Azt egy szóval se mondta, hogy a kormány és Orbán Viktor nem is gondolkodik ilyenen.) Fürjes Balázs ezt azzal toldotta meg, hogy a tárcák hatáskörelosztását rögzítő statútumrendeletben példátlan módon korlátozták a Miniszterelnökséget vezető miniszter hatáskörét, mivel a tárca vezetője csak a főpolgármesterrel egyetértésben gyakorolhatja Budapesttel kapcsolatos hatásköreit. Mondjuk, ez lenne a természetes, de Tarlós István így is kellőképpen el volt bűvölve, annak pedig külön örült, hogy az új kormány névsora érdemben javítja az együttműködés lehetőségét. Nem nehéz kitalálni, hogy Lázár János távozásán örvendezett. Az új tárcavezető kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy Tarlóssal hangot találjon. Fürjes Balázs államtitkári kinevezését is jelentősen előmozdította, hogy a budapesti beruházásokért felelős kormánybiztosként képes volt pacifikálni Tarlóst, miközben időnként nagy értékű vagyonelemek átadására, vagy éppen beruházásokra bírta rá a városvezetést.
A személyi változások jól jelzik Orbán Viktor stratégiaváltását, és ezúttal nem csupán látványgesztusokról van szó. A negyedik kormányát alakító miniszterelnök biztos hátországként szeretné maga mögött tudni Budapestet. Mert immár maga is elhitte (vagy belátta), amit korábban hangoztatott: sikeres főváros nélkül nincs sikeres ország. S ami ennél is fontosabb: kívülről nézve nincs más, csak Budapest, mert a világ térképén valójában Budapest „fedi le” Magyarországot. Orbán enyhülésében állítólag része van felnőtt gyermekei, különösképpen a turizmusban utazó lánya, Orbán Ráhel hatásának is, ő ugyanis nagy lehetőségeket lát Budapest idegenforgalmának fejlesztésében. (A májusban 1,5 milliárd forintból elindított Budapest-imázskampány lebonyolítását a főváros helyett a Magyar Turisztikai Ügynökségre bízták, amelynek munkájába Orbán Ráhel is besegít.) Másrészt az áprilisi parlamenti választás fővárosi eredménye kijózanította Orbánt: ha folytatja korábbi fővárosi politikáját, akkor a jövő évi önkormányzati választásokon végleg elveszítheti Budapestet, esélyt adva ezzel az ellenzéknek az újjászületésre, a komoly hatalmi ellensúlyképzésre. Orbán Viktor csaknem bármire hajlandó, hogy ezt megakadályozza. Most már nemcsak mondja, hanem valóban akarja is, hogy „egy irányba húzzanak a lovak”.
A budapesti közhangulat átfordítására legsimulékonyabb embereit vetette be. A legfontosabb szerepet a kormány technokrata megoldóemberére, Fürjes Balázsra osztotta: a „terv fontos, a határidő is fontos, de a legfontosabb, hogy a kettő ne szerepeljen egy mondatban” irányelvét követő beruházási kormánybiztos most a kormány első számú Budapest-összekötőjévé lépett elő. Fürjes mintha régóta készült volna a szerepre. Budapestet tartja szülővárosának és egyúttal a világ legszebb városának, melynek építése neki „személyes ügy”. Szépszülei – különféle avatóünnepségeken és interjúkban már többször felidézett – Lánchídhoz kötődő románca miatt „lekötelezettje a városnak”.
Fürjes nem először veselkedik neki egy nagy ívű Budapest-fejlesztési program kidolgozásának. A 2006-os választások előtt Navracsics Tibor felkérésére részt vett a Fidesz Budapest-programjának kialakításában, mivel neki már akkor is „voltak gondolatai arról, hogy az állami kompetenciákat hogyan lehet valóban a budapestiek és az ország javára fordítani”. Fő feladata most az új, tíz évre szóló, átfogó Budapest-stratégia megalkotása. A programalkotás fontosságát jelzi az is, hogy Gulyás Gergely a parlamenti meghallgatásán a stratégia mielőbbi kormány elé terjesztését nevezte meg egyik fő feladataként.
| ||
Bontanák a BKV-t
Adnak a látszatra: Fürjes és Gulyás a főpolgármestert közrefogva és körüludvarolva (olyan tízéves Budapest-stratégia készüljön, ami kedvet csinál Tarlós Istvánnak, hogy újabb öt évre vállalja a városvezetést) mutatkoztak be a Városházán. Következő lépésként Fürjes egy baloldali hetilap, a 168 Óra múlt heti Budapest-konferenciáján ismertette a stratégiaalkotást meghatározó tíz tételt, de már bevezetőjében békejobbot nyújtott a lázadó városnak:
„Budapest a szabadság városa, a közös nevező, amely összehozza a bal- és a jobboldalt, ezért együtt kell kitalálnunk a jövőjét.” Később azt is mondta: Budapest kritikus hely, ahol a lakosoknak van véleményük a dolgokról és azt nem is rejtik véka alá, aki nem képes a párbeszédre, az ne vállaljon Budapesthez kapcsolódó feladatot – szúrt oda ő is Lázár Jánosnak. Azután mindenkit megnyugtatott, hogy ő képes erre, sőt a közösségi tervezés jegyében már a nyáron felkeresik a városi civil és szakmai közösségeket (már amennyi marad belőlük a Stop Soros elfogadása után, tesszük hozzá), internetes felületet nyitnak a párbeszédnek, hogy „mindenki eljátszhassa a maga szólamát”, és Fürjes feladata lesz, hogy összhangot teremtsen ezek között.
A kormánynak természetesen már vannak elképzelései arról, minek kell beleférnie a Budapest 2030 2.0-ás verziójába. (Az elsőt öt évvel ezelőtt fogadta el a fővárosi közgyűlés.) A 700 milliárdos keretből gazdálkodó Budapest egészségügyi programja mindenesetre nem tartozik bele, erre külön miniszteri biztost nevezett ki Orbán. Helyette a város népe elgondolkodhat azon, hogy kötelezővé tegyék-e a pelenkázók kialakítását a vendéglátóipari egységeknek a család- és gyerekbarátság jegyében. Az olimpiai álmokhoz simulva kiemelt feladatként tekintenek a dél-pesti diákváros megépítésére; Tarlósnak kedvezve bevették az árvízvédelmet, a zöldek kegyeit keresve a parkok és közterek fejlesztését és a folyópartok birtokbavételét. A fővárosi és az agglomerációs közlekedési ügyek közül főként a régi gumicsontok kerültek elő, köztük a kötött pályás közlekedés és az elővárosi vasúthálózat fejlesztése, a ferihegyi gyorsforgalmi út rendbetétele, illetve a kötött pályás kapcsolat kiépítése, a kisföldalatti felújítása és meghosszabbítása, a gyalogos és kerékpáros közlekedés fejlesztése, a belvárosi forgalom csillapítása, az új déli Duna-híd nyomvonalának kijelölése, valamint városszéli P+R parkolók kialakítása. Fürjes mintegy mellékesen jegyezte meg a fővárosi közlekedési kérdések terén szükséges szemléletváltást, amelyben elkerülhetetlenné válik a MÁV, a Volán, a HÉV, a BKV és a BKK integritásának megteremtése. A Magyar Narancs információi szerint ez a gyakorlatban a BKV szétdarabolását, illetve állami cégekkel közös holdingok kialakítását jelentheti.
A BKV-t valójában már 2012-ben előkészítették a feldarabolásra. A kötött pályás és a buszágazatot két külön üzemigazgatóság alá szervezték, megnyitva ezzel az utat a cég jogi szétválasztásához. Formailag csupán a szétválási vagyonmérleg elkészítése és a Fővárosi Közgyűlés határozata szükséges a beteljesedéshez. (A HÉV-üzemigazgatóság kiválását is lezavarták néhány hónap alatt.) Akkor merült fel először, hogy a buszágazatot kiszervezzék a közlekedési vállalatból. Ezt követte az új buszüzemeltetési modell bevezetése 2013-ban, amely lehetőséget adott külső vállalkozók bevonására. 2014-ben ismét előkerült a terv, azzal a kiegészítéssel, hogy a BKV-ról leválasztott buszágazatot beolvasztanák a Volánbuszba, illetve a városi helyközi szolgáltatókat is tömörítő állami holdingba. A kötött pályás üzemre külön céget hoztak volna létre, miközben a HÉV-viszonylatok üzemeltetését a MÁV-ra bízták volna. (Ez azóta megtörtént.) Egy évvel később Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) első vezérigazgatója a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) miniszteri biztosaként javaslatot dolgozott ki a MÁV-Start Zrt. és a Volán-társaságok szervezeti összeolvasztására, illetve egy közös tarifarendszert érvényesítő, menetrendeket összehangoló cég kialakítására. A kormány akkor nem tárgyalta a tervet. Lapunk információi szerint most ismét mozgolódás támadt ez ügyben. Az egyik elképzelés szerint országos busztársaságot alakítanának ki, a BKV-nál csak a troli és a vaskerekesek maradnának. (Felmerült az is, hogy egy városi villamoscéget is létrehoznak, valamiféle együttműködésben a MÁV-val és a HÉV-et működtető céggel.) Az új buszoscég vezetésére azonban aligha kérik fel Vitézy Dávidot, mivel semmiképpen nem hergelnék ezzel Tarlós Istvánt.
A főpolgármester ugyanis „védett személy” lett. Orbán Viktor kénytelen volt beismerni, hogy egy új jelölt felépítésére már nincs idő a jövő évi önkormányzati választások előtt, így mindenképpen rá kell venni Tarlóst az indulásra – és hétvégi Index-interjújában Tarlós, mivel „nem kérte senki, hogy tartsam titokban”, elárulta: „pár hete Orbán Viktor felkért, hogy induljak újra a 2019-es főpolgármesteri választáson”. Így aztán fel sem merült a főpolgármester jogköreinek nyirbálása, amit külön hangsúlyoztak a Gulyás–Fürjes–Tarlós közös sajtótájékoztatón. A városvezető azonban a személyes kikötéseken túl – egy korábbi kormánydöntés már a főpolgármester hatáskörébe utalta a fővárosi cégekkel és testületekkel kapcsolatos kinevezéseket – a hírek szerint többek között a BKK–BKV finanszírozása körüli állandó kormány–fővárosi perpatvar megszüntetésére is biztosítékot kért. A buszágazat kivonása erre is megoldás lehetne.
Egy mosolyt megér
Mindemellett az önkormányzati választásokig biztosan nem lesz további forráskivonás, és Tarlóssal úgy bánnak majd, mint a hímes tojással. Budapest várhatóan megkapja a 3-as metróhoz szükséges többlettámogatást is. (Az persze elképzelhető, hogy a kormány kér cserébe valamit.) Orbán egyértelmű célja a fővárosiak átállítása, amit a budapestiek szája íze szerint alakított új városfejlesztési stratégia széles körű propagálásával és látványos városbarát gyorsberuházásokkal érnének el. Ez utóbbiak közé tartozna a már megépült, de évek óta zárva tartó épületek – például a Sorsok Háza – megnyitása is.
S amikor már mindenki kellőképpen meglágyult, hirtelen a kormány asztalára kerülhet a fővárosi önkormányzat átszabásáról szóló törvénymódosítás. Úgy egy év múlva. Gerő András történész – az Élet és Irodalom hasábjain tavaly a kormány Budapest-politikájának irányait taglaló cikk szerzője – a múlt heti konferencián többször is hangsúlyozta, hogy Budapest akkor élte aranykorát, amikor a főváros hierarchikusan felépülő önkormányzati rendszerben működött. A várost a széles jogkörrel rendelkező, közvetlenül választott főpolgármester és az őt segítő, szintén választott tagokból álló Fővárosi Közgyűlés irányította. Budapest tíz, elöljárók irányította kerületből állt, amelyek a városvezetés alá voltak rendelve. Az elöljárókat nem választották, hanem kinevezték. Szűk hatáskörük volt, önállóan kevés ügyben – segélyezés, mellékutcák karbantartása, stb. – járhattak el, munkájukat civil testületek segítették, ellenőrizték. Gerő szerint a jelenlegi rendszerben a 23 kerület rángatta főpolgármester a hivatalos kijelentések ellenére sem lehet egyenrangú partnere az állam delegáltjának. Gerő korábbi dolgozatára utalva kijelentette, az abban foglaltak fele már megvalósult a Budapest államtitkárság létrehozásával, a másik még nem. Szerinte a kormány egyelőre lebegteti ezt a kérdést.
„Nagy ívű a célunk, hogy a 2010 óta tartó időszakról úgy beszéljenek majd, mint a kiegyezés és az első világháború közti időszakról, a város aranykoráról, amely rendkívüli fejlődést hozott, és alapvetően meghatározta Budapest arculatát” – jelentette ki Gulyás Gergely miniszter is. „Nyugodtan vegye Gerőt a kormány orákulumának” – biztatta a Magyar Narancsot kormányközeli forrásunk. Gerő sem tagadja ugyanakkor, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer átalakítása nagyon sok érdeket sért. Orbán Viktort azonban ez soha nem rettentette vissza. A parlamenti képviselői létszám megfelezését, a polgármesteri összeférhetetlenséget is átverte az Országgyűlésen, akkor miért ne szavaztatná meg kerületi önkormányzatok – a parlamenti képviselők érdekkörén kívül eső – bedarálását is. Az arra érdemeseket pedig Orbán kárpótolja, ez a módszer eddig is bevált. A fővárosiak meg jövőre választhatnának Tarlós István és az ellenzék – jó esetben egyetlen – jelöltje között annak az addigra erősen beléjük sulykolt üzenetnek az ismeretében, hogy Tarlós kezében az aranykor kulcsa, a vele szemben induló legfeljebb a pokol kapuőre lehet.
