Az Orbán-kormány idején született döntés a tisztviselői karon belüli elitcsapat, a főtisztviselői kar létrehozásáról. A szándék, hogy a főtisztviselők politikától függetlenek és a mindenkori kormány által kikezdhetetlenek legyenek, jóindulatúnak nevezhető, ám a megvalósítás meglehetősen egyedi. A kinevezésekről ugyanis a korábbi tervekkel ellentétben nem egy kipróbált szakemberekből álló bizottság dönt, hanem a miniszterelnök egy személyben. Ennek megfelelően a valódi és elismert szakemberek mellé néhány egyértelműen politikai kinevezett is becsúszott.Állandó probléma, hogy egy-egy kormányváltáskor az államapparátus mely tagjai válnak nemkívánatossá. Gyakran előfordul, hogy a nagy lendülettel levezényelt tisztcseréknek áldozatul esnek politikailag semleges szakemberek is, és helyükre hűséges pártapparatcsikok kerülnek, akiket aztán a következő kormány természetesen azonnal levált. Elvileg az ilyen esetek elkerülésére, az állami bürokrácia megóvására és nem utolsósorban a tisztségviselői pálya vonzóbbá tételére hozták létre a kiemelt főtisztviselői kart.
Az állami tisztviselők ilyesfajta előmenetelének ötlete a Horn-kormány közigazgatási kormánybiztosának nevéhez fűződik. Verebélyi Imre
még a kilencvenes évek közepén
javasolta, hogy hozzanak létre egy kiemelt kormányzati tisztviselői kart, amelybe - szakmai munkájuk elismeréseként - csak a legjobb köztisztviselők tartozhatnak. Az eredeti elképzelés szerint egy elismert szakértőkből álló testület, a Közszolgálati Tanács javaslatai alapján válogatták volna ki az elit kart. Ezt az elgondolást az Orbán-kabinet gyorsan lesöpörte az asztalról; csupán az elitcsapat létrehozásának ötlete maradt meg, a megvalósítás azonban már teljesen fideszes lett.
A főtisztviselőkről nem hozott külön törvényt a parlament, velük a köztisztviselői törvény (ktv.) 2001-es módosításakor egy külön rész foglalkozott. A főtisztviselőkre nagyjából olyan szabályok vonatkoznak, mint a többi köztisztviselőre: például a tíz év munkaviszony után járó hathavi, fizetett, "rekreációs" szabadság vagy a végkielégítés, amelynek összege minden esetben a hivatalban eltöltött idő függvénye. A főtisztviselők anyagilag mindenképpen előnyösebb helyzetben vannak "mezei" tisztségviselő társaikhoz képest, ám jóval kiszolgáltatottabbak a politikának. Az elvileg független főtisztviselői kar tagjaira vonatkozó rendelkezések értelmében a mindenkori miniszterelnök kénye-kedve szerint bánhat elitcsapatával. Vagyis a kiemelt főtisztviselőket is el lehet mozdítani a helyükről, hiszen az előző kormány számos kiskaput hagyott a törvényben. A nemkívánatos főtisztviselők eltávolítása persze költséges mulatság. Ráadásul a mindenkori ellenzék ilyen akciókat látva verheti az asztalt, és példátlan tisztogatásról beszélhet.
A főtisztviselői kar 300 kiemelt tisztviselőből áll. A címre bármely, az állami közigazgatásban dolgozó tisztségviselő pályázhat, mindöszsze egy egyetemi diploma és egy középfokú nyelvvizsga szükségeltetik. A pályázók közül a kormányfő jelöli ki a leendő főtisztviselőket: így akár egy friss diplomás, szakmai gyakorlat nélküli fogalmazó is megkaphatja a kinevezést, míg egy több évtizedes szakmai múlttal rendelkező szakembert elutasíthatnak; mindkét esetre volt példa. Ennek megfelelően az elvileg pártsemleges főtisztviselői karba szép számmal kerültek államtitkárok, helyettes államtitkárok is.
Főtisztviselőnek lenni egyébként kitűnő üzlet, hiszen a kinevezetteknek, beosztástól és az eltelt szolgálati időtől függetlenül a köztisztviselői alapilletmény tizenháromszorosa jár, ami 429 ezer forint. A főosztályvezetőnél magasabb pozícióban tevékenykedő főtisztviselők még jobban járnak, hiszen az alapfizetésük mellé a főtisztviselői alapilletmény 25, 50 vagy akár 100 százalékát is megkaphatják illetménypótlékként. Könnyen előfordulhat, hogy az államtitkár hó végén majd kétszer annyit visz haza, mint saját minisztere, sőt esetenként még a kormányfő fizetését is sikerül túlszárnyalnia. "Sima" közszolgaként egyébként csak 37 év szolgálati idő után érhető el a köztisztviselői alapbérplafon, ami (198 ezer forint) még mindig jócskán elmarad a főtisztviselői alapbértől. E kiemelt státus munkavállalásra ösztönözhet fiatalokat a kormányzati intézményeknél. Kérdés azonban, hogy milyen hatással lesz a munkamorálra az a tény, hogy egy kezdő is kereshet nagy összegeket, ha idejében a "jó" oldalra áll.
A főtisztviselő mint köztisztviselő
bármikor áthelyezhető
a ktv.-ben meghatározott eljárás szerint. Ebben az esetben az érintett hivatalok állapodnak meg az áthelyezésről; az áthelyezéseknél illik egyeztetni a főtisztviselővel is, és ha az a számára felkínált pozícióval nem elégedett, akkor két választása marad: vagy távozik posztjáról, vagy kéri rendelkezési állományba vételét. Távozáskor lehet egyezkedni a munkáltatóval végkielégítésről, egyebekről. Felmentésnél minden esetben a megfelelő végkielégítés jár, lemondásnál elvileg semmi, míg közös megegyezésnél a feleken múlik az összeg. A legkifizetődőbb a közös megegyezés: ezt a módszert sokan választották azok közül, akik tudták: kormányváltás esetén úgysem maradhatnak. Sokan még az új kormány hivatalba lépése előtt távoztak közös megegyezéssel, "barátok közt" tudva le az anyagiakat. Vannak olyanok is, akik távozásuk időpontjaként távoli dátumokat jelöltek meg, 2002 szilveszterét vagy akár 2003 nyarát is. Van olyan exfőtisztviselő, aki 2003 júliusától távozik közös megegyezéssel: addig természetesen kapja a csinos kis havi bért, noha egykori munkatársai állítják, hogy június óta színét sem látták a minisztériumban. Egyesek, megkímélendő az apparátust attól, hogy ki kelljen utalnia a megfelelő pénzt, az utolsó tényleges munkanapjukon egy öszszegben felvették az illetményt.
A miniszterelnök, azon kívül, hogy személyesen dönt a kinevezésekről, még arra is jogosítványt kapott, hogy a főtisztviselőket bármikor bárhová indoklás nélkül áthelyezze az államapparátuson belül; az is elképzelhető, hogy helyettes államtitkárból egyszer csak fogalmazó lesz. Ilyenkor a tisztségviselő már főtisztviselőként van mozgatva, az indok pedig kormányzati érdek, ami nem sok beleszólást hagy az érintettnek. Ilyen áthelyezésekre csupán négy esetben került sor, és általában elmondható, hogy az érintettek magasabb vagy a korábbival azonos beosztásba kerültek: úgy tűnik, Medgyessy nem él vissza különleges (és az Orbán Viktor-i mentalitást vitathatatlanul tükröző) jogkörével.
Ha valaki nem elégedett a neki felajánlott új munkakörrel, akkor
rendelkezési állományba
kell venni, ami a 2001-es törvény szerint öt év. Ebben az időszakban a főtisztviselő akár anélkül is kaphatja teljes havi jövedelmét, hogy bármilyen érdemi munkát végezne. Ez első hallásra mindenképpen vonzó megoldás egy pártapparatcsiknak, akinek az öt év alatt akár arra is megvan az esélye, hogy egykori kinevezői visszatérnek, és ő újra aktív állományba kerül; s ha később szeretett kormánya ismét távozni kényszerülne, akkor újabb ötéves hibernációval várhatja ki a következő kedvező időszakot. Rosszabb esetben az ötéves periódus végén a kormány ismét kötelezően felajánl egy helyet a köztisztviselők között, amit a delikvens nem köteles elfogadni, ám visszautasítás esetén főtisztviselői (és köztisztviselői) rangja azonnal megszűnik.
Az idillt némiképpen megzavarja, hogy az új kormány még júniusban változtatott a törvényen: az ötéves rendelkezési állományt két évre módosította, így bárki, aki a törvény kihirdetésétől kérte rendelkezési állományba helyezését, már csak két évre biztosíthatta be magát. A Miniszterelnöki Hivatal illetékese a Narancsnak elmondta: a rendelkezési állomány sem fenékig tejfel, mert a minisztérium igyekszik elfoglaltságot találni a kérvényezőknek, "ha mást nem, hát elméleti kutatómunkát kapnak". Innen nézve az átminősítés már nem is annyira vonzó; nem csoda, hogy mindössze hat rendelkezési állományban lévő főtisztviselő van, akiknek kilétét a minisztérium titokként kezeli.
A főtisztviselői kar egykor 300 fős állománya a Miniszterelnöki Hivatal közlése szerint
szeptemberre 250 főre olvadt,
ami mindenképpen jelzi: a szocialisták nem viccelnek. Bár lapunk információi szerint a legtöbb főtisztviselő önként, közös megegyezéssel vagy felmondással távozott, azért vannak néhányan, akik kénytelenek voltak otthagyni munkahelyüket. Mindenesetre készülnek már az állomány feltöltésére: hamarosan megjelennek a pályázati feltételek. Az elbírálás idén december végéig megtörténik, az ötven új főtisztviselő januártól már munkába állhat. Rajtuk kívül további ötven fővel gyarapodik a kiemelt főtisztviselői kar: az új rendelkezések értelmében ugyanis minden olyan tisztségviselő, aki a ranglétrán a helyettes államtitkárral megegyező vagy magasabb pozíciót tölt be, automatikusan főtisztviselőnek minősül, ha a törvényben meghatározott feltételeknek (egyetemi diploma, nyelvvizsga) megfelel. A kijelöltek elvileg visszautasíthatják a kinevezést, ám valószínűleg nem lesznek olyanok, akik nemet mondanak egy akár havi félmilliós jövedelemkiegészítésre.
A HVG még márciusban közölt cikket a kinevezésekről, amelyben a kormánypártok felé egyértelműen elkötelezett főtisztviselők számát 20 százalékra saccolta. A mellékletként közölt listán előfordult Fidesz-alapító, egykori parlamenti képviselő és volt polgármester is. Többségük ma már nem tagja a tisztviselői karnak; távozásuk módja változatos, a konkrét kirúgástól a közös megegyezésig. Az egyértelmű pártelkötelezettek között azonban akadnak nagy túlélők is. A Miniszterelnöki Hivatal egykori főosztályvezetője, Doncsev András például az utóbbi időben Orbán Viktorral ródsózta körbe Magyarországot, olykor az exminiszterelnök magyar hangjaként funkcionálva. Orbán Viktor mint egykori miniszterelnök a törvény értelmében saját irodát és titkárságot kap még legalább fél évig, s ennek a csapatnak a tagja Doncsev is.
Dr. Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium volt helyettes államtitkára még májusban lemondott, mivel, mint nyilatkozta, úgy gondolta: az egész főtisztviselői kar ügyét átjárja a politika. Állítja: főtisztviselői tisztségéről lemondva egyetlen fillért sem vett fel. Ma az Andrássy Egyetemen tanít. Hasonló megfontolásokból mondott le tisztségéről Hammerstein Judit, a Fidesz parlamenti frakciójának jelenlegi sajtófőnöke, egykori miniszterelnöki hivatali osztályvezető. Igaz, jelenlegi megbízatásában is köztisztviselőnek számít, ám úgy érezte: ez a munkakör már nem főtisztviselői feladat. Még a kormányváltás előtt közös megegyezéssel távozott, amelynek értelmében hathavi juttatást vehetett fel májusban. Hammerstein Judit lapunknak elmondta: a törvény lehetőséget biztosít az ilyen megegyezésre. A lemondók között van Bártfai Béla is, aki a kormányváltás első szelére elhagyta a főtisztviselői kart. A pályaelhagyók között van még Klein András tanácsos, aki mindössze két hétig élvezhette a főtisztviselői létet: május 14-én nevezte ki az akkor már csak ügyvezetőként funkcionáló miniszterelnök, és 28-án már le is mondott tisztségéről. Egykori munkahelyén nem tudnak további sorsáról.
A főtisztviselői karban egyedi Kirchknopf Ádám esete. A Pénzügyminisztérium állományába tartozó fogalmazó az egyetlen főtisztviselő, akinek státusát jelenleg szüneteltetik. A januári döntéshozatalkor még Magyarországon tartózkodott, ám 2002 februárjától a Világbank magyar delegáltjaként az Egyesült Államokban dolgozik, a bank alkalmazásában. A kiküldetés időtartama nem minősül rendelkezési állománynak, így ezalatt semmilyen juttatásban nem részesül. A törvény értelmében Kirchknopf Washingtonból visszatérve ismét a Pénzügyminisztérium alkalmazottja lesz; akkor akár rendelkezési állományba is kérheti magát.
A hírek szerint az új kormány többé-kevésbé a politikai kinevezetteket távolította el a karból; kérdés, hogy kik kerülnek a megüresedett helyekre. A Miniszterelnöki Hivatalból még júniusban kisajtolt lista csupán 32 távozó nevét tartalmazta, az azóta történtekről többszöri kérésre sem kaptunk felvilágosítást.
Kiss g Gábor
Viszonyítási alap
A főtisztviselők és a kormánytagok juttatásai közötti aránytalanságok nem maradtak "észrevétlenül". Már a kormányváltás előtt lehetett hallani találgatásokat a kormánytagok fizetésének emeléséről, a bértábla korrigálásáról. A politikusok szerint ugyanis nem túl előnyös, ha egy főtisztviselő többet keres a szakminiszternél.
A jövőre bevezetendő fizetéseknél a kormány már a főtisztviselői fizetéseket vette alapul. A kormányzati tisztségviselőkkel együtt változik a parlamenti képviselők javadalmazása, továbbá a bizottsági pótlékok.
A képviselők alapbére a tervek szerint a köztisztviselői alap hatszorosa lesz (szemben a korábbi ötszörössel), 198 ezer forint. A politikai államtitkárok a főtisztviselői alapbér 93 százalékát kapják, a szakminiszterek pedig 120 százalékát. Emellett az államtitkárok és miniszterek vezetői pótlékot kapnak, így a miniszteri fizetés 707 850, a politikai államtitkári pedig 677 550 forint lesz.
A miniszterelnök fizetése a mostani 693 ezer forintról 1 millió 287 ezer forintra emelkedik, ami egy főtisztviselői rangban lévő közigazgatási államtitkár keresetének a másfélszerese.
