Dél-Magyarország földjein is szárnyal a Mészáros család

Kinek jár a hektár, kinek nem

Belpol

A helyi földbizottság és a békési agrárkamara nem támogatta egy mintatehenészetet felépítő, helyben lakó belga-magyar agrárvállalkozó lányainak alig kéthektáros földvásárlását. A mezőgazdaságban ismeretlen, nem helyben lakó Hunguest Hotels-vezér viszont gond nélkül vásárolhatott szántóföldet.

„Lemarad, ha valaki saját erőből igyekszik fejlődni, s akkor ez nyilvánvalóan ártalmas a magyar népnek. Ha nincs ellenség, akkor kreá­lunk, addig se kell foglalkozni az igazi problémákkal, nyilván ott lehet fokozni az irigységet, ahol van rá befogadókészég” – nemrég ezt írta néhány ismerősének Christophe Geebelen belga-magyar agrárvállalkozó. A középkorú férfi több mint harminc éve él Magyarországon, 1999-ben vette meg a csanádapácai mezőgazdasági szövetkezet teljesen lepukkant tehenészetét, amelyet modernizált. Családi gazdasága ma majdnem 2 ezer hektáron gazdálkodik, nagyobbrészt az 1800 tejelő szarvasmarha takarmányát termeszti a földeken, s ad el a felvásárlóknak évente 6–7 millió liter tejet.

Az ismerősöknek küldött elektronikus levélhez csatolta a megyei kormányhivatal értesítését, amelyben Geebelent arról tájékoztatták, hogy a területileg illetékes agrárgazdasági kamara nem támogatta egy Gerendáshoz közeli föld adásvételi szerződésének a jóváhagyását. Ebben az osztatlan földtulajdonban a férfi négy lánya közül kettőnek 2008 óta résztulajdona van, ehhez vásároltak volna most 2 hektárt. A birtokpolitikai irányelvek szerint amúgy támogatandó az osztatlan közös tulajdonban lévő földek egy kézbe kerülése.

Indoklási szakasz

Egy földterület adásvételekor előbb a helyi földbizottság véleményezi az ügyletet, majd az elkerül az illetékes megyei agrárgazdasági kamarához. Esetünkben egyik testület sem támogatta Geebelen Ivett és Geebelen Anett alig 2 hektáros földszerzését. Pedig a több mint tíz éve elfogadott földforgalmi törvény legfontosabb alapelvei között szerepel, hogy a helyi földbizottságnak az adásvételi szerződés vizsgálatakor arra kell figyelnie, hogy az nem ad-e lehetőséget spekulatív földszerzésre, előnyben kell részesíteni az üzemszerű művelés alatt álló élet- és versenyképes, egységes birtoktagokat képező földbirtokok kialakítását és megőrzését, a helyi gazdálkodók érdekeinek érvényesítését, az életvitelszerűen helyben lakó és gazdálkodó földművesek törekvését.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)