A Breaking Bad Zsámbékon

Kis mennyiségben gyógyszer

Belpol

Március 24-én a rendőrség rajtaütött egy zsámbéki magánházban működő gyógyszerhamisító laboratóriumon, és tíz másik, a bűnszervezethez tartozó helyszínen. A nemzetközi nyomozás eredményeképpen lefoglalt drog feketepiaci értéke szédítő.

Olyan nagyságrendű és kifinomultságú illegális gyógyszergyártó laboratóriumot, mint amilyent március végén leplezett le a rendőrség, korábban nem találtak Magyarországon.

A magyar–norvég közös nyomozócsoport az Eurojust és az Europol együttműködésével göngyölítette fel a határokon átívelő bűnszervezetet – hangzott el a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) rajtaütését követő, március 29-i online sajtóeseményen. A rendőrségi beszámoló szerint az akció helyszínein több mint 9 millió darab hamis Rivotril tablettát, két tablettázógépet, több tíz­ezer gyógyszeres üveget, az üvegek jelölésére használatos matricát, illetve betegtájékoztatót foglaltak le. A tabletták „nagykereskedelmi” ára a rendőrség becslése szerint több mint 170 millió forint, kiskereskedelmi értéke pedig több mint 6,3 milliárd forint lehet. (Az árakra és bevételekre később még visszatérünk.) A zsámbéki családi házban működő laboratóriumban komplett lepárló gyártósort, különböző vegyészeti labor- és hűtőberendezéseket, valamint összesen 7,5 tonna olyan vegyi anyagot találtak, amelyből gyógyszert lehetett előállítani. Ha mindez nem lenne elég, a hatóság a bűncselekmények elkövetésével összefüggésben, úgynevezett „vagyonvisszaszerzés” keretében lefoglalt egy 16 millió forint értékű hajót is. Boross Zoltán ezredes, a KR NNI nemzetközi bűnözés elleni főosztály vezetője a sajtótájékoztatón elmondta, „a helyszínen mi is meglepődtünk azon, hogy a házban nyolc működő reaktorban gyakorlatilag a rajtaütéskor is folyt a gyógyszereknek a legyártása”.

Meglepetés ide vagy oda, azért felmerül a kérdés: hogyhogy nem keltett korábban feltűnést a kertvárosi családi házban ilyen nagyságrendben „dolgozó” laboratórium? Hogyan tudták az elkövetők a vegyi anyagot tonnaszámra úgy mozgatni, illetve a több százezer üvegnyi gyógyszert rejtegetni, hogy senki se fogjon gyanút – különösen úgy, hogy a zsámbéki bűnszervezet vezetője évekkel korábban a rendőrség látókörébe került egy kísértetiesen hasonló ügyben?

 
Akár a nagymamánk is lakhatna itt
Fotó: A szerző felvétele

Skandináv krimi

A zsámbéki akció közvetlen előzménye a norvég rendőrség kezdeményezésére indult nyomozás volt. A norvég hatóság március 29-én kiadott jelentése szerint 2019 októberének végén Svinesundnál, a norvég–svéd határon a vámosok két ukrán állampolgár által vezetett német rendszámú autóban 183 ezer Rivotril tablettát találtak. Hamar kiderült, hogy hamisított, feltehetően Magyarországról származó készítménnyel van dolguk. Ezt követően vették fel a magyar rendőrökkel a kapcsolatot, és kezdték meg a bűnszervezet feltárását. A két csempészt 2020 októberében a haldeni járásbíróság öt év négy hónap, illetve hat év börtönre ítélte. Ugyancsak letartóztatták azt a házaspárt, akik a hamisított Rivotril átvevői lettek volna.

Korántsem új keletű jelenség a hamisított gyógyszerek Kelet-Európából nyugatra vagy északra áramlása. Ilyesmire volt példa már a 2010-es évek közepén is, hívja fel a figyelmet Ilku Lívia, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) gyógyszerhamisítás elleni munkacsoportjának vezetője. A szakember szerint nem túlzás azt mondani, hogy korábban a Magyarországról származó nyugtatók nagy népszerűségre tettek szert az északi országokban – Norvégia mellett Svédországba és Finnországba is jutott belőlük. Csakhogy míg régebben a hivatalos gyártók eredeti készítményei kerültek ki illegális úton, az utóbbi időben a zuggyárakban hamisított gyógyszerek megjelenése és exportja okoz komoly gondot. „Ha gyógyszerhamisításról beszélünk, külön kell választanunk két dolgot – mondja Ilku –, hiszen nem csak az a hamis termék, amelyet zuglaborokban állítanak elő. Korábban az, ami megteremtette a keresletet, nagykereskedőktől, gyógyszertárakból és fogyasztóktól összegyűjtött készítmény volt, de már ez is hamisnak számít onnantól kezdve, hogy a zárt ellátási láncot megszakítva kerül ki illegális körülmények között.”

A Rivotrilhoz (a gyógyszerről lásd keretes írásunkat: Rivó, rinyó, leszarom-tabletta) való hozzáférésben nagy különbségek voltak, és részben vannak ma is az egyes országok között. Az elsődleges felvevőhelynek számító Norvégiában például a magyarországinál szigorúbban szabályozott azok köre, akik recept­re kaphatják a készítményt, és a tabletták ára is jóval magasabb a hazainál. (A gyógyszer hivatalos magyar beszerzési ára a 2 mg-os kiszerelésnél 1208 forint, ha pedig tb-támogatás is van rajta, akkor mindössze 161 forint. A hamisított tabletta előállítási költsége értelemszerűen ezt is alulmúlja.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.